Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-12-12 / 25. szám
ÁLLANDÓSÁG ÉS VÁLTOZÁS Hat napon keresztül a világnyilvánosság teljes fényében tanácskozott a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. Hangsúlyozni kell ezt a nyilvánosságot, egyrészt, mert bizonyítja a magyar politika, társadalom és az egész rendszer nyíltságát, másrészt, mert a párt kongresszusa így foglalhatott el nem jelentéktelen helyet a nyugati sajtóban és az egyéb tájékoztatási orgánumokban. A távoli olvasók vagy rádióhallgatók a csatornákon keresztül értesülhettek az utóbbi négy esztendőben végbement magyar fejlődésről, a jelen örömeiről és gondjairól, a jövő terveiről. Nyíltság és nyilvánosság, e kettő nemcsak nyelvészetileg, de logikailag is feltételezi egymást. Jelenti az őszinte beszédet, s a bírálatokkal való szembenézés képességét. Vagyis a demokrácia erejét, a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének szilárd alapját. Ha össze akarnánk foglalni a kongresszus munkáját, csupán a címszavak felsorolására is kevés lenne a helyünk. A Központi Bizottság jelentésének, a hozzászólásoknak és a határozatnak a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó részéhez nincs sok hozzáfűznivaló, mivel a magyar külpolitika elvei és céljai jól ismertek. A békés egymás mellett élés megszilárdítása, a sokoldalú kapcsolatok fejlesztése, a távol-keleti és közel-keleti háború, illetve háborús veszély megszüntetése, az európai biztonsági rendszer létrehozása. Voltaképpen ugyanezt mondhatnánk el a belső kérdésekről is, hiszen a kongresszus vezérmotívuma éppen a továbbfolytatás volt, a haladás előre a kipróbált úton. S a társadalom nagy többsége ezt is várta elsősorban a kongresszustól. Mindez nem mond ellent, sőt szükségessé teszi a változtatásokat, hiszen a fejlődés menetének megfelelően magától értetődő a változtatás. Plus ga change, plus c’est la mérne chose — mondanák a franciák. De mégis érdemes az állandóság és a változás egységével foglalkozni. E tekintetben a kongresszus teljes mértékben megfelelt a várakozásoknak. Újrafogalmazta mindazt, ami a párt politikájában maradandó és megfogalmazta azt, ami új. Így volt ez ideológiában, politikában, gazdaságban és kultúrában egyaránt. Bizonyítékként elegendő arra hivatkozni, hogy mindvégig mindenki — lett légyen a párt valamelyik vezetője, vagy a pártszervezetek küldötte — jogos elégültséggel számolt be az eredményekről és teljes őszinteséggel, a kiküszöbölés módjait is megmutatva a nehézségekről. Nem pufogtak frázisok. Volt viszont ünnepélyesség és pátosz, annyi, amenynyi kellett és illett, spontán mesterkéletlen, szívből fakadó. A kongresszus másik uralkodó gondolata — amely már az irányelvekben is helyet kapott — az volt, hogy a feladat továbbra is a szocializmus teljes felépítése, de az eddiginél magasabb szinten. Ez a gondolat csak úgy óvható meg attól, hogy gépiesen ismételgetett üres jelszóvá váljék, ha nem feledkezünk meg róla: magasabb szinten építeni a szocializmust annyi, mint színvonalasabban dolgozni. Magasabb színvonalú munkára van szükség a tömegek bevonásában a politika kidolgozásába és végrehajtásába. Magasabb színvonalra van szükség gazdaságpolitikánk végrehajtásában, fiatal, de máris bevált eszközének, a gazdaságirányítási reformnak alkalmazásában, a tudomány és a technika vívmányainak hasznosításában. Magasabb színvonalra van szükség a tudományos, a kulturális, a közművelődési, a népművelődési munkában. Magasabb színvonalt követel mindez mindenkitől, azt, hogy jobban kell értetni, alkalmazni a gyakorlatban bevált módszereket. Amikor a szocializmus építésének magasabb szintjére gondolunk, nem szabad megfeledkeznünk arról a pontról, ahová szocialista építőmunkánkkal eljutottunk a társadalmi rendszerek békés versenyében. A Magyar Népköztársaság ma fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari ország, nemzetközileg a közepesen fejlett államok között foglal helyet. A magasabb színvonalú munka célja, hogy a negyedik ötéves terv sikeres végrehajtásával felzárkózzunk a fejlett országokhoz. Az államéletben és a szocialista demokrácia fejlesztésében a magasabb szint azoknak a feladatoknak a végrehajtását jelenti, amelyekről a Központi Bizottság referátuma és a kongresszus határozata is beszél. Erősíteni kell a központi államhatalmat, de nagyobb önállóságot kell adni a tanácsoknak, hogy még inkább népképviseleti és önkormányzati jelleget öltsenek, egyben jobban lássák el államigazgatási teendőiket is. Tovább fejlődik az országgyűlés törvényalkotó munkája, mivel a szocialista társadalom fejlődésével, rendjének, társadalmi, állami intézményeinek meggyökerezésével és megszilárdulásával mind több kérdés válik törvénnyel hosszú időre rendezhetővé. Bővíteni kell az országgyűlés politikai ellenőrző funkcióját a kormányzati intézmények felett. Napirendre kerül a népköztársasági alkotmány módosítása, hogy az alaptörvény tükrözze a két évtized előtti elfogadása óta a társadalmi fejlődésben bekövetkezett változásokat, pontosabban fogalmazza meg az állampolgárok jogait és kötelességeit. Különös hangsúlyt kapott tehát a szövetségi politika és nagy nemzeti kerete, a Hazafias Népfront-mozgalom. Mint Kádár János a beszámolóban mondotta: a Hazafias Népfront egyrészt politikai tömörülés, amelyben a párt részvételével és vezetésével együtt vannak és munkálkodnak hazánk legfontosabb társadalmi és tömegszervezetei; másrészt a legszélesebb tömegmozgalom, amelynek keretében megvalósul a társadalom valamennyi osztályának és rétegének összefogása a szocializmus építése céljából. A Hazafias Népfront-mozgalom keretében az országban majd 4 ezer népfrontbizottság működik mintegy 120 ezer taggal, több százezer aktivistával. A Hazafias Népfrontba tömörülnek a munkások, parasztok, értelmiségiek, kispolgárok, s különböző világnézetű emberek, a kommunisták és pártonkívüliek — mindazok, akik vállalják a közös célt: a szocialista Magyarország felépítését. A Hazafias Népfrontmozgalomban részt vesznek hazánk német, délszláv, szlovák, román és más nemzetiségű dolgozói is, akik társadalmunk egyenjogú tagjaiként, a magyar néppel együtt építik a közös, szocialista hazát. A Hazafias Népfront-mozgalomban együtt vannak hivők és nem hivők, állami tisztviselők és az egyházak képviselői. Államunk biztosítja a szabad vallásgyakorlást, az egyházak működését. Társadalmunk értékelni tudja, hogy az ország minden bevett felekezetének egyháza elismerte, önmagára nézve kötelezőnek tartja a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, törvényeit, és elfogadta népünk törekvéseit, szocialista célkitűzéseit. A népfrontmozgalomban való közös részvétel pedig jól példázza, hogy különböző világnézetű emberek között is lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan közös célok érdekében, amelyek a nép boldogulását, hazánk javát szolgálják. A Hazafias Népfront-mozgalom eddig is sokat tett és még sokat tehet a legátfogóbb szocialista nemzeti egység megszilárdításáért, a nemzet alkotó erőinek tömörítéséért. Nagy, és a tanácsok önállóságának növekedésével fokozódó, politikai jelentősége van annak, hogy a népfront az országos kérdések mellett intenzíven foglalkozik a lakosságot legközvetlenebbül érintő város- és községfejlesztés sokrétű problémáival is, s ezzel erősíti a helyi önkormányzati szervek nélkülözhetetlen tömegbázisát, demokratizmusát. A kongresszus nemcsak a párttagok, hanem egyben a legszélesebb közvélemény egyetértésével fogalmazta meg az előttünk álló négy esztendő tennivalóit. Egység a célokban és a tettekben, becsületes munka, termelés, magasabb életviszonyok, fejlettebb kultúra. Program, amelynek aranyfedezete az egész nép egyetértése és támogatása, Pethő Tibor 2 a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongreszszusa meghallgatta és jóváhagyta a párt Központi Bizottságának a beszámolóját a párt négyéves tevékenységéről. Ez a beszámoló az ország kormányzó pártjának a nép elé terjesztett jelentése volt, felölelte mindazokat a problémákat, amelyek meghatározzák mindennapjainkat. A kongresszusi beszámoló, a gazdag vita, majd a célkitűzéseket megszabó határozat mutatja, a magyar társadalom biztosan halad a szocializmus felépítésének útján, de nyíltan feltárja a gondokat is, és megjelöli azokat a vezérlő motívumokat, amelyeket a továbblépés érdekében figyelmen kívül hagyni nem szabad. Lapunknak nem áll módjában — hiszen erre több lap terjedelme is kevés lenne —, hogy a kongresszus teljes anyagát olvasói elé tárja, ezért a kongresszus jelentőségét méltató cikk mellett a mostam és következő számunkban szemelvényeket közlünk a jelentősebb hozzászólásokból. A szocialista demokratizmus kibontakozása A közelmúlt egyik fontos intézkedéssorozata a tanácsrendszer továbbfejlesztésére irányult. A tanácsok munkájának is jelentős szerepe volt és van ma is társadalmi előrehaladásunkban, gazdasági eredményeinkben, a szocialista népi-nemzeti egység kialakításában és megszilárdításában. Éppen ezek az eredmények köteleztek bennünket arra, hogy tovább javítsuk a tanácsok tevékenységét, növeljük önálló szerepüket. Ehhez biztosítanunk kell az önkormányzat jogait és a gazdasági feltételeket, hogy jobban érvényesüljön a központi irányítás hatékonysága, a szocialista államszervezés és vezetés alapelve: a demokratikus centralizmus. Az új tanácstörvény, amelynek tervezetén most dolgozunk, ezt szolgálja. A tanácsrendszer fejlesztésére tett intézkedéseink hűen szolgálják a szocialista demokrácia erősítését, és új lehetőségeket teremtenek arra, hogy a dolgozó tömegek közvetlenül is részesei legyenek a hatalomnak és érdemlegesen beleszólhassanak az állam és a saját életük irányításába. Ezek az intézkedések akkor válnak igazán ügyünket előmozdító emelőkké, ha együtt járnak egyrészt az állampolgári fegyelem megerősödésével, másrészt a közösség iránti felelősségtudat növekedésével, a szocialista közgondolkodás megszilárdulásával. ACZÉL GYÖRGY: Ábrázolja művészetünk és irodalmunk a maga teljességében népünk életét Korunkkal és feladatainkkal kapcsolatban gyakran szerepel a „bonyolult” jelző. Valóban: a mi korunk minden eddiginél bonyolultabb. Ez megnehezíti a művész és a művészet feladatait is, de egyben izgalmasnál izgalmasabb új és új feladatokat állít eléje. Valamikor éppen az volt az alkotók panasza, hogy nem kaptak elég lehetőséget arra, hogy árnyaltan, a maga összetettségében ábrázolják a valóságot. Most itt a lehetőség szembenézni a valósággal, elemezni, feltárni alkotóelemeit. Az alkotók panasza régen az volt, hogy gúzsba kötötte őket a mindent lakkozó sematizmus. Ma egyeseknél ezt egy ideje egy ellenkező előjelű, de önként vagy divatok, pózok hatása alatt vállalt sematizmus váltotta fel, amely csak a zülleni, hullani rendeltetett, a kiégett embereket ábrázolja — ugyanolyan egyoldalúsággal. Alkotóinktól azt kérjük, hogy lássák, becsüljék, értékeljék azt a nagy utat, amit népünk tett és tesz, azt a történelmi lépést, amely az „én”-től a „mi”-ig vezet. Mert ha ezt nem látjuk, akkor a napjainkban végbemenő fejlődésnek történelmileg leglényegesebb vonását veszítjük szem elől: azt, hogy miként alakítjuk a szocialista közösséget, a kollektív szellemet és hogy e közösség hogyan teszi ugyanakkor gazdagabbá az egyént, a személyiséget. Ez napjaink legérdekesebb feladata; méltó folytatása irodalmunk legjobb hagyományainak, s egyben hivatása pártos, szocialista realista irodalmunknak, művészetünknek. ACZÉL GYÖRGY FEHÉR LAJOS: Tervgazdálkodásunkat az állami és a szövetkezeti tulajdon együttes fejlesztésére alapozzuk A műszaki fejlődésre támaszkodva, a munkásosztály segítségével, döntően azonban a szövetkezeti parasztság szorgalma, iparkodása, munkakedve gyümölcseként szemmel láthatóan megjavult a termelési színvonal. Terme-FEHÉR LAJOS lőszövetkezeteink az utóbbi években kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyengébb búzatermést kivéve) eddigi legnagyobb terméshozamaikat érték el. Hazai termelésből megoldottuk a kenyérgabonakérdést, s eléggé megszilárdult a takarmánybázis is. 1961—69 között a mezőgazdasági termelés évente 2,9 százalékkal, ezen belül a harmadik ötéves tervben évente 3,1 százalékkal növekedett — ami komoly eredmény —, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelése évente megközelítően 6 százalékkal nőtt! Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmiszer-gazdaságban — csakúgy, mint az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt. Bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra lebontott kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fejlesztése — természetesen jól elkészített üzemtervek mellett — gazdasági szabályozók segítségével is biztosítható, sőt az adminisztratív kötelezésnél szigorúbb és hatékonyabb, ha az állami érdeket gazdasági jellegű transzmiszsziós rendszer közvetíti. A növekvő terméshozamok, a javuló munkatermelékenység, továbbá a paraszti nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély és más szociális intézkedések kedvező hatására — miként a kongresszusi beszámoló említette — a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelme országosan és átlagban már kiegyenlítődött.
