Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-11-28 / 24. szám
/láttuk, olvastuk, hallottuk... A Francia Köztársaság budapesti nagykövetsége Charles de Gaulle tábornoknak, a Francia Köztársaság volt elnökének elhunyta alkalmából a belvárosi főplébánia templomban november 12-én misét mondatott, amelyen Raymond Gastambide nagykövet vezetésével részt vettek a budapesti francia kolónia tagjai. A misén megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Hollai Imre, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, továbbá a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A misét dr. Szabó Imre püspök, esztergomi apostoli kormányzó celebrálta nagy papi segédlettel. Bolognában, a város polgármesterének fogadásával november 5-én nyitották meg a magyar heteket. Ezúttal másodszor rendeztek itt ünnepségsorozatot. A programon a többi közt magyar festészeti kiállítás szerepelt és a Madrigál-kórus adott hangversenyt. A Magyar Közlöny november 4-i számában adta közre a nyugdíjak évenkénti rendszeres emeléséről szóló kormányrendeletet. 1971. január 1-től évente automatikusan 2 százalékkal emelik a nyugdíjakat. Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész Zalaegerszeg első díszpolgára lett. A város által alapított oklevelet a zalaegerszegi tanács ünnepi ülésén adták át a szobrászművésznek, akinek több alkotása látható a város közterein. Kazareczky Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezetésével, a francia mezőgazdasági miniszter meghívására, élelmiszeripari küldöttség tartózkodott Franciaországban. Ismét értékes nemzetközi elismerés érte a magyar hanglemezgyártást: a Magyar Népzene négy lemezből álló albuma nyerte el az évenként megtartott nyugatnémet hanglemezvetélkedőn a népzene kategória nagydiját. Befejezte magyarországi tárgyalásait a belga Fabrimetaldelegáció. A belga fémipari gyárosok szövetségének küldöttsége tárgyalt a Külkereskedelmi Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a Magyar Kereskedelmi Kamara vezetőivel s a tárgyalások eredményeként üzletkötés jött létre s megállapodtak delegációk cseréjében. „Kanada” címmel tartott előadást dr. Dojcsák Győző kanadai egyetemi tanár a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Központi Stúdiójában. Az ex libris gyűjtők XIII. nemzetközi kongresszusa Budapesten ülésezett. A kongresszus alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeumban régi magyar ex libris kiállítás nyílt meg, az Ernst Múzeumban pedig a mai hazai és külföldi művészek ex libriseit mutatták be. Fleischer Antal, az Operáház 25 évvel ezelőtt elhunyt karmesterének emlékére emléktáblát avattak a budapesti Felsőerdősor utca 1. számú ház falán. A Magyar Népköztársaság párizsi UNESCO-képviseletének vezetője az UNESCO főigazgatójánál letétbe helyezte az egyetemes szerzői jogi egyezményhez való csatlakozásáról szóló okiratot. Jelentősége abban áll, hogy a magyar szerzők művei ezentúl szerzői jogvédelemben fognak részesülni azokban az államokban is, amelyek nem tagjai a Berni Uniónak, de csatlakoztak az UNESCO égisze alatt működő egyetemes szerzői jogi egyezményhez. Magyar könyveket és hanglemezeket bemutató kiállítás nyílt meg november 12-én Koppenhágában. A tárlat anyagából a szakemberek körében elsősorban a kiállított Bartóklemezek keltettek érdeklődést. Néhány nappal később magyar filmhét is volt a dán fővárosban. Feltöltötték hazánk legnagyobb boroshordóját, a Rákóczihordót, a Magyar Állami Pincegazdaság baji pincészetében. A 74 830 literes hordóba ezúttal zöldszilváni került. A szájhagyományok szerint a családi ház magasságú építményt a fejedelem jobbágyai készítették hűségük és nagyrabecsülésük jeléül. A kétszázéves óriás hordó hat méter hosszú, 18 vastag abroncs öleli körül, a legvastagabb 3,5 mázsánál is nehezebb. A tokaji helytörténeti múzeumban emlékfalat állítanak azoknak a híres embereknek, akik a községben születtek vagy hosszabb ideig éltek ott. Már elkészült Paulay Edének, a Nemzeti Színház volt főigazgatójának, a község szülöttének, a gyermekéveit Tokajban töltő Nicolas Lenau német költőnek és Szepsi Laczkó Máténak, az aszúbor feltalálójának arcmását megörökítő plakett, és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának, dr. Münnich Ferencnek mellszobra. Dr. Münnich Ferenc jogászgyakornoki éveit töltötte Tokajban. Az IBUSZ szervezésében november 8-án svéd építészmérnökök csoportja érkezett hazánkba. A csoport tagjai meglátogatták a Dunakeszi Házgyárat, megtekintették a budapesti II. és XII. kerületben folyó családiház-építéseket és szakmai találkozókon vettek részt magyar kollégáikkal. A felső-ausztriai Autóbusztulajdonosok Szövetségének tagjai szintén az IBUSZ szervezésében tartózkodtak Magyarországon. Tanulmányozták az úthálózatot, és annak lehetőségét, hogy miként lehetne a Felső-Ausztriából Magyarországra irányuló turistaforgalmat tovább növelni. Filót, a neves grafikusművészt, lapunk képszerkesztőjét, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. MEGKÉSETT SZŰKÉT Árnyékot vet a pihenő vitorlás Ősz a Balatonon Aranyhíd sziporkázik az őszi Balatonon. Balatonfüred kedves sétányain most az idősebbek kémek maguknak helyet. A fiatalok a mólót vették birtokukba és a hajókikötőt. A víz tükrében megsokszorozódnak az arcvonások, melegebb érzéseket keltenek a lusta hullámok. Füred nem készül téli álomra. Nemrég if jodott meg a Gyógytér, a negyedmillió négyzetméteres park a sétányokkal. Várja az ősz, a tél vendégeit, a szanatórium betegeit, azokat, akik majd bebarangolják a Balatonfelvidék hegyeit-dombjait, megpihennek cgy-egy présház küszöbén, és gyönyörködnek a panorámában, a párába burkólódzó Balatonban. A sétány nemrég új ruhát öltött Vetkőző fák, foglalt padok (Borbás János felv.) A LÓSPORT VILÁGÁBÓL Kincsem vére diaclalmaskodoti a nyugatnémet kétévesek legnagyobb tény észverseny élxn, a Preis der Wlnterfavorltban. A magyar csodakanca egy kései leszármazottja, Widschi könnyen, két hosszal győzött 7 jól próbált évjárattársa ellen. Ezzel a győzelmével mint a jövő évi Derby egyik legjogosabb pályázója tért téli pihenőre. A jugoszláviai Zobnatlcán kétnapos nemzetközi lovasversenyen vettek részt az. igarl, kiskunhalasi és a mezőszllasi lovasok. A versenyben a legtöbb helyezést az igarlak ifjúsági lovasa, Kapoll István szerezte meg, és ezzel kiharcolta csapatának az elsőséget. Az év utolsó nagy kétéves versenyében az 1600 méteres Kritériumban Dada (Swashbuckler—Dulcesa) győzött Izgulós és Királynő előtt. A győztest Barna András lovagolta és Tóth Pál készítette elő versenyére. Kiskunhalason élt véget a magyar fogatbajnokság. A legjobb eredményt Abonyi Imre érte el, aki előzőleg Luzernben és Hamburgban is diadalra vitte a magyar színeket. Az 51 éves sportembert tartják ma a világ legjobb fogathajtójának. Sz. L. Több győzelmet elért nonius ötös fogat (89.) A válság mélyül A 19. század második évtizedében beköszöntő béke dekonjunktúrát hozott a mezőgazdaságra. A hadsereget szélnek eresztették, a piacon viszont megjelent az olcsó és jó minőségű orosz, amerikai, főleg kanadai búza. Az árak zuhanni kezdtek. A konjunktúra alatt fényűzéshez szokott nemesség többsége kitartott az önálló (nem bérleményes, feles stb.) gazdálkodás mellett. Ehhez azonban korszerűbben kellett volna termelnie. A robotos jobbágynak nem volt érdeke a jó munka, csak az idő múlását figyelte. Bérmunkára kellett volna áttérni, de a konjunktúra jövedelmét elvitte a fényűzés és a két devalváció: a feudális termelési mód válságba jutott. A háborúk befejezésével az ipar elé is értékesítési nehézségek tornyosultak. A polgári keresletet csökkentette a hadipusztítás, a katonaság hazabocsátásával pedig a legnagyobb fogyasztópiac szűkült össze. A megmaradt piacokat az iparilag jobban fejlett holland, svájci, szász, de főként angol ipar hódította magához. Az osztrák ipar — kormánytámogatással — úgy védekezett ez ellen, hogy a birodalom többi, iparilag fejletlen országára hárította át a fellépő értékesítési nehézségek következményeit: hátrányos vámpolitikát folytatott és megvonta a kedvezményeket. Az osztrák ipar versenye így kiélezte a lassan és drágán termelő kézművesipar válságát. A hanyatlást csak a harmincas években követte lassú élénkülés : egyes nagybirtokok kapitalizálódtak, lassan szaporodott a könnyűipari termékek fogyasztórétege, az ipari forradalom küszöbére érkező Ausztria termelőeszköz-gyártása egyre több vasat és félgyártmányt igényelt. (A nyers- és öntöttvas termelése hét év alatt megkétszereződött és Magyarország a birodalomban e téren a harmadik helyre került.) A viszonylag gyors fejlődés ellenére, a negyvenes években a birodalom tőkés üzemeinek mindössze 10,5 százaléka működött Magyarországon. Ausztriában tizenötször annyi gőzgép dolgozott, mint hazánkban. Mégis, duplájára emelkedett a kétkezi munkások száma, és nőttek a városok. (Pest lélekszáma például 1787 és 1848 között 32 ezerről 110 ezerre nőtt.) De azt, hogy a száz akadály ellenére is valamennyire kifejlődött tőkés termelőerőkön tőkés termelési viszonyok is épülhessenek fel, megakadályozta a termelés feudális rendje és az ország függősége: a magyar polgárság fejlődési szabadságát csak a feudalizmus széttörése és a gazdaságpolitikai alárendeltség megszüntetése hozhatta volna meg. A nagy mennyiségeket termelő nagybirtokosokat kevésbé érintette a válság. Egyet-kettőt csődbe juttatott ugyan esztelen pazarlása, a többség azonban, amely nem is élt birtokán és hitelhez is könnyebben jutott, nem érezte meg a viszonylagos jövedelemcsökkenést. Hasonlóan kitartott a mintegy kétmillió holddal rendelkező katolikus egyház is. A birtokos nemesség többi rétegét azonban gyötörték a terményértékesítés és hitelszerzés gondjai. Étele-itala volt, de több semmi; a megyében övé volt a hatalom, de a politika és a hadsereg felsőbb rétegeibe nem tudott bejutni. A feudális törvények (ősiség) elzárták előle a hitelforrásokat. E helyzet megosztotta a nemességet; egyik része tovább ragaszkodott avult kiváltságaihoz, más része azonban kezdte felismerni — ha nem akart tönkre jutni — a tőkés gazdálkodás előnyeit. Végül pedig, ott voltak a saját telküket művelő kúriálisok és jobbágytelken élő bocskoros nemesek, az úgynevezett „bunkók rácia”, amelynek életformája alig különbözött a parasz! okétól. Szavazati joga azonban volt, és számarányával a me- 4’ ^gyűléseken kérdéseket dönthetett el. A maradi és haladó irányzat egyaránt igyekezett megnyerni magának, gyakran pénzzel is. Az eladósodott, mások szolgálatába szorult kisnemesek szívesen fordultak az értelmiségi pályák felé. Azok, akiknek sikerült megülni a kormányhivatalokban, a rend hűséges kiszolgálói lettek; akit azonban egzisztenciális és szellemi korlátok gyötörtek, békétlenül kiutat keresett, tiltott könyveket olvasott, és — származása ellenére — polgári szemléletűvé formálódott. A burzsoázia gyengesége megnövelte az értelmiség szerepét. A parasztság többsége a konjunktúrának és a dekonjunktúrának egyaránt kárát látta. Bár erdőirtással, lecsapolással új földeket hódított meg magának, a zselléreskedés folyamata nem állt meg. Egy vékony réteg kupeckedéssel, háziiparral srtb. megszedte magát, vagy legalábbis tartotta helyzetét, de a többség szegényedése feltartóztathatatlan volt, majorsági cselédsorra jutott, vagy a mezővárosokba tódult nincstelenek számát szaporította. Az elszegényedést siettette az állami adó és a kötelező katonatartás, amellyel a kincstár, a piaci áraknál alacsonyabb kényszerárakat számítva fel, majd háromnegyed millió forinttal károsította meg a lakosságot. A parasztságban azonban élt a „jó király” legendája, a hit, hogy minden bajának forrása a földesúr, aki a király tudta nélkül és akarata ellenére sanyargatja őt. Az Urbárium óta a messzeség ködén át az uralkodót a „nép atyjává” formálta a képzelet. A király és a kormány, noha csupán mint adóalany érdekelte őt a nép, igyekezett élesztgetni is ezt a legendát, már csak azért is, hogy a paraszt trónt övező bizalma ütőkártya lehessen a kormánypolitikával esetleg ujjat húzni szándékozó nemességgel szemben. A nemesség mindig hátában érezte az udvar és a parasztság kézfogásának veszélyét. (Más kérdés, hogy e veszély mennyire volt reális.) Számban is, súlyban is leggyengébb társadalmi erőt képviselt a polgárság, amelynek legfőbb rétege a kereskedőréteg volt. A városi polgárság föld-szőlőbirtokos, háztulajdonos volt és tőkekamatokból élt, így életfeltételei a feudalizmus védelmére ösztökélték. A céhbeli iparosok és kiskereskedők a tőkés fejlődéssel szemben szívósan védték az ipar feudális szerkezetét, de mivel létük aláásóját az osztrák iparban látták, támogattak minden függetlenségi törekvést. A céhlegények, segédmunkások, az előproletariátus különböző rétegei még messze voltak attól, hogy érdekeiket felismerjék, de mivel a maguk sorsán is érezték az ausztriai ipar versenyének szorítását, a függetlenségi mozgalmak támaszt találtak a plebejusok között is. B. P. (Következik: Hitel, Világ, Stádium.) 8
