Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-11-28 / 24. szám
(IDA PEJT Mesterházi Laj»» bevezetőjével különlegesen szép kiadású könyvet jelentetett meg a budapesti Corvina 'Könyvkiadó Ezeréves Budapest cimmel, magyar, német, francia és angol nyelven. íme, néhány kép a több száz felvételt tartalmazó kötetből. Belváros Mátyás-templom Cj lakótelep A „Kultúra” nyertesei Lapunk mellékleteként néhány hónappal ezelótt olvasóink megkapták a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat felhívását, amelyben közllk, hogy mindazoknak, akik 1970. szeptember 1-e és október 31-e között 25 kitűnő magyar folyóirat valamelyikére előfizetnek, egy nyereménysorsolásban való részvételt biztosítanak. A nyereménysorsoláson első díjként a 5 kötetes „DJ magyar lexlkon”-t nyerhették, második díjként három teljes magyar operát tartalmazó albumot. A további nyertesek között 50 szépirodalmi művet osztottak ki. Örömmel közöljük most, hogy az első nyeremény tulajdonosa Tar György, Fairfield-ből (USA), a második díjat pedig Szabó Lajos (Cleveland, USA) nyerte. Az ötven szépirodalmi könyv mindegyike megtalálta nyertesét. Arcképek a mából Jlőmb JCató RIPORTER: Hány nyelven beszél, illetve ír és olvas? LOMB KATÓ: Három kategóriába szoktam osztani a nyelveket, amelyekkel dolgozom: azokra, amelyek az anyanyelvemmel egyszerre élnek bennem — még ha nem is beszélem őket anyanyelvi színvonalon —, ilyenek az angol, a francia, a német, az orosz. Ezekről magyarra és egyikről a másikra azonnal, minden előkészület nélkül tudok átkapcsolni, fordítani. A második kategóriába tartozó nyelveknél — spanyolnál, kínainál, japánnál, olasznál, lengyelnél —, rá kell szánnom egy fél napot saját szószedeteim, jegyzeteim tanulmányozására, hogy a régebben megszerzett ismereteim „naprakész állapotba" jussanak, felfrissüljenek. A harmadik kategóriába további hat nyelv tartozik — latin, ukrán, szlovák, bolgár, román, cseh —, amelyből csak szak- és szépirodalmi fordítási gyakorlatom, tehát csak úgynevezett passzív tudásom van. RIPORTER: Foglalkozása? LOMB KATÓ: Sajnos, elég nagy kerülővel jutottam el a nyelvekhez: eredetileg kémiából és fizikából szereztem doktorátust; ezen a fakultáson végeztem tanulmányaimat. Tulajdonképpen akkor lettem lingvista — vagyis a nyelveknek és nyelvekből élő ember —, amikor 1945-ben, már elég jó orosz ismeretekkel tolmácsként helyezkedtem el az akkori Városházán. Egy ideig csak fordítottam és tanítottam a különböző nyelveket, amíg végre, vagy 10— 15 évvel ezelőtt, megtaláltam igazi hivatásomat, a szimultán tolmácsolást. Ehhez természetesen az kellett, hogy Budapest „kongresszusvárossá" fejlődjék, vagyis elegendő számú konferencia, nemzetközi értekezlet válassza fővárosunkat színhelyéül. Ma már o.z itt és külföldön rendezett kongresszusok — amelyekre szintén sokszor kapok meghívást —, jelentik az egyetlen elfoglaltságot számomra. RIPORTER: Mi teszi lehetővé ennyi nyelvben való jártasságát, különleges adottságai vagy különleges körülmények? LOMB KATÓ: Egyik sem. Két olyan faktor, amelynek fontosságát nemigen szokták elismerni: kitartás és érdeklődés. Minden rendszerezni tudó, logikus agy szorgalommal és akaraterővel elérheti, véleményem szerint, ugyanezeket az eredményeket. RIPORTER: Melyik nyelvet tanulta leghosszabb és melyiket a legrövidebb ideig? LOMB KATÓ: A kérdés első részére azért nehéz fe-NYELVÉSZ lelnem, mert a magamfajta nyelvész szüntelenül tanul. Nemcsak az egyes konferenciákra kell felkészülni, amelyeknek mindegyike új szókincset követel, hanem a külföldi újságokból, idegen nyelvű könyvekből is állandóan új és új szavakkal, fordulatokkal kell gazdagítani ismereteinket. A nyelv élő valami, a nemzeti lét tükre és realitása. A vele való foglalkozás sem tűri a stagnálási és az elért eredményekkel való megelégedést. A kérdés második részére könnyebb a felelet: a spanyollal való kapcsolatom a legfrissebb. Az idén nyáron kezdtem vele komolyabban foglalkozni, amikor — nagy örömömre — kiderült, hogy egy Mexikóban tartott konferencián lesz alkalmam részt venni. RIPORTER: Arra a kérdésre, hogy egy elfoglalt, felnőtt ember, hogyan tanuljon nyelvet, mit tanácsolna? LOMB KATÖ: Az olvasás a legkényelmesebb, leghozzáférhetőbb és legkellemesebb — bár elismerem, hogy nem mindenkinél a leghatékonyabb — módja a nyelvtanulásnak. Ha érdekes könyv csábít bennünket a nyelvvel való foglalkozásra, az összefüggésből — az úgynevezett kontextusból — megismerjük a szavak jelentését, belénk rögződnek a nyelvtani szabályok. Az olvasás kiegészítéseképpen ajánlom a sűrű rádióhallgatást, ami az idegen nyelv használatának harmadik, fontos tényezőjére tanít meg bennünket: a jó kiejtésre. RIPORTER: Most megjelent sikeres könyvében az „így tanulok nyelveket” címűben azt írja, hogy a nyelvtanulás élvezet. Nem arról van szó, hogy a saját képességeit és következményeit általánosítja? LOMB KATÓ: Ettől én is féltem egy kicsit. Ha mégis le mertem írni, az csak azért van, mert az általam ajánlott módszer — érdekes könyv, érdekes rádiószöveg — helyettesíti azokat a módszereket, amelyek a múltban olyan terhessé tették a tanulást: a szavak biflázását, a nyelvtan magolását. RIPORTER: Mi a tapasztalata és véleménye az internacionáiis nyelv — és konkrétan az eszperantó — szerepéről és perspektívájáról? LOMB KATÓ: Az eSzpe- 1 antisták által választott jelkép — a zöld csillag — az egyetértés reményének szimbóluma; minden rendes ember szívéhez igen közelálló szimbólum. Mint lingvistának azonban vannak aggályaim e műnyelvvel kapcso-Lomb Kató latban. Főleg attól félek, hogy földrajzilag egymástól távol élő emberek ajkán, legjobb esetben is dialektusokká kopna a közös nyelv. Gondoljunk csak arra, hogy már az angolban is kialakult az angol-angol, amerikai-angol, indiai-angol, hogy a keleteurópai angolról — amit szép hazánkban is beszélnek —, ne is beszéljünk. Azonkívül a világnyelv problémájára a gyakorlati élet adott választ: a fenti sokféle változat ellenére az angol ma már betölti a tudomány eszperantójának szerepét. Ha ezt kiegészítem a felülmúlhatatlan klasszikus irodalma és gazdag mai szakirodalma miatt egyre nagyobb tért hódító orosszal, akkor azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy unokáink nemzedéke kevesebbet fog szenvedni a nyelvi széttagoltságtól, mint mi vagy gyermekeink generációja. RIPORTER: Szándékozik-e újabb könyvet írni? LOMB KATÖ: Nagyon korai még beszélni róla, de kialakultak már bennem egy második könyv körvonalai. A legbonyolultabb, legkevésbé szabványosítható szellemi jelenségnek — a zsenialitásnak — problémái izgatnak. Erről szeretnék írni; elsősorban az alkotás és a motiváció közötti összefüggésről. Persze, mire végigrágom magam a téma gazdag irodalmán, el fog telni vagy öt év, de azután érzésem szerint túl leszek már a nehezén, és további öt év elég lesz arra, hogy tető alá hozzam a saját elgondolásaimat. Túl optimistának érzi ezt a tervet? Szolgáljon mentségemre, hogy legtöbb felmenő ősöm 90 és százéves kora között halt meg — ha valamilyen történelmi katasztrófa pl. gázkamrába el nem vitte. Így még én is kalkulálhatok vagy 30—40 és ezen belül 15—20 termékeny évvel. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál Oélyegsarok „A magyar ötvösség remekel” elnevezésű, nyolc címletből álló bélyegsorozat kiadásával örvendeztette meg a magyar posta a bélyegkedvelőket. A 40, C0 filléres, 1, 1,50, 2, 2,50, 3 és 4 forintos bélyegképek — Légrády Sándor grafikusművész rajzai alapján — sorrendben a következők: Suky Benedek aranykelyhe, készült 1440-ben. A háttér színe kék, lilásfekete és Illa. 1550-ben készült misekanna aranyszlnben. A háttér színe sötétzöld és fekete. Nádasdy-kupa, készült a XVI. században. A háttér színe zöldeskék, fekete és zöld. Fedeles kókuszserleg ISSO-ból. A háttér színe lilás-sötétkék, fekete és sötétkék. Toldalaghy M. ezüst kupája 1623-ból. A háttér színe márványszerű vörös és fekete. I. Rákóczi György úrvacsorakelyhe, készült 1670-ben. A háttér színe sötétkék, fekete és lila. 1690-ben készült fedeles dlszkupa lila és fekete színű háttérrel, és végül az utolsó bélyegkép harangvirág kelyhet ábrázol, készült 1710-ben. A háttér színe lllásbarna, fekete és barnásllla. KY BENEDEK KELYME 1440. FEDELES DISZUUPA 169 O HARANGVIRÁG KEHELY BSj?' At' t 1710. 1 mm fm-ÍmíI MAGYAR POSTAMAGYAR POSTA CÜ4 köm/mk t • Molnár Gábor: A dzsungel doktora 1,80 Bibó Lajos: A Molitor-ház 1,90 Hobby 2. 0.80 Gyurkovics Tibor: Vaskakas (versek) 1,10 Kovái Lőrinc: Hódítók 1—II. 4,60 Rockenbauer Pál: Csipetnyi Antarktisz 1,70 Nagy-Britannia és Észak-lrország 5,70 Király István: Ady Endre I—II. 5,40 Benedek István: Három kisregény 2,10 Fehér Klára: Egyetlen mondat törökül 1,70 Lukács György: Világirodalom I—II. 6,70 Passuth László: Ravennában temették Rómát 3,60 Kákosy—Varga: Egy évezred a Nílus völgyében 5,40 A könyvek megrendelhetők a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalattól (Budapest 62., P. O. B. 149.1, vagy külföldi megbízottaitól. * A jelzett dollár árakhoz a könyvkereskedők a felmerült szállítási és egyéb költségeket hozzászámítják. GYÁSZJELENTÉS Szeitner József építész, az argentínai magyar kolónia egyik legrégibb, érdemes tagja 78 éves korában Buenos Airesben elhunyt. Temetésén a Buenos Aires-i magyar nagykövetség nevében Nagy Imre követségi titkár, régi harcostársai, szaktársai és barátai adták meg a végtisztességet és kísérték utolsó útjára. Adományok az árvízkárosultaknak Szamosköz és más árvízsújtotta vidékek újonnan felépült kis házaiba már beköltöztek a sokat szenvedett családok, mások fölé is hamarosan tető kerül. Egy ország, nem is egy ország, az egész világ magyarsága segíti őket, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Űjabb és újabb felajánlások, nemes akciók jelzik a segítőkészség sokféleségét. A Teessidei Magyar Egyesület újabb 20 fontos adományát küldte el a tagság nevében Loborik Tibor Angliából, az ausztráliai adelaide-i honfitársak közül pedig Balga J., B. J., Cseke B., Csortán J., Dancsecz K., Debreczeni G., Fülöp G., dr. Gaál K., Hódy L., Juhász J., Mészáros G., Mille I., Molnár F., Nagy A. és Parcsetich I. ausztrál dollárokat küldött. Bacsek István, a kanadai Gaíti Magyar Otthon elnöke egy 200 dollárról kiállított csekket juttatott el az árvízkárosultaknak és levelében a következőket írja: „Egyesületünk tagságához tartozik Csoll Tibor festőművész, az egyik legtehetségesebb és közismert személyisége Kanadának, egészen Hollywoodig. Ez a kiváló magyar művész az egyik legszebb festményét ajánlotta fel az árvízkárosultak részére és megkérte egyesületünket, hogy a szüreti bál alkalmával sorsoljuk ki és a teljes összeget az árvízkárosultaknak küldjük el. Fogadják Csoll Tibor nemes cselekedetét szeretettel.” És íme, egy részlet a Stockholmban élő dr. Buzádi Tibor leveléből: „... Rendelőintézetemben kitettem egy urnát és arra kértem mellette egy papírlapon svéd és magyar betegeimet, hogy segítsenek adományaikkal a bajba jutott árvízkárosultakon. Az összeg az én adományommal kiegészítve $ 100,—. Katolikus ember lévén az öszszeget egy katolikus falu plébániájának vagy temploma javítására szánom.” Honfitársaink november 17-ig beérkezett vagy jelzett felajánlásait közöltük.
