Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-11-28 / 24. szám

Számadás és előretekintés

Dinamikus folyamatok bontakoztak ki 1966 óta a nemzetközi színtéren. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1970 november végi X. kongresszusa magától értetődően a nemzetközi helyzetben végbement változások vizsgálatával kezdte munkáját. Az említett négy esztendő során az európai politikai barométer mutatója észrevehetően kedvező irányba mozdult el, határozottan enyhébb fuvallatok lengedeznek a kelet—nyugati légáramlásban. Űj lehetőségek távlatai nyíltak meg hazánk előtt is, ugyanakkor új feladatok szintén jelentkeznek. Erőinkhez mérten még aktívabban kell munkálkodnunk az európai együvé tartozás és az európai biztonsági konferencia ügyén. A Közel- Keleten erre a négy esztendőre a hatnapos háború és az azt követő súlyos válságállapot jellemző, megnyugtató rendezés itt is csak a nemzetközi élet békeszerető, józan erőinek állhatatos és türelmes munkájával érhető el. Délkelet- Ázsiában a háború kiszélesedett, és a párizsi Vietnam megbeszéléseken előrehaladás nem történt. Az egyik legfontosabb cél tehát változatlanul a határozott küzdelem a háború befejezéséért és a békés rendezés eléréséért. Egészében véve azonban a három fő területen végbement fejlemények külön-külön és együtt azt az igazságot bizonyítják, hogy o fejlődés fő irányát mindinkább a szocializmus, a haladás és a nemzeti függetlenség erői határozzák meg.

Hazánk belső fejlődését az eltelt négy esztendő során könnyen lehetne számadatokkal jellemezni. így felsorolhatjuk a következő, önmagukért beszélő adatokat: az ipari termelés 34 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági termelés, a falusi lakosság létszámcsökkenése mellett, 16—17 százalékkal. Fejlődött a közlekedés, a vasút- és úthálózat, korszerűsödött a szállítás. Biztató változások következtek be a hazánk adottságai miatt különösen jelentős külkereskedelemben. Bővültek hazánk gazdasági kapcsolatai a KGST-országokkal, fejlődtek a harmadik világ országaival, s gazdasági és politikai érdekeinkkel összhangban javultak a tőkésországokkal is. A négy évből gyakorlatilag háromban már a gazdaságirányítás új rendje szabályozta a termelőmunkát. A reform céljainak megfelelően magasabb színvonalra emelte a szocialista tervgazdálkodást és kedvezően hat az egész gazdasági életre. A reform új fejlődési lehetőséget teremtett a népgazdaságba szervesen beilleszkedő szövetkezeti mozgalom számára: elősegíti, hogy a társadalmi, a népgazdasági érdek, a vállalati és szövetkezeti csoportérdek, valamint az egyéni érdek jobban összhangba kerüljön, aminek egyre inkább érezni kedvező hatását.

Az országgyűlésben nemrégen tárgyalt és elfogadott negyedik ötéves terv részletesen megszabja jövő gazdasági tevékenységünk fő irányait és céljait. így a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét, a fogyasztás és a beruházás arányát, a munkaerőhelyzet alakulását, előírja a műszaki haladás meggyorsítását, a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdasági-vállalati vezetés színvonalának emelését. Erőfeszítéseinket az eddiginél céltudatosabban összpontosítjuk a tudományos kutatás meggyorsítására, az új kutatási eredmények és termelés kapcsolatának szorosabbra fűzésére.

Az életszínvonal-politika területén fontos eredmények születtek. Egyenletesen nőtt a reáljövedelem és a reálbér, de a növekedés a paraszti lakosságnál gyorsabb volt, így az életszínvonal országos átlagban kiegyenlítődött. Valamivel jobban tudtunk gondoskodni öregeinkről és fiataljainkról. Nőttek a nyugdíjak és a családi pótlék összegei. 1966 és 1970 között 320 000 lakás épült, ami azonban még mindig kevés a lakásprobléma megadásához. Ezért a negyedik ötéves tervben 400 000 lakás építését irányoztuk elő.

Az anyagi fejlődés eredményei, mint mondottuk, könynyen kifejezhetők összehasonlító számokkal. Jóval nehezebb azonban megrajzolni a szellemi téren, az emberek fejében, gondolkozásában végbement változásokat. A pszichológiai röntgenfelvétel, ha lenne ilyen, legvilágosabb vonalakkal a szocialista közgondolkodás, az egységes közszellem fejlődését rajzolná ki. Az MSZMP helyes politikája éppen ezen a, területen hozta a legfontosabb eredményeket, hiszen könnyebb rendet teremteni egy gyárban vagy szövetkezetben, mint az emberek fejében. Különösen fontos ez egy dinamikusan fejlődő társadalomban, ahol napról napra új kérdések kerülnek az érdeklődés középpontjába, s ezekre kell megkeresni a helyes választ. A fejlődést szerkezetileg meg lehet magyarázni a munkásparaszt szövetség erősödésével, a munkásság öntudatának, képzettségének növekedésével, általában a szövetségi politika, a népfrontpolitika kiteljesedésével. A dolgozó osztályok és rétegek, munkások, parasztok, értelmiségiek, kisiparosok, különböző világnézetű emberek, hívők és nem hívők nemzeti egységbe tömörülve munkálkodnak a közös nagy célért, a magyar haza fejlődésének biztosításáért, a szocialista Magyarország felépítéséért.

Államunk demokratizmusa széles körben biztosítja az állampolgári jogok és kötelességek összhangját. A kongresszus széleskörűen megvizsgálta a törvényhozás, a kormányzás, a közigazgatás, a tanácsrendszer, valamint az állami munka más területeinek helyzetét és továbbfejlődésének lehetőségét. Az országgyűlés munkájában máris jelentős előrehaladás tapasztalható a kormány tevékenységének ellenőrzésében és a törvényalkotásban. Az államigazgatási munkában a szocialista demokratizmusnak, a dolgozók ellenőrzési tevékenységének fejlesztésével párhuzamosan növekszik az ügyintézés szakszerűsége és fokozódik a közhivatali dolgozók felelőssége. A demokratizmus szélesítésének fontos feltétele a tömegek részvétele a közügyek intézésében. Ehhez új lehetőségeket teremt a tanácsok önállóságának növekedése, a választási rendszer és az üzemi demokrácia kibővítése.

Egy sor megoldásra, továbbfejlesztésre váró feladat jelentkezik a kulturális, oktatási területen. A művészekkel szemben nő az igény, hogy sajátos eszközökkel segítsék megérteni, formálni gazdagabb, színesebb, bonyolultabb világunkat. Társadalmi, kulturális életünk fontos kérdése a kultúra és a tömegek kapcsolatának további szélesítése, elmélyítése.

Korszakos jelentőségű esemény volt az MSZMP X. kongresszusa szocializmust építő országunk történetében. Számvetés, mert felmérte a megtett utat, elemezte a fejlődés során jelentkező új kérdéseket. Ugyanakkor előretekintés, útkijelölés is. Annak az útnak a meghatározása, amelyen haladva meggyorsul az új társadalom építése, tovább szilárdul a nemzeti egység, szélesedik a szocialista demokratizmus.

Pethő Tibor

TISZTELETADÁS DE GAULLENAK

Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, rock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Péter János külügyminiszter november 11-én látogatást tett Franciaország budapesti nagykövetségén és részvétét nyilvánította a Francia Köztársaság volt elnöke, Charles de Gaulle tábornok elhunyta alkalmából. Képünkön: Péter János, Losonczi Pál, Fock Jenő és Raymond Gastambide nagykövet (MTI felv.)

MAGYAR—TÖRÖK TÁRGYALÁSOK

November 17-én Budapestre érkezett Ihsan Sabri Caglayangil török külügyminiszter, Péter János meghívására, hivatalos látogatásra. A tárgyalások során áttekintették a két ország kapcsolatainak szinte egész területét. A török külügyminisztert fogadta Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Is. A budapest tárgyalások — amelyek során különösen a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése ügyének szenteltek nagy figyelmet — újra dokumentálták a különböző rendszerű országok békés együttműködésének lehetőségét. Képünkön: megkezdődtek a tárgyalások a Külügyminisztériumban _

Kádár János, az MSZMP KB első titkára november 9-én fogadta Masood Ali-khant, az indiai New Age tudósítóját és interjút adott a lap számára

AUSZTRÁLIAI MAGYAROK

Ausztráliai úti jegyzeteim végére értem. Hónapokon keresztül, „lapról lapra” hűségesen beszámoltam élményeimről. Ha mindazt részletesen elmesélem, amit izgalmas beszélgetések során hallottam, ha minden új ismerősöm helyet kapott volna az írásokban, évekig folytathattam volna az útinaplót. Az azonos élethelyzetek, az egyazon emigrációs sors azonban hasonló nézeteket. álláspontokat szült; voltak vélemények, amelyek szinte szóról szóra ismétlődtek. Ez is lehetővé, sőt, szükségessé tette a tömörítést, a sűrítést. Rostálni, válogatni voltam kénytelen. Igyekeztem egy-egy tipikus véleményt attól „hozni”, aki legmarkánsabban megfogalmazta. Amikor viszont valamelyik beszélgető partnerem megjegyzéseit idéztem, hajszálpontosan azt írtam le, amit mondott.

Ausztráliai utam a tavaszon történt. Azóta sok víz folyt le a Dunán: az új ismerősökből az emlékek, az azóta sűrűn forduló levelek, sok esetben a magyarországi viszontlátogatások régi barátokat formáltak. Sok minden, ami tervként, érdekes gondolatként Sydneyben vagy Perthben pattant ki egy-egy elmélyült vita során, azóta valóság lett. Melbourne-ben magyar kiállítást rendeztek a nyáron. A XX. századi magyar származású képzőművészek budapesti kiállításán viszontláthattam Mészáros Andor nagyszerű szobrát, Judy Cassab és Orbán Dezső képeit, amelyeket ausztráliai műtermeikben láttam először. (E műveket olvasóink is megismerhették a kiállításról szóló képriportjainkból.) Bodolay Zoltán honfitársunk okos javaslatai az anyanyelvi konferencia hallgatóira is nagy hatást tettek, Pater Békésivel idehaza folytattuk a Melbourne-ben megkezdett eszmecserét. Kedves látogatók egész sora keresett fel a szerkesztőségben, akikkel Sydneyben, Melbourne-ben, Adelaide-ben, Perthben vagy Canberrában találkoztunk pár hónappal ezelőtt. És mennyi levelet, telefont, üdvözletét kaptam ismeretlen ismerősöktől. Az utazás élő kapcsolatokat teremtett és ez a legfőbb eredmény. És komoly tanulságokat adott, amelyek kedvéért fogtam hozzá jelen összegező írásomhoz.

Az ausztráliai magyar emigrációnak vannak sajátos, mondhatnám „egyedi”, a kontinens helyzetéből folyó vonásai. És vannak olyan jellemzői, amelyek a szülőföld és a Nyugatra szakadt magyarság kapcsolatainak alakulásából, a nemzetközi politika jelen adottságaiból következnek és — szinte a földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül —, általános érvényűek.

AZ EMIQRÁCIÓ ÉS A DIASZPÓRA DÁTUMA

Ausztráliában, a kivándorlás időpontja szerint egymástól jól kivehetően különböző, három emigrációs hullám magyarjai találhatók. A közvetlenül a második világháború előtt — a fasizmus és a háborús fenyegetés elől — kimenekült viszonylag kis számú csoportot a háború befejezése után nagyobb hullám követte. A visszavonuló, Nyugatra szorult hadsereg tagjai — főleg tisztjei, altisztjei — a Horthy-korszak hivatalnokai, akik eleget tettek a kiürítési parancsoknak. Végül 1956 után az ellenforradalom vihara hajtotta ki a harmadik hullámot, többségükben kalandvágyé, fiatal munkásokat. A három réteg társadalmi öszszetétele, kultúrája, vándorlási céljai olyannyira eltérőek, hogy ez az alaphelyzet megakadályozta keveredésüket. E töredezettség nemcsak Ausztráliára jellemző: kicsi az emigráció tömegéhez képest a szervezeti kereteket vállaló emberek aránya. A meglevő és működő magyar szervezetek többsége vallási alapon tömörítette tagságát, a kifejezetten politikai organizációk taglétszáma kicsi, önjelölt vezérek körül sok törpe egyesületecske, amelyek egy-egy sündisznóállásba visszahúzódva meresztik tüskéiket a világ és egymás ellen. A kristályosodási tényező, a rendező elv, a szülőföldhöz való viszony: mint a mágnes pólusainál a vasreszelék, úgy helyezkedik el e rendező elv hatására az emigráció tömege. Legtávolabb azok a makacs és merev elemek, akik a revans megszállottjaiként állandó készenlétben élnek;

<7

távol a befogadó országtól is, kettős emigrációban. Holmijuk becsomagolva, hogy azonnal nyeregbe pattanjanak, ha csoda esik, megérkezik a vezér — persze az obiigát fehér lovon —, és elhangzik a parancs. Ezekben a szélsőjobboldali egyesületekben fenntartották a régi rangkülönbségeket és ez konfliktusba került a befogadó ország mindennapi életének demokratikus gyakorlatával. A „valaha valaki voltam” feudális szokásai és szertartásai naponta összeütköznek a realitással. Ezek az emberek szellemileg is kiöregedtek és legtöbben családjukon belül is elszigetelődtek.

Vannak más típusú emberek, akik egy-egy problémakörben lehetőnek tartják a szülőfölddel való együttműködést, mert látják, hogy a magyarságtudat fenntartása otthoni segítség nélkül nem megy. A következő csoport rokonszenvvel figyeli az otthonmaradt magyarság erőfeszítéseit, és többé-kevésbé igyekszik támogatni azt. És így haladhatunk tovább a barátok, a fenntartás nélkül helyeslők tömegéig.

Az ausztráliai magyarság általában a nagyvárosokban és környékükön helyezkedett el. Csak kevés köztük a farmer. Sok a munkás, a kis egzisztencia, az értelmiségi pályán működő, vagy a kereskedő, az üzletember. Alig van olyan város, amely ne dicsekedhetne jó magyar vendéglővel, étteremmel. Nem sok az igazán gazdag ember, de viszonylag gyorsan stabilizálódott, sikeres emigráció az ausztráliai. A többségnek nincsenek különösebb anyagi gondjai. És minden városban van egy viszonylag keskeny, elmagányosodott, elzüllött réteg is. Az elmondottak többé-kevésbé jellemzik a világ különböző országaiban letelepedett magyarságot.

QENERÁCIÓK, KÖZÉRZET

Ausztráliában megjelent a háború utáni hullám harmadik és az 1956-osok második generációja. A magyar nyelv fenntartása előtérbe került, aktuális kérdés lett.

Az ausztráliai emigráció társadalmi közérzetét, életmódját meghatározza az, hogy végleg letelepedtek, zömének saját háza van. Körülöttük a társaság többsége magyar, és ha van is néhány családnak angol baráti köre, a kétféle elem nem nagyon keveredik. Az angol nyelvet elsajátították ugyan, de inkább a hétköznapi életben, munka közben használják, és minden olyan téma esetén, amely elvontabb, mélyebb, anyanyelvükön, magyarul fogalmaznak. Többet isznak, mint az otthoni átlag és sok a széthullott család.

A földrész tartós gazdasági virágzása, gyors fejlődése azzal jár, hogy a többségükben tehetséges, szorgalmas emberek bőven találnak munkalehetőséget, nagyon sokat dolgoznak, hajtják önmagukat. A viszonylagos jólét és ugyanakkor a kontinens távolsága Európától, az európai hagyományok ereje, tekintélye kívánatossá teszi a gyakori utazásokat, főleg Európába. Ezt elősegíti a rokoni kapcsolatok ereje, a hazai kultúra vonzása és a divat is. Azok az emberek, akik ezzel az áramlattal szembehelyezkednek, gyorsan és teljesen elszigetelődnek. Sűrűsödik az érintkezés a szölőfölddel és ez tovább polarizálja az ausztráliai magyarság eddig is erősen rétegezett társadalmát. Ez a mozgás tapasztalható egyébként mindenütt a világon. A Magyar Népköztársaság kormányának az emigráció iránti tapintatos, rugalmas magatartása, alapjaiban humánus szemlélete csak fokozza a közeledés tempóját. A kapcsolatok sokasodása következtében gyors ütemben szabadulnak meg az emberek évtizedes előítéleteiktől, kialakulnak egy új viszony körvonalai, amelynek jellemzője a közös érdekek keresése, az anyanyelv iránti növekvő érdeklődés, a magyarságtudat megerősödése. Az utazások, a kölcsönös találkozások — itt és a világ különböző helyein — a fentiekben nagy vonalakban vázolt folyamatot segítik elő.

Ez a fő tanulsága ausztráliai utamnak is.

3