Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-11-28 / 24. szám
KÖLTÖZŐ ÜZEMEK Szabolcsi építőmunkások mindenütt találhatók. Hétfőn vonatra ülnek, és legjobb esetben csak a következő vasárnap látja őket a család. Ha éppen nem két hét múlva. Viszi őket a vonat Budapestre, Miskolcra, meg a Dunántúlra is. Mert a családnak kell a kenyér, a jó munkást meg tárt karokkal fogadják építkezésen, iparban, mindenütt. Szabolcs népsűrűsége nagy, a mezőgazdaság intenzív fejlődése ellenére sem tud ellátni mindenkit, a megye ipara pedig — akkor is, ha mind több a gyár a nyírségi homokon — még ma is eléggé fejletlen. A szabolcsi példa a legkirívóbb, de az ország más részein is vannak gondok. Pedig mi minden történt, hogy az úri Magyarországtól örökölt, területi egyenlőtlenségekkel is tarkított gazdasági szerkezetet átalakítsuk! Már az első ötéves terv ideje alatt 4,7 milliárd forintos beruházással 75 új ipari üzem létesült, és közülük 59 vidéken. Az új vidéki gyárak akkor rögtön 30 ezer embernek adtak kenyeret. A második ötéves terv során még markánsabbá vált az ipartelepítés. Kezdtek eltűnni az iparhiányt jelző fehér foltok az Alföld, Somogy, Tolna, Vas és Zala térképéről. Mindennél többet mond talán egyetlen számadat: az ipari beruházásokra szánt mintegy 85 milliárd forint 75 százalékát a vidék új iparának megteremtésére használták föl. S a harmadik ötéves terv során ez a tendencia tovább erősödött. De miközben a terhes örökség — jelentékeny vidékek ipar nélkül való tengődése — lassan, lassan csökkent, Budapest ipara még jobban fejlődött, munkásserege tovább duzzadt. Mindez természetesen érthető. A főváros hagyományos nagyiparát fejleszteni célszerű volt. Meglevő infrastruktúra, jól képzett szakembergárda, kutatóbázis, piaci háttér, és még sok más indokolta és indokolja ezt ma is. Azonban nem csupán a főváros létfontosságú nagyüzemei fejlődtek, hanem Budapest ezernyi előnye nyomán az ipar olyan ágazatai is, amelyek nélkülözhetők lettek volna. Mégis mágnesként vonzották magukhoz a még gyér iparral rendelkező országrészek munkára vágyó tízezreit. Végtelennek tűnő felvándorlás és ingázás indult meg, amelyet fokozott az is, hogy az iparfejlődés extenzív szakaszában Budapest gyárai csupán a munkáslétszám állandó növelésével vélték megoldani termelési gondjaikat. Mára a helyzet gyökeresen vált i,lóban. Mások az igények, nagyobbak a követelmények. A reform gazdaságpolitikai módszerei — intenzív termelés, a termelékenység növelése, korszerűsítés, automatizálás révén — a felszabadult fővárosi munkaerő célszerűbb felhasználása, a szorító budapesti lakás- és szolgáltatási gondok, az ország különböző régióinak dinamikusabb fejlesztésére, a kulturális, gazdasági egyenlőtlenségek mielőbbi megszüntetésére való törekvés az eddigieknél is határozottabb tetteket kíván. Hadd emeljünk ki csak egyetlen sürgető tényezőt — figyelmen kívül hagyva most több, egyébként fontos iparpolitikai motívumot —, a területenként változó kirívó jövedelemkülönbséget, amely azután természetesen egy sor gazdasági, életszínvonalbeli, kulturális következményt is hurcol magával. Az iparosított megyékben például csaknem egynyolcaddal több jövedelem jut egy lakosra, mint a kevésbé iparosítottakban, az ipari jellegű városokban az egy lakosra jutó jövedelem körülbelül egyharmadával több, mint a mezőgazdasági jellegű községekben. Annak ellenére, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az úgynevezett „ellenpólusok” — azok a városok, amelyeknek gazdaságát erőteljesebben fejlesztették: Miskolc, Szeged, Debrecen, Pécs, Győr — a főváros vonzóerejét némiképp csökkentették, további lépések szükségesek. A budapesti üzemeket tehát három kategóriába sorolták. Az elsőbe azok kerültek, amelyek népgazdasági szempontból nélkülözhetetlenek, megfelelőek, tehát fejleszthetők. A másodikba azokat, amelyek jelenleg fontosak ugyan, de továbbfejlesztésük már nélkülözhető. A harmadik kategóriába viszont azokat sorolták, amelyek korszerűtlenek, Budapesten szükségtelenek. Ezek megerősítendő gépparkkal vidékre kerülnek. A vidékre költözés, új telephelyek létesítése már évek óta tart, de anyagi, gazdasági, személyi-érzelmi és egyéb okok miatt nem elég dinamikusak. A közelmúltban a Gazdasági Bizottság újra foglalkozott az iparáttelepítés helyzetével, a kormány pedig határozatot hozott arra, hogy meg kell bírságolni azokat a vállalati vezetőket, akik indok nélkül, felelőtlenül megszegik az áttelepülési kötelezettséget. A kormány a következő öt évre 800 millió forintot juttat a fővárosi tanácsnak, és a megyei tanácsok is jelentős összegekkel rendelkeznek az új gyárak, üzemek támogatására. 1971 és 1975 között újabb 75 fővárosi üzem, gyáregység költözik át körülbelül 40 vidéki városba és községbe. Egy-egy munkahely létrehozása átlagosan mintegy százezer forintba kerül. Ennek felét a fővárosi tanács vállalja magára, a többit az érintett vállalatok bankkölcsönökből, fejlesztési alapjukból és a helyi tanácsok támogatásából fedezik. A gépek költöznek tehát és nem az emberek. Helyesebben fogalmazva, egyik közgazdász szakírónk találó kifejezésével élve: az iparáttelepítésnek „bölcső” szerepe van. A vidékre telepített új gyárak dajkálják és növesztik majd nagyra egy-egy országrész iparát. Természetesen egy jól átgondolt koncepció nyomán. Az Alföld például 1971—75-ben továbbra is a leggyorsabban iparosodó terület lesz: még jobban felhasználják majd a friss szénhidrogénkincset, előretör a gépipar is. A cikkünk elején említett Szabolcs, amelyet a területfejlesztési terv kiemeltként kezel, nyolc-tízezer új munkahely létesítéséhez kap segítséget. Észak-Magyarországon Gyöngyös és Balassagyarmat környékén alakul új ipari centrum, a számítástechnika Székesfehérvár számára tár ki új távlatokat, Dél-Dunántúl ipari alkalmazottainak száma pedig mintegy 20 százalékkal emelkedik. A fővárosi üzemek igen jelentékeny része tehát — ha nehezen, ha mindjárt duzzogva is — költözik. Űj gyáripar dajkái lesznek olyan területeken, amelyek gyárat azelőtt jóformán nem is láttak. Egyszer talán majd minden szabolcsi ingázó véglegesen hazatér. Holnap, holnapután. Mert a folyamat — olyan ütemben, ahogy a népgazdaság ereje bírja — egyre erőteljesebb, mind biztatóbb. Intenzívebben dolgozzon a fővárosi ipar, tűnjenek el az iparszegénységet mutató fehér foltok térképünkről, egyenletesebb legyen a kultúra és mindenütt nagyobb darab a kenyér: ez a cél. Cs. I. 25 éves az Új Elei Az Űj Élet, a magyar izraeliták lapja 25 éves. A jubileumról ünnepélyesen emlékeztek meg a MIOK, Magyar Izraeliták Országos Képviselete székházában. Seifert Géza, a MIOK elnöke, a jubiláló lap főszerkesztője üdvözölte a megjelenteket, s felolvasta Prantner József államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének a lap 25 éves munkáját méltató üdvözlő levelét. Csehszlovák gyártmányú, teherautóra szerelt, hatalmas méretű beton- és malterkeverö gép gyorsítja Budapest belvárosában az építkezést KÉPEK — GÉPEKRŐL Cj borkombinát kezdte meg munkáját a Balatonboglárl Állami Gazdaságban. A berendezések nyugatnémet és francia gyártmányúak, óránként 120 mázsa, naponta 28 vagonnyl szólót dolgoznak fel (MTI felv.) ítélet Szappanos Ferenc és társai i • A Magyar Távirati Iroda Jelentése szerint a Pesti Központi Kerületi Bíróság november 17-én hirdetett ítéletet Szappanos Ferenc és 11 társa ügyében. Szappanos Ferenc amerikai állampolgár több ízben Járt Magyarországon, Amerikában éló magyarok idelátogatását szervezte és vezette. Utolsó útjai során azonban már tiltott, a devizagazdálkodást sértő ügyletekkel is foglalkozott. A devizabűntettet 99 304 forint értékkel kapcsolatban követte el. Szappanos Ferencet a bíróság hatrendbeli — ebből két esetben jelentős érték tekintetében folytatólagosan elkövetett — devizagazdálkodást sértő bűntett miatt halmazati büntetésül egy év és tízhónapi szabadságvesztésre, valamint 50 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását ötévi próbaidőre felfüggesztette. A büntetés felfüggesztésénél figyelembe vette, hogy két kiskörű gyermeke van, valamint betegségét, és azt, hogy bűnösségét beismerte, cselekményét megbánta. Ezt azzal is kifejezésre juttatta, hogy az általa okozott devizakár jóvátételét biztosította. Kalmár Pált, volt magyarnótaénekest, Szappanos egyik társát a bíróság nyolcrendbeli devizaügyében gazdálkodást sértő bűntett miatt halmazati büntetésül 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ennek végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette, amit a vádlott idős kora és betegsége indokolt. Németh Lajosnét kétrendbeli, devizagazdálkodást sértő bűntett miatt halmazati büntetésül 10 hónapi szabadságvesztésre és 10 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette, figyelemmel arra, hogy súlyos betegségben szenved. A többi vádlott különböző összegű pénzfőbüntetést kapott. Valamennyi vádlott első ízben állt bíróság előtt. Az eljárás során lefoglalt 05 787 forint értékű külföldi fizetőeszközt a bíróság elkobozta, s a vádlottakat összesen 63 200 forint egyenérték megfizetésére is kötelezte. Az ügyész Szappanos Ferenc esetében fellebbezést Jelentett be a szabadságvesztés felfüggesztése miatt és a büntetés súlyosbításáért, a többi vádlottal szemben az ítéletet tudomásul vette. Szappanos Ferenc, valamint a nyolcadrendű vádlott és védőik háromnapi gondolkodási időt kértek. A többi vádlottal szemben az ítélet jogerős. Elárvult a Pán — Kerényi Jenő alkotása Tihanyban — az őszi Balatonparton (Vámos László felvétele) ÜLÉST TARTOTT A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE A Magyarok Világszövetsége Elnöksége 1970. november 20-án Bognár József professzor elnökletével megtartotta rendes ülését. Bognár professzor bevezetője során méltatta a közelmúltban elhunyt Szabó Pál Kossuth-díjas írónak, az MVSZ alelnökének érdemeit. Az Elnökség ezután behatóan megvitatta az MVSZ-nek az 1970-es jubileumi évben folytatott tevékenységéről szóló jelentést, amelyhez Kárpáti József főtitkár fűzött kiegészítő megjegyzéseket. Az Elnökség kijelölte a további munka feladatait és megfelelő határozatokat hozott az eredményes végrehajtás érdekében. Ezt követően az Elnökség megtárgyalta az Előkészítő Bizottságnak az I. Anyanyelvi Konferenciáról szóló beszámolóját és egyhangúan elfogadta az előterjesztett javaslatokat. A vita során felszólaltak: Hunya István nyugdíjas, Cserháti József római katolikus püspök, Káldy Zoltán evangélikus püspök, Szabolcsi Miklós akadémikus, Boldizsár Iván író, Tausz János, az IBUSZ vezérigazgatója, Prandtner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője, Lőrincze Lajos nyelvész professzor, Pach Zsigmond Pál akadémikus. A vitában felmerült megjegyzésekre, javaslatokra Kárpáti József, az MVSZ főtitkára válaszolt. Az Elnökség végül meghallgatta és tudomásul vette Lőrincze Lajos professzor, elnökségi tag előadását az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában tett körútjáról. Az Elnökség rendes ülése Bognár József professzor, az MVSZ elnöke záróbeszédével fejeződött be. * Az elnökségi ülés vitájának részletes ismertetésére következő lapszámunkban kerül sor. MAGYAR JAVASLAT AZ UNESCO KÖZGYŰLÉSÉN Befejeződött az UNESCO közgyűlésének tizenhatodik ülésszaka, amely a következő két esztendőre kidolgozta és jóváhagyta a világszervezet programját és költségvetését. Az ülésszakon több jelentős határozatot fogadtak el, így a magyar küldöttség javaslatára a kulturális miniszterek velencei világkonferenciájának a kultúra demokratizálásáról hozott határozatát, a szocialista országok kezdeményezésére pedig azt, hogy az UNESCO hogyan mozdíthatja elő saját eszközeivel az európai országok együttműködését a nemzetközi béke érdekében. A BUDAPEST TÁNCEQYUTTES PERUI SIKERE Tovább bővülnek hazánk dél-amerikai kulturális kapcsolatai: a perui fővárosban novemberben megkezdte előadássorozatát a Budapest Táncegyüttes. A negyventagú társulat tánckara és népi zenekara a limai csendes-óceáni nemzetközi vásár Fesztivál 70 elnevezésű kulturális programja keretében rendszeresen fellépett a vásár színházában, és több előadást tartott a Teatro Municipalban, Lima központi színházában is. Az együttes bemutatkozó előadásán megjelent Alfredo Arrisueno Cornejo közoktatásügyi miniszter, Armando Artola Ascarate belügyminiszter és Rolando Caro Constantin közegészségügyi miniszter is. A perui állami televízió filmre veszi az együttes műsorát, amelyet az első hét előadáson húszezer érdeklődő tekintett meg. Meghalt Czeitler Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes Tragikus hirtelenséggel, fiatalon, 40 éves korában meghalt Czeitler Sándor, a külkereskedelmi miniszter helyettese. Halálát a pajzsmirigy főverőérrendszer fejlődési rendellenessége következtében fellépő érfalrepedés okozta. Czeitler Sándor szakmai munkája mellett elméleti tevékenységet is kifejtett; sok publikációja, cikke, tanulmánya jelent meg a közgazdaságtudomány külkereskedelmet érintő kérdéseiről. Váratlan elhunyta országszerte mély részvétet keltett. Bernáíh Aurél festőművész köszöntése Hetvenötödik születésnapján tisztelettel és szeretettel köszöntötte a magyar képzőművészet, a kultúra minden barátja Bernáth Aurélt, aki ma is fáradhatatlan alkotóként dolgozik. Művészete híveinek nagy táborával együtt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, a Központi Bizottság titkára és IIku Pál művelődésügyi miniszter is jó egészséget és még sok termékeny esztendőt kívánt a 75 éves művésznek. Kürthy Sári vasdiplomás színművész, az ödry Árpád Művészotthon lakója 96. születésnapján készült ez a felvétel 2
