Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-11-14 / 23. szám

'ÁROSON

ATAK I.

SZÜLETÉSE

borok királya, a királyok bora lelt s nagy szellemek agyrostjainak megmozgatásával egyenesen a világirodalomba sétálgatott be?

A forrása itt van, e már-már zúzmarás őszi tájon, bíbor-erdők, cinguluslila levelű szőlőtőkék hazájában, a huszonnyolc községet felölelő Tokaj-hegyalján, azon a vidéken, amelyet a múlt így emleget: „Incipit in Sátor, definit in Sátor” tehát a sátor formájú tokaji hegyoldallal kezdődik s egy másik sátorral, a sátoraljaújhelyi szőlődombbal fejeződik be.

E főbor szülőföldje e huszonnyolc helység áldott határa, szülőhelye pedig az a sárospataki vár, amelynek udvarán állunk, s az a Vöröstorony alatti borospince, ahol az erdélyi Sepsi Laczkó Máté protestáns krónikaíró és Lórántffy Zsuzsánna fejedelemasszony udvari papja, háromszázhúsz esztendővel ezelőtt, 1650-ben először készített aszúbort, a fejedelemasszony tiszteletére.

Azóta is úgy készítik, ahogyan azt Sepsi Laczkó tette, aki elindította a világhír felé a lilára aszalódott, megtöppedt szőlöbogyókból szűrt áldott italt, a világ máig legjobb csemegeborát, amely voltaképpen nem „tokaji”, hanem pataki aszú, de tokaji aszú néven vonult be francia királyok, orosz cárok udvarába, Voltare, Goethe otthonába.

Miután háromszázhúsz esztendeje a pataki vár pincegádorában megszületett a pataki aszú, hogyan születik napjainkban e főbor, a tokaji aszú?

S mikor kezdődik a szüret Tokajhegyalján?

Évszázadok hagyománya, nagyapákról apákra, apákról fiúkra szálló szokások rendje szabja meg a törvényt, amelynek legfőbb parancsa az okos, jó türelmű várakozás.

Mikor kezdődik a szüret? Mikor betelt a várakozás. Mikor a szőlőlevelek már borvörös, kárminpiros színekben játszanak, mikor már lustán kiált a madár és a kémények kürtőiben fáradt szelek járnak, mikorra megtöppednek az aszúszemek és arcuk olyanná válik, mint a vénasszonyé, mikor hajnalonként harmat lepi be a fürtöket és olyannyira koraiak az alkonyotok, hogy délutánra deres már a határ, mikor a szőlőszem annyira eltelt a napfénnyel, hogy szinte roskadozik és felpattanó héjából szivárogni kezd a méz, mikor minden túlérett és a határ szinte haldokolni látszik. Akkor azután gyerünk a kádakkal, puttonyokkal, szőlőszedő lányokkal, aszúszemeket válogató legényekkel, s elő a mai alchimistákkal, a rézveres arcú pincemesterekkel, ezekkel a titokőrző párlatmesterekkel, akik a keverés és az arány titkait őrzik, s megadják az aszú ízét, lángját, végső zamatét.

Az évszázados szokások során kialakult művelet a következő: a megtöppedt, lilára érett, összeráncosodott aszúszemeket a szüret során vagy külön edényekbe szedik, vagy pedig a fürtöt egészében, azután külön válogató asztalokon távolítják el a megtöppedt aszúszemeket. A legjobb aszúszemeket a furmint-fürtökről gyűjtik, ezt a fajta szőlőt hólyagosszőlőnek is nevezik, bogyói olyannyira duzzadtak. Az aszúnak nevezett főbort éppen az különbözteti meg aszamorodnitól, hogy a szamorodni „magától született", az aszú pedig külön válogatást igényel. A szamorodni szó lengyel eredetű, a hegyaljai bort vásárló lengyel kereskedőktől ered, akik a „magától született” értelmű szamorodni szóval azt fejezték ki, hogy ennél a borfajtánál nem válogatják ki az aszúszemeket, hanem — „ahogy termett” — úgy préselik ki.

Az aszú rendtartása és törvénye más. Katona József és Dömötör József, a magyar bormorfológia két legnagyobb tudós embere beszéli el, hogy a tokaji — eredetét tekintve a pataki — aszú csodálatos voltát a talajban, a makro- és mikroklímában, a fajtában és a készítésmódban kell keresni. Az őszi nap sárgára érleli a fürtöt, melyeken a rejtélyes hatású Botrytis cinerea gomba közreműködésével jön létre az aszúsodás. A bogyókból elpárolog a víztartalom egy része és a cukortartalom húsz százalékról nemegyszer 70 százalékra emelkedik. A Botrytis cinerea olyan illat- és zamatanyagot teremt az aszúsodó szőlőszemekben, amely teljesen más, mint a mazsola vagy más, mesterségesen aszalt szőlő íze.

Az aszúszemeket azután külön kádakba gyűjtik, ezekből a kádakban kicsepeg, minden külső beavatkozás nélkül, az a sűrű folyadék, amely még a főbornál is nemesebb, a tokaji esszencia a neve. Ebből a nedvből egyetlen kiló fél kiló aranyat ér. Az aszúesszencia egy részét aszúkészítéskor használják fel Itt kezdődik a táltosok, a hegyaljai pincemesterek, a chartreuse-i párlatkeverő szerzetesekhez hasonló művészek és tudósok szerepe: nem elég az aszúesszencia, s nem elég az aszúszem, meg kell találni, ki kell válogatni a megfelelő alapbort, amely az eljövendő aszúnak alkalmas. Ha meglelték a legalkalmasabb tokaj-hegyaljai alapbort, egy-egy gönci hordónyi (136 liter) mennyiséghez 2—6 puttony aszúszemet mérnek. Ettől lesz az aszú két, három, négy, öt vagy hatputtonyos. Az aszúszemek azonban nem nyersen kerülnek az alapborba, hanem pépszerű aszútészta formájában, erre az aszúpépre öntik rá azután az alapbort.

De még ettől sem lesz főbor az aszú.

Előbb hozzá kell még adni bizonyos mennyiségü~aszú-esszenciát, s hogy mennyit, azt a „táltosok” határozzák meg. Az aszú még ezek után sem fogyasztható, mert a főbor külön hordókban iskolába kerül, ahol felnövekszik, s megérik. Ezek az iskolák nyolc-tíz fok hőmérsékletű, lősz és sziklapincék, amelyeknek falát „bársonyba öltözteti”, ahogyan Katona és Dömötör mondják, a nemes penész, s ezek a lősz- meg sziklafalak, ez a bársonyos penész, ez a nyolctíz fokos hőmérséklet, ez a föld alatti csend és sötét neveli fel azután azt a „nebulót”, amely Voltaire agyának minden rostját mozgásba hozta.

Az a tudomány, amelyet háromszázhúsz esztendővel ezelőtt a prédikátor udvari pap fedezett fel itt, előttünk, a Vöröstorony alatti borospincében, mindenesetre csak a kémiához hasonlítható. De olyan kémiához — éppen ez a főbor „titka" —, amely nem ismer, s nem alkalmaz egyetlen más idegen, vagy mesterséges anyagot

sem. Csak azt, amit a föld termett, s az őszi nap teremtett.

Ruffy Péter

A KOLLÉQIUM MÚLTJA

Aligha van olyan iskolája az országnak, amelynek története annyira szorosan kapcsolódna a nemzet múltjához, mint a sárospataki kollégiumé. Az időkulisszák mögé pillantva nevek, sorsok és tettek tűnnek elő, Sárospatak nemcsak a nemzeti kultúra felvirágozásának egyik színhelye, hanem az önállóságra törekvés, a haladás gondolatának is részese volt.

Elöljáróban említsünk meg az egykori tanítványok közül néhányat: Gyöngyösi István, Bethlen Miklós, Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Szabó Dávid, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Táy András, Tompa Mihály, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond. E nevek történelmi korokat idéznek föl, a felvilágosodás, a szabadságharc idejét, s a későbbi évek irodalmának mérföldköveit.

Móricz Zsigmond így vall Sárospatakról: „A Patak fölött futó felhők a magyarság felhői voltak az én számomra. Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelkeken. Mintha a sors azért hozott volna ide, hogy itt megízleljem és belélegezzem a tiszta irodalmiság és hazafiasság szellemét.”

Miképpen alakult ki ez a szellem, miképpen maradt fenn évszázadokon át, erről tudósít az iskola története.

Az alapító a sárospataki vár akkori birtokosa, Perényi István volt. A mohácsi vész után öt esztendővel 1531-ben tanárnak hívta Sárospatakra Kopácsi Istvánt, Siklósi Mihályt és a híres református prédikátor-írót Sztárai Mihályt. Az iskola néhány esztendő elmúltával kollégiumi rangra emelke-A kollégium főkapuja

dett: latint, görögöt, hébert, retorikát, dialektikát, geometriát, zenét, poétikát, fizikát, teológiát tanítottak falai között.

Az iskolát 1566-ban a törökök felégették. 1573-ban Dobó Ferenc lett a vár ura, s nemcsak a régi kollégiumot építtette újjá, hanem egy szárnyépülettel is megtoldotta. Így alakult ki a hármas pillér, a kollégium később négyszöggé záruló tömbjének magva, a Huta—Trója—Fazekas épületrész.

A XVI. század végén a sárospataki kollégium legkiválóbb diákjait külföldi egyetemekre küldte, s onnan hazatérve azok tanítómesteri székbe kerültek. Az iskola és a város a három részre szakadt ország szellemi központjává vált. Az 1606-os kassai országgyűlésen azt az óhajukat fejezték ki a felkelő magyarok, hogy az ország Sárospatakon főiskolát állíttasson, és annak megfelelő javadalmáról gondoskodjék. Természetesen ez a kívánság ellentétes volt a bécsi udvar érdekeivel, hiszen a kollégium minden időkben hazafiságra, szabadságszeretetre nevelt.

A magyar művelődés ügyét szívén viselő fejedelem, I. Rákóczi György és felesége, Lórántffy Zsuzsanna új épületekkel bővíttette az iskolát és bőkezűen gondoskodott a tanárok és diákok ellátásáról. A fejedelem 1621-ben elrendelte az iskola törvényeinek rendszerbe foglalását. A 349 éves törvénykönyv hű képet ad a kollégium akkori életéről.

A diákok őrizték a kapukat (janitorok), ők takarították a tantermeket, az udvart, gondozták a «pőt, ők szüreteltek, rendben tartották a borospincéket, árulmk a bort, osztották a cipót, kezelték a könyvtárt. Betegtársaikat ápolták, virrasztottak mellettük, ők vitték a temetőbe a halottakat, önállóságuk érintetlen volt, s tiszteletben tartották saját törvényeiket.

1650-ben Lórintffy Zsuzsanna Sárospatakra hívta a magyar származású híres cseh pedagógust Komensky Amos Jánost. Comenius lett a kollégium nevelési igazgatója. Egyik levelében így írt a fejedelemasszonynak: „Itt senki a nemességből, senki a polgári rendű ifjúságból, senki a jobb tehetségű paraszti népből, a tanultabb csiszoltságtól ne legyen távol. Gondoskodni kell arról, hogy az otthoni szűk vagyoni helyzet senkit, aki a művelődésre vágyik, ne akadályozhasson. Állítani kell a szegényebbek ingyen való táplálására közös asztalokat, amilyen nagy számban csak lehet, s ily módon kell előtérbe hozni a szerteszét heverő tehetségeket.”

Jövőbe tekintő gondolatok ezek, mint ahogy Comenius számos más írásában, véleményében is messzire megelőzte korát. Itt végzett négy esztendős pedagógiai tevékenysége a sárospataki kollégium virágkorát eredményezte. A természeti tudományok tanítására nagy súlyt helyezett. Több jelentős munkáját, köztük a Schola ludust és az Orbis pictust Sárospatakon írta.

A felvirágzás idejét az üldöztetés korszaka követte. II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia, hogy mentse a Wesselényi összeesküvésben részt vett fiát, a bécsi udvar iránti hűségét bizonyítandó, visszatért a katolikus vallásra, a kollégium működését beszüntette, az épületet pedig átadta a jezsuitáknak.

A kollégiumot fel lehetett oszlatni, de szellemét semmivé tenni nem lehetett.

1671. október 20-án a pataki diákok vándorútra keltek, először a debreceni, majd a gyulafehérvári és marosvásárhelyi kollégium fogadta be őket. S a sárospataki szellemiség Erdélyben vert tanyát. 1682-ben Thököly Imre kurucainak győzelme után a diákok egy része visszatért Patakra.

sssq

i V’'»in*m

i ■'

I, "l‘ li"1 M

1 I'11

§9n j

|ífe:V !.■;

Néhány esztendővel később ismét a bújdosás kora következett el. Volt olyan időszak, amikor az iskola egyidőben Gyulafehérvárott, Sárospatakon és Kassán működött. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc generálisa Orosz Pál bevonult Sárospatakra. A kollégium diákjai közül, akik fegyvert bírtak fogni, a szabadságharc zászlói alá siettek. A bukás után a jezsuita rend a bécsi udvar segítségével fegyveres erőszakkal megpróbálta visszaszerezni a kollégiumot. Európa azonban Sárospatak védelmére kelt. Az angol és a porosz király, majd a Svájci Köztársaság és a Holland Rendek közbenjárása mentette meg a kollégiumot. A század végén kiadott türelmi rendeletek megjelenése aztán zavartalanná tette működését. Bár a magyar nyelvre való tanítás szükségességét csak az 1844-es országgyűlés szentesítette, a sárospataki gimnáziumban 1796- tól minden tárgyat magyarul tanítottak. Ezekben az időkben írta Bessenyei György pataki tanáraihak: „Erkölcsömnek tisztaságát kegyelmetek nevelése módjának hálálom örökre."

Az 1848—49-es szabadságharc idején a szolnoki, hatvani, isaszegi, váci, komáromi, nagysarlósi, budavári csatákban harcoltak a kollégium vörössipkásai. Az egykori írás így szól róluk: „És akik azelőtt oly hévvel tudtak szónokolni a szabadság mellett, azt is megmutatták, hogy meg is tudnak halni azért.”

A szabadságharcban való részvételt megtorlás követte. Az iskolát megfosztották nyilvánossági jogától. Ezt a jogot a kollégium csak 1861-ben kapta vissza.

Történelmi hagyományainak köszönheti az iskola, hogy állami segély nélkül is, a legsötétebb elnyomatás idején is meg tudta őrizni önmagát, sőt ismét virágzásnak indult. Valósággal tódultak a fiatalok Sárospatakra. A jogi, bölcsészeti, teológiai, gimnáziumi, tanítóképző intézeti ágazatok mellett műegyetem felállítását is tervezték.

A XX. század sem hozott hanyatlást: a sárospataki kollégium neve, szelleme fennmaradt, s korunk bizonyítja: nem csupán múltja, de jövője van.

A református egyház 1952-ben az iskolát átadta az állam kezébe. Ez az idő egy új korszak kezdetét jelzi, ahol a múlt öröksége a jelen eszményeivel ötvöződik.

A kollégium könyvtára

Kristóf Attila

Az őszi Bodrog

(Vámos László felvételei)

Jobbra: Piacozó pataki asszonyok