Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-11-14 / 23. szám
I BIRTOKBAVÉTEL Budapesten közlekedni manapság meglehetősen körülményes. Négy-öt helyen is lezárták és feltúrták az utakat, méghozzá éppen a forgalmi csomópontokban: átrendezik a Margithíd budai hídfőjét, burkolat alá kerül a helyiérdekű vasút; a Batthyány téren új végállomások és a földalatti megállója épül; a Déli pályaudvart bővítik; a Nagykörút és az Üllői út keresztezésében gyalogos aluljáró épül; a zuglói lakótelephez, amely máris hatalmas és nem szűnik meg növekedni, részben kerülővel lehet csak eljutni, mivel a Kacsóh Pongrác úton még készül a vasúti felüljáró. S így tovább. A pesti ember, mi tagadás, káromkodik, mert normális körülmények között sem kedvel közlekedni, hát még így, buckákon és terelőkön botladozva, döcögve és dugókba kerülve. Pedig az újságokban mind újabb városrekonstrukciók hírét olvashatja — a dolognak, úgy látszik, sosem lesz vége. Valóban, úgy tetszik, sosem. A városiasodás, és az ezzel kapcsolatos infrastrukturális gondok sosem érnek véget. Az utak újra szűkek lesznek, a gáz-, víz-, csatornacsövek elöregednek, s miközben a városok egyre szélesebben terpeszkednek, új negyedeket nevelve ott, ahol nemrégen még rét és szemétlerakodó-hely volt, a belső magot ismét és ismét át kell rendezni. Így van ez az egész világon, s a legtöbb helyen a szükségszerű bosszankodáson túl, kevés szó esik róla. Mintha sajátos budapesti, ha úgy tetszik, „magyar” vonás lenne az élet természetes fejlődésével járó természetes építkezés és átépítkezés gyakori emlegetése. S nemcsak akkor, amikor még javában áll a felfordulás, hanem akkor is, amikor már elkészült valamilyen új létesítmény. A látogatók olykor meg is kérdezik tőlünk: nem a dolog jelentőségén felül „ünnepük” önök egy-egy épület, intézmény, létesítmény elkészültét? Nos, a jelentőségén felül aligha, hiszen legyen bár egy-egy üzemrész, vagy óvoda megnyitása önmagában nem oly nagy ügy, de a tény, hogy az év minden napjára esik valaminek az avatása, üzembe helyezése, átadása, egészében mégiscsak jelentős dolog; jellemzője egy ország tervszerű iparosításának, modernizálásának, ha úgy tetszik: gazdagításának. Annyi azonban kétségtelen, hogy az örömben van nem csekély adag lokálpatriotizmus is. Mert az Erzsébet-híd igazi teherpróbája talán nem is a megnyitás előtti műszaki terhelés volt, hanem az a százezer pesti, aki a megnyitó után szinte spontán felvonulásként átment rajta, hogy megtekintse, birtokba vegye. De ugyanilyen birtokbavétel következménye volt a közlekedési vállalat riadt türelemre intése, amikor a földalatti mélyvasút megnyitásakor hosszú sorok tömörültek a lejárat előtt, hogy a budapestiek kipróbálhassák új „játékukat”. Mert játszottak: odavissza utazgattak rajta, mint a gyerekek — s így ment ez hetekig. Vagy a János-hegyi Libegő esete. A személyszállító-kötélpálya megnyitásakor napokig nem tudták a megszabott zárórán leállítani a Libegőt, mert a hegyre, vagy éppen a hegy alá érkezett libegni vágyók nem engedték. A pesti ember — s ne legyünk fővárosközpontúak, a vidéken élő is — morog, mert egy út elavult, dühös, mert építeni kezdik, türelmetlen, mert olykor soká építik, s a végén büszkén feszít, mintha ő építette volna újjá. Egyébként tényleg ő építette. Csoda-e, ha büszke rá? b. Hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodott dr. Kari Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságügyi minisztere. A vendéget többi között fogadta Fock »Jenő miniszterelnök is * Alsó kép: Parafálták a magyar—jugoszláv 1971— 1975. évre szóló árucsereforgalmi egyezményt. A megállapodást jugoszláv részről Alekszander Drljacsa külkereskedelmi miniszterhelyettes, magyar részről Czeitler Sándor külkereskedelmi miniszter írta alá (MTI felv.) DR. GERHARD SCHRÖDER MAGYARORSZÁGON Továbbfejlesztik a magyar-szlovák építésügyi együttműködést Dr. Gerhard Schröder, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlése külügyi bizottságának elnöke, felesége és dr. Hermann Jung, a külügyi bizottság titkára kíséretében október 29-én Budapestre érkezett. A vendégek október 30-án hivatalukban felkeresték Vályi Péter pénzügyminisztert, valamint Marjai József külügyminiszter-helyettest, november 1-én pedig Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke fogadta őket. A program során dr. Schröder látogatást tett Várkonyi Péternél, a Tájékoztatási Hivatal elnökénél és Baczoni Jenőnél, a külkereskedelmi miniszter első helyettesénél, aki most tért vissza Svájcból, az október végén Zürichben megrendezett magyar gazdasági napokkal kapcsolatos tárgyalásairól. Dr. Gerhard Schröder és dr. Hermann Jung november 4-én Győrött megtekintette a Győri Vagon- és Gépgyárat. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter Ladislav Kompis szlovák építésügyi miniszter meghívására Pozsonyban tartózkodott néhány napig és tárgyalásokat folytatott a magyar-szlovák építőipari és építőanyagipari kapcsolatok továbbfejlesztéséről. Megállapították, hogy a távlati fejlesztési terveknek megfelelően sok lehetőség nyílik a kapcsolatok elmélyítésére. A határmenti területeken a magyar építő- és építőanyagipar éppen a szlovák építőkkel, építőanyaggyártókkal hozta létre a legszorosabb együttműködést. A tárgyaláson a szlovák fél felajánlotta, hogy Magyarország nagy közművesítési programjának támogatására a többi közt hajlandó jelentős mennyiségű kőagyagcsövet szállítani a csatornahálózatok építéséhez. A magyar építők ipari, üzemi csarnok felállításában segíthetnek. Megegyeztek abban is, hogy összehangolják a külföldi könnyűszerkezeti licencek vásárlási programját. MAGYAROK jük ezt a házat, ragaszkodunk hozzá, de a bálokat máshol kell lebonyolítanunk, mert kicsi a nagytermünk. Ilyenkor a részvevők nemcsak a Magyar Ház állandó tagjai, hanem a kis szórvány-egyesületekből is eljönnek hozzánk. — A szülőfölddel az utóbbi években állandósult az érintkezés. A tavalyi évben a városból tizenketten voltak családjukat látogatni, ügyes-bajos dolgainkban a sydney-i magyar főkonzulátushoz fordulunk, olvassuk a Magyar Híreket, örülünk, hogy a Magyarok Világszövetsége segíti munkánkat. A magyarság közösségi életének vitele sok áldozatot kíván a vezetőktől is, a tagságtól is. A tánccsoportban működő lányok maguk hímezik a táncruhákat is. A Keszkenő tánccsoport vezetője Mrs. Atkinson. (1957- ben vándorolt ki. Pesten az Állami Népi Együttes szabásza volt. Ausztráliában férjhez ment, a férje angol.) — Az ember dolgozik látástól vakulásig és akkor rájön, hogy a külső értékek hiábavalóak. A belső értékeket keresve született meg egy magyar tánccsoport létrehozásának gondolata. így jött létre a Keszkenő, amely ma a város egyik büszkesége. Nyolc stabil tagunk van, köztük egy félskót, félmagyar és egy félgörög, félmagyar kislány. Városunk anyagi támogatásával vettünk részt Melbourneben a cserkésztáborozáson. Három napig utaztunk autóbuszon, naponta háromszor húsz perc pihenővel. Nem volt könynyű, de a lelkesedés átsegítette a lányokat a nehézségeken. A tánccsoportnak nagy sikere volt és ebben oroszlánrészt vállalt Pálfy Csaba, a Magyar Állami Népi Együttes volt szólótáncosa, aki egy ausztrál impresszárió közvetítésével táncoktató körúton volt Ausztráliában és foglalkozott a mi tánccsoportunkkal is. Sokat köszönhetünk a Magyarok Világszövetsége által kapott tánckottáknak és ruháknak. — A Keszkenő együttes a Magyar Ház tánccsoportja, amely biztosítja is a táncosokat a tánc közben — sajnos — gyakori balesetek ellen. A ruhákat is a csoport lányai varrják és hímezik és miután az anyagot a Magyar Ház veszi, a ruhatárunk is az egyesület tulajdona. Az evangélikus lelkész Kemény Péter evangélikus pap a technikai főiskolán tanít. Sokat foglalkozik nyelvészeti problémákkal, több módszertani jegyzete jelent meg. Német felesége van, de a gyerekei tudnak magyarul. Majd egy évtizedig visszahúzódott a magyar közélettől, ahogy mondja; „Tökéletesen akartam tudni az angol nyelvet és amikor ezt a fokot elértem, jelentkeztem újra egyházi szolgálatra. Amit elértem, a magam erejével értem el, az itteni magyarok segítsége nélkül.” Az emigrációs magyarságról a következőket mondotta: — Az öregek ötven és hetven év között vannak, ugyanott tartanak szemléletükben — a magyar kultúrát, vagy a mai Magyarországot illetően —, mint kijövetelük pillanatában. Herczeg Ferenc és Gulácsy Irén jelentik számukra a magyar irodalmat. Egyébként jól megértjük egymást. Az 1956-osok harminc és ötven év közöttiek. Más háttérrel, mint a „mi nemzedékünk”. Nehéz velük szót érteni, más emberek. A Magyarok Világszövetségével semmilyen kapcsolata nincs, mondotta beszélgetésünk befejezésekor. (Igaz, hogy megjelent könyvét és jegyzeteit elküldte haza Káldy Zoltán püspök úrnak. A közvetett érintkezés tehát megvan hiszen Káldy püspök úr a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja.) Képek - gépekről Betört a világpiacra termékeivel a Pécsi Bőrgyár. Tavaly több mint 1 millió dollár értékben 400 ezer négyzetméter kikészített bőrt szállítottak Európa több országába, az USA-ba és Kanadába. Az idén ezt a mennyiséget fél év alatt teljesítették .. . Képünkön: Vasalják a sertésbőrt a hidraulikus présműhelyben Az új olasz csomagoló automaták a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Gyárban naponta 35 tonnányi pipereszappant csomagolnak Kunszentmártonból, a Tégla- és Cserépipari Vállalattól nyár óta hatalmas menynyiségű tégla került az árvíz sújtotta területekre. A képen: Egetőkocsira rakják a szárított téglákat (MTI felv.)
