Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-21 / 6. szám

/itAon, - QttÄiJny A MAGYAR NŐK HELYZETE egy jelentés tükrében NÉPMŰVÉSZET A DIVATBAN Budapesten külföldi és hazai kereskedelmi cégeknek érde­kes divatbemutatóval egybekötött kiállításon mutatták be a Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat idei árukínálatát, a magyar folklór gazdag színpompájával díszített női ruhákat, ajándéktárgyakat. A tavaszi-nyári divatban világszerte mind nagyobb hang­súlyt kap a stilizált népi hímzéselemek, a rátétes kézimun­kák felhasználása. Budapesten nemcsak a nagy divatszalonok alkalmazzák modelljeiken az eredeti matyó, kalocsai vagy buzsáki kézi hímzést, hanem a konfekció is. A magyar di­vattervezők szívesen tesznek eleget a divatóhajnak és majd minden bemutatón szép számmal vonultatnak fel divatos vo­nalú, modern öltözékeket — népi hímzéssel. A skandináv or­szágokban nagyon kedvelik azokat a magyar ruhákat, ame­lyek hófehér, átlátszó voál anyagból készülnek, hófehér népi hímzéssel. A. Német Szövetségi Köztársaság Kaufhof Aruház hálózatának üzleteiben pedig szívesen vásárolják a szűr­­rátétes fekete posztó pellerineket, a színes hímzésű mellé­­nyes-nadrágos kosztümöket. Az eredeti népi hímzésű alkalmi ruhák pedig eljutnak a párizsi Lafayette Áruház divat-bou­­tique-jaiba is. De újabban svájci, angliai, kanadai és ameri­kai áruházak, divatcégek is érdeklődnek és szívesen vásárol­nak a Hungarocoopon keresztül magyar divatújdonságokat. ajándéktárgyakat. A Hungarocoop divatbemutatóján láttuk ezt a fekete könnyű szövetből készült, színes matyó hímzéssel díszí­tett tunikás. hosszúnadrágos együttest. A kép előterében Balogh Istvánné, az egyik Budapest környéki háziipari szövetkezet dolgozója mutatja be, hogyan készül a diva­tos ruhák hímzése Borsózöld jersey, maxi-hosszúságú ing­­ruha, széles fekete lakkövvel, a ruha gal­lérján és a zsebeken szülés kalocsai hím­zéssel, fekete rojt-díszítéssel A divatbemutató egyik legszebb modellje: fekete ottomán-selyem alkalmi ruha, a vállán gazdag matyó hímzéssel, az ujján széles fekete rojt-dísszel (MTI — Vitályos József felv.) A hagyományos hóvirágcsokrok és más apró figyelmességek az idén is ott díszelegtek a munkapadokon és az író­asztalokon, minden gyárban, üzemben, hivatalban, ahol nők dolgoznak, őket köszöntötték a férfiak március 8-án, az idei, sorrendben hatvanadik nemzet­közi nőnapon. A kivilágított Parlament­ben az ország vezetői kitüntették az élet különböző területein kiemelkedő munkát végzett lányokat és asszonyo­kat, s a nőmozgalom veteránjai — ha ugyan illő ezt a kifejezést használni — hangulatos találkozókon, klubesteken elevenítették fel az elmúlt huszonöt esz­tendő emlékeit. Ám az ünnepi évforduló nemcsak ün­nepi percekben jutott kifejezésre. Kife­jezésre jutott abban is, hogy egy, a nők helyzetét kendőzetlenül feltáró, rend­kívül szerteágazó és sokrétűen elemzett jelentést tárgyalt meg a közelmúltban a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága. Felszabadulásunk óta először foglalkoztak ezen a fórumon a nők helyzetének egyetemes vizsgálatá­val és a további feladatok kijelölésével. Amint azt Pullai Árpád, a KB titkára előterjesztésében elmondotta, a több mint egy évet igénybe vevő, hatalmas előkészítő munkában részt vett a többi közt a Magyar Nők Országos Tanácsa, á Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége, s több mint száz választott testület. Az anyaggyűjtés során a vitakérdés az volt, hogyan ítélhető meg a női egyenjogúság szintje, az emancipáció folyamata, negyedszázaddal a felszaba­dulásunk után. A jelentésből kitűnik, hogy bár a nők politikai és közjogi egyenjogúsága biz­tosított, az életben ez még mindig nem valósul meg maradéktalanul. Távol ál­lunk még attól, hogy mindenki magától értetődőnek tartsa: a társadalmi egyen­lőséget nem lehet szortírozni. Hosszú, fokozatos, tudatos, szemléleti, gondolko­dásbeli és gazdasági fejlődés eredmé­nyeként érünk majd el oda, hogy a nő­kérdéssel nem kell külön foglalkozni. A maradi, retrográd nézetek mindkét nemnél megtalálhatók, de az igazság kedvéért be kell vallani, hogy a férfiak gondolkodásában erősebben hatnak. Legszembetűnőbb bizonyítéka a nőkkel szemben meglevő indokolatlan fenn­tartásoknak, hogy számuk a társa­dalomvezetésben nincs arányban sem képességükkel, sem rátermettségükkel. Itt nyilvánvalóan ellentmondás van — állapítja meg a jelentés. — Az egyik oldalon bizonyított, hogy növekszik a politikai és társadalmi munkában jár­tas, a különböző szakmákhoz értő, mű­velt, kulturált nők száma. A másik ol­főbb ténye. Szocialista rendszerünk két­ségtelen nagy vívmánya ez. A nők tömeges munkába állása hoz­zájárult a népgazdaság terveinek telje­sítéséhez, a családok anyagi helyzeté­nek a javításához. Kedvezően hatott a politikai, szakmai és kulturális fejlődé­sükre, egyúttal csökkentette vagy meg­szüntette kiszolgáltatottságukat. Ugyanakkor e nagy és kedvező vál­tozás új ellentmondásokat hozott létre. Átmenetileg nehezebb lett a nők hely­zete, mert lényegében továbbra is rájuk hárul a család és háztartás ellátásának terhe. A nő kettős hivatásából fakadó gondjaival szembeni közömbösség sok feszültség és keserűség forrása. A nők tömeges munkavállalásának rendkívül gyors tempóját nem követte hasonló ütemben a szociális és szolgál­tatási hálózat bővítése. A népgazdaság fejlődésének további periódusában és jelenleg sincs meg annak reális lehető­sége. hogy az igényeket hiány nélkül kielégítsük. Ami á női dolgozók foglalkoztatottsá­gát illeti: jelenleg 1,9 millió, ez azt je­lenti, hogy a bérből és fizetésből élők 40 százaléka nő. Kitér a jelentés arra is, hogy bár törvényesen kötelező az egyenlő munkáért egyenlő bér megálla­pítása, ezt a gyakorlatban sokszor meg­sértik. Mindez elég ok volt arra, hogy a nők helyzete magas politikai fórumon ke­rüljön napirendre. S bár megalapozott és helyes volt, hogy a nők között vég­zett munka szervezeti irányítását, koor­dinálását az elmúlt másfél évtizedben a Magyar Nők Országos Tanácsa végezte, a mai feladatok azonban már változá­sokat igényelnek. A nők társadalmi, po­litikai, gazdasági továbbfejlődésének út­jába álló akadályokat a társadalom közös, együttes erőfeszítésével lehet csak elhárítani. Ebből következik, hogy a nők helyzetének megkönnyítése, javí­tása érdekében hozandó gazdasági dön­tések is egybehangolt, de konkrét in­tézkedéseket igényelnek. A jövőben tehát az egész társadalom ügyévé válik az, hogy a nők érdekeinek képviselete biztosított legyen minden olyan politikai, társadalmi és gazdasági szervben, ahol döntések születnek. A nőmozgalom tehát kiterebélyesedik, nő­bizottságok alakulnak minden olyan munkahelyen, ahol lányok, asszonyok dolgoznak, s ezek a bizottságok közvet­len hatást tudnak gyakorolni annak ér­dekében, hogy a nők egyenjogúságát, egyenlő érvényesülési lehetőségeit ha­zánkban az eddiginél hatékonyabban biztosíthassuk. (Novotta Ferenc (elvétele) Az ország 2553 tanácselnöke közül 122, azaz 5 százalék a nő, míg a 2525 tanácstitkár közül 780. Társadalmilag, politikailag káros, hogy a lakosság több mint felét alkotó nők közül a vezetésben, a döntések meghozatalában érdekképviseletük ily csekély — állapítja meg jogosan a je­lentés. Néhány egyéb adat. A kereső korú nők 65 százaléka dolgozik. A főváros­ban és néhány nagyvárosban ez a szám 80 százalék fölött van. Rendkívül sokat mond az, hogy a lakosság számának lényeges változása nélkül, 1949-től 1968- ig 920 ezerrel nőtt a keresők száma, s ebből 770 ezer a nő. E számban sűrűsö­dik össze a nő felszabadításának leg­dalon pedig szinte megközelíthetetlen, bevehetetlen várként áll előttük az elő­léptetés, a vezetésben való részvétel nagyobb lehetősége. Íme, néhány példa: Az általános iskolák pedagógusainak mintegy 80 százaléka nő, az igazgatók közötti arányuk viszont 13 százalék. A textilgyárakban a dolgozók 68,3 százaléka nő. Ezzel szemben az igazga­tótól a művezetőig bezárólag 7500 ve­zető közül mindössze 1220 a nő. A minisztériumi iparvállalatok 2317 irányító vezető posztján 144 a nő. Több­ségük gyáregységvezetői és gazdasági igazgatóhelyettesi beosztásban. Kürthy Hanna rajza CfjihL nlgln... WEÖRES SÁNDOR ... Falu végén van a házunk, De a cinke, ha leröppen, A bozótból ki se látszik, Küszöbünkön vacsorázik. RECEH0RG0LÁS0S TERÍTŐ Anyaga: 60-as horgolócérna. Recehorgolással és azsúrmintával készítjük. Körül a szélén 12 sor, a közepén 33X33 kocka átmérőjű kerek recemlnta van, a kettő kö­zött azsúrmintával töltjük ki ábra szerint. A rece készítése: az üres kocka 4 láncczem és 1 kétráhajtásos pál­ca váltakozása, a tele kocka 5—5 kétráhajtásos pálcával készül. Az azsúrmintát mindig tele kockasor fölött kezdjük: 7 láncszem után, a tizedik pálcára 1 kétráhajtásos pálca kerül. 3 láncszem után, az ötödik pálcára 1 rövidpálcát öltünk, 3 láncszem, és az ötödik pál­cára Ismét 1 kétráhajtásos pálcát horgolunk, majd a leírtakat elöl­ről ismételjük. A második sorban is azonos a minta, de a 2 három­szög mindig a hétláncszemes Ívbe kerül. A leszámolható vázlat szerint dolgozunk. Ha elkészült a terítő, a szélső lyuksort hurkoljuk körül rövidpálcákkal, majd minden har­madik lyuk (ölé öltsünk 2—2 egyszerre beíejezett egyiáhajtásos pál­cát, köztük 13 láncemmel. A tizenhárom láncszemes íveket dolgoz­zuk be a következőképpen: 3 rövidpálca, 1 ötláncszemes pikó, 3 rö­vidpálca, 1 ötláncszemes pikó, 3 rövidpálca, stb. Keceltek KELT TÉSZTÁK KÉSZÍTÉSE Mielőtt a kelt tészlát bedagasztjuk, kovászt kell készíte­nünk. A kovászhoz — a tészta mennyiségétől függően — 1—2—3 deka élesztőt, kevés lisztet, langyos cukros tejet és csipetnyi sót használunk. Ezt a masszát tányérra tesszük és langyos helyen megkelesztjük. Amikor megkelt, gyúródesz­kára rakjuk a megadott mennyiségű, előmelegített lisztet, és a közepén fészket formálunk. Ebbe helyezzük aztán a ko­vászt, a megadott mennyiségű tojást, zsiradékot (nem ol­vasztva), majd a cukrot, sót stb. A tésztát közepes kemény­ségűre dagasztjuk, meleg, de nem túlságosan meleg helyen kelesztjük. Közepes hőfokú, előmelegített sütőbe rakjuk. Vi­gyázzunk, hogy sütés közben a tésza össze ne essen. Ezért a sütő ajtaját ne nyitogassuk. ARANYGALUSKA. A kovászhoz 15 deka lisztet, 3 deka élesztőt és 2 deci tejet használunk fel, s hozzá kevés sót és cukrot vegyítünk. 80 deka lisztből, a megkelt kovászból, mint­egy 5 deci tejből, 8 deka vajjal, ugyanannyi cukorral és 3 tojássárgájával közepes keménységű tésztát dagasztunk. Ez­után konyharuhával lefedve, langyos helyen kelesztjük. Köz­ben 20 deka őrölt diót 10 deka cukorral összekeverünk. Ami­kor a tészta megkelt, kinyújtjuk, likőrös pohár nagyságú fánkszaggatóval kiszaggatjuk, és egy, vajjal vastagon kikent lábosban lerakjuk belőle az első sort. Ezt dióval hintjük be, és az előzőleg felolvasztott 15 deka vaj megfelelő részét is a tésztára öntjük. Mazsolát is szórunk közé. így folytatjuk a lerakást, míg a lábos vagy tepsi meg nem telik. A tetejére diót és zsemlemorzsát szórunk, és közepes hőmérsékletű sü­tőbe rakjuk. Bor-, esetleg vaníliásodéval vagy málnaszörp­pel tálaljuk. Sodó késztíése: 3 tojássárgáját 10 deka porcukorral ha­bosra keverünk. Utána hozzáadunk 3 kávéskanálnyi lisztet. Közben 3 deci bort 1 deci vízzel, fahéjjal, 2—3 szem szegfű­szeggel, reszelt citromhéjjal felforralunk. Forrás után, a tűz­ről levéve, az előkészített tojásmasszát folytonos keverés mellett, habverővel hozzáöntjük. Újra a tűzre rakjuk, foly­tonosan keverjük, nehogy a tojássárgája összefusson. Ami­kor kissé besűrűsödött, levesszük a tűzről, és a három tojás keményre vert habját — amibe két csapott evőkanál cukrot kevertünk — szintén hozzáadjuk. Melegen tálaljuk. TEJESKENYÉR BURGONYÁVAL. 50 deka lisztből 8 deka vajjal, ugyanannyi cukorral, 2 tojássárgájával, 2 deka élesz­tőből langyos tejben kelesztett kovásszal és végül 18 deka héjában főtt — burgonyanyomón áttört — burgonyával köze­pes keménységű tésztát dagasztunk. (A cukrot, a vajat és a tojássárgáját habosra keverjük, majd ebbe rakjuk a lisztet, a burgonyát, a kovászt.) Körülbelül egy—másfél órán át ke­lesztjük. Kuglófsütőt vagy őzgerinc formát kivajazunk, liszt­tel meghitünk, és belehelyezzük a tésztát, amit sütés előtt még mintegy negyedórán át a formában is tovább kelesz­­tünk.

Next

/
Thumbnails
Contents