Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-10-17 / 21. szám
EMLÉKEZÉS OKTÓBER 6-RA Immár 121 esztendeje annak, hogy a hosszúért lihegő Habsburg-önkény kivégeztette a magyar szabadságharc katonai vezérkarának tizenhárom tábornokát. Nem keresték a menekülés útját, vállalták a mártiromságot, hogy örökre emlékeztessék a nemzetet kötelességére. S nemzetünk nem is felejtette el a hősök vérével irt figyelmeztetést. Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Láhner György, Leningen- Westerburg Károly gróf, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Schweidel József, az aradi tizenhárom neve a magyar szabadságtörekvések jelképévé magasztosult. Nevük lobogó, buzdító erő volt mindama harcok idején, amelyek során a magyar nép újra és újra függetlenségéért küzdött. Ma, amikor Habsburg-önkénytöl, nyakára ült uraitól megszabadulva népünk a szocializmust építi, az 1848-as szabadságharc hőseire, az aradi vértanúkra emlékezés erőt ad új harcokhoz, amelyeket felemelkedésünkért, békénkért vívunk. Az évforduló alkalmával megkoszorúzták a hősök emlékét megörökítő helyeket, emléktáblát állítottak Batthyány Lajosnak, az első magyar felelős kormány mártír-elnökének tiszteletére Budapesten, a Batthyány utca 2. számú házon, és az iskolákban felidézték a hősök tetteit. INDIA ELNÖKE Magyarországon Szeretettel fogadott vendégei voltak október plső napjaiban hazánknak: a Losonczi Pál meghívására Magyarországra érkezett V. V. Giri, az Indiai Köztársaság elnöke, felesége és kísérete. Szeretettel, mondottuk, mert a látogatást nem egyszerűen protokolláris tiszteletadásnak tekintette népünk. Giri elnök személyében a nehéz történelmi utat megtett, a felemelkedésért kegyetlen harcot vívó Indiát köszöntöttük, Ázsia hatalmas, életerős, békeszerető népét, amely napjainkban is tovább küzdi társadalmi forradalmát, progresszív politikusai, V. V. Giri Indira Gandhi és társai vezetésével. A meleg fogadtatásban szerepe volt mindama rokonszenvnek, amelyet Magyarország az ázsiai földrészen és a világban komoly béketényezőként szereplő India törekvései és olyan politikusai iránt érez, aki mint a szakszervezeti munkából nemzete haladó erői által államfői tisztségbe emelt V. V. Giri is, markáns tetteikkel, az Indiai Köztársaság haladását segítik, szimbolizálják. Joggal jelentette ki Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, — aki egyébként az elmúlt esztendőben volt vendége az Indiai Köztársaságnak —, az eszmecserék megkezdésekor: „Nagyon nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy két év leforgása ailatt már második alkalommal üdvözölhetjük ha-A Ferihegyi repülőtérre érkező V. V. Tanács elnökének társaságában ellép Glrl, Losonczi Pálnak, az Elnöki a diszszázad előtt (MTI (elv.) zánkban a nagy Indiai Köztársaság elnökét. Számunkra igen megtisztelő, hogy az indiai nép barátjának tekint bennünket. A mostani látogatást is annak tekintjük, hogy India együttműködésre Az egykori Cjépület, Batthyány Lajos gróf, az első felelős magyar kormány elnökének kivégzése helyén emelt örökmécses (Vámos László (elvétele) GAZDASÁGI KOOPERÁCIÓK NYUGATTAL Lapunk legutóbbi számában hírt adtunk arról, hogy Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettesének olaszországi tárgyalásai során az olasz külkereskedelmi miniszter kijelentette: úgy véli, a magyar gazdasági reform további tágabb lehetőségeket nyújt a két ország gazdasági kapcsolataiban. Szóbakerült az is, hogy a már meglevő együttműködést az erőteljesebb ipari kooperáció irányába kell fejleszteni. Néhány nappal a római híradás után ülésezett Párizsban a magyar—francia gazdasági és ipari együttműködésről kötött egyezményben létesített vegyes bizottság. A bizottság megállapította, hogy az ipar területén jelentősen megnőtt a magyar és francia vállalatok közötti kooperációs üzletek száma. A bizottság több munkacsoportot alakított további kooperációs vállalkozások előmozdítására, például a gépjárműiparban. Christian d’Aumale meghatalmazott miniszter, a francia delegáció vezetője kijelentette: „Szükséges, hogy a most meginduló kooperációs vállalkozásoknál mindkét fél maximális erőfeszítéseket tegyen minél nagyobb siker elérésére." Mint az olasz és a francia miniszter szavaiból is kiviláglik, a Magyarországgal való kooperációs együttműködés hasznát ma már nyugati tárgyalófeleink is elismerik. S mivel jól szolgálják külkereskedelmi érdekeinket, a magyar ipar modernizálására, piacaink bővítése érdekében tett kezdeményezéseinket szorgalmazzuk. A magyar—francia és a magyar—olasz bizottsághoz hasonló kormányszintű megállapodásaink vannak Ausztriával, a Benelux államokkal és más országokkal is. Mindeddig a fejlett tőkésországok cégeivel száznál több termelési kooperációs megállapodás jött létre. Az Elnöki Tanácsnak a gazdasági társulásokról szóló idei törvényerejű rendelete lehetővé teszi azt is hogy külföldi jogi személy, illetőleg külföldi vállalat részt vegyen gazdasági társulásban, pénzügyminiszterünk engedélye és feltételei alapján. Magyarul: idehaza is létrejöhet vegyes vállalkozás, ha mindkét fél érdeke. A nemrég létrejött Intercooperation Rt., a legjelentősebb magyar termelő és külkereskedelmi vállalatok együttes társulása kutatja, szorgalmazza, szervezi a kooperációs lehetőségeket, hiszen a kooperáció a nemzetközi munkamegosztásba való még fokozottabb bekapcsolódás egyik jelentős eszköze. A gazdasági reform révén megerősödő magyar népgazdaságnak nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt az eszközt sem. törekszik az élet legkülönbözőbb területein.” Az eszmecsere során egyébként a két államfő tájékoztatást adott a Magyar Népköztársaság, illetve az Indiai Köztársaság fejlődéséről, majd ismertették nézeteiket a két ország együttműködéséről, és a legfőbb nemzetközi kérdésekről. Örömmel állapították meg, hogy a két ország kereskedelmi kapcsolatai minden területen rendkívül kielégítően fejlődnek. A gazdasági együttműködés túllépett a közvetlen kereskedelmi cserén, létrejöttek az első ipari kooperációs megállapodások. Magyar tudósok, szakemberek, mérnökök is részt vesznek az indiai ipar fejlesztésében. Szép eredményeket hoz a tudományos és kulturális együttműködés is. A nemzetközi kérdések megvizsgálásánál ismételten kitűnt, hogy a két ország álláspontja azonos, vagy nagyon közel áll egymáshoz a világot elsősorban foglalkoztató kérdésekben. AUJITRAUAI MAGYAROK IY. ADELAIDE (Kerekasztal-beszélgetés az adelaide-i római katolikus rendházban. A házigazda: Fazekas László főtisztelendö úr. A résztvevők: a város katolikus magyar értelmiségének néhány neves képviselője — újságíró, tanár, egyetemi professzor, egyesületi vezető, könyvtáros, valamennyien a helyi magyar közélet aktiv résztvevői — a szülőföld véleményét Kázmér Zslgmond, a Magyar Népköztársaság főkonzulja és e sorok Írója tolmácsolták. A téma: A magyar nyelv helyzete az emigrációban.) A tanárnő: Az ideális az lenne, ha a magyar nyelvet az iskolában oktathatnánk. Sajnos, a tapasztalatok szerint nehéz egyszerre két nyelvet magas fokon tanulni. Játékosan kellene a magyart tanítani, megszerettetni, mert ha ez nem sikerül, minden erőfeszítés reménytelen. A főtisztelendő: A szülők magatartása, viszonya a magyarsághoz, a kérdések kérdése. Ha ez a szellemi kapcsolat erős és élő, akkor a gyerekek szellemi világának természetes eleme lesz a magyarságtudat. A könyvtáros: Nemrég sokat vitatkoztunk arról, helyes-e a Magyar Hírekben képregényt közölni. Nem enged-e a lap ezzel a divatos, felszínes áramlatoknak? Jó-e a magyar remekírókat sűrítményirodalomként adni? Az a véleményem, hogy például a Toldi — képregény formában — nem felvizezett klasszikus, hanem jó, kedvcsináló bevezetés a magyar irodalomba és nagy segítség a magyar nyelvtanulás számára. Az egyesületi vezető: Méltányolni kell a szülőföldnek a magyar nyelv érdekében tett lépéseit. Azt hiszem azonban, átgondoltabban kellene ezt a nemes munkát folytatni. Például a Szülőföldünk című kiadvány szép kötet ugyan, de van benne kéthárom írás, amelyek az otthonitól eltérő világnézetű olvasókban elégedetlenséget keltenek, és ezek miatt rossz a véleményük általában a különben jó válogatásról. A újságíró: A gyerekekre nagy erővel hat Ausztrália. Alapvető lelki tulajdonság, hogy az emberek nem szeretnek egy-egy közösségben különbözni a társaiktól. Nem akarnak túlságosan „kilógni” a sorból; ellenkezőleg, hasonulni akarnak. A könyvtáros: Ezzel nem tudok teljesen egyetérteni, mert csak félig igaz. A féligazság pedig bajt okoz. Az emberek persze szeretnek elvegyülni; de ahogy József Attila írta saját magáról: „Születtem, elvegyültem és kiváltam”, a saját egyéniségük megőrzéséért is küzdenek; hasonulni is, kiválni is akarnak. A magyar kultúra elsajátítása ehhez nyújt természetes segítséget. A főtisztelendő: Magam is sok példáját láttam annak, hogy a gyerekfejjel nem értett és ezért látszólag elutasított magyarságtudat hogyan tér vissza a felnőttkorban szinte fordulatszerűén. Ehhez az kell, hogy a fogékony gyerekkorban jó mélyre ültessük a magot. Filmek kellenek, hangszalag, linguaphon nyelvművelés, amelyek hatékony és élményt adó eszközök. Az egyesületi vezető: Mi az otthoni vezetés véleménye a nyelvátalakulásról, és a nyelvromlásról? A könyvtáros: Ha az élet modernizálódik, ez átalakítja a nyelvet is. Mi itt, nyugaton, kiszakadtunk az otthoni nyelvi fejlődésből. Még a nóták szövege is követi az új életformát. Van egy mulatós dal, amelynek régen így hangzott két sora: „Nem lehet az ember fából, / Ki kell rúgni a hámfából.” Nemrég hallottam az otthoni rádióban egy falusi műsort, ahol egy parasztember így énekelte a szöveget: „Az ember nincsen pléhből, / Megélünk a téeszcséből.” Lehet, hogy ez tréfa és nem ilyen közvetlen a hatás, de akkor is jellemzőnek tartom. Az egyetemi professzor: A gyerekeknek semmit nem mondanák az évszámok, amelyek az időseknek programot jelentenek, és sokszor választóvizet. A fiataloknak egyformán történelem már 1919, 1945 vagy 1956. A lényeg számukra a magyarságtudat, ezen belül is nagyon ragaszkodnak a magyar zenéhez, tánchoz. Az egyesületi vezető: Az egyik ok, ami miatt a fiatalok eltávolodnak a magyar egyesületektől, a csoportokra szakadozottság és a kis csoportok egymás elleni állandó áskálódása. Egyetértek a professzor úrral abban, hogy a magyar zene és a tánc nagyon fontos. Miért nem küldenek otthonról népi kórust, népi együttest? Az ausztráliai magyarság szívesen fogadná őket. A főkonzul: Mi a jelenlevők véleménye a Magyar Hírek képaláírásainak esetleges kétnyelvű megoldásáról? Az újságíró: Nem kellene ezt mereven csinálni. Inkább rugalmasan és fokozatosan. Emellett csökkentené a lap terjedelmét és ez veszteség az olvasóknak. Van egy javaslatom. Számozzák meg a képeket és valahol, talán az utolsó oldalak egyikén, a képek számozása szerint adott rövid angol szövegekkel adják meg a képek tematikáját. (A vitában bőven volt alkalmunk — a főkonzullal együtt — kifejteni véleményünket a szőnyegen forgó témákról. Ha a magunk mondandóját most nem Iktatjuk ide, annak egyetlen oka: a Magyar Hírek hasábjain módunk van általánosságban és részletesen Is megírni álláspontunkat és nem akartuk elvenni a teret vitapartnereinktől.) A főtisztelendő: A megbeszélés kölcsönösen hasznos volt és külön öröm a személyes megismerkedés. Senki nem tagadja a nézetkülönbségeket. Tanácskozásunk azonban megmutatta és bizonyította, hogy nemcsak több a közös pont, hanem a közös érdek a lényeges is, a fontosabb is. Örömmel hallottunk az előkészületben levő Anyanyelvi Konferenciáról, az új nyelv- és énekeskönyvekről. Vendégeink szavaiból sok mindent megértettünk az otthoni vezetés és a Magyarok Világszövetsége elgondolásaiból. Most mindannyiunk részére a konkrét intézkedések az érdekesek, a nyelvművelés eszközeinek megteremtése. Szekszárdi szüret (Bojár Sándor felv.i ■w EMM *■ ; »V-r:w- ,Lt' t- Ot-A r V&. -c aWWj. < r. -■ - * I; \ r - Vj .u> »uj r
