Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-10-17 / 21. szám
tlÚlUi ill an .»!•• 000 j fi. Tanácskozik az országgyűlés Párdl Imre expozéját tartja AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÖRVÉNYERŐRE EMELTE A NEGYEDIK ÖTÉVES TERVET Módosították a választási törvényt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke beszél. Mellette: Apró Antal és Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettesei, a második sorban Kádár János és Nyers Rezső Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő (MTI felvételek) Központi Bizottsága vizsgálta meg, sokoldalú vitában. A megvitatott és elfogadott irányelvek azután a sajtó, a társadalmi szervek nyilvánossága elé kerültek, és mindez vezérfonalat adott a terv teljesebb részletezettségű összeállításához, törvényjavaslatként való előterjesztéséhez. E demokratikus eszmecsere hozzásegítette az országgyűlést, hogy már a közvélemény szavát ismerve hozhassa meg az új ötéves tervről szóló törvényt. Az új törvény, miként a Tervhivatal elnöke expozéjában kiemelte, figyelembe veszi népgazdaságunk eddigi tapasztalatait, reálisan számol szocialista társadalmunk legközelebbi feladataival. Bizonyltja ezt: az 1966—1970. években hazánkban a nemzeti jövedelem várhatóan mintegy 40 százalékkal nő, összehasonlító áron számolva, mintegy 75 milliárddal lesz több az 1965. évinél. Gazdaságpolitikai céljaink végrehajtásában, abban, hogy újszerűbb és merészebb koncepció valóra váltására vállalkozhatunk, kiemelkedő szerepe van az immár harmadik esztendeje életbe lépett gazdasági reformnak. A reform egyébként magasabb^ szintre emelte a szocialista tervgazdálkodást is. Tükrözi ezt az új tervtörvény is. Nem megy bele a precíz részletekbe, hiszen a terv valóra váltása a tervtörvény keretei között önállóan gazdálkodó vállalatok, a dolgozók feladata, ám annál határozottabban szabja meg a fejlesztés döntő irányait, a szerkezeti változásokat, azokat a mutatókat, amelyek nélkül nincs gazdasági egyensúly, és azokat az eszközöket, amelyek nélkül nincs gazdasági szabályozás. Anélkül, hogy a tervtörvény minden összetevőjére és a gazdag vitára részleteiben kitérnénk, hadd hívjuk fel a figyelmet a népgazdaság, az új törvény leghangsúlyosabban megfogalmazott, a teljesítőképességet elősegítő, a parlamenti tanácskozáson újra és újra előtérbe kerülő, egymással összefüggő három irányelvre. Ezek: — a termelési szerkezet korszerűsítése, — a gazdaság infrastrukturális bázisának erősítése, a tudományos és műszaki fejlesztési feladatok támogatása és — a nemzetközi gazdasági együttműködés további fejlesztése. Mindeme célok valóra váltását szolgálja — hogy csupán a legfontosabbakat emeljük ki — a meglévő termelőkapacitások fokozatos korszerűsítése, energiaszerkezetünk modernizálása a szénhidrogénok javára, a műanyagipar felfuttatása, az alumíniumipar kiépítése, a közúti járműgyártás átalakítása, a számítástechnikai program végrehajtása, a korszerű építési módok és épületszerkezetek alkalmazása, a ruházati termékek termelőkapacitásának bővítése, a papírcellulózeipar fejlesztése, a hústermelés fellendítése, a már kidolgozott közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásának megfelelően a gépjárművek gyorsan növekvő mennyiségéből adódó feladatok valóra váltása, a hírközlés helyzetének radikális felülvizsgálata, az iskolahálózat, az egészségügy, a tudományos kutatás igen jelentős támogatása, a nemzetközi együttműködés, elsősorban természetesen a szocialista országokkal való együttműködés magasabb szintű, a termelésitudományos kooperációk irányába ható fejlesztése, a beruházási tevékenység megjavítása. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hiszen az eddigiekből is kiviláglik: a terv fő célja az életszínvonal emelése. Mégis, hadd hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az új terv a nemzeti jövedelem fogyasztást szolgáló részét 30 százalékkal kívánja növelni, a közvetlen áruellátást kifejező kiskereskedelmi forgalmat pedig 40 százalékkal. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy milyen erőfeszítéseket teszünk a lakásépítés — öt év alatt mintegy 400 ezer lakás építését írja elő a terv —, az árstabilitás, a teljes foglalkoztatottság, a differenciáltabb bérezés érdekében, látnivaló, mennyire igyekszik a kormányzat érvényre juttatni azt a tendenciát, amelyről a vitában Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára így szólt: „Meggyőződésünk, hogy csak olyan jövedelempolitika lehet eredményes és szolgálhatja fejlődésünket, amelyben a munkásosztály, a parasztság, a lakosság valamennyi rétegének életszínvonala rendszeresen emelkedik.” Hangsúlyozta ezt beszédében Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke is, rámutatva az életszínvonal-politika és a termelés összefüggésére: „A következő ötéves tervben is abból indulunk ki, hogy amilyen mértékben a nemzeti jövedelem előirányzatát túlteljesítjük, olyan mértékben a tervezett életszínvonal-növekedés is magasabb lesz. 'A következő ötéves tervben sokkal nagyobb gondot kell arra fordítanunk, hogy az életszínvonal-növekedés a reálbérek növekedésén keresztül valósuljon meg elsősorban. Ehhez magasabb termelékenység és ezzel összhangban álló magasabb átlagkereset szükséges." A célkitűzések, ha nagyok is, reálisak. Erre mutatott rá dr. Bognár József, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke is, aki mint a törvényjavaslat előadója kapott szót. Hangsúlyozta: a gazdaságirányítás reformja nagymértékben hozzájárult eredményeink eléréséhez; gazdasági történelmünk legsikeresebb öt esztendeje áll mögöttünk, mert növekedési ütemünk egyenletes volt, csökkenteni tudtuk a készleteket, létrejött a külkereskedelmi egyensúly, s az idei esztendőben a termelékenység is jól alakult; az is vitathatatlan, hogy a technikai fejlődés meggyorsult, noha ütemével még nem lehetünk elégedettek. A törvény vitája természetesen alaposan tükrözte mindama gondokat, amelyekkel az ország ma küzd — munkaerővándorlás, elhúzódó beruházások, a nagycsaládosok ügye és még sok más —, s a feladatok megvalósításának feszítettsége is felszínre hozott problémákat. Mégis optimizmus hatotta át — a törvény elfogadásában is kifejezésre jutott ez — a jövőnket előrevetítő új ötéves terv vitáját. Ezt az optimizmust az a hit fűti, hogy a világ békeszerető erői, amelyek között hazánk is komoly tényező, leküzdik a háború démonait, hogy népünk alkotó munkájához mind erőteljesebben a béke teremt terepet, és hogy a terv célkitűzései társadalmi szükségletet, a magyar dolgozó milliók akaratát és törekvéseit fejezik ki. Noha a választójog módosításáról szóló törvény merőben más jellegű, mint a tervtörvény, mégis összefügg vele, hiszen a közéleti demokratizmust erősíti, a nép közéleti érdekeltségét növeli. A törvény a mostani választási rendszer alapelveinek — az általános, egyenlő választások, a szavazás titkossága, népfront-jellege, az egyéni választókerületi rendszere — megtartása mellett növeli a választás demokratikus motívumait. Ennek érdekében a jelölési jogot átruházza a választópolgárok jelölőgyűléseire, szavatolja a két vagy több jelölt egyenlő esélyű jelöltségét, ugyanakkor csökkenti a választási rendszerben még meglevő formalitásokat is, mivel korszerűsíti bizonyos szinten a tanácstagi választásokat, közvetett választási rendszert vezetve be a megyei tanácsok és a fővárosi tanács megválasztásába. Húsz esztendős tapasztalat szülte e változtatás igényét. Az a tapasztalat, hogy a választók két fórumra, az országgyűlési képviselők és a helyi tanácsok megválasztására koncentrálnak. Velük maradnak kapcsolatban, tőlük várják legközvetlenebbül érdekeik képviseletét. A helyi érdekek erősítését jelenti tehát az is, hogy ezentúl majd a helyi tanácsok választják meg a megyei tanácsokat és a fővárosi tanácsot, olyan embereket delegálva e testületekbe, akiknek szaktudását, rátermettségét, elhivatottságát ők ismerik legjobban. Tanácskozott a magyar országgyűlés. Szavát nagy figyelem kísérte, hiszen amiről a vita folyt az őszi ülésszakon, mindannyiunk életét érinti, formálja. A negyedik ötéves tervet emelte törvényerőre a parlament, és elfogadta a .választási törvény ama módosításait is, amelyekben a közéleti demokratizmus fejlődésének új szakasza jut kifejezésre. Az országgyűlés elé került törvényjavaslat előkészítésének folyamata, tartalma, Párái Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének expozéja, Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének az országgyűlés előtt mondott beszéde, a vita 56 felszólalása mind-mind a hazánk jövőjéért érzett felelősségérzetet bizonyította. Mint ismeretes, gazdasági fejlődésünket, lehetőségeinket analizálva, a tudományos intézetek, minisztériumok, az ország legkitűnőbb szakembereinek közreműködésével elkészített terv-irányelveket először a Párt Beszélgetés a szünetben: dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Fehér Lajos és Vályl Péter pénzügyminiszter
