Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-10-03 / 20. szám
% worm ílfiiLY Alékezet ba>nm<TetJáradallnait’ elköltöttemeP‘ ebédet a hűs lakásokannyit él^át „ne^venezer lakos11 az időben ennVU ^tott és amelveZ„0u Istvan király ntagyomanyos ünnepségekből, volt Vakne,k, femmiféle világi fáié történelmi töltése nem nelemtanáf emlékezik ar:vre> “mikor egy fiatal törtétanar cikket írt az egyik tri napilap augusztus 20-1 szagos töJét,P?rk°d0tt bántani király alakjáról azt a homárá J zománcot, amel-P-ddig eltelt évszázadok raktak a várn?u,JCorül lányos vihctkezett> tekintettel arra, hogy tét** ,szminiszter-történlrszd9gyűlési képviselője ellentől tn -eteket vallott István kálakjával kapcsolatban s a fianar svlyos megrovást kaiért István királyt a hagyomá-A cikTi}eUÖ nélkül Wege nem u.Jj ,a vtsszagondolvalkori István napi ünnepségekre, akknJth eltagadni azt a me.ődését, hogy a város emlékezete szerv r,sn TMe.s,sze elfordult IsfafálV emberi mivoltától, az egy- Wamos volt arra J Istvánban egy legendás személarifirA?riV°nalait Iedezze fel talán nem is élt, csak a legendák lakóel- lepett át a története A város falusias külvárosainak leaivkáhl gyéren képviseltetlagát a hivatalos ünnepségeken, a vám*/-.0 ^dos gazdák /ilisták nyikorogtak be a végekről iuknt iJ°uerere’ h°gy beállít a menetbe s kerek fekete kalapjaink ■ ■ n tartva, izzadó anyájukat azzal árnyékolva haladeg^iázMvös méí^ é°° UtCá’ amí° “ menetet elnyelte a székes' háfhJjtVín napi űnnepséaeVdélután litánia követte a székesegyviák a ett°^ a riaptól dve nyolc napig ismétlődtek a litákonnv.1t f°0}tár°n kiállítót István ezüst mellszoborba foglalt y* ereklyéjét, amelye litánia végeztével a papság csókra tovatd* “ vivőknek. a cikrója visszatekintve sajnálatos módon nak ff- .,lIIusápára, ma máiatározottan érzi annak a forró naps^ereió-l ,tó tÖTnjénszagáa fonnyadó virágok szénaszagát, a felnetet w- alatt roskadozó Kák csípős kipárolgását, ami a körmea- 'fnr, a If6' A nagy királszületésének ezredik évfordulója előtt kirnU 0rakat töltött abba-a fehérvári múzeumban, amely István ezredik1 -f viseli s ámenek boltíves falai között készülnek az ö nmm ?.etésnapot emfcezetes módon megünneplő kiállításra. w,f .} es dégedettségg. hallgatta a felvilágosításokat és<-o aeyeaettségg. hallgatta a feivuagositasoicai es terve, L,ua sz°rgos gyűjtőmunkáról, azokról a lehetetlent megkísér■ Yí Okozásokról, amelekkel a mai muzeológusok készülődnek luoii um ábráznin „ tnlc Misí és viráoUlat to a jubil, ame/eiacei a mai muzeológusuk ««umunea éli a^ráz°lásáraArra gondolt, hogy a sok füst és virágillat IPKervi- 2 ünnepi szóruklatok szavaira már nagyon kevesen emun h~i S ^stván király alakja ezen az új ünnepnapon megközeuo nustgg(■' megjelenik a város lakossága előtt, emberi mivoltá°p f w* szerepében egy új kor félreérthetetlen tiszteletétől huni1€' Ezutan átadta helyét pályatársának, aki arra vállalkozott, gy o argi/i entlékeket vallassa ki a nagy király felöl. Raróti Géza A TARQYAK emlékezete Balra: Gizella királyné keresztje Jobbra: István király korabeli pécsi oszlopfó két oldala Augusztus 18-án nyílik meg, s szeptember 27-én zárul az államalapító István király emlékének szentelt kiállítás a székesfehérvári István király Múzeumban. Az ezredéves István-ünnepségnek ez lesz a legnevezetesebb eseménye. István király születése után ezer esztendővel — milyen emlékünk maradt? Nagy Emese, a budapesti Nemzeti Múzeum középkori osztályának a vezetője és Kralovánszky Alán, a fehérvári múzeum munkatársa és régésze, a kiállítás két rendezője nem könnyű helyzetben van. Sokat mutatni a kevésből: ezt nem lehet. Fényes kiállítást rendezni alig-alig megmaradt emlékeinkből: ez is lehetetlen. S tetézi a gondokat, hogy a megmaradt kevés emlék egy része is külföldön van, oda hurcolták el, oda „kallódott”, oda került vétel vagy ajándékozás előtt, a kiállítandó tárgyakról készült fényképfelvételek sokasága között találkoztam a Nemzeti Múzeumban Nagy Emesével és Kralovánszky Alánnal, hogy a szentistváni kor megmaradt tárgyainak emlékezetéről beszélgessünk és sorra vegyük a kiállítás számottevő anyagát. Mit lát majd a mai, szocialista Magyarország embere a fehérvári István király kiállításon. A rendezők az ország területéről, egyházi és állami gyűjteményekből mindent kölcsönkértek, ami csak rendelkezésünkre áll. — Kiállítjuk — kezdi Nagy Emese — István király 1001-ben és 1030—1038-ban keletkezett két törvénykönyvének egy kötetbe összefoglalt, XII. századbeli átiratát, amelyet a harmincas évek idején Ausztriától vásároltunk vissza. Ezt a gyűjteményt Admonti Kódex-nek hívják. — Ott lesz Székesfehérvátatja most Kralovánszky Alán. — Az oklevelet a pannonhalmi főapátság levéltárától kértük kölcsön. A veszprémvölgyi apácák görög nyelvű eredeti adománylevele, amely 1000 és 1002 között keletkezett, nincs meg, csak XII. századbeli átirata, amelyet az Országos Levéltár kölcsönzött ki a kiállítás számára. Az átirat az eredeti görög szöveget követi, de ugyanazon a hártyalapon közli a görög szöveg latin nyelvű fordítását is. — Ugyancsak az Országos Levéltártól kapjuk kölcsön a veszprémi püspökség egyik birtokjogi oklevelét, az 1009- ben keletkezett eredeti 1257- es átiratát. Ez azért fontos, mert a vármegye-rendszerre utal, megemlítve az István korabeli Veszprém, Colon, Visegrád és Fejér vármegyéket. A Colon elnevezésű vármegye Keszthely alatt terült el, részben a mai Zala megye vidékén. A pécsi püspökségtől kaptuk meg az István király korában alapított püspökség 1009-ban keletkezett alapító okmányának 1404-es átiratát. Több mint hatszáz esztendővel keletkezése után kerül vissza — a kiállítás idejére — Székesfehérvárra a Bécsi Képes Krónika, amelynek szerzője Kálti Márk volt. Horváth János kiváló régi nyelvészünk írja, hogy Kálti Márk, „mikor krónikáját írta. székesfehérvári őrkanonok volt. E minőségében Szent István ősi, koronázó bazilikájában őrizte az ország kincseit, az egyház kiváltságos leveleit, az Árpádkirályok tetemeit, necrologiumait, gestáit és legendáit. Itt, e történelmi emlékekkel megszentelt és kútfőkkel gazdag helyen szerkesztette meg, bizonyára Nagy Lajos rendeletére, a magyarok történetét”. A Képes Krónika kézirata a bécsi császári könyvtár tulajdona lett, a két világháború közötti időben vásároltuk vissza Ausztriától a latin nyelvű kéziratot, amelyet a budapesti Széchényi Könyvtár őriz. — Kiállítjuk még Székesfehérvárott — fejezi be Kralovánszky Alán — a korona, a koronázási jelvények, a jogar és az ország almájának a másolatait. A Várban őrzött kincseink eredeti példányait, a koronázási ékszerekkel és a koronázási palásttal együtt — ezt István király és felesége, Gizella, 1031-ben ajándékozta a fehérvári székesegyháznak — a nyilasok Nyugatra hurcolták és azóta e nemzeti kincseket fájdalmasan nélkülözzük. — S mi van még külföldön, külföldi tulajdonban István király korának megmaradt értékei közül? — István király csontból készült kardja — mondja Nagy Emese — a prágai Szent Vid székesegyház kincstárának a tulajdona. A XII. században királyi adományként került Prágába. — Gizella királyné keresztje, amely 1008 körül keletkezett és magyar ötvösművész munkája, Münchenben, a Reiche Kapelle tulajdonában van. A kereszt még Gizella királyné életében került külföldre, ö ugyanis édesanyja regensburgi sírjára küldte ki. Onnan került, kerülhetett azután később Münchenbe. — Nem István király személyéhez fűződik ugyan, de Imre portréja miatt István király családjához is kötődik részben II. András zománc házioltára, amelyen Imre arcmása is látható. A házioltárt a berni Történeti Múzeum őrzi. Az István király egykori tulajdonának tartott István féle textil-erszényt és sapkát pedig a bécsi Schatzkammer szerezte meg; ott látható ma is. István király fából készült lovas szobra pedig, amelynek vitatott az István-ábrázolása, a bambergi székesegyházban van. A szobor a XII. század vége felé keletkezett. A tárgyak emlékezete tehát azt közölte, hogy István király oklevelei, kincsei, használati tárgyai nagyrészt megsemmisültek, vagy külföldre kerültek. Az ország azonban, amelyet ő alapított, itt él, küzd és fejlődik, ezer évvel a születése után is. Ruffy Péter A bambergi lovas szobor elmén. Egyetlen szentistváni oklevelünk sem maradt meg. S az István király emlékének szentelt kiállítás rendezői mégis találtak módot és lehetőséget arra, hogy felvillanthassák azt a kort, az államalapítás korszakát, István király alakját és különböző képzőművészeti ábrázolását. kortársait s a nagyszabásúnak ígérkező kiállítás keretében, egymással szembeállítva, bemutatják mai szocialista és ezer év előtti, vagy közel ezer év előtti feudális társadalmi szerkezetünket. Már a kiállítás megnyitása rótt a latin nyelvű s ugyancsak a XII. században keletkezett Ernst Kódex, amely az István király életéhez és tevékenységéhez fűződő kisebb és nafyobb legendákat közli. A Tihanyi Alapító Levél első nyelvemlékünk, de a tihanyinál régebbi alapítású pannonhalmi bencés főapátság eredeti alapító levele, István király kézjegyével, nincs meg. — Az alapítás 1002-ben történt, s mi az elveszett alapító levélnek csak körülbelül száz évvel későbbi átiratát állíthatjuk ki — foly-Jobbra: Budapest egyik nevezetessége, a Szent István bazilika
