Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-10-03 / 20. szám

% worm ílfiiLY Alékezet ba>nm<TetJáradallnait’ elköltöttemeP‘ ebédet a hűs lakások­­annyit él^át „ne^venezer lakos11 az időben ennVU ^tott és amelveZ„0u Istvan király ntagyomanyos ünnepségekből, volt Vakne,k, femmiféle világi fáié történelmi töltése nem nelemtanáf emlékezik ar:vre> “mikor egy fiatal törté­­tanar cikket írt az egyik tri napilap augusztus 20-1 sza­gos töJét,P?rk°d0tt bántani király alakjáról azt a homá­­rá J zománcot, amel-P-ddig eltelt évszázadok raktak a várn?u,JCorül lányos vihctkezett> tekintettel arra, hogy tét** ,szminiszter-történlrszd9gyűlési képviselője ellen­től tn -eteket vallott István kálakjával kapcsolatban s a fia­­nar svlyos megrovást kaiért István királyt a hagyomá-A cikTi}eUÖ nélkül Wege nem u.Jj ,a vtsszagondolvalkori István napi ünnepségekre, akknJth eltagadni azt a me.ődését, hogy a város emlékezete szerv r,sn TMe.s,sze elfordult IsfafálV emberi mivoltától, az egy- Wamos volt arra J Istvánban egy legendás szemé­­larifirA?riV°nalait Iedezze fel talán nem is élt, csak a legendák lakóel- lepett át a története A város falusias külvárosainak leaivkáhl gyéren képviseltetlagát a hivatalos ünnepségeken, a vám*/-.0 ^dos gazdák /ilisták nyikorogtak be a végekről iuknt iJ°uerere’ h°gy beállít a menetbe s kerek fekete kalap­jaink ■ ■ n tartva, izzadó anyájukat azzal árnyékolva halad­eg^iázMvös méí^ é°° UtCá’ amí° “ menetet elnyelte a székes' háfhJjtVín napi űnnepséaeVdélután litánia követte a székesegy­­viák a ett°^ a riaptól dve nyolc napig ismétlődtek a litá­­konnv.1t f°0}tár°n kiállítót István ezüst mellszoborba foglalt y* ereklyéjét, amelye litánia végeztével a papság csókra tovatd* “ vivőknek. a cikrója visszatekintve sajnálatos módon nak ff- .,lIIusápára, ma máiatározottan érzi annak a forró nap­­s^ereió-l ,tó tÖTnjénszagáa fonnyadó virágok szénaszagát, a fel­­netet w- alatt roskadozó Kák csípős kipárolgását, ami a körme­­a- 'fnr, a If6' A nagy királszületésének ezredik évfordulója előtt kirnU 0rakat töltött abba-a fehérvári múzeumban, amely István ezredik1 -f viseli s ámenek boltíves falai között készülnek az ö nmm ?.etésnapot emfcezetes módon megünneplő kiállításra. w,f .} es dégedettségg. hallgatta a felvilágosításokat és<-o aeyeaettségg. hallgatta a feivuagositasoicai es terve­­, L,ua sz°rgos gyűjtőmunkáról, azokról a lehetetlent megkísér­­■ Yí Okozásokról, amelekkel a mai muzeológusok készülődnek luoii um ábráznin „ tnlc Misí és viráoUlat to a jubil, ame/eiacei a mai muzeológusuk ««umunea éli a^ráz°lásáraArra gondolt, hogy a sok füst és virágillat IPKervi- 2 ünnepi szóruklatok szavaira már nagyon kevesen em­un h~i S ^stván király alakja ezen az új ünnepnapon megköze­­uo nustgg(■' megjelenik a város lakossága előtt, emberi mivoltá­­°p f w* szerepében egy új kor félreérthetetlen tiszteletétől huni1€' Ezutan átadta helyét pályatársának, aki arra vállalkozott, gy o argi/i entlékeket vallassa ki a nagy király felöl. Raróti Géza A TARQYAK emlékezete Balra: Gizella királyné keresztje Jobbra: István király korabeli pécsi oszlopfó két oldala Augusztus 18-án nyílik meg, s szeptember 27-én zá­rul az államalapító István király emlékének szentelt ki­állítás a székesfehérvári Ist­ván király Múzeumban. Az ezredéves István-ünnepség­­nek ez lesz a legnevezetesebb eseménye. István király születése után ezer esztendővel — mi­lyen emlékünk maradt? Nagy Emese, a budapesti Nemzeti Múzeum középkori osztályának a vezetője és Kralovánszky Alán, a fehér­vári múzeum munkatársa és régésze, a kiállítás két ren­dezője nem könnyű helyzet­ben van. Sokat mutatni a kevésből: ezt nem lehet. Fényes kiál­lítást rendezni alig-alig meg­maradt emlékeinkből: ez is lehetetlen. S tetézi a gondo­kat, hogy a megmaradt ke­vés emlék egy része is kül­földön van, oda hurcolták el, oda „kallódott”, oda ke­rült vétel vagy ajándékozás előtt, a kiállítandó tárgyak­ról készült fényképfelvételek sokasága között találkoztam a Nemzeti Múzeumban Nagy Emesével és Kralovánszky Alánnal, hogy a szentistváni kor megmaradt tárgyainak emlékezetéről beszélgessünk és sorra vegyük a kiállítás számottevő anyagát. Mit lát majd a mai, szocia­lista Magyarország embere a fehérvári István király ki­állításon. A rendezők az or­szág területéről, egyházi és állami gyűjteményekből mindent kölcsönkértek, ami csak rendelkezésünkre áll. — Kiállítjuk — kezdi Nagy Emese — István király 1001-ben és 1030—1038-ban keletkezett két törvényköny­vének egy kötetbe összefog­lalt, XII. századbeli átiratát, amelyet a harmincas évek idején Ausztriától vásárol­tunk vissza. Ezt a gyűjte­ményt Admonti Kódex-nek hívják. — Ott lesz Székesfehérvá­tatja most Kralovánszky Alán. — Az oklevelet a pan­nonhalmi főapátság levéltá­rától kértük kölcsön. A vesz­­prémvölgyi apácák görög nyelvű eredeti adományle­vele, amely 1000 és 1002 kö­zött keletkezett, nincs meg, csak XII. századbeli átirata, amelyet az Országos Levél­tár kölcsönzött ki a kiállítás számára. Az átirat az eredeti görög szöveget követi, de ugyanazon a hártyalapon közli a görög szöveg latin nyelvű fordítását is. — Ugyancsak az Országos Levéltártól kapjuk kölcsön a veszprémi püspökség egyik birtokjogi oklevelét, az 1009- ben keletkezett eredeti 1257- es átiratát. Ez azért fontos, mert a vármegye-rendszerre utal, megemlítve az István korabeli Veszprém, Colon, Visegrád és Fejér vármegyé­ket. A Colon elnevezésű vár­megye Keszthely alatt terült el, részben a mai Zala megye vidékén. A pécsi püspökség­től kaptuk meg az István ki­rály korában alapított püs­pökség 1009-ban keletkezett alapító okmányának 1404-es átiratát. Több mint hatszáz eszten­dővel keletkezése után kerül vissza — a kiállítás idejére — Székesfehérvárra a Bécsi Képes Krónika, amelynek szerzője Kálti Márk volt. Horváth János kiváló régi nyelvészünk írja, hogy Kálti Márk, „mikor krónikáját ír­ta. székesfehérvári őrkano­nok volt. E minőségében Szent István ősi, koronázó bazilikájában őrizte az or­szág kincseit, az egyház ki­váltságos leveleit, az Árpád­királyok tetemeit, necrolo­­giumait, gestáit és legendáit. Itt, e történelmi emlékekkel megszentelt és kútfőkkel gazdag helyen szerkesztette meg, bizonyára Nagy Lajos rendeletére, a magyarok tör­ténetét”. A Képes Krónika kézirata a bécsi császári könyvtár tulajdona lett, a két világháború közötti időben vásároltuk vissza Ausztriá­tól a latin nyelvű kéziratot, amelyet a budapesti Széché­nyi Könyvtár őriz. — Kiállítjuk még Székes­fehérvárott — fejezi be Kra­lovánszky Alán — a korona, a koronázási jelvények, a jo­gar és az ország almájának a másolatait. A Várban őrzött kincseink eredeti példányait, a koroná­zási ékszerekkel és a koro­názási palásttal együtt — ezt István király és felesége, Gi­zella, 1031-ben ajándékozta a fehérvári székesegyháznak — a nyilasok Nyugatra hurcol­ták és azóta e nemzeti kin­cseket fájdalmasan nélkü­lözzük. — S mi van még külföl­dön, külföldi tulajdonban István király korának meg­maradt értékei közül? — István király csontból készült kardja — mondja Nagy Emese — a prágai Szent Vid székesegyház kincstárának a tulajdona. A XII. században királyi ado­mányként került Prágába. — Gizella királyné ke­resztje, amely 1008 körül ke­letkezett és magyar ötvös­művész munkája, München­ben, a Reiche Kapelle tulaj­donában van. A kereszt még Gizella királyné életében ke­rült külföldre, ö ugyanis édesanyja regensburgi sír­jára küldte ki. Onnan ke­rült, kerülhetett azután ké­sőbb Münchenbe. — Nem István király sze­mélyéhez fűződik ugyan, de Imre portréja miatt István király családjához is kötő­dik részben II. András zo­mánc házioltára, amelyen Imre arcmása is látható. A házioltárt a berni Történeti Múzeum őrzi. Az István ki­rály egykori tulajdonának tartott István féle textil-er­szényt és sapkát pedig a bé­csi Schatzkammer szerezte meg; ott látható ma is. Ist­ván király fából készült lo­vas szobra pedig, amelynek vitatott az István-ábrázolása, a bambergi székesegyházban van. A szobor a XII. század vége felé keletkezett. A tárgyak emlékezete te­hát azt közölte, hogy István király oklevelei, kincsei, használati tárgyai nagyrészt megsemmisültek, vagy kül­földre kerültek. Az ország azonban, amelyet ő alapított, itt él, küzd és fejlődik, ezer évvel a születése után is. Ruffy Péter A bambergi lovas szobor elmén. Egyetlen szentistváni oklevelünk sem maradt meg. S az István király emléké­nek szentelt kiállítás rende­zői mégis találtak módot és lehetőséget arra, hogy fel­villanthassák azt a kort, az államalapítás korszakát, Ist­ván király alakját és külön­böző képzőművészeti ábrá­zolását. kortársait s a nagy­szabásúnak ígérkező kiállítás keretében, egymással szem­beállítva, bemutatják mai szocialista és ezer év előtti, vagy közel ezer év előtti fe­udális társadalmi szerkeze­tünket. Már a kiállítás megnyitása rótt a latin nyelvű s ugyan­csak a XII. században kelet­kezett Ernst Kódex, amely az István király életéhez és tevékenységéhez fűződő ki­sebb és nafyobb legendákat közli. A Tihanyi Alapító Levél első nyelvemlékünk, de a ti­hanyinál régebbi alapítású pannonhalmi bencés főapát­ság eredeti alapító levele, István király kézjegyével, nincs meg. — Az alapítás 1002-ben történt, s mi az elveszett alapító levélnek csak körül­belül száz évvel későbbi át­iratát állíthatjuk ki — foly-Jobbra: Budapest egyik nevezetessége, a Szent István bazilika

Next

/
Thumbnails
Contents