Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-21 / 6. szám
Az útlevéltörvényről A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nagyjelentőségű törvényerejű rendeletet alkotott az új útlevélrendszerről, amelynek végrehajtásáról minisztertanácsi és belügyminiszteri rendeletek intézkednek. E rendelkezések jelentősége abban van, hogy messzemenően védik a magyar állampolgárok érdekeit, a belföldön és a külhonban élőkét egyaránt. E rendelkezések érintik a külföldön élő magyarokat is, hiszen lehetőséget biztosítanak részükre a konzuli útlevél váltásához. A külföldön élő magyarok a magyar külképviseletek útján kérhetik konzuli útlevéllel történő ellátásukat. A kérelemhez csatolniuk kell a magyar állampolgárságukat igazoló iratokat. Az útlevél birtokában kérhető 30 napi tartózkodásra jogosító beutazási engedély mind a magyar külképviseleteknél (nagykövetségeknél, követségeknél, főkonzulátusokon), mind pedig a magyar határátkelőhelyek belügyi szervénél. A magyarországi tartózkodásra vonatkozó engedély itthon meghosszabbítható Budapesten a Belügyminisztérium Űtlevélosztályán (Budapest, VI., Rudas László u. 45. szám alatt), vidéken pedig a megyei rendőrfőkapitányságokon. A konzuli útlevélre végleges beutazási engedély, is kérhető a külképviseleteknél. Ilyen esetben tehát nem a hazatérési igazolvánnyal történik az utazás. Természetesen továbbra is kérhetik az említett útiokmány kiállítását azok, akik konzuli útlevéllel nem rendelkeznek. A kormányrendelet világosan megjelöli azoknak a személyeknek a körét, akik nem kaphatnak útlevelet. A kizáró okok mindegyike a Magyar Népköztársaság belső és külső érdekeit, biztonságát védi. A külföldön élők körében önként felmerül a kérdés: adható-e útlevél annak, aki jogellenesen külfödön tartózkodóhoz kíván kiutazni, illetve akinek szülője, gyermeke, házastársa (élettársa) vagy testvére jogellenesen tartózkodik külföldön? A végrehajtási rendelkezés erre is világos választ ad, amikor kimondja, hogy ezt a kizáró okot nem lehet figyelembe venni, ha jogellenesen külföldön tartózkodással elkövetett bűntett büntethetősége vagy az ezért kiszabott büntetés végrehajthatósága megszűnt. Mint ismeretes, az 1963. március 22. napja előtt jogellenesen külföldre távozottakat e cselekményükért már nem vonják felelősségre. Ennek következtében az őket meglátogatni kívánó hozzátartozókat nem érintik az ezzel kapcsolatos korlátozó rendelkezések, ha egyébként más kizáró ok rájuk nem vonatkozik. Ebből következik továbbá az is, hogy az amnesztiarendeletben érintett személyek továbbra is kérelmezhetik Magyarországra történő végleges hazatérésük engedélyezését. Végezetül még annyit, hogy amennyiben a külföldön élőnek konzuli útlevele elvész, betelik vagy megrongálódik, új útlevél kiállítását kérheti a magyar külképviseletnél. Dr. >1. Történelmi regény István király — és apja, Géza fejedelem — vezették ki a honfoglaló magyarságot a nomádélet válságából és illesztették be Európa államai, Európa törvényei és Európa egyházai közé. Ezer esztendő telt el azóta, s István király élete, munkája példa lehet a ma emberének is. A modern társadalom-, és történettudomány sok új adatot és összefüggést fedezett fel az államalapítás koráról. Ezeknek az adatoknak és összefüggéseknek ismeretében írta 1969-1970 XVI. Lakásviszonyok Tardon és általában a magyar falvakban ma divat építkezni. Épp olyan divat, mint a városokban a süldőlányok körében a miniszoknya vagy a kamaszfiúknál a beatles-frizura. Csak talán kötelezőbb jellegű. Ahogyan régen a földbirtok holdjainak száma, úgy ma a ház — nagysága, külleme, kerítése stb. —, határozza meg a faluban a családok társadalmi presztízsét, s csak utána a termelőszövetkezetből vagy az üzemből származó kereset, s ezek mögött elbújva következik valahol a voltaképpeni emberi értékmeghatározó: az egyént s a társadalmat egyaránt fejlesztő munka. Feje tetejére állított értékrend, és mégsem az. Mert a munka: forrás. A divat ..nyomására” épült új tardi házak sora az „Az ablakok kicsinyek” — alig zsebkendőnyiek A régi kontyos-üstökös házak közül csak édeskevésen volt dupla ablak emberek nagy-nagy szorgalmát dicséri. És presztízs, nem presztízs, ezek az új házak, a kő- és téglafalak, a zsebkendőnyiből több négyzetméteresre tágult ablakok, a szobák megszaporodott légköbméterei, a földest fölváltó beton- és deszkapadlózat tették — az egészségesebb és bővebb táplálkozáson s az ingyenes orvosi szolgáltatásokon túl —, hogy napjainkban már nem kerül párja az ilyesfajta sírfeliratoknak: „Életemnek legszebb delén koporsóba szállva, szerelmes hitvesemtől a sírom elzárt...” „Egy 1925-ből származó összeírás szerint a faluban volt összesen 401 ház, 420 lakórésszel, tehát mindössze tizenkilenccel több lakórész, mint ahány ház. A falu kétezerháromszáz lakosa ebben a 420 szobában lakik, azaz átlagban is egy szobára öt ember esik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a parasztházak csaknem kivétel nélkül földes padlójúak, hogy az ablakok kicsinyek, hogy legalább ketten alusznak egy ágyban, akkor meglehetősen sivár képet kapunk.” A Szabó Zoltán rajzolta 1935-ös vázlat után két statisztika: Az 1960-as népszámlálás adatai szerint Tardon 601 lakóház állt, 640 lakással, 842 szobával, összesen 3166 helyiséggel. Az egy szobára jutó lakó-átlag: 2,78. Az 1960 óta eltelt legutóbbi tíz esztendő volt a házépítés divatjának voltaképpeni ideje, már csak azért is, mert a termelőszövetkezeti községgé lett Tardon megszűnt emberi értékmérővé lenni a földterület nagysága, másrészt mert a föld már nem adás-vétel tárgya, s a tardiak megtakarított pénzüket koncentráltan házépítésre fordíthatták. A számok a következőket árulják el a tardiak mai tényleges lakásviszonyairól: 1969 végén Tardon 580 lakóház állt. Ebből egy szoba konyhás 220, két szoba konyhás 335, három vagy több szobás 25. A szobák száma összesen 970. Mivel a legújabb statisztika szerint a népesség száma 2034-re csökkent, az egy tardi szobára jutó lakó-átlag: 2,09. Azt írtam, hogy tényleges lakásviszonyok ... Nos, nem egészen így van. A tényleges lakásviszonyok jobbak is, rosszabbak is, mint ahogyan a statisztikai adatok jelzik. Jobbak, mert a tardiak, gondolván arra, hogy a házadót a szobák száma után kell fizetni, ha az új épületek adómentessége majdan megszűnik, egy kis csalafintasággal konyhának vagy mellékhelyiségnek tüntetnek fel valójában szoba-funkciót teljesítő lakásteret is. És rosszabbak, mert a „lakásviszonyok” szó jelentése nemcsak a lakás nagyságát, a szobák számát, a falak vályog vagy tégla voltát hordozza magában, hanem azt is, hogy a lakással, mint lehetőséggel, hogyan élnek lakói. Hogyan laktak a Szabó Zoltán ismerte tardiak 1935-ben? „Egy családnak csak egy berendezett szobája van, a „tiszta szoba" itt csaknem ismeretlen fogalom. Akárhányan is vannak a családban, a háznak csak egy szobáját lakják és fűtik, az asszonynép ebben a szobában fon naphosszat a kerekes guzsalyon, a lányok itt hímeznek, ha van mit és mindnyájan itt alszanak ... Hogy a tardi nép nem lakik egészségesebben, annak egyik oka megint az anyagi helyzetben keresendő, másik, hogy e sokban még régi parasztmentalitásban élő parasztok nem is táplálnak több igényt a lakással szemben. E téren megmaradtak mindazok a hagyományok, melyek más téren oly könnyen pusztulnak: az együttélés az állatokkal, a csirkék elhelyezése télire az ágy alatt; mindaz, ami kevéssé higiénikus, viszont a szűkös életben szükséges célszerűség ... A káposzta, a csirkék, a készülő ebéd szaga összekeveredik a földelt padló kipárolgásával, a sárból vagy vályogból készült fal maga is szívja a nedvességet, az egész szobában langyos és nehéz a levegő. Ebben a levegőben szaladgálnak a mezítlábas, hiányosan és vékonyan öltözött gyerekek, akik természetesen a szobában nem koptatják a cipőjüket, pedig a padló alig melegebb, mint odakint a föld.” Egyszerű a képlet, plasztikus a kép: a 401 házban 420 lakóhelyiség volt, kevés kivételtől eltekintve tehát ha akartak, se lakhattak volna többet, mint egyetlen szobát. A mai képlet bonyolultabb: a szobák száma kettő-három, sőt, ha a konyhának vagy zárt verandának keresztelt helyiséget is szobának számítom, akkor még több. Ennek ellenére többnyire egyetlen szobát használnak, laknak. Megszületett Tardon is a „tiszta szoba,” ez a módosságot kifejező, csak mutogatási célt szolgáló, bebútorozott, de sohsem fűtött, sohsem lakott helyiség. Szegedy Barna, a község tanácselnöke egyébként a helyi lakásszakértő is. Tanulmányában, amely Miskolc folyóiratában jelent meg, a tardi lakáskultúrával foglalkozik. Néhány részlet a munkából: „A cserepes tetejű, tomácrendszerű, ámbitusos házak belső beosztása hasonló a régihez. Középen egy kis helyiségből szintén két ajtó nyílik két szobába. A középhelyiséget díszkonyhának, az utcára néző szobát tiszta háznak (nagyháznak) és a belső vagy kisszobát lakóhelynek használják. Persze van még külön nyári konyha, ahol kora tavasztól késő őszig laknak ... A ritka vendéget, akit nagyon tisztelnek, a tardiak beviszik áz első tiszta szobába. A látogató két féle, szinte uniformizált szobaberendezést láthat. Az egyik típusba az olyan szobák berendezései tartoznak, amelyekben még ott vannak a régi kaszlik, ládák, pohárszékek, századeleji stílusú barna vagy macskás szekrények... A másik típusú szobában már kispolgári jellegű ... hálószobabútor van ... Ez a szoba nem a tulajdonosok életkényelmét biztosítja s a benne lakókat szolgálja, hanem a szomszédoknak, ismerősöknek vagy idegen vendégeknek mutogatásul szolgál. A tardi család igazi otthona a kisház... Itt folyik az életük... Itt vannak az első házból kiselejtezett ágyak, díványok, lócák... A kisházban van helye a rádiónak és a televíziónak is ... Nyári nappali lakóhelye a tardi családnak a nyári konyha. Itt főznek, esznek, az állatoknak is itt tárolják, készítik az eledelt... Néhány szót még a legújabban megépült házak beosztásáról. A két szoba konyhán kívül veranda és speiz, valamint fürdőszoba bővíti a lakóhelyiségek számét.” Talán e kurta részletekből is kiderül, de legelsősorban az utolsó húsz évben teljesen újjáépült falu bizonyítja, hogy a tardiak Szabó Zoltán által megállapított lakás-igénytelensége egyetlen okra volt visszavezethető, a szegénységre. Az igény azonnal föltámadt, ahogy a szegénység szűnőben volt, és divattá vált, ahogy a szegénység megszűnt. Tardon ma jószerével minden család új otthonban él. Más kérdés, hogy megtanulták-e a tardiak, hogyan lehetne és kellene ezekben az új otthonokban élni. Garami László (Folytatjuk) BOG ATI PÉTER: ISTVÁN, MAGYAROK KIRÁLYA című történelmi kisregényét, amelyet következő, 1970. április 4-i számunkban kezdünk el folytatásokban közölni. A fordulatos, érdekes történet a legendák mesebeli alakját a maga történelmi valóságában állítja az olvasó elé: egy drámai kor drámaian nagy alakját kelti életre, azt kutatva benne, ami igazán naggyá tette. Reméljük e folytatásos regényt olvasóink épp oly szeretettel és érdeklődéssel fogadják majd, mint többi írásainkat is. „Majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla, s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e vagy állat óla” - írta Kosztolányi. De nem kellett hozzá száz év... A régi helyén már várja az építőket a kő, a tégla, a kiásott alap
