Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-10-03 / 20. szám
Dallos Marink»: n Fontanone Kl(. századi ■ I I FII Kónya Alexander (Kónya Sándor) linómetszetei: Kis város, Amerika — Madonna Nyrom (Maria Nevrelter): Kompozíciók Mészáros László két szobrai Álló nó és Öregasszony Moholy-Nagy László: Anya Tihanyi Lajos: Kassák arcképe Legutóbbi számunkban képes beszámolót közöltünk a XX. század külföldön élt és élő magyar művészeinek a Műcsarnokban megnyílt kiállításáról. Az első ilyen jellegű reprezentatív tárlat előkészületeiről, az előkészítés világvisszhangjáról már az anyag összegyűjtése, a rendezés folyamán is tájékoztattuk olvasóinkat. Most, hogy a tárlat megnyílt, tapasztalhattuk: újra bebizonyosodott, érdemes volt Budapestre hozni ezt a szép művészi gyűjteményt, gazdagítja közönségünk tájékozódó képességét, dokumentálja a magyar tehetség erejét, szélesíti a látókört, építeni segíti az olyannyira óhajtott és fontos nemzetközi közeledést. A nagy budapesti sikerre való tekintettel most újra visszatérünk a kiállításra. Közöljük dr. Bognár József, a Magyarok Világszövetsége elnökének a kiállítás katalógusához irt bevezetőjét és bemutatjuk a kiállítás néhány további alkotását. A Magyarok Világszövet/x sége Elnökségének nevében nagy örömmel és szeretettel köszöntőm azon külföldön élő, magyar származású művészeket, akik hívásunknak eleget téve és szívük régi vágyát követve, eljöttek hozzánk müveikkel, hogy népköztársaságunk jubileumi évének fényét emeljék. E művészek egymástó' gyökeresen eltérő művészi és politikai meggyőződéseket (felfogásokat) képviselnek és műveikkel a legkülönbözőbb koncepciókat és stílustörek(Vámos László felv.) véseket testesítik meg. Számosán vannak közöttük olyanok, akiknek életműve inkább az európai, vagy az amerikai művészettörténethez kötődik, mint az őket egykor elindító Magyarországéhoz. Többségükben olyan művészek, akiket a két világháború közötti hivatalos Magyarország üldözött, megtagadott, vagy emberileg és művészileg szűk korlátok közé igyekezett szorítani, de vannak vendégeink között olyanok is, akik a szocialista átalakulás szenvedélyes viharai között nem találták meg a kontaktust a formálódó, új magyar valósággal. Az ember viszonya azonban az őt környező világhoz sohasem fejeződik, vagy fejeződhet be egyetlen aktussal, vagy elhatározással. A változó és fejlődő világ új környezetében is mindenkit új dilemmák elé állít és új meg új döntésekre kényszerít. Ha ezekre az egyén helyes választ ad, úgy újra megtalálhatja az utat olyan eszményekhez és közösségekhez, amelyektől egyszer elszakadt, vagy elfordult. A mai magyar társadalomtól távol áll minden nacionalizmus. E kiállításban sem csupán annak demonstrációját látjuk, hogy mi, magyarok mit adtunk a világnak: hiszen az ember általában és az alkotó művész különösen sokkal több mint a származás, a gyermekkor, vagy az őt elindító benyomások és ismeretek. E művészek alkotó tehetsége más népek körében bontakozott ki, környezetüket, közönségüket, impulzusaikat és életlehetőségeiket más országok, gyakran más kontinensek biztosították. Ezért az őket elindító — néha-néha mostoha — közösség mellett nem feledkezhetünk meg az őket befogadó, ösztönző és előrelenditő közösségek hatásáról. Senki sem vitathatja azonban, hogy szülőföldjéhez és az ifjúságát formáló közösségekhez mindenkit sajátos érzés fűz; noha ezen érzés intenzitása az emberi életpálya különböző állomásain nagyon eltérő lehet. Érthető tehát e művészek vágya, hogy kiemelkedő műveiket a mai magyar közönségnek is bemutassák, és érthető a számában rendkívül megnövekedett, ízlésében kifinomodott mai magyar közönség azon törekvése, hogy e műveket és művészeket megismerje. Biztosak vagyunk abban, hogy e müvek és a közönség találkozásából új kapcsolatok szövődnek a szocializmust építő magyar nép és a külföldön élő, szülőhazájukkal együttérző magyarok között. A művészek e kiállításon való részvételükkel is demonstrálják, hogy keresik a találkozást a mai magyar közönséggel. Tudjuk, hogy a szocializmust építő Magyarország — és a népek közeledésének, együttműködésének ellenségei — mindent elkövettek e találkozás megakadályozására. E kiállítás gazdag anyaga meggyőzően igazolja, hogy e sötét törekvések súlyos kudarcot szenvedtek. Köszönet mindazoknak, hazaiaknak és külföldön élőknek, akik a siker kovácsai voltak! Orbán Deslderius (Orbán Dezsó): Holdfény a Balatonon Cassab Judy (Kaszab Judit): Mungo McCallum arcképe
