Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-10-03 / 20. szám
Pesti pillanatfelvételek Kövezik a It/t- ---Ti — ■—- - TM (Vámos László felv.) Szentháromság teret... Oss a Krisztinában í’ • . * • 'SLM ■«?, 1 VCu V- ■ föl RT'’“' jfcTVvV A KANADAI KERESKEDELMI KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTI TÁRGYALÁSAI Szeptember 19-én elutazott Budapestről az a hattagú kanadai küldöttség, amely W. A. Ledinghamnek, a torontói kereskedelmi és fejlesztési minisztérium marketing-osztályvezetőjének vezetésével Magyarországon tartózkodott. A delegációt elkísérte magyarországi útjára G. L. Milford, Ontario tartomány bécsi kereskedelmi hivatalának vezetője is. A küldöttség látogatásának célja az volt, hogy felvegye a kapcsolatot a Tescóval, a magyar tervezőintézetekkel és külkereskedelmi vállalatokkal, s tervezési és szállítási kooperációt építsen ki. Ez volt az első tengerentúli delegáció, amely ilyen céllal hazánkba látogatott. AAAA/WWNAAAAAAAAAAA/V Olvasóink írják ÁZ EXCELSIOR IMRE HARTMANRÓL Imre Hartman EXCELSIOR v ! Músico 1 Orquestq de Cómara de AAY A búcsú pillanatai: öt világrész magyarjainak — az anyanyelv megőrzéséért küzdők — kis csoportja a konferenciát záró fogadáson Bellas Artes; T EH doming? último aiUtímos al concierto efectuado en el teatro Hidalgo por la Orques ta de CAmara de Bella* Artet, que ahora time a tu cargo el maestro Imre Hartmann Ac tyando en el conderto sin dk rector, muestran el grado de d'sdpllna y de compenetia dón mutua que han alranza- • do. y nos complacemos en no- j tar el culdado que ponen en la matlzadón de la* obras que j Interpreten. Evidentem e n t e, esto* Jóvenes tienen todavla un largo camino que recorrer 1 para llegar a la rumbre. pcro se ve que van bien orientado* y no riudamn* que logren tus propósitos. El program* se compuso de trés piezaa de Benedetto Marcello, el Concerto de Bach en SI menor. para violin (sollst«, Arturo Pérez), una aínfonla de Mozart (Salzburgot y una aulte de Rameau, qu« tue lo mis lucldo del acto. . AZ UTASELLÁTÓ Pályaudvari éttermeiben ez évben is biztosítja turista csoportok étkeztetését KEDVEZMÉNYES ÁRON 32 féle menüből választhat 7 féle úticsomagot rendelhet Megrendelését legkésőbb 7 nappal az igénybevétel előtt írásban a következő címre kérjük küldeni: UTASELLÁTÓ V.: Üzemeltetési Osztály, Budapest, V., Veres Pálné utca 24. sz. Telefon: 189—900, 160 mellék. Turista csoportoknak kívánságra nyomtatott étkeztetési tájékoztatót küld, telefonon felvilágosítást ad az UTASELLÁTÓ A professzornak az anyanyelvi konferencián Debrecenben elmondott előadása. Kitűzött témánkról, a nyelvművelés, nyelvvédelem kérdéseiről nem általánosságban akarok beszélni. De nem akarok beszámolni a mai magyar nyelvművelő munka helyzetéről, módszeréről sem. Feladatunk az, hogy megvizsgáljuk, milyen lehetőségei vannak a nyelvművelésnek, a nyelvvédelemnek, másként szólva az anyanyelv megtartásának, ápolásának a külföldön élő magyarság körében: mit tehetnek ennek érdekében a konferenciának külföldi és itthoni részvevői. Mielőtt azonban a helyzetfelmérésbe, feladataink összegezésébe, a teendők felosztásába kezdenék, valamit előre kell bocsátanom. A nyelvművelés fogalma, tartalma, feladata, módszere nem örök és változatlan, hanem Időnek és térnek a függvénye. Más volt a nyelvművelés alapkérdése ezelőtt száz vagy százötven évvel, mint ma, de ugyanúgy különbség van korunkban is a különféle államok, országok (társadalmak) nyelvszemlélete, nyelvművelése között, az illető nép, társadalom történeti kialakulása vagy sajátos helyzete szerint. A múlt század első felében például a magyar nyelvművelés a nyelvújítással volt egyenlő. A nagy kérdés a magyar kultúrának az európai művelődés áramlatába való bekapcsolása volt, erre kellett képessé, alkalmassá tenni a magyar nyelvet is. Oj fejezet volt a nyelvművelés történetében az „új ortológia”, a nyelvművelés túlkapásainak visszafogása, a vadhajtások nyesegetése. Megint más történelmi helyzetben erősödik meg századunkban a purista mozgalom s lesz a korabeli nyelvművelés jellegadó megjelenési formája. De ugyanannak a nyelvi jelenségnek vagy nyelvi rétegnek is más és más a szemlélete nyelvhelyességi szempontból való megítélése az idők változásával. Tanulságos volna például bemutatni, hogyan változott idők folyamán a nyelvjárásoknak a nyelvi norma szempontjából való szemlélete. De ma is más és más a nyelvjárások és az irodalmi nyelv egymáshoz való viszonyának a megítélése például a német nyelvet beszélő művelt svájciaknál, mint az ugyanolyan műveltségű németek között. Berlinben a hochdeutsch a „helyes”, Svájcban viszont helyesnek tartják, sőt ápolják a helyi német nyelvjárást, ezt beszélik a műveltek Is nemcsak a családba'-), hanem hivatalokban, sőt gyakran a rádióban is. Ennek az elkülönülésnek, a sajátos nyelvi hagyomány őrzésének természetesen megvannak a maga okai. Mindezeket azért mondtam el, hogy rámutassak annak elvi alapjára, miért nem lehet a mi itthoni nyelvszemléletünk, problémáink, módszereink egyszerű átadásával a külföldi magyarság nyelvi kérdéseit megoldani. A mi módszerünk, szemléletünk részleteiben persze felhasználható, de azt szőröstül-bőröstül átültetni és változtatás nélkül alkalmazni még Burgenlandban sem lehet, nemhogy Sydneyben vagy New Yorkban. Először is az utóbbi helyeken lakó magyarok nyelve több-kevesebb idő óta izolálva van a központi magyar nyelvtől, nem vesz részt — vagy csak nagyon esetlegesen — ennek életében, mozgásában, változásában, fejlődésében. Nem ismeri például szókincsünk újabb fejleményeit, s egyéb szempontból is megállt egy régebbi fejlődési fokon. Vagy más fejlődési irányt vett, mert az Itthonival ellentétben másodrendű nyelv lett, ha formailag, jogilag esetleg nem is, de valóságos helyzete, társadalmi szerepe szerint igen. S ez megszabja fejlődésének, változásának ütemét és Irányát Is. De egy-egy államban is meglehetősen izolálva vannak egymástól a magyar nyelvet beszélők, ezért az anyanyelvi ismeret foka, minősége szinte városonként, sokszor éppenséggel családonként más és más, az anyanyelv teljes elfelejtéséig vagy egészen kiváló tudásáig. Az Itthoni magyarság nyelve ilyen szempontból — a megértés szintjén — viszonylag egységes, eltérések a nyelvjárás beütés, színeződés fokában és a nyelvismeret, a kifejezőkészség árnyaltságában lehetnek. Az elmondottakból következik, hogy ha mi a siker reményében akarunk hozzáfogni a külföldön élő magyarság nyelvének közös erővel való műveléséhez, védelméhez, akkor ismernünk kell annak a területnek a sajátos problémáit, ki kell alakítanunk a végzendő munka sajátos módszerét és ütemét. Nem érnénk vele semmit, ha például a mai magyar nyelvhasználat leggyakrabban jelentkező problémáival, a nyakatekert. körülményeskedő „hivatali” nyelvvel, vagy esetleg az ifjúsági zsargonnal foglalkoznánk — mondjuk — Clevelandben, mert ezek ott egyelőre ismeretlenek, legalábbis nem öltöttek olyan méreteket, mint nálunk. De az azonos problémáknak is más lehet a szemlélete, a megítélése ott, mint az anyaországban. Az idegen szavak dolgában például itthon meglehetősen liberálisak vagyunk. Tudjuk, hogy minden nyelv szókincse gazdagodik, gyarapszik más nyelvek szókincséből, s hogy a szükséges idegen szavak egyáltalán nem veszélyeztetik nyelvünket. Egy más nyelvi közegben azonban más az „idegen” szavak szerepe, veszélyessége, tudatosabban kell figyelni rájuk, erősíteni a nyelvérzéket. Ezzel ellentétben a nyelvjárási jelenségeknek bizonyos fokon lényegesen kevesebb jelentőséget tulajdonítanánk egy kinti, mint egy itthoni azonos fokú iskolában. Hogy fogalmazhatnánk meg most már azt, hogy mi is ma a nyelvvédő, a nyelvművelő munka központi feladata, első és legfontosabb célja a külföldön élő magyarság körében? Azt hiszem, ezzel a szóval: nyelvmegőrzés. Ennek a feladatnak a részleteit, az ezzel kapcsolatos kinti és itthoni teendőket foglaljuk most össze röviden, de tulajdonképpen erről a „témáról” szól — közvetlenül vagy kisebb-nagyobb áttétellel — a konferencia minden előadása, megbeszélése. A nyelvtanulás (az anyanyelv megtanulása, bővítése is) lényegében utánzás és gyakorlat kérdése. A gyermek utánozza környezetét, gyakorolja a nyelvet, bővíti nyelvtudását a családban, az utcán, az iskolában, de a felnőtt is ugyanezt végzi, amikor beszél, olvas, színházban, moziban ül, rádiót hallgat stb. Ez a lehetőség itthon szinte magától adódik, a külföldön élő magyarság számára azonban ezek a természetes nyelvtanulási, nyelvbővítési vagy nyelvkonzerváló lehetőségek csak nagyon hiányosan vannak meg: ha a családban magyarul beszélnek Is, az utca, az iskola, a hivatal, a szórakozóhely már egy másik nyelv gyakorlására, bővítésére ad lehetőséget. A külföldön, az idegen nyelvű környezetben való nyelvmegőrzés, nyelvbővítés tehát olyan mértékben érhet el sikereket, amilyen mértékben pótolni tudja azt a nyelvi miliőt, azokat a nyelvtanulási, nyelvgyakorlási, nyelvbővítési lehetőségeket, amelyeket az itthoni magyar gyerek és felnőtt minden különösebb erőfeszítés nélkül, szinte észrevétlenül megkap. | A)V*liWUVVV>V>Vi*»V»*iViAiA*r*i*****A*^*Äa A mexikói Excelsior cíía mű újságból küldött szerkesztőségünkbe egy szeptemberi példányt a zenei körökben világszerte jól ismert Imre Hartman, az egykori Léner vonósnégyes csellistája. A lap Imre Hartman kamarazenekarának, a Bellas Artes-nek koncertjéről közölt kritikát. Az együttes Imre Hartman vezetésével játssza a zeneirodalom klasszikus remekeit, köztük gyakran szerepel Bartók Divertimentója is. A kritika nagy elismeréssel méltatta az előadást, kiemelve az interpretálás során az elmélyültség és dinamizmus szerencsét találkozását. Kívánunk Imre Hartmannak és a Bellas Artes tagjainak további sikereket. * 4
