Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-10-03 / 20. szám

A VATIKÁNI

ÉS A KETTÄS ÉVFORDULÓ

Az országalapító István király születésének millenniumi ünnepségei után visszatérhetünk egy kérdésre, amely körül érvek és ellenérvek sorakoztak fel. Lehet-e, helyes-e I. István születésének 1000. évfordulóját az új magyar állam születésének 25. évfordulójával együtt, vagy legalább is ugyanabban az évben ünnepelni. Voltak, akik — itthon is — úgy vélték, a kettő sok tekintetben ellentmondásos, hiszen a negyedszázada létrejött új magyar állam a magyar királyság intézményeinek, egész társadalmi és politikai berendezkedésének forradalmi átalakítását tűzte programjára és hajtotta végre a huszonöt év során, István születésének ünnepe pedig a feudális magyar állam megalakulására, a magyar királyság megszervezésére, a kereszténység felvételére emlékeztette népünket, össze lehet-e olvasztani valamilyen magasabb egységben a szocialista magyar állam sikeres fejlődését a feudális magyar állam születésének ünnepségeivel?

A kérdésre, mint ez gyakran előfordul, a helyzet, a valóság adott választ. Jó érzékkel, finom tapintattal az állami és az egyházi hatóságok megtalálták a helyes egyensúlyt, és így vált a két évforduló szép nemzeti ünneppé a haladás és a hagyományok, a múlt és a jelen értékes szintézisévé.

A kettős évforduló emellett egyben tükrözte az állam és az egyház viszonyának megnyugtató fejlődését is. Sőt fontos megnyilatkozásokra adott alkalmat a Szentszék részéről is. Gondolunk itt mindenekelőtt arra a levélre, amelyet VI. Pál pápa intézett az évfordulóval összefüggésben a magyar katolikusokhoz. E levél többi között megállapítja Istvánról: „Mint népének hűséges őre és vezetője azt akarta, hogy az szabad és mindenkitől független legyen. Arra törekedett, hogy a népet egy testté és egységes nemzetté forrassza össze.” A nagy király keresztényi, egyházi érdemeinek méltatása után a levél így folytatódik: „A magyar nép egyik nemzedéke a másik után járta századokon át a szentek útjait és járja ma is, hogy nagylelkűen utánozza Jézus Krisztust és élje az ő életét, hazátok adottságai és szokásai szerint, s amint azt az idők körülményei megkívánják... A hit semmiképpen sincs ellentétben a jogos emberi igényekkel és kívánságokkal, a hit orvosolja és felemeli az emberi személy méltóságát, megerősíti az emberi társadalom kereteit s mélyebb értelemben jelentőséget ad az ember mindennapi munkájának. Ezek a gondolatok töltik el lelkünket, amikor ezer év távlatából veletek együtt megemlékezünk történelmetek valóban dicsőséges eseményeiről.” A'pápa, miután arra inti a katolikusokat, hogy

őrizzék a hitet s így biztosítsák a kulturális folyamatosságot a következőket mondja: „Ennek a hitnek azonban nemcsak szellemi aspektusai vannak, hanem kötelezi a keresztényeket, hogy részt vegyenek a világ építésében és hogy támogassák annak a közösségnek az érdekeit, amelyben élnek, sőt igyekezzenek olyan új rendet teremteni, amely már ezen a földön az égi birodalom elemeit foglalja magában.”

A magyar katolikus közvélemény örömmel és megnyugvással fogadta a pápai szavakat, amelyek a realitások bölcs felismerésével egységbe fogják össze az állampolgári és katolikus hívői kötelességeket, és egyenesen arra hívnak fel, hogy a nagy közösség érdekeinek megfelelően munkálkodjanak az élet szüntelen megjavításán. Anélkül, hogy erőszakolt hasonlóságokat keresnénk, a magyar közvélemény azért is fogadta jó érzéssel a pápai szavakat, mert azok mintegy elismerték a népi-nemzeti egység megszilárdítására és állandó erősítésére irányuló tevékenységünk eredményességét, amelynek egyik oldala az állam és az egyház kapcsolatainak rendezettsége, a szabad vallásgyakorlat.

A föld különböző térségeit súlyos válságok gyötrik, és csak akkor számíthatunk enyhülésre, ha a békét óhajtó erők — társadalmi, politikai és vallási különbségekre való tekintet nélkül — az emberiség egyetemes érdekeinek szolgálatában megtalálják az együttműködés útját. A mi népfrontpolitikánk lényege az, hogy az új társadalom felépítésére szövetségben tömörülnek a társadalom különféle osztályai és rétegei, a munkások és parasztok, az értelmiségiek és kisiparosok, a fiatalok és öregek, a hivő és nem hivő állampolgárok. Nemzetközi tekintetben ugyancsak a népfront keretében működő Országos Béketanács építi a kapcsolatokat mindazokkal a szervezetekkel, amelyek hajlandók közösen cselekedni a béke védelmében.

Éppen a kettős jubileumi évben hozzánk érkezett külföldi magyarok nagy száma és az olyan újszerű kezdeményezések, mint az anyanyelvi konferencia a bizonysága a kölcsönös érdekeken s az óhazához fűződő érzelmeken alapuló együttműködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének. Ügy gondoljuk, a pápai levelet elégedetten olvasták a katolikusok a határainkon kívül is. Azok, akik eddig is szeretettel ápolták a kapcsolatokat az óhazával, most még erősebb meggyőződéssel folytathatják munkájukat. Azokat pedig, akik még huszonöt év után is bizonyos gyanakvással tekintettek az új társadalmat építő óhazára, segíti az előítéletek maradványainak felszámolásában, a valóságos helyzet és érdekek felismerésében.

Pethő Tibor

Európai

FAO

konferencia

Budapesten

Szeptember 21-én Budapesten ünnepélyes külsőségek között kezdte meg tanácskozását az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) európai regionális konferenciájának VII. ülésszaka. A konferenciát A. H. Boerma, a FAO vezérigazgatója nyitotta meg, majd Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke mondott üdvözlő beszédet. Ezután Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott előadást a konferencia jelentőségéről. Hangoztatta, hogy az általános fejlődést csak szoros nemzetközi együttműködés gyorsíthatja meg. A munkaülés napirendjén Az európai mezőgazdaság középtávú fejlesztése — regionális és világméretekben című téma volt.

A vita során A. H. Boerma, J. Érti, az NSZK minisztere, M. J. Barri, Írország képviselője, A. Miculescu, román miniszter, M. Csabics, Jugoszlávia küldötte, V. Sopov bolgár miniszter, A. Simantov, az OECD képviselője, G. Gregoriu görög miniszter, I. Értem török, H. Toussaint francia küldött, Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes és dr. Karcsai Károly magyar küldöttek és mások fejtették ki véleményüket az európai mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeiről, a fejlődő országok megsegítéséről, a mezőgazdasági export—import problémáiról, a nemzetközi mezőgazdaság tudományos, gazdasági és politikai problémáiról.

MAGYAR—OLASZ TÁRGYALÁSOK

Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, szeptember 23-án az olasz kormány meghívására Rómába utazott. Tárgyalásai során mindenekelőtt találkozott Aldo Moro külügyminiszterrel. Szívélyes, őszinte légkörben áttekintették a két ország gazdasági és politikai kapcsolatait és szóba kerültek a fontosabb nemzetközi kérdések, köztük az európai biztonsági konferencia. Ezt követően Timár Mátyás Mario Zagari külkereskedelmi miniszterrel megvitatta országaink gazdasági együttműködésének problémáit.

Miniszterelnök-helyettesünk találkozott Francesco de Martino olasz miniszterelnök-helyettessel is, majd Emilio Colombo miniszterelnök fogadta Timár Mátyást. Kicserélték nézeteiket az európai gazdasági együttműködés szélesítéséről, ennek során szóba kerültek a gazdasági, külkereskedelmi, hitel-, és pénzügyi módszerek összehangolásának kérdései is.

Timár Mátyás Róma Eur városnegyedében, az Országos Külkereskedelmi Intézet székházában találkozott az üzleti körök képviselőivel. A megbeszélésen részt vettek a legnagyobb olasz vállalatok, bankok küldöttei, vezető gazdasági újságírók. A tanácskozáson megjelent Zagari külkereskedelmi miniszter és sok más vezető politikai személyiség. Az olasz külkereskedelmi miniszter megnyitójában elmondta: úgy véli, a magyar gazdasági reform további tágabb lehetőségeket nyit a két ország kapcsolatainak fejlesztésében. Az eddig folytatott tárgyalásokon kitűnt — hangsúlyozta —, hogy a két kormány törekvései találkoznak a kapcsolatok bővítése tekintetében.

Ezután Timár Mátyás tar-Timár Mátyás búcsút int a repülőgép ajtajából

(MTI felv.)

tott előadást. Körvonalazta a magyar gazdaságirányítás jellegzetes vonásait. Kijelentette: „Ami minket illet, szeretnénk Olaszországgal nemcsak szokásos mértékben, de annál gyorsabban is fejleszteni kapcsolatainkat. Ma Európában, úgy tűnik, kedvező a légkör ilyen jellegű kapcsolatok kiépítésére.” Meggyőződését fejezte ki, hogy Magyarország és Olaszország sok szempontból jó példát mutathat a gazdasági együttműködés gyors továbbépítésére.

Ezután egész sor kérdés hangzott el a magyar—olasz gazdasági kapcsolatok kibővítésének konkrét lehetőségeiről.

AUSZTRÁLIAI MAGYAROK

III. ADELAIDE

Vasárnap Adelaide-ben. A Magyar Házban sorolják a városi rendezvényeket: teadélután, színjátszó találkozó, énekkari próba, szüreti mulatság. (Választanunk kell. A fizika törvényei az újságírót is kötik: egy test egyidőben csak egy helyen lehet. Ezúton kérek elnézést az énekesektől, a színjátszó csoporttól; szerettem volna meglátogatni őket is, de nem futotta a szűkén mért időből. Majd legközelebb.)

Teadélután

a református-evangélikus otthonban

Az otthon énekkara anyák napjára készül. A Somogyi házaspár vezetésével folynak a próbák. A Magyarok Világszövetsége által küldött kottákból másolták ki, sokszorosították a szöveget. A megindultság egy pillanatra összeszorítja a torkot, de máris oldódik: leültetnek, szöveget kapunk a kézbe, és máris együtt énekeljük a beköszöntőt:

„Ügy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt, úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt”

Aztán végigmegyünk együtt a „tárkányi sejhaj nagyutcán”; dicsérjük a juhászt, hogy jól megy dolga. Közöljük a világgal, hogy „Uccu bizony, megérett a meggy”, meghogy „jaj de magas”; a „Hej Vargáné” viselt dolgai után elábrándozunk a hajnalcsillagról, aztán a vizet árasztó tavaszi szélről dalolunk, amikoris a lyukas istállóból kilopták a lovunkat...

A próbának vége, teázunk, beszélgetünk. „Tavaszi tea kérdéseket áraszt”, mondhatnánk, folytatva a nótás hangulatot. De ezek a kérdések nagyon komolyak:

— Van-e még begyűjtés? Mi az a nyereségrészesedés? Mi van a Sztálin-szobor helyén? Gyárt-e teherautót a Csepel Autógyár? Merre megy az új földalatti? Hogyan tudja összeegyeztetni a magyar külkereskedelem a keleti és a nyugati igényeket? Lehet-e szabadon munkahelyet változtatni? A nyugati cégek és a hazai vállalkozások hogyan működhetnek együtt, mik azok a közös vállalatok, amelyekről a Magyar Hírekben olvashattak?

Közgazdász, történész, politikus és még százféle szakma szakembere legyen a talpán, aki képes minderre kimerítően felelni. Mondtam, amennyit tudtam, a hallgatóim pedig megnyugodtak, különösen amikor megkértem őket, tekintsék előlegnek a hallottakat és olvassák hozzá a többit a Magyar Hírekben.

Vajda Géza honfitárs köszöntötte föl a vendégeket, Kázmér Zsigmond főkonzult és a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagját. őszinte, lelkes szavaiból megértettük, milyen áldozatos munkát végez ez a kis gyülekezet. (Nincs külön papjuk, Perthből jár át néha istentiszteletet tartani Kemény Gábor tiszteletes úr.) Aztán folyik tovább a beszélgetés. Egymás szavába vágva, vitázva mesélnek közösségük örömeiről, gondjairól. A mondatok egymásba fonódnak, kirajzolódik életük színes szőttese.

— Vannak nálunk 1945-ben kivándoroltak és 1956-osok egyaránt. Mások voltak az otthoni emlékeik, mások az itteni körülmények, amelyek fogadtak bennünket. Nehezen melegedtünk össze. A 45-ösök a lerombolt Németországban, menekült táborokban voltak egy ideig. Sokat éheztek. Amikor pedig kikerültek Ausztráliába, legtöbbjüket kétéves szerződéses munka kötötte valamelyik trópusi munkahelyhez, útépítéshez. Aztán, 11 évvel később jöttünk mi. Már jobb viszonyokat találtunk, de szintén az indulás görcseivel érkeztünk. Az egyesületekben találkoztunk a régiekkel, akik közt voltak friss gondolkodású és maradi emberek. A maradiak úgy fogadtak minket, hogy ők a vezetők a hagyomány jogán, mi pedig a tagság; ők dirigálnak, mi mosogatunk. Soká tartott, amíg helyrerázódott minden és kialakult az egészséges munkamegosztás. Mindenkinek — réginek és újnak — kemény munka, hogy virágozzon a közösség és ebben a tekintetben nincs elsőrendű és alsórendű tevékenység.

— Eleinte nem kaptunk rendes munkahelyeket, hiányos volt a nyelvtudásunk. Még saját szakmánkban is nehéz volt elhelyezkedni. Sokat dolgoztunk, többet, mint annakidején otthon. Ma már más a helyzet. A gyerekeink különösen jól beszélik az angolt, most az a gond, hogy használják a családban tanult magyar nyelvet is. Sokan közülünk hazalátogattak — az idén is sokan készülnek —, bár nagyon drága az út. Egy fiatalasszony közbeszól:

— Három évig takarékoskodtunk az utazásra. Milyen jó lenne, ha a gyerekek egykét évig otthon járhatnának iskolába, akkor nem lenne gond az új nemzedék magyarsága.

Ennek lehetőségein vitatkoztunk, és megállapodtunk abban, hogy addig is, amíg megoldjuk a gyermekek dolgát, könyvek kellenek és kották.

«

Letelt az idő, menni kellett. Vittük magunkkal egy életrevaló kis közösség emlékét, jókívánságait az otthoniaknak, üdvözletét a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjai számára, Szamosközy István és Káldy Zoltán püspököknek.

Szüreti mulatságon a Regnum Marianum épületében

Telt ház. Magyar ruhás cserkészlányok, sátor, szőlőlopás; engedékeny markotányosnők és szigorú csőszök, must meg tombola. Hamisítatlan szüreti mulatság. Megismerkedem Herendi Klárival, a lánycserkészek parancsnokával, aztán egymás után sok emberrel szorítok kezet. Arra a hírre ugyanis, hogy a Magyar Hírek főszerkesztője a látogató, koccintani akarnak az olvasók. Aztán hirtelen vált a hangulat. Egy palócos kiejtésű, okos szemű, metsző szavú, Ózdról való fiatalember nem szüretre való kérdéseket tesz fel. „Milyen hátsó gondolatok vezették a magyar kormányt, amikor az idei április 4-et a Szent István évfordulóval keverték össze?” A válasz nem marad el. A vita nem négyszemközt folyik, hanem táguló kör hallgatja és addig tart, amíg az egyesület és a szüreti mulatság egyik vezetője félre nem von. Leülünk, beszélgetünk sok mindenről és az eszmecserénkből megszületik a Regnum vezetőinek elhatározása: meghívják a magyar főkonzult, Kázmér Zsigmondot a szüreti mulatságra.

Amikor a diplomata megérkezik, a zenekar tust húz, és elhangzik a köszöntő: „Üdvözöljük körünkben a Magyar Népköztársaság főkonzulját és a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagját.” A közönség tapsol, jókedvű beszélgetés indul, körülvesznek minket az emberek.

A kérdések ugyanazok, mint a teadélutánon vagy a Magyar Házban. Talán egy fokkal „érdesebbek” a mondatok. Az elején. Mert a végén, a búcsúzásnál már ugyanaz a hőfok, mint mindenütt az ausztráliai magyarok között.

3