Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-10-03 / 20. szám

Ünnepség volt Budapesten, a Feneketlen tó parkjában levfi Bartókszobornál

(Novotta Ferenc és Vámos László felv.)

Koszorú a Bartók Béla úti ház falán

haza és a nagyvilág e napokban a huszonöt éve halott, mégis egyre élőbb Bartókra emlékezik. Operaházunk színpadán, odakinn és idehaza a hangversenytermekben felcsendülnek a bartóki muzsika „agresszív" akkordjai — „Mert éppen ez a jaj kiált ! mennyi hazugul szép éneken át — / a sorshoz, hogy harmóniát, I rendet, igazit vagy belevész a világ; / belevész a világ, ha nem / a nép szólal újra — folségesen!" —, A csodálatos mandarin, a Cantáta Profana, a III. zongoraverseny hangjai, hogy tovább vívják a harcot az emberek leikéért, az ember megaláztatása, a fenyegető rémségek, a pusztulás ellen. S cikkek, beszédek. is méltatják a bartóki életművet. Nem kopott frázisok, igazát felmutató becsületes szavak. Úgy érezzük, a hangversenytermek nagy művészei által tisztán és szépen interpretált Bartók-muzsika és a bartóki életmű mélységéig hatoló igaz szavak hallatán, értjük már Bartókot. Legyünk szerényebbek, és tegyük hozzá: kezdjük már érteni. Kezdjük érteni, mi, mai

magyarok és sorstársaink kint a nagyvilágban, akik együtt esengünk, küzdünk a humanizmusért, egy tisztultabb holnapért, hogy ki volt, hogy ki Bartók Béla. Hogy milyen erő van életútja példamutatásában, tántoríthatatlanságában, gerincességében, szabadságszeretetében, az internacionalizmussal összecsengő nemes magyarságában, a hazugság álarcát tépő művészi igazában. Hadd idézzük nagy zenetudósunk, Szabolcsi Bence szavait: „Egyik kezét a népek fogták,másikat a lángelmék; így tudott győzni, így tudta lesöpörni magáról kora minden álnokságát és megkísérlését, így nő — a maga kései lángolásával — önnön lángoló ifjúsága fölé. Magány és közösség hagyomány és újítás, haza és nagyvilág vitája és ütközése immár egyetlen válaszában, egyetlen harmónia zenéjében békült össze az ő keze nyomán." Haza és nagyvilág ma nem nélkülözheti a bartóki harmóniát, humánuma nagyságát. Szükségünk van rá.

\J THANT KOSZORÚJA BARTÓK SÍRJÁN

Jdeqemlékezh ek az évfordulón. idehaza és külföldön

Nagy zeneköltőnk születésének 90. és halálának 25. évfordulójáról emlékezett meg szeptember 25-én és 26- án hazánk és a nagyvilág.

Koszorúzás! ünnepséget tartottak Budapesten a Szilágyi Dezső tér 4. számú háznál, amelyben Bartók 1922— 1928 között élt. Az ünnep kezdetén a Magyar Állami Népi Együttes női kara Pászti Miklós vezényletével előadta Bárdos Lajosnak erre az alkalomra komponált, Bartók emlékére című kórusművét. A kegyelet virágait helyezte el az emléktáblán a Bartók Béla Emlékbizottság nevében dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese és ifjúi Bartók Béla. Megkoszorúzták az emléktáblát a Magyar Zeneművészek Szövetségének, a Román Zeneművészek Szövetségének képviselői és lerótta kegyeletét a Szlovák Zeneművészeti Szövetség delegációja is. Koszorút helyezett el a Hazafias Népfront, a fővárosi tanács küldöttsége. Koszorúzási ünnepséget tartottak a Csalán utca 29, a Bartók Béla út 51. és Rákoskeresztúron, a Hunyadi utca 32-es számú háznál is, ahol a nagy zeneköltő élt és alkotott.

A Bartók Béla Emlékbizottság a Magyar Tudományos Akadémia felolvasó termében ünnepi emlékülésen rótta le kegyeletét az évforduló alkalmából. Az emlékülésen megjelent dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottság póttagja, a kormány elnökhelyettese, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, továbbá művészeti, politikai és társadalmi életünk sok más ismert személyisége. Ott volt Pásztory Ditta, Bartók Béla özvegye és ifjú Bartók Béla is.

Dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese nyitotta meg az ülést az emlékbizottság elnöksége nevében, majd Szabolcsi Bencze Kossuth-díjas akadémikus méltatta a nagy zeneköltő munkásságát. Felvázolta az életutat, amelyet Bartók megtett, felmutatta,

miként számolt le Bartók — a nagy szellemekre oly jellemző módon — saját illúzióival, a milleniumi Magyarországtól örökített hamis magyarságtudattal, hogy aztán maga mögött hagyja, megtalálva útját a néphez és zenéjéhez, a magány és a gőg érzését is, és így felkészülve megvívja utolsó nagy csatáját, a döntő ütközetet kora minden rémségével és iszonyatával. De most már legyőzhetetlen volt: túl minden illúzión, kíméletlen igazmondással éget fel maga mögött minden hazug káprázatos

„... „És mégis” ... „Talán majd egy napon". Bartók korának alkotó értelmisége ebbe a két jelszóba foglalta egész reménységét — mondta emlékbeszéde befejezőjeként Szabolcsi Bence. — De Bartók maga abban az időben, amikor élete legsúlyosabb megpróbáltatásai szakadtak rá, már túl volt ezeken a halvány reményeken, már eljutott a bizonyossághoz. Utolsó müvében Beethoven korálját idézi, a Felgyógyult beteg hálaénekét. És zenei végrendelete is igazi beethoveni végrendelet: ugyanaz a magányos költő, aki utolsó vonósnégyesében mély rezignációval búcsúzik a világtól, az utolsó zenekari müvekben népünnepeket idéz, szilaj körtáncokat, testvérré vált népek ölelkezését, ujjongást, fergeteges diadalzenét. Az eljövendő évszázad kapuit ezek a művek éppúgy felnyitották, mint annakidején a Kilencedik szimfónia... „És mégis..„Talán majd egy napon”. Most rajtunk a sor, hogy az a „Mégis" igazi helytállássá és győzelemmé, a „Talán" végleges bizonyossággá váljék.”

Szabolcsi Bence nagyszerű méltatása után Illyés Gyula Kossuth-díjas író Bartók című költeményét olvasta fel, Kovács Dénes Kossuth-díjas, a Zeneművészeti Főiskola igazgatója Bartók zongoraművészi, előadóművészi rangjáról beszélt, végül a zeneköltő fia, ifjú Bartók Béla emlékezett vissza édesapjára.

Ugyanezen a napon, szeptember 25-én az Erkel Színházban Bartók hangversenynyel nyitották meg a Budapesti Művészeti Hetek eseményeit. Az ünnepi koncerten a kormány elnöke, Fock Jenő is megjelent. A világhírű amerikai karnagy, Lórin Maazel vezényletével a Magyar Állami Hangversenyzenekar három Bartók művet, a Két képet, a III. zongoraversenyt és a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára című alkotását adta elő. A nagysikerű est szólistája Fischer Annie volt.

Az évforduló napján megkoszorúzták az Egyesült Államokban elhunyt magyar géniusz sírját, a New York közelében levő hartsdale-i Ferncliff temetőben. Hazánk koszorúját Rácz Pál külügyminiszterhelyettes, ENSZ delegációnk vezetője helyezte el, Nagy János nagykövet és Szarka Károly állandó ENSZ képviselőnk kíséretében. A világszervezet nevében U Thant ENSZ-főtitkár, az UNESCO nevében Varchaver, az amerikai külügyminisztérium részéről Edward Alexander, az USIA osztályvezetője, valamint N. Wought volt jelen a megemlékezésen.

Szeptember 26-án , Budapesten a Magyar Állami Operaház díszelőadásán — amelyen Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is megjelent — vitték színre Bartók három színpadi művét, A kékszakállú herceg várát, A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint. Jubileumi hangverseny volt a Zeneakadémián is. A Vármúzeum termeiben pedig Bartók Béla emlékkiállítást nyitottak meg. Ünnepelt a magyar vidék is — Szeged, Pécs, Győr és még sok más helység — szoborleleplezéssel, koszorúzással, hangversennyel, Bartók-hónap megnyitásával. Miként ünnepelt és ünnepel a világ is, a testvéri országok — a Temes megyei Nagyszentmiklóson, szülőházán emléktáblát lepleztek le — és távoli földrészek fiai, egész esztendőben. Neves művészek idézik zenei életművét, új zeneköltők ihletet nyernek példájából, felzaklató igaz muzsikája, zenéjének tiszta forrása erőt önt a lelkekbe mindenütt.

... A kékszakállú herceg várából — képünkön: Melis ... A csodálatos mandarinból — képünkön: Fülöp György és Kasza Katalin ... Viktor

A Bartók Béla Emlékbizottság ünnepi ülése a Magyar Tudományos Akadémián. Szabolcsi Bence Bartók életművét méltatja

Három jelenet az Operaház ünnepi díszelőadásán felújított színpadi müvekből: A fából faragott királyfiból — képünkön: Róna Viktor ...