Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-09-05 / 18. szám

Az emberek nagy része — Voltaire szavaival élve — sze­retné művelgetni kertecskéjét. Sok család álma egy házhely vagy telek, amelyre családi házat, villát, nyaralót építhet. Csakhogy azon túl, hogy a pénzt sem könnyű összegyűjteni, mindeddig elég rendezetlen volt a telekvásárlás lehetősége is. Olykor még azok is vissza­riadtak a nehézségek és paragrafusok útvesztőitől, akik eset­leg anyagilag megengedhették volna maguknak a vételt. De a vevőt leginkább az rettentette vissza, hogy az utóbbi években az árak a telekspekuláció miatt többszörösükre emelkedtek. Budapesten például egy telek átlagos ára 1965-ben 45 ezer forint, 1969-ben már 120 ezer forint volt. A vidéki telkek árai csaknem azonos ütemben emelkedtek: tíz év alatt 4—5 ezer forintról 11—12 ezer forintra, nem is beszélve például a Ba­laton melletti üdülőtelkek árának csillagászati emelkedéséről. Persze kettőn állt a vásár. A telekárakat eddig kizárólag a kereslet és kínálat szabályozta. A jövedelmek és a szabad idő növekedésével ugrásszerűen megnőtt a kereslet a telkek iránt. A „jó szima­­tú” telekspekulánsok nyugodtan vásárolhattak annyi telket, amennyit akartak, és feltornázhatták az árakat annál is in­kább, mert egyrészt nem volt semmiféle megkötöttség, amely a magántulajdonban levő telkek adásvételét szabályozta vol­na, másrészt nem volt olyan rendelkezés, amely az állam tu­lajdonában levő telkek áruba bocsátásával letörte volna az árakat. Ugyanakkor a telekárakat nemcsak a kereslet, hanem a fokozódó közművesítés is növelte. A közművek építési költ­ségét pedig túlnyomórészt az állam viselte. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a társadalmi befektetések is növelték a telkek árait, és ebből is az egyes telektulajdonosok húzták a hasznot. Az új telekellátási rendszer célja, hogy ösztönözze a tulaj­donost a telek beépítésére, és hogy a telkek ne lehessenek spekuláció forrásai. A telekellátás új rendszere megakadályozza az indokolt szükségletet meghaladó telekvételt, főleg a jó fekvésű építési telkek spekulációs céllal történő felvásárlását. Sok helyen ma is nagy számban találhatók olyan telkek, amelyeket tulaj­donosa sem beépíteni, sem pedig — áremelkedésre számítva — eladni egyelőre nem szándékozik. A telekellátás új rend­szerét meghatározó kormányhatározat egyik legfontosabb rendelkezése ezért o személyi telektulajdon mértékének meg­állapítása. Az új szabályozás szerint egy személy, illetőleg egy család tulajdonában legfel­jebb két telek lehet: egy lakótelek és egy üdülőtelek. Lakó­teleknek számít a szövetkezeti lakás és a társasházban levő öröklakás is. Akinek két — akár beépített, akár beépítetlen — telke van, függetlenül attól, hogy lakó-, vagy üdülőépület építésére szol­gálnak, újabb telket nem szerezhet. Akinek egv lakótelke van, egy üdülőtelket, akinek pedig egy üdülőtelke van, egy lakó­telket vásárolhat még. A beépítetlen építési telekkel rendelkezők túlnyomó több­ségére természetesen nem a spekuláció szándéka jellemző. Sokan vannak például, akik kiskorú gyermekeik részére már megvásárolták a házhelyet azzal a szándékkal, hogy majd ha a gyermek felnő, azon a telken épít magának. Ez a cél nem támogatható, mert feleslegesen késlelteti a telkek beépítését. Az új rendelkezés egyik legfontosabb előírása, hogy a be­építetlen telkekre meghatározott időn belül családi házat, tár­sasházat, üdülőt kell építeni. A telek akkor van beépítve, ha azon olyan lakó- vagy üdülőépület van, amelyre az építés­ügyi hatóság használatba vételi, vagy végleges fennmaradási engedélyt adott. A beépítési határidő általában két-, társas­ház építése esetén három év. Ezt a határidőt az építésügyi hatóság — indokolt esetben — egy alkalommal legfeljebb két évvel meghosszabbíthatja. Ha a megszabott határidőre a tu­lajdonos nem építi be a telket — telekadót kell fizetnie. Telekadót csak olyan beépítetlen földterület után kell fi­zetni, amelyre az építési szabályok szerint lakóház vagy üdülő emelhető. Ha építési tilalmat rendeltek el, adózni sem kell. (Ha a tilalom megszűnik, akkor még két esztendeig, ha társasház épül a telken, akkor még három esztendeig nem adóköteles.) Az adó nagysága attól függ, hogy a birtokolt ingatlanok meghaladják-e a sze­mélyi telektulajdon mértékét, vagy sem. Az adó megállapí­tásakor a beépített telket is figyelembe veszik. Akinek két telke van, és az egyik beépítetlen, általában nem fizet adót. Kivételt akkor tesznek, ha kötelezték a be­építésre, ő ezt szerződésben vállalta, mégsem teljesítette. A rendelet számol az objektív nehézségekkel. Sok kisem­bert a pénz vagy az anyag és a vállalkozó hiánya akadályoz az építkezésben. Ilyen esetekben csak akkor kell adót fizetni, ha a telekgazdálkodás megköveteli a beépítést. Akinek két telke van, és mindkettő beépítetlen, mindkettő után adózik. Akinek három, vagy annál több építési telke van, azt min­den beépítetlen után progresszív adóval sújtják. Három telek esetén már az alapadó kétszeresét, négy telekért a háromszo­rosát, öt telekért a négyszeresét fizeti. A progresszivitás megállapításakor nemcsak a kiskorú, ha­nem a szülőkkel közös háztartásban élő nőtlen és hajadon, önálló keresettel nem rendelkező gyerek tulajdona is számít. Ha kiskorú gyerek örökölt beépítetlen telket, nagykorúságáig nem adózik. A progresszív adón kívül az alapadó kétszeresét kell fizet­niük ama telekért, amelyen a tulajdonos a beépítési kötele­zettségének nem tett eleget, Ha a teleknek haszonélvezője van, az alapadót ő fizeti. A telekadó megállapításakor figyelembe kell venni a tele­pülést, a településen belüli fekvést és a közművesítés fokát. Bizonyos mentesítést kap az a tulajdonos, akinek több telekre volna osztható a föld­területe, de még a rendelet megjelenése előtt lakóházat vagy nyaralót épített rá, vagy szőlővel, gyümölcsössel telepítet­te be. A tanács mérsékelheti vagy elengedheti a telekadót, ha a tulajdonosnak rosszak a szociális körülményei, vagy ha már hozzákezdett az építkezéshez, de azt nem az ő hibájából hagy­ták félbe. Ha nem is elég gyorsan és megfelelő mértékben, mégis or­szágszerte rendszeresen folyik a lakó- és üdülőterületek köz­művesítése. Az állam és a tanácsok pénzéből finanszírozott közműberuházások nem kis mértékben hozzájárulnak a tel­kek értékének növeléséhez, ennek hasznát azonban a tulaj­Oj társashizak Hajdúszoboszlón (Novotta Ferenc felv.) donosok mindeddig általában ellenszolgáltatás nélkül „fölöz­ték le”. E visszásság megszüntetésére az új telekgazdálkodási rend­szer bevezeti az úgynevezett út- és közműfejlesztési hozzá­járulást. A szabályok szerint minden olyan, ez év január 1. után állami beruházással befejeződő közművesítés esetén, amely a telkeket bekapcsolhatóvá teszi a közút-, járda-, vil­lany-, gáz-, vízvezeték és szennyvízcsatorna hálózatba, a tu­lajdonosoknak egyszeri hozzájárulást kell fizetniük. Ez a hoz­zájárulás telkenként 10 ezer forintig, illetve társasház-telkek esetében lakásonként 7500 forintig terjedhet, és az adott köz­mű, illetve a telek rendeltetésétől függően kell kisebb vagy nagyobb mértékben fedeznie a közműépítés költségét. A már említett telekadóból és a közmű-hozzájárulásból származó bevételek teljes összege a helyi tanácsok fejlesztési alapját gyarapítja. Ily módon a tanácsok az eddiginél több pénzzel rendelkeznek majd a telekellátás javításához: új telkek ki­alakításához és közművesítéséhez. Könnyebbé vált tehát annak az óhajnak a megvalósulása, hogy minél többen művelhessék saját kertecskéjüket. Új gon­dok is járnak ezzel, amire már most fel kell készülni. Ilyen például a terület túlságos felaprózódása a Balaton vidékén, ami megváltoztathatja a táj egész jellegét. A tanácsoknak fontos feladata lesz ügyelni arra, hogy az egyéni kívánságok kielégítése ne kerüljön összeütközésbe az általánosabb, orszá­gos érdekekkel. Pethő Tibor Képregény-változat: Jókai Mór: AZ ARANYEMBER CS. HORVATH TIBOR—KORCSMAROS PÁL attXn FELKERESI a lE<S KÖZELEBBI balu esperesét.

Next

/
Thumbnails
Contents