Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-09-05 / 18. szám
Az emberek nagy része — Voltaire szavaival élve — szeretné művelgetni kertecskéjét. Sok család álma egy házhely vagy telek, amelyre családi házat, villát, nyaralót építhet. Csakhogy azon túl, hogy a pénzt sem könnyű összegyűjteni, mindeddig elég rendezetlen volt a telekvásárlás lehetősége is. Olykor még azok is visszariadtak a nehézségek és paragrafusok útvesztőitől, akik esetleg anyagilag megengedhették volna maguknak a vételt. De a vevőt leginkább az rettentette vissza, hogy az utóbbi években az árak a telekspekuláció miatt többszörösükre emelkedtek. Budapesten például egy telek átlagos ára 1965-ben 45 ezer forint, 1969-ben már 120 ezer forint volt. A vidéki telkek árai csaknem azonos ütemben emelkedtek: tíz év alatt 4—5 ezer forintról 11—12 ezer forintra, nem is beszélve például a Balaton melletti üdülőtelkek árának csillagászati emelkedéséről. Persze kettőn állt a vásár. A telekárakat eddig kizárólag a kereslet és kínálat szabályozta. A jövedelmek és a szabad idő növekedésével ugrásszerűen megnőtt a kereslet a telkek iránt. A „jó szimatú” telekspekulánsok nyugodtan vásárolhattak annyi telket, amennyit akartak, és feltornázhatták az árakat annál is inkább, mert egyrészt nem volt semmiféle megkötöttség, amely a magántulajdonban levő telkek adásvételét szabályozta volna, másrészt nem volt olyan rendelkezés, amely az állam tulajdonában levő telkek áruba bocsátásával letörte volna az árakat. Ugyanakkor a telekárakat nemcsak a kereslet, hanem a fokozódó közművesítés is növelte. A közművek építési költségét pedig túlnyomórészt az állam viselte. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a társadalmi befektetések is növelték a telkek árait, és ebből is az egyes telektulajdonosok húzták a hasznot. Az új telekellátási rendszer célja, hogy ösztönözze a tulajdonost a telek beépítésére, és hogy a telkek ne lehessenek spekuláció forrásai. A telekellátás új rendszere megakadályozza az indokolt szükségletet meghaladó telekvételt, főleg a jó fekvésű építési telkek spekulációs céllal történő felvásárlását. Sok helyen ma is nagy számban találhatók olyan telkek, amelyeket tulajdonosa sem beépíteni, sem pedig — áremelkedésre számítva — eladni egyelőre nem szándékozik. A telekellátás új rendszerét meghatározó kormányhatározat egyik legfontosabb rendelkezése ezért o személyi telektulajdon mértékének megállapítása. Az új szabályozás szerint egy személy, illetőleg egy család tulajdonában legfeljebb két telek lehet: egy lakótelek és egy üdülőtelek. Lakóteleknek számít a szövetkezeti lakás és a társasházban levő öröklakás is. Akinek két — akár beépített, akár beépítetlen — telke van, függetlenül attól, hogy lakó-, vagy üdülőépület építésére szolgálnak, újabb telket nem szerezhet. Akinek egv lakótelke van, egy üdülőtelket, akinek pedig egy üdülőtelke van, egy lakótelket vásárolhat még. A beépítetlen építési telekkel rendelkezők túlnyomó többségére természetesen nem a spekuláció szándéka jellemző. Sokan vannak például, akik kiskorú gyermekeik részére már megvásárolták a házhelyet azzal a szándékkal, hogy majd ha a gyermek felnő, azon a telken épít magának. Ez a cél nem támogatható, mert feleslegesen késlelteti a telkek beépítését. Az új rendelkezés egyik legfontosabb előírása, hogy a beépítetlen telkekre meghatározott időn belül családi házat, társasházat, üdülőt kell építeni. A telek akkor van beépítve, ha azon olyan lakó- vagy üdülőépület van, amelyre az építésügyi hatóság használatba vételi, vagy végleges fennmaradási engedélyt adott. A beépítési határidő általában két-, társasház építése esetén három év. Ezt a határidőt az építésügyi hatóság — indokolt esetben — egy alkalommal legfeljebb két évvel meghosszabbíthatja. Ha a megszabott határidőre a tulajdonos nem építi be a telket — telekadót kell fizetnie. Telekadót csak olyan beépítetlen földterület után kell fizetni, amelyre az építési szabályok szerint lakóház vagy üdülő emelhető. Ha építési tilalmat rendeltek el, adózni sem kell. (Ha a tilalom megszűnik, akkor még két esztendeig, ha társasház épül a telken, akkor még három esztendeig nem adóköteles.) Az adó nagysága attól függ, hogy a birtokolt ingatlanok meghaladják-e a személyi telektulajdon mértékét, vagy sem. Az adó megállapításakor a beépített telket is figyelembe veszik. Akinek két telke van, és az egyik beépítetlen, általában nem fizet adót. Kivételt akkor tesznek, ha kötelezték a beépítésre, ő ezt szerződésben vállalta, mégsem teljesítette. A rendelet számol az objektív nehézségekkel. Sok kisembert a pénz vagy az anyag és a vállalkozó hiánya akadályoz az építkezésben. Ilyen esetekben csak akkor kell adót fizetni, ha a telekgazdálkodás megköveteli a beépítést. Akinek két telke van, és mindkettő beépítetlen, mindkettő után adózik. Akinek három, vagy annál több építési telke van, azt minden beépítetlen után progresszív adóval sújtják. Három telek esetén már az alapadó kétszeresét, négy telekért a háromszorosát, öt telekért a négyszeresét fizeti. A progresszivitás megállapításakor nemcsak a kiskorú, hanem a szülőkkel közös háztartásban élő nőtlen és hajadon, önálló keresettel nem rendelkező gyerek tulajdona is számít. Ha kiskorú gyerek örökölt beépítetlen telket, nagykorúságáig nem adózik. A progresszív adón kívül az alapadó kétszeresét kell fizetniük ama telekért, amelyen a tulajdonos a beépítési kötelezettségének nem tett eleget, Ha a teleknek haszonélvezője van, az alapadót ő fizeti. A telekadó megállapításakor figyelembe kell venni a települést, a településen belüli fekvést és a közművesítés fokát. Bizonyos mentesítést kap az a tulajdonos, akinek több telekre volna osztható a földterülete, de még a rendelet megjelenése előtt lakóházat vagy nyaralót épített rá, vagy szőlővel, gyümölcsössel telepítette be. A tanács mérsékelheti vagy elengedheti a telekadót, ha a tulajdonosnak rosszak a szociális körülményei, vagy ha már hozzákezdett az építkezéshez, de azt nem az ő hibájából hagyták félbe. Ha nem is elég gyorsan és megfelelő mértékben, mégis országszerte rendszeresen folyik a lakó- és üdülőterületek közművesítése. Az állam és a tanácsok pénzéből finanszírozott közműberuházások nem kis mértékben hozzájárulnak a telkek értékének növeléséhez, ennek hasznát azonban a tulajOj társashizak Hajdúszoboszlón (Novotta Ferenc felv.) donosok mindeddig általában ellenszolgáltatás nélkül „fölözték le”. E visszásság megszüntetésére az új telekgazdálkodási rendszer bevezeti az úgynevezett út- és közműfejlesztési hozzájárulást. A szabályok szerint minden olyan, ez év január 1. után állami beruházással befejeződő közművesítés esetén, amely a telkeket bekapcsolhatóvá teszi a közút-, járda-, villany-, gáz-, vízvezeték és szennyvízcsatorna hálózatba, a tulajdonosoknak egyszeri hozzájárulást kell fizetniük. Ez a hozzájárulás telkenként 10 ezer forintig, illetve társasház-telkek esetében lakásonként 7500 forintig terjedhet, és az adott közmű, illetve a telek rendeltetésétől függően kell kisebb vagy nagyobb mértékben fedeznie a közműépítés költségét. A már említett telekadóból és a közmű-hozzájárulásból származó bevételek teljes összege a helyi tanácsok fejlesztési alapját gyarapítja. Ily módon a tanácsok az eddiginél több pénzzel rendelkeznek majd a telekellátás javításához: új telkek kialakításához és közművesítéséhez. Könnyebbé vált tehát annak az óhajnak a megvalósulása, hogy minél többen művelhessék saját kertecskéjüket. Új gondok is járnak ezzel, amire már most fel kell készülni. Ilyen például a terület túlságos felaprózódása a Balaton vidékén, ami megváltoztathatja a táj egész jellegét. A tanácsoknak fontos feladata lesz ügyelni arra, hogy az egyéni kívánságok kielégítése ne kerüljön összeütközésbe az általánosabb, országos érdekekkel. Pethő Tibor Képregény-változat: Jókai Mór: AZ ARANYEMBER CS. HORVATH TIBOR—KORCSMAROS PÁL attXn FELKERESI a lE<S KÖZELEBBI balu esperesét.