Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-08-20 / 17. szám

1969-1970 XX VII. A könyv és olvasói DERCSÉNYI DEZSŐ 60 ÉVES A kislány már fél ötkor a könyvtár küszöbén ült, holott a kölcsönzés csak ötkor kezdődött. Nyitás után aztán egymás kezébe adták a kilincset Kovács Jánosné ,,ügyfelei”, főleg az iskolások. Valamennyi személyes ismerőse a könyvtárosnőnek, és nemcsak innen, a könyvtárból, hanem az iskolából is, hiszen Kovácsné „civilben” pedagógus. Ülök mellette, jegyzem, mit visznek ki az olvasók, s közben azt is, mint mond róluk a könyvtáros, s mit mondanak ők maguk, de egy ideig nincs mit je­gyeznem, mert a könyvválogatás időigényes szer­tartás: a gyerekek, majd a később érkező felnőttek is, jó 10—20 percig járkálnak a szabad polcokra ra­kott kötetek között, belekóstolnak ebbe is, abba is, ízlelgetik a betűt, a történetet, az elejéről, a közepé­ről, a végéről, s végül a felfedezés izgalmával ma­radnak meg egynél-egynél. A kisebbek néha teljesen elfeledkeznek arról, hogy csak könyvet választa­­n i és nem olvasni jöttek ide; letelepszenek a szőnyegre, olyik-olyik még ujját is szájába veszi, s olvasnak-olvasnak elmerülten, amíg csak Kovácsné szava a mesék világából a való világba nem riaszt­ja őket: — Na, mutasd csak, Irén, mit választottál! És Irén mutatja. Négy könyvet visz. A könyvtá­rosnő elkönyveli, s közben odasúgja nekem: — ö a legrendszeresebb kedd-csütörtöki olva­sóm! Nini, egy ismerős! A tanácselnök kislánya, Szege­­dy Szilvia. Négy könyvet irat be, szintén, s ő is megkapja a rangos elismerést: — ö is a legrendsze­resebb olvasóm! Lakatos Irén járul most a kölcsönző asztalhoz. Megint négy könyv. — Másodikos kora óta jár ide, apja gáz- és víz­vezetékszerelő. Hajdú Julianna (harmadikos, apja fúrómunkás): — Én vagy hatszor elolvasok minden könyvet. Anyukámék haragszanak is érte, mert este is ol­vasok, reggel is olvasok. Nem tudok ellenállni az olvasásnak (szószerinti), otthon is van 13 könyvem. Hajdú Katalin, másodikos, Juli testvére, nehogy elmaradjon nővére mögött, fölágaskodva diktálja: — Tessék beírni, hogy én is nagyon szeretek ol­vasni ! Felnőtt következik, Tóth Margit, erdőgazdasági dolgozó. A zsákmány 10 kötet könyv. — Margit az egész családot ellátja — magyaráz­za Kovácsné. A családnak „szállít” Papp János harmadikos is. Téesz-tag apjának és anyjának például egy Kassák­­regényt visz, de amikor megkérdem, ki olvas hár­mójuk közül legtöbbet, büszkén rávágja: — Én! Ismét két felnőtt következik: Pelyhe András he­gesztő és Dohai József rakodó segédmunkás... És ez így megy, amíg csak nyitva tart a könyvtár. Olvasom, hogyan folyt a kölcsönzés Szabó Zoltán itt jártaikor: ..... „A könyvtár az egyik tanteremben porosodik egy szekrényben, összeállítása lényegesen jobb, mint át­lagos népkönyvtárainké. De az iskolába csak gyere­kek járnak, ami annyit jelent, hogy csak ők visznek el könyvet, az öregek nehezen veszik erre útjukat a sárban. A könyvek kikölcsönzése nehézkes, sok to­­pogásba, várakozásba kerül, az embert könnyen visszaküldik, hogy jöjjön máskor. A könyvtár for­galma ilyen módon ugyancsak kicsi. 1934-ben mind­össze 69-szer vettek ki könyvet... A leventekönyv­tár forgalma még a népkönyvtárénál is jóval ki­sebb ...” A mai statisztika: a könyvtár állománya 3741 kötet, ebből 1477 kötet a szépirodalom, 956 az ifjúsági mű, a többi szakkönyv, politikai vagy ismeretterjesztő irodalom. A beiratkozott olvasók száma 346. Megoszlásuk, kor szerint: 14 évesig 14—20 éves 20—25 „ 25 éven felüli A tavalyi első félév kölcsönzési adatai: 14 éven aluliak: 1716 alkalommal 6261 kötetet vittek 14 éven felüllek: 915 „ 3043 „ „ Van még egy könyvtár Tardon, az iskolai. Ennek azonban elsősorban a tananyaghoz szükséges úgyne­vezett kötelező könyvek kölcsönzése a feladata. Nehéz volna ezek utón a könyvtárból kivett köny­veket fölsorolni, amint azt Szabó Zoltán tette a hat­­vankilenccel. A könyvtári statisztikából azonban ki­derül, kik a legkedveltebb szerzők. Jókai és Gárdo­nyi — akárcsak 35 éve, de akadnak szép számmal újabbak is; elsősorban Berkes!, Mesterházi, Galam­bos Lajos, Galgóczy Erzsébet... A könnyen olvasható, regényes, kalandos, izgal­mas történeteket keresik tehát elsősorban a tardi ol­vasók, a nehezebb vagy inkább fajsúlyosabb műve­kig még nem jutottak el. Néhány írót személyesen is megismerhettek: járt itt író—olvasó találkozón Fábián Zoltán, Kalász László, Mátyás Ferenc és néhányan mások is. Az olvasás tehát többféleképp is irányított. Rész­ben úgy, hogy a szabad polcokon kínálkozó könyve­ket a könyvtárosnő válogatja ki, a választék pedig meghatározza az olvasást; másrészt úgy irányított, hogy a pedagógusok, valamint az iskolai tananyag ébreszti föl a gyerekek — és az ő révükön a szülők — érdeklődését bizonyos művek iránt; harmadrész­ben úgy, hogy a könyvtárosnő a kölcsönzés alkal­mával tanácsol, rá- vagy lebeszél, elsősorban azt tartva szem előtt, hogy ki-ki életkorának, érdeklődé­sének megfelelő művet vegyen ki. 149 olvasó 25 „ 15 ., 157 „ Ennek ellenére, fél kezemen összeszámolhatnám, hogy az értelmiségieket kivéve hány olyan felnőtt van még Tardon, mint Pelyhe András hegesztő, aki A barokk című művészettörténeti-esztétikai művet kölcsönözte ki, vagy olyan, mint Gaál János, az ifjú­sági klub vezetője, az egyik mezőkövesdi bolt el­adója, aki 300 kötet könyvet vallott sajátjának (ha netán túlzott volna is, akkor sincs baj: a szám az igényt, vagy legalább a társadalmi „nyomás” érzé­kelését jelzi!). «sw*. A kislány már fél ötkor a könyvtár küszöbén ült Mindezek után föltehető a kérdés: olvasó nép-e a tardi? A válasz: az iskolások fele, a fiatalok és fel­nőttek 10—20 százaléka állandó olvasó. Olvasó nép lesz-e? Ez attól függ, hogy az iskolá­sokat, a mostaniakat és a jövőbenieket, sikerül-e megtartani a könyvtár vonzókörében. Garami László Dr. Dercsényi Dezső (MTI felv.) A Népköztársaság Elnöki Sí. Tanácsa 60-ik születés­napja alkalmából, eredmé­nyes munkássága elismeré­séül dr. Dercsényi Dezső Kossuth-díjasnak, a művé­szettörténeti tudományok kandidátusának, az Országos Műemléki Felügyelőség igaz­gatóhelyettesének a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Harminc évet töltött a magyar műemlékvédelem szolgálatában. A restaurált Várnegyed, Sopron, Eget helyreállított belvárosa, a Balaton-környék megújított középkori romjai, a Duna­kanyar központjai, Eszter­gom, Vác műemlékeinek megszépített sora — a Der­csényi irányította lelkes tu­dós- és építészgárda munká­jának eredménye. Negyvennégy éves korában lett Kossuth-díjas. Mint a hazai műemlékvédelem te­remtő, alkotó tagját, az UNESCO műemléki szerve­zete is a végrehajtó bizott­ságba választotta. 196ő-ban Herder-díjat kapott. P.R.

Next

/
Thumbnails
Contents