Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-08-20 / 17. szám
Vén Istvánt még most is elfogja az indulat, ha rágondol. A sértés sem volt csekély, de Istvánt már akkor is, az ostobaság bosszantotta jobban: hát sehogyan sem értik meg ezek az urak, hogy a régi rendnek mindenképpen vége?! S hogy nekik is jobb, ha hódolnak a királynak, mert semmilyen főnök, semmilyen vezér, semmilyen gazdag beő többé a maga lábán egyedül meg nem állhat, csak ha elfoglalja helyét a király mellett. Kivéve persze .,. Mert volt kivétel is, tudta jól István, s tudták mind az urak is, akik az első királyi tanácson összejöttek, hogy feleljenek a király kérdésére: miképpen büntettessék erdőelvi Gyula és Ajtony úr, mivel dacoltak a királlyal, és a koronázás szent ünnepségére nem jöttek el, hogy illő módon hódoljanak. A gyula a hétmagyarok törzsszövetségében a második méltóságot —, s míg az Árpádok a kendeséget is magukhoz nem ragadták — a gyakorlati hatalmat jelentette. Ezt a hatalmat újra kézbe kapni olyan kísértés, amelynek nehéz ellenállni, különösen, ha van aki bíztat is hozzá. S a gyulák nem a római császár, nem a pápa udvarába jártak követséggel, hanem a görög császárhoz, Bizáncba: a maga udvarán az is van olyan úr, mint a német a világ nyugati felén. A görög császár pedig mindent megtett annak érdekében, hogy a Dunától északra szövetségeseket, ne ellenségeket találjon. Ráadásul Ajtony úr, aki a gyulák törzsének másik nemzetségfője volt, s Marosvár környékén tartott szállást, Sámuel bolgár cárral volt igen jó barátságban. Nyakas pogány magyar létére még Viddinbe is elvándorolt, hogy felvegye a pátriárkától a keresztséget, amit persze nem tartott (csak feleségből hétnek a sátra állta körül az övét), de Sámuel cár nagyratörő terveket kovácsolt, s ezekben a tervekben jól kimért helye volt Ajtony úrnak is. Az újsüttetű esztergomi magyar király Egyiptomból származott oroszlános kristályjogara távolról sem oszthatta oly könnyen a büntetést, mint kívántatott; Gyula és Ajtony külön-külön is kemény dió, hát még együtt, s hátukban göröggel, nándorokkal... Tanácsot kellett tenni. Csanád úr mindjárt haddal indult volna Csanádra, mivel ő esett közelebb, s hogy ideje se maradjon a bolgártól segítséget kérni. Vencellin úr azonban ellent mondott: — Marosvár erős sánc, mocsarak útvesztője közepette, ha oda behúzódik évszámra is dacolhat velünk — mondotta. — Majd én kicsalogatom onnan — felelte Csanád. — S ha nem jön, megtalálom én hozzá az utat... — Ami igaz is lehetett, mivel Csanád egy időben Ajtony úr udvarában élt. Amikor Istvánra Géza úr parancsára feladták a keresztséget, Csanád, az unokaöccs, a hű pajtás mérgében és fájdalmában világgá ment. Meg sem állott Ajtony házáig, ahol a táltosok és sámánok szabadon áldozhattak és szabad ember nem lehetett másik szabad embernek a szolgája. A fiatal Csanád sereget és tisztséget nyert Ajtony úrtól, s egy ideig elégedett volt sorsával. Idővel azonban megdöbbenve tapasztalta, hogy Ajtony úr pogány udvarában sem egyenlő már minden szabad ember: aki nemzetségnek nagyobb a nyája, annak beője közelebb ül Ajtony úr asztalához; akinek elei nyugati portyából, rablott kincsekkel degeszebbre tömött iszákkal tértek viszsza, azok most fennebb parádéznak, több fegyveres vitézzel járnak, s vadászattól a nándorokhoz menő követségig, minden dologban a kövérebb jut nékik. Mi hát a különbség? — kérdezte magától Csanád úr, s hamarosan a bőrén tapasztalhatta. Mivel ő Árpád nemzetségéhez tartozott, s a megyeri szállásokról futtában nem sokat hozott magával, Ajtony úr jóindulatán túl nem sokkal bírt. így azután bőven jutott olyan, ki fölötte állott, s szívesen parancsolt neki. Mígnem Csanád úr észbe vette, hogy ezért ugyan nem volt érdemes a fejedelmi udvarból elfutkosnia, s bizalmas szolgát küldött Géza úrhoz, kiverné-é őt az udvarából, ha a pitvarban kopogtatna? Csanád úr mostan itt ül István király jobbján, rangban, bőségben, s mióta Koppány úrnak se hódolt Veszprémben, azóta dicsőségben is. A marosvári mocsárvár rejtek bejárásait, erős, meg gyenge pontjait azonban megőrizte az emlékezete. S szívesen visszamenne látogatóba, hogy egynémelyeket a maga tisztességére okítson. Hanem, úgy tetszett, ebből egyelőre semmi se lesz. A Marosvárra menő hadnak más is ellenében mondott a tanácsban, nem csupán Vencellin úr. Aszkerik apát úr különösen meglepő éleslátásról tett bizonyságot világi dolgokban. Azt mondta: — Nagy hadhoz, nagy pénz is kell. Ajtony úr gazdag, Gyula úr még gazdagabb, mivel ő dézsmálja mind az aranymeg sóbányákat Erdélyben. Előbb hát ez aranyat kellene birtokba venni, mivel öreg István úr pénzei igencsak fogytán vannak. öreg Istvánnak Géza urat nevezte, ahogyan a magyar urak sose nevezték, s a németből jöttek se. De a papok és barátok számon tartották, hogy Géza urat Brúnó apát Stephanusnak keresztelte annak idején, s az ezüstpénzekre, hogy idegen földön is legyen becsületük, a Stephanus rexet verték. Igaz, kicsit magyarosan verték, némely betűjét mintha a rovásírásból metszették volna ki; ilyen írást manapság, azaz ifjú István király idejében megmosolyog minden tanult papi ember. De ez még nem volna baj, ha sok lenne belőle. De volt keletje, és költötték is, aranyozott fegyverre dísznek és edzett acélra is csatából?:. Géza úr nem hiába írta királynak I. István halála. A mateóci templom főoltárának szárnyképe, készült 1450 körül magát a pénzen: lányait lengyel, bolgár uralkodókhoz, meg a velencei dózse fiához adta feleségül. Üj pénzt kell hát verni a régi helyébe, amelyen az írás olyan, mint a szép regensburgi pénzeken, s főleg amelyből sok van a kincsesládában! Erdélybe kell előbb menni, s Krisztus alázatára, felkent királya hódolatára tanítani a nyakas nagybácsit! Nyomós érv volt ez, kétségtelenül. De István melléje tett egy még nyomosabbat. Míg Aszkerik úr Rómában járt, hogy diadalmenetben elhozza a koronát, Deodatus „tata”, a csöndes Herman úr kíséretében, első követjárásuk sikere nyomán megerősítve a király bizalmában, Bizáncba indult. Velencei hajóval mentek, messze elkerülve — mintha csak előre sejtették volna! — a gyulák földjét. (Vagy lehet, István sejtett is valamit?) Iszákjukban szép kerek aranysolidusok lapultak, hogy a görög udvar sokféle méltóságát kedvező hangulatra ösztönözzék. Nem volt e követségnek határozott célja, mivel nem kívánt elérni mást, mint közömbösíteni, kiegyensúlyozni a császár és udvara gyanakvását a Rómából kapott korona miatt. Nem a hit különbözősége okozott gondot, hiszen akkor még a két egyház nem szakított egymással, hanem a két császár egymást figyelő indulata. Biztosítani kellett — már amennyire lehetett! — a görög császárt afelől, hogy a magyar király nem lett és nem is lesz vazallusa a német— római császárnak. Nos, a követség azzal a hírrel érkezett vissza, hogy Baszileosz görög császár hadat készül vinni a bolgár cárra, aki elvette tőle Kelet-Bulgáriát, s most már addig nem is nyugszik, amíg Sámuel cár hatalmát meg nem töri. Amíg pedig a császár a bolgárral van elfoglalva, nem tud segítséget küldeni Gyulának. S ha a bolgár cárt majd megszorítja a császár, akkor Ajtony úr is hiába vár segítséget a nándoroktól... Ez az érv döntött, s a had, Töhötöm ivadéka, erdőelvi Gyula ellen, elhatároztatott. De, hogy idő előtt szelet ne kapjon, úgy határozott a tanács, István úr szokásos országló útjára indul, megmegáll, királyszékét tart, S közben titkon gyűjtve hadait, észak felől, megkerülve a Maros—Tisza szögét, csap le, mint a villám, hogy bosszúját beteljesítse. (Folytatása következik) Kiesi segíti a nagyot Érd, Százhalombatta és a Bentavölgye Tsz kapcsolata Máthé Dezső érdi községi tanácselnököt hallgatom. — Ha nem lenne ez a falu akkora... De olyan, mint a mesebeli hordó, hiába töltik, soha nem telik. 750 utcánk 383 kilométer hosszú, egyenes vonalban elérne Záhonyig. Harmincezren lakják. Nemcsak az ország, hanem talán Közép-Európa legnagyobb faluja. Január elsejétől nagyközség lett Érd. Ez a rang szerencsére nemcsak gonddal, hanem nagyobb bevétellel is jár. Hamarjában nem is tudom felsorolni, mennyit köszönhetünk a kisebb-nagyobb üzemeknek, a földművesszövetkezeteknek, amelyek eddig hozzájárultak a legsürgősebb gondok megoldásához. Elég, ha a termelőszövetkezetre hivatkozom. * Hol vannak már a szegényes, földespadlójú termelőszövetkezeti irodák! A törött lábú szék, amire nem merték a látogatót leültetni! — Elhagyom a kötelező szerénykedést — mondja Dékány István, a Bentavölgye Tsz elnöke. — Ezelőtt húsz évvel Szabadság névvel kezdtünk. Aztán váltunk Búzavirággá. A „gépparkot” egy ősöreg Hoffher traktor képviselte, ami még a Halápi uraságé volt. Az ősszel egyesültünk a százhalombattai Rákóczi Termelőszövetkezettel, Bentavölgye néven. Eredményeink szerint olyan jó közepesek vagyunk, kétezerhatszáz holdas területtel. A vagyonunk negyvenöt és fél millió. — Uradalom, major volt itt körben minden föld. Aki tehette, futott a nyomor elől Pestre, munkásnak. Tizenöt éve vagyok itt tsz-elnök. Nullával kezdtük, és ma az emberek átlagjövedelme prémium, nyereség és háztáji nélkül évi huszonötezer forint. Itt vagyunk a fővárostól húsz, a százhalombattai erőműtől, az olajüzemtől és a mögéje nőtt új várostól három kilométerre. Aztán itt van a behemót Érd, ahová az emberek Pestről hordták, néha még ma is hordják az élelmet. * Hófehér gipszmakett kerül az asztalra. Az 1972- ben elkészülő Pannónia-pusztai 300 férőhelyes, úgynevezett szakosított tehénistálló és a kétezres sertéshizlaló modellje. Ha megépül, a napi 1500 liter helyett 4 ezer liter kiváló minőségű tejet küldhet a tsz Érd és Százhalombatta gyermekintézményeibe. A jelenlegi tejboltok mellé még egyet nyithatnak. A sertéshizlaló pedig lehetővé teszi, hogy újabb vágóhidat építsenek. Gombatelepük egy szezonban nyolc-kllenc mázsa termést ad, amit helyben árusítanak. — Van egy bányánk is, ahol követ fejtünk, kavicsot zúzunk és agyagot bányászunk. Ennek az anyagát használják fel a tsz-tagok és a községbeliek építkezéskor. A régi bányát tizenkilenc éve nem használta senki. Mi elkértük a községtől azzal a kikötéssel, hogy a termelt kő nyolc százaléka bér fejében az övék. Ebből a kőből nyolc főútvonalat hoztak rendbe eddig a faluban, mi is építettünk körülbelül három és fél kilométernyi mezőgazdasági utat a legfontosabb településeinkhez. De most mégis szebbet mutatok. A tízezer négyzetmétert befedő üvegházakat télen a százhalombattai erőmű fáradtgőze melegíti. Innen kerül a piacon az asszonyok kosarába a primőr paradicsom. Messziről sárga falú ház világít, ablakai vörösek — szövetkezet „tojásgyára”. Jelenleg 4300 hófehér tojó kapar szorgalmasan az alomban. Kiváló tojók egytől-egyig, megérdemlik a nyugtató fényt. Naponta legalább három és fél ezer tojást szednek össze a fészkekből, tizenkét hónapig. Utána kicserélik az állományt és velük nylon tasakban találkozunk a „konyhakész” baromfipulton. — A tojást és a baromfit eddig főleg a földművesszövetkezet vette át árusításra tőlünk, de a száztagú kőműves brigádunk már építi a mezőgazdasági termékeket árusító érdi boltunkat. Itt gyümölcsötzöldséget, saját savanyítónkban készült paprikát, uborkát, káposztát árusítunk, azonkívül vágott baromfit és tojást. Eddig is volt két zöldséges boltunk és egy vegyes termékárusítónk Érden és Battán, de tovább kell lépnünk. Az üzlethálózat-bővítéshez a tanács is pótol, saját fejlesztési alapjából. * A segítség kölcsönös, mert ugyanakkor az építőbrigád két és fél millió forint értékű munkát vállalt az érdi tanácstól az öt községi óvoda és az iskolák karbantartásánál. Nagy szó ez, amikor olyan kevés a mesterember, ök építik különben az érdi Ivóvíztársulat 1000 köbméteres víztározóját. Ezután a tsz-elnök arról a segítségről beszél, amit tagjaiknak a házépítésnél nyújtanak s amivel szintén a falu gondján enyhítenek. Hagyománya van ennek náluk. Az ötvenes években még álltak a vasúti töltésen túl a Benta partján a volt uradalmi juhhodályok. Harminc nagyon szegény családnak ki'osz-Ifjúsági brigád neveli tízezer négyzetméteres üvegházban a primőröket (Urbán Tamás totó) tottak ott tizenkét hold földet. Szereztek kölcsönt is nekik, hogy építkezhessenek. Nagy szó volt ez akkoriban, szabályos utca keletkezett. — A mostani építkezések már nem ilyenek. Ahol négyszáz forintért adják-veszik a házhelyeket, mi negyven-hatvan forintot kérünk, másutt, a belterületen, a piaci ár egyharmadát. A fuvarköltségnek csak a felét számoljuk fel, elkészítjük a műszaki terveket, bányánkból önköltségi áron kapják a követ. A kivitelezést itt is a tsz-építőbrigád végzi, ha a segédmunkát az építtetők vállalják. És miért ne vállalnák? Ma nekem, holnap neked, valóságos kalákában folyik a munka. Évente 15—20 ház biztosan elkészül. Fennállásunk óta eddig közel százötven tsz-tag épített új házat. Általában háromszobásak, mellékhelyiségekkel. — Több pénzt — nagyobb képzettséggel lehet keresni. A tanácselnök benn a faluban erről is beszélt; hány ember jutott is szakmához? — Mind több embernek tudunk helyben munkát adni. Most körülbelül hatszázzal csökkent a Pestre bejáró munkások száma. Felerészük a szakmát már Itt, a termelőszövetkezetben tanulta. Felsőfokú iskolát, egyetemet végzett harminckét emberünk, középfokú technikumot tizenöt. Szakmunkásaink száma százhúsz. A műhelyekben, üvegházakban jelenleg tizenöt fiatal helybeli ipari tanulónk van. Tavaly megállított a gyógyszerészünk Érden. Mi legyen érettségi után a fiából? Mondom, jöjjön el a gyerek hozzánk, nálunk mezőgazdasági gépész lehet belőle. A termelőszövetkezet mindinkább iparszerű üzemmé szerveződik, ahol jóformán csak szakmunkásnak van helye. * Az ország legnagyobb községének termelőszövetkezete nem tartozik a híresek, a felkapottak közé. Egy a hihetetlen szorgalommal, jó vezetéssel és kollektívával dolgozó mezőgazdasági társulások közül. Ami mégis kiemeli őket: az üzleti lehetőségeket és a szociális feladatokat jól összeötvöző tevékenységük. Példájuk láttán újra átéli az ember a közmondások mély igazságát: összefogásban az erő... Komáromi Magda A Pannónia-pusztai épülő modern illatnevelő-telep makettje A juhhodályok helyén utcasort építettek a volt uradalmi cselédek
