Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-08-20 / 17. szám

/láttuk, olvastuk, hallottuk... Emlékművet állítanak szülőfalujában, Szőnyben Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács elhunyt elnökének. Tarr István szobrászművész alkotását november 24-én, Dobi István halá­lának évfordulóján leplezik le. „Pannónia 70” néven Magyarországon rendezik meg augusz­tus 16. és 20. között a szövetkezeti szakemberek első nemzet­közi találkozóját. A világon eddig még sehol sem tartottak ilyen — tudományos jellegű — szövetkezeti tanácskozást. Bővülnek a magyar—spanyol idegenforgalmi kapcsolatok. Az idén ősszel Magyarországról Spanyolországba több társas­­utazást szerveznek. Ugyanakkor Spanyolországból is több száz turista érkezik hazánkba. Az IBUSZ szolgáltatásainak igénybevételével az amerikai Tennessee állam bankárjainak népes csoportja érkezett ha­zánkba. Az amerikai vendégek látogatást tesznek a Magyar Nemzeti Bankban is. Ezer lakás épül a magányos nyugdíjasok részére a főváros­ban, a negyedik ötéves terv időszakában. A „nyugdíjas házak” új lakótelepeken kerülnek tető alá. A lakások takarításáról személyzet gondoskodik majd. Széli György, a 73 éves, világhírű magyar származású kar­mester halálhíre mély részvétet keltett Magyarországon. A Cleveland Orchestre főzeneigazgatója, aki 1939-ben a fasizmus elől menekült az Egyesült Államokba, Budapesten született 1897-ben. Alig 21 esztendős volt, amikor már nagy városok ze­nekarainak élén szerepelt és 1917-ben Richard Strauss java­solta a Strasbourgi városi színháznak, hogy első karmesteréül Széli Györgyöt szerződtesse. A harmincas években a híres uta­zó karmesterek egyike lett, Cleveland általa híressé vált zene­karát 1946 óta vezette. Áchim-esztendővé nyilvánították az 1971-es évet Békéscsa­bán. Jövőre lesz ugyanis 100 esztendeje, hogy megszületett, s 60 éve, hogy gyilkos golyó kioltotta Achim L. András paraszt­képviselő életét. A centenáriumi ünnepségsorozat kiemelkedő eseménye lesz a Munkácsy Múzeumban megnyíló és sok érté ­kes dokumentumot bemutató emlékkiállítás. Megjelent a Műszaki Lexikon első kötete — A-tól F-ig — az Akadémia Kiadó gondozásában, dr. Polinszky Károly akadé­mikus levelező tag, Kossuth-díjas, főszerkesztésében. A Szegedi Tanárképző Intézet 46 tagú női kórusa, Kardos Pál vezényletével július végén részt vett a middlesbroughi kó­rusversenyen és első díjat nyert. A kecskeméti nagytemplom restaurálása során eltávolítot­ták az oltárt díszítő Falconelli-festményt, hogy lemossák ró­la a szennyeződést. Meglepetésre a festmény mögött egy üreg­ben a templommal körülbelül egyidős freskót fedeztek fel. A Krisztus mennybemenetelét ábrázoló barokk freskó jelentő­sen gazdagítja a magyarországi barokk-műkincsállományt. A kutatók most azt vizsgálják, hogy ki és mikor készítette a mű­vet, és miért tették eléje a Falconelli képet. A birminghami kereskedelmi és iparkamara nemrég ha­zánkban járt küldöttsége nyilvánosságra hozta jelentését ma­gyarországi tapasztalatairól. A delegáció véleménye a többi közt, hogy a két ország vállalatainak együttműködésére nagy lehetőségek vannak, ha a kezdeti lépések esetleg szerények lesznek is. Romain Rolland és a magyar szellemi élet kapcsolatairól kö­zölt interjút a párizsi Europe. Az interjút Dobossy Lászlóval. Romain Rolland ismert kutatójával készítették. Kilencvenöt éves korában meghalt Feledi Boriska színmű­vésznő. a Jászai Mari Művészotthon lakója. A századforduló szinte valamennyi divatos operettjének ő volt a primadonná­ja. A svéd Stenberg Flygt ab. Solna cég megvásárolta a Tata­bányai Szénbányák több újtípusú víz- és szennyvíztisztító, va­lamint dúsító berendezésének értékesítési jogát. Hazánkban és a szocialista országokban továbbra is Tatabányáé a kizáró­lagos jog. Ritka fényes szupernóvát fedezett fel Lovas Miklós csilla­gász a piszkéstetői obszervatórium nagy Schmidt-teleszkóp­­jával július 30-án készült felvételén. A felfedezést a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézete sürgönyben közölte az amerikai cambridgei csillagászati távíróközponttal, ahonnan a világ összes obszervatóriumait értesítették az ese­ményről. • Tízezer forint jutalmat adtak át a makói József Attila Mú­zeumban Tasi Mihály fogatosnak, aki a közelmúltban építke­zés közben agyagkorsót, s benne 1739 ezüstpénzt talált. A ti­zenöt kilogramm súlyú ezüstkincs a helyi múzeumba került. A II. Lipót és I. Ferenc korabeli ezüst dukátokat és tallérokat restaurálás után kiállításon mutatják be. Lajtai—Békefi Régi nyár című egykori nagy sikerű darabjá­nak magyar—svéd kooperációban készült tévéfilmváltozatát augusztus 1-én sugározta a magyar televízió. A filmen ismét láthatta a közönség — Túrái Idát. Magyar—holland közúti fuvarozási egyezményt írtak alá Budapesten. Az egyezmény szabályozza, egyszerűsíti és meg­könnyíti a Magyarország és Hollandia közötti közúti forgal­mat. A Herendi Porcelángyár legszebb készítményeiből a közel­múltban rendeztek kiállítást Párizsban. Az ott bemutatott művészi porcelánokat — kézi festésű étkészleteket, dupla falú porcelánedényeket és miniatűrökkel díszített vázákat — Buda­pest közönségének is bemutatták. Aki júniusban történetesen a Belvárosban járt, a Kígyó utca 4. szám alatti porcelánszak­­üzletben megcsodálhatta a szebbnél szebb tálakat, kancsókat, dísztárgyakat. Képeinken ugyan a színek nem érzékelhetők, némi ízelítőt mégis adnak a gyár alkotóinak gazdag anyagából. Ké/.i festésű (tisztái (MTI f'elv.) A LÓSPORT VILÁGÁBÓL A berlini nemzetközi galoppversenyek mindkét főszámát magyar ló nyerte. A kétévesek részére kiírt Internazionálét Rennent Inda (apja: Imperiál — anyja: Dunyuska) nyerte, míg a háromévesek részére fenntartott versenyben Mylord (apja: Midsummer Night — anyja: Altina) győzött. Mindkét nyerőt Farkas Tibor lovagolta. A háromévesek versenyében nagy nemzetközi mezőny állt starthoz. A második helyet is magyar tenyésztésű, de már német tulajdonban levő ló, Meernymphe foglalta el. Klagenfurtban a nemzetközi díjlovaglóversenyen Szabácsi István írisz nevű lován értékes második helyezéssel gazdagította európai sikereinket. A szegedi ünnepi hetek keretében bonyolították le az immár ha­gyományossá vált fesztivál-lovasbajnokságot. A rossz idő ellenére is népes nézősereg gyönyörködött a látványos küzdelmekben. Az 1920-ban alapított és az idén huszonegyedszer megrendezett német Fogat Derby-t már harmadszor nyerték meg a mieink. 1967-ben Kádár László győzött — e verseny történetében az első külföldi győztes — a Lótenyésztési Igazgatóság négyes fogatával. 1968-ban a/ Abonyi Imre által hajtott Szilvásváradi Állami Gazdaság lipicai né gyese haladt át győztesként a célon. Az idén ráduplázott Abonyi Im­re: ismét elnyerte a „kék szalagot” az Országos Lótenyésztési Fel­ügyelőség és a kecskeméti termelőszövetkezet közös tulajdonában levő szürke ügető félvér fogatával. A sikeres külföldi szereplést fogataink Aachenban fejezték be, ahol inkább a szépségre és a díszelgésre helyezték a súlyt. Egy nemzet­közi verseny keretében majd a győztes fogatok a szeptemberi buda­pesti Mezőgazdasági Kiállításon is bemutatkoznak. Sz. L. A győztes fogat hajtója átveszi a tiszteletdíjat (84.) Életünket és vérünket III. Károly kemény alkuk árán elismertette Európa hatal­maival a Pragmatica Sanctiót, azaz a leányág örökségi jogát, mégis alig hunyta le a szemét, az európai uralkodók máris fel akarták osztani birodalmát. Savoyai Jenő ugyan figyelmeztette Károlyt, hogy minden törvénynél többet ér a teli kincstár és erős hadsereg, Mária Terézia mégis csak adósságot és csök­kentett hadsereget örökölt. Az ellene támadó koalíciót a fran­cia udvar szervezte. A bajor fejedelem betört Csehországba, a fiatal, de már nagy terveket dédelgető II. Frigyes porosz ki­rály pedig azonnal megszállta a birodalom leggazdagabb tar­tományát, Sziléziát. A birodalom a szétesés küszöbén állott, s a többi között út nyílott a magyar állami függetlenség visszaszerzésére. Az arisztokrácia azonban már annyira elkötelezte magát, hogy képtelen lett volna visszafordulni, nem szólva arról, hogy mi­től sem rettegett volna jobban, mint egy olyan függetlenségi harctól, amelyben a falvak népeinek százezrei kezébe is fegy­vert kell adni. Nem kívántak újabb kuruevilágot.. . A cseh- és sziléziai birtokait veszített dinasztia egyedül a magyar rendektől várhatott segítséget. Pedig e rendek a tíz­éves abszolutisztikus kormányzás és más sérelmei miatt fö­löttébb feszült hangulatban gyűltek össze 1741 májusában a pozsonyi diétára. De Mária Terézia Pálffy János országbíró, és Grassalkovich Antal személynök segítségével elérte, hogy a régi hitlevél megerősítésével, és a nemesi föld adómentessé­gének alaptörvénnyé emelésével, a megyei követek ellenállá­sát leszerelte. Ezután kérte szeptember 11-én, a magyar ren­dektől, hogy mentsék meg trónját. A híres, sokszor idézett és megfestett jelenethez, amelyben a rendek „életünket és vérün­ket” kiáltással tettek hitet a királynő mellett, komoly előké­szítő munkára volt szükség, amelyben szinte egyenként dol­gozták meg Pálffyék és Grassalkovichék a követeket. Az ered­mény végül nem maradt el, s a rendi kiváltságok fejében, az országgyűlés 21 600 főnyi gyalogos parasztkatonát és 10—15 ezer főnyi nemesi felkelést szavazott meg. A szorult helyzet­ben a Haditanács még azt is megengedte, hogy a magyar ez­­redeket magyar nyelven vezényeljék. Bár a szinte kiképzetlen katonákat azonnal a híresen jól­­képzett porosz seregek ellen vitték, a magyar támogatás ked­vező hatása hamarosan mutatkozni kezdett a csatatéren. A hadiszerencse fordulatát Prága visszafoglalása jelentette. A háború azután váltakozó eredményekkel folyt, de a birodal­mat sikerült megőrizni, noha Frigyesre döntő vereséget a csá­szári csapatok egyszer sem tudtak mérni. A háborút az 1748- as aacheni béke zárta le, amelyben Mária Teréziának Szilé­ziáról le kellett mondania. Vele a birodalom iparilag és keres­kedelmileg legfejlettebb tartományát veszítette el. A királynő sohasem mondott le Szilézia visszaszerzéséről, de a háború ta­pasztalata az volt, hogy II. Frigyes jól központosított államát másként legyőzni nem tudja, csak ha a maga birodalmát is a kor követelményeihez igazítja. Megkezdődött a birodalmi kor­mányzás átszervezése. Egyetlen lehetőségként a különböző országrészek és tarto­mányok széthúzó rendi erőivel szemben a fokozott centrali­záció mutatkozott. Az addig rendi érdekeket képviselő kan­celláriák helyébe előbb önálló külügyi, majd később kereske­delmi szerveket állítottak fel. A különböző közigazgatási ka­marákat és kancelláriákat többször is átszervezték, de politi­kai meggondolásokból egy ideig, a magyar ügyeket külön ke­zelték. Végül 1761-ben felállították az összes kormányzati szervek fölött álló Államtanácsot, amely központi szerepet kapott az egész birodalom irányításában. A korszerű reformok súlypontja azonban az államháztartás egyensúlyának tartós helyreállítását szolgálta. Gróf Haugwitz Frigyes Vilmos tervei alapján rászorították az egyes tartomá­nyok kiváltságos osztályait, hogy ők is adózzanak. A rendi gyűlések kemény tiltakozás után beadták a derekukat, ame­lyek pedig nem, azokban a tartományokban rendeleti úton hajtották végre a reformot. Magyarországra nem terjedt ki Haugwitz reformja, de az ősi kiváltság megszűnése mondhat­ni a küszöbön állott. Mária Terézia jól tudta, hogy rendeleti úton nem teheti meg, ezért csak az alkalomra várt, hogy szán­dékát az országgyűlés elé vihesse. 1751-ben Pozsonyban országgyűlést hívott össze, hogy a po­rosz királlyal való leszámoláshoz szükséges hadsereg megszer­vezéséhez az ország 2,5 millió hadiadóját 1 millió 200 ezer fo­rinttal megemeltesse. Abban bízott, hogy ennek az összegnek egy részét a rendek vállalják majd magukra. A hadiadó felemelését természetesen az udvari tanácsosok is szorgalmazták, hiszen ők is a már adófizető osztrák—cseh nemesség tagjai voltak, s joggal nem látták be, hogy a ma­gyar rendek milyen okkal húzzák ki magukat. A magyar ren­dek azonban, amelyek máskülönben oly hajlékonyaknak bizo­nyultak, e tekintetben mozdíthatatlanul megkötötték magu­kat. Minden lehető és lehetetlen kifogást felhoztak ellene, s a hosszas alkudozások végeredménye az lett, hogy — nem a ma­guk bőrére! — hétszázezer forintot megszavaztak, e sóhaj kí­séretében: „Isten segítse és áldja meg a szegény adófizetőket ebben az új megterhelésben, hogy eddigi terheik ilyen gyara­pításának eleget tehessenek.” Mária Terézia belátta, hogy a magyar rendekkel nem tud egyezségre jutni. Bosszúsan távozott az országgyűlésről, és el­határozta, hogy más eszközökkel teremti majd elő a rendek által megtagadott összeget. Elhatározása azonban nem csu­pán anyagi természetű, vagy kihatású volt: befolyásolta a magyar gazdaság fejlődésének irányát, elmélyítette azt a sza­kadékot, amely nem csupán a két ország, hanem földrészünk és hazánk gazdasági fejlődése között nyílott. A magyar rendek nem nyitottak utat a kor igényeinek, és pillanatnyi érdekeikért kockáztatták a jövő érdekeit. Az első csapás, amelyet el kellett viselniük, az 1754. évi vámszabályzat volt. (Következik: „Semmi további kedvezést...”) B. P.

Next

/
Thumbnails
Contents