Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-08-08 / 16. szám
VIT 0RSIÁ6 AKTÓK \l< BARTÓK EMLÉKÉT ebben az összehangolt, csöndes és izgalmas munkában valamilyen szép és tisztes rokonság egy régi órásmühely munkásságával, ahol az egyik pulpituson a kerekeket esztergálják, a másikon a finom kis tengelyeket s valamennyi pulpituson, végső soron a tökéletességig finom remekművek születnek. Külön szobányi és irattárnyi „pulpitusa” van példának okáért a magyar zenetörténetnek. (Évtizedes munkával itt készül Erkel műveinek teljes kiadása, a Hunyadi és a Bánk bán teljes partitúrája, ami az Archívum alapítását megelőző időkben még nem jelent meg nyomtatásban.) A zenetörténeti kutatók műhelyében született Bónis Ferenc fiatal kutató Bartók könyve, amelyet a világ legteljesebb Bartók ikonográfiájának tartanak s angol, német, francia nyelven jelent meg eddig. A könyv gyűjtőmunkája tíz évig tartott. Tíz évig dolgozott első munkáján a negyvenöt éves Maróthy János zenetörténész is, aki majdnem nyolcszáz oldalon dolgozta fel az európai népek népdalait Az európai népdal születése című kötetében, amely az ókor végéig kíséri nyomon a népdalok történetét. A mű egyébként a zenei tömegműfajok fejlődését ábrázoló sorozat első kötete, de már elkészült Maróthy János újabb müve is „Zene és polgár — Zene és proletár” címen. Bartók a népet faggatta tölcséres fonográfjával, a nép keserveit és szerény örömeit magába záró dalokon keresztül, kézenfekvő s Kezdete 6 órakor. IHagy. Kir" fj|| 0 p • r • h áz! Szombaton, 1917. má|us hó 12-én iMfMnJM Itt isis. rttskM Uwl MflnkJ uj batmuláaawl: A RÁSZEDETT KADI is—'” ’W=“r¥í"T_.~ss# MT alAaatf n 'll A Fül FARM MRÜL9FI ig— st’Trs- !— T a »a- ■■■—«. -m Ámor Játékai Esr* zjzT* | jjEr | Sä. SS1 Kein > érwkr, vét •*'. 6r» lé«. MCIORi ‘ ,^.111T.li H K.L VARAK' VTk*4— -srLt: :.-r . §sl: 1 ;r"rikr1 ¥ riltlittt pr «•* ■ A fából faragott királyfi ősbemutatójának plakátja Bartók felfogásával tisztán összecsengő vállalkozás Ujfalussy Józsefé, aki az Archívumban az általános zenetörténeti és esztétikai szakosztályt vezeti, akinek kétkötetes Bartók könyve az első magyar marxista zeneesztétikai alkotás. Bartók népdalgyűjtő és kutató munkáját külön szakosztály folytatja a munkásdal-kutatás és a szocialista zene kialakulásának tanulmányozásával. Az Archívum főigazgatója Szabolcsi Bence Kossuth-díjas tudósunk, akiről hízelgő túlzás nélkül állíthatjuk, hogy életét szánta Bartók életművére, s vajon nem azonosak-e Bartók forrásai azzal a régi magyar zenével, amelyet Szabolcsi Bence Musica hungarica címen összeállított, Forrai Miklóssal közösen megírva a négy lemez kísérő szövegét? Négy lemezen s a kísérő szövegben ezer év magyar muzsikája pendül meg a honfoglalástól Liszt haláláig. Kínai, cseremisz és ómagyar dallamok azonosulnak e ritka zenetörténeti alkotásban... A régi palota munkásai szerény és csöndes emberek, holott műveik a világ jelentős kultúrnyelvein látnak napvilágot. Mi is ez az Archívum végső fokon, mi a vonzóereje és rendeltetése, miképpen lehetne meghatározni sajátos szerepét és mérhetetlen jelentőségét? Különös módon a válaszért vissza kell fordulnunk a szívós belgához, Denijs Dille professzorhoz, aki nyelvében félig, érzelemvilágában egészen magyarrá lett e régi palotában, Bartók életművének örök sugárzásában, amely úgy tölti be a várbeli házat, mint egy darab gondosan őrzött rádium. A belga professzor egy régi interjúban ezt mondotta, ezzel magyarázta vállalkozását és átköltözését Magyarországra: „Bartók művészete szerves része a magyar kultúrának, s ezért a kultúráért itt Magyarországon kell dolgozni, zenéjének innen kell kisugároznia a nagyvilágba s nem fordítva, mint egy ideig volt: a külföldről hazája felé .. Baróti Géza Pátzay Pál Bartók-érme (Vámos László felvétele) EMLÉK ÉS ELKÉPZELÉS Bartók 1927-ben Mindig azt gondoltam, a zene önmagában nem válik ilyenné. De a hangok, ritmusok, zörejek sokféleségéből végül mégiscsak kikristályosodik a semmi máshoz nem hasonlítható tömör építmény, a fájdalom, a szépség a rémület, az erő egyensúlya. Ez az egyensúly sem a variációk, sem a véletlenek létezésével nem magyarázható, nem csupán törvényt, de embert találunk mögötte, a mérni, látni, érezni tudó ember közelsége sugárzik, mígnem hozzá idomítjuk saját magunkat. így képzeltem el, és ha a különös zenét hallgattam, valósága, léte úgy tört rám, mint a betegség: nyugodtnak és bölcsnek képzeltem, aki közeledik a teljesség felé fájdalommal és kérlelhetetlenül. Rég átlendült azok közé, akiknek értékéhez kétség nem férhet,'akiket megérteni és szeretni érdem. Mégis Bartók közeli maradt, habár a tisztelet eltávolít. Milyen ember volt valójában? Miképpen emlékeznek rá azok,, akik ismerték? Az írott szó, hogyan őrizte meg emlékét, mást mondhat-e, mint a zenéje, vagy csak megismétli, kiegészíti azt? Gyergyai Albert, a kitűnő író, irodalomtörténész professzor így idézte fel alakját: „Félve szólok csak Bartókról, életem egyik legkedvesebb és legmélyebb élményéről... jelentkezik. A kép, a vendégszerető régi házról, ahová Thomas Mann és Móricz Zsigmond is ellátogat — Bartók Béla alakját monumentálissá növeli —, innen tört ki az „emberiség felé”. Bartók és Kodály kapcsolatáról művészetük rokonságáról és különbözőségeiről sok szó esett már e két nevet egymástól nem lehet elválasztani. Kapcsolatuk valódiságát és teljességét villantja fel az a levél, amelyet Bartók Béla a húszas évek elején egy ellenforradalmi fegyelmi bizottsághoz írt. „Méltóságos uram! Csak most jutott tudomásomra, hogy a Méltóságod elnöklete alatt folyó fegyelmi vizsgálatok során Kodály Zoltán ellen a direktóriumi tagság is vádpontként szerepelt. Minthogy annak működésében én éppen úgy részt vettem, mint Kodály, tiltakoznom kell az ellen, hogy akár a tagság puszta ténye, akár valamilyen kifogásolt működése miatt Kodály Zoltán egyedül viseljen bármilyen felelősséget. Bartók Béla.” Agatha Fasse« házában (Riverton, 194S) Nevelő voltam egy bőkezű, barátságos és zenekedvelő házban, amely majdnem két évig Bartókot is vendégül látta... Délben és este, ha nem volt vendég (ilyenkor Bartók láthatatlanná vált), a ház ebédlőjében ültünk együtt: az asztalfőnél mindig a házigazda leánya, maga is kitűnő zeneértő és ismeri csellóművésznő (Ferenczy Károly egyik képén csellójával festette le), jobbról Bartók és a házigazda, velem szemben Bartókné s az asztal végén a gyermekek „Kisbéla”, vagyis Bartók fia és az én két növendékem, egy nagyobb fiú és egy kislány. Nem mindig zenéről folyt a szó, de Bartókot láthatólag csak a tények, a megbízható komoly adatok érdekelték, akár irodalomról, akár közgazdaságról beszélgettünk. Ebben a csupa szenvedély és csupa ideg-emberben (ahogy erre magam is rájöttem) meghökkentőnek s egyenesen ellentmondásosnak látszott a puszta tények hideg és határozott keresése. Hallottam társalogni Thomas Mann-nal, (aki rövid ideig szintén vendége volt a háznak), Móricz Zsigmonddal, vagy a házigazdánkkal (aki müveit és tapasztalt közgazdász volt), mindig a lényegre tört, valami gyermekesen makacs s kiapadhatatlan tudásvággyal, mint hogyha a zenén kívül (ahol nem kellett neki kalauz) mindenből csak a legjobbat, a leg biztosabbat követelte volna ... ... Hogy szerettük! Hogy rajongtunk érte, akkor, a húszas évek hangversenyein! Benne láttuk Ady folytatóját, magát a magyar géniuszt... ... Kis körben dédelgettük, értetlenül, s csak vívódásait A budapesti rádió stúdiójában (A képek Holies Gyula képarchívumából valók) érezhettük, ahogy kitömi próbál a nép felé, az egész emberiség felé . . .” Villanásnyi emlék, ezt az emléket egy olyan ember idézte fel. aki a magyar szellemi életben az elmúlt évtizedek során kiemelkedő szérepet játszott. Gyergyai Albert „a puszta tények hideg és határozott kereséséről beszél”, s ellentmondást vél felfedezni Bartók szenvedély- és ideg-ember volta, s racionális érdeklődése közt.Tudja ő is, ez az ellentmondás csak látszólagos. Bartók művészete — hatalmas távolságokat járt be az ember dolgai közt, megismerni vágyása, sürgető célratörése — zenéjében, megértett, átfogalmazott valóságként A Bartók Archívum épülete a Várban (Vámos László felvétele) íme, egy ember, aki a legtermészetesebb módon áll ki társa mellett, részt kérve a felelősségből, magától értetődően vállalva minden következményt. Igen, ahogy elképzeltem „a zene nem önmagától válik ilyenné”, az ember van mögötte, aki a szépséget önmagában is meglelheti. Bartók zenéjének alapvető köze van a magyar népzenéhez. Ha egy-egy Bartók dallam felcsendül bárhol a nagyvilágban — a magyarság szól az emberiséghez. A zeneszerző — életének utolsó éveit hazájától távol töltötte —, de attól el nem távolodott soha. Agatha Fassett Bartók-életrajzából idézünk. A zeneszerző — egy könyv kapcsán — arról az indiánról beszél, akit Amerika meghódítói szülőhazájából elhurcoltak. „Nem azt mondom, hogy a golyóval leterített ártatlan áldozat sorsa nem tragikus, de az ő halála gyors s az anyaföldjén fejezi be életét. De akit kitépnek a talajából, a rebarbarával, tengerivel, dohánnyal együtt, s elcipelik mint az aranynyal vetekedő ritkaságot, végighurcolják elevenen a fél világon, kivetik védtelenül az idegen szeleknek, kényszerítik, hogy megízlelje ismeretlen ízeiket, és az ismeretlen ételt és az ismeretlen vizet. S elvitetni mérhetetlenül, reménytelenül messzire attól a helytől, ahová minden erejével vissza akar térni az ember, s bizonyosan tudni, hogy sohasem jut viszsza többé ...” Személyes fájdalommal csendülnek ezek a szavak. Bartók Béla 1945 júliusában leírta ezeket a szavakat: „Szeretnék haza menni, de végleg .. Kristóf Attila 13
