Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-07-11 / 14. szám
WIT ORSIM URCIKA Oj lakónegyed építése ) I rázták meg. A távolabb fekvő gyárak füstje és pora úgyszólván sohasem érkezik Kazincbarcikára, a város inkább hegyvidéki üdülőnek hat, mint ipari központnak. Az emberek egymás között való érintkezésének, társadalmi életének színhelyei volnának a szórakozóhelyek, amelyeket előrelátó módon beterveztek és beépítettek a város szerkezetébe s nyilván nem a tervezőkön múlott, hogy ezek a szórakozóhelyek nem olyan népesek és látogatottak, mint azt az utazó elvárná. Az éttermek napközben inkább átutazó vendéget fogadnak, este pedig — ahol zenékar is működik — inkább a fiatalok gyűlnek össze, mint az idősebb korosztály. — Kazincbarcika kényelmes város — mondta enyhe gúnnyal egy fiatal tanár, aki a mozgalmas Miskolcról került ide s bevallotta, hogy hiányzik szülővárosának pezsgő elevensége, a miskolci utcák esti zajossága, a szórakozóhelyek zsúfoltsága. — Kazincbacika este nyolckor papucsot húz és leül a tévé-készülék elé, vagy fülére húzza a takarót és elalszik. Igaz, a gyárban korán kezdődik a munka. Legfeljebb a fiatalság — tette hozzá vállát felvonva, mintha maga sem lenne biztos benne, hogy a város fiatalsága másfajta életmódot kedvel s másfajta magatartásával felidézi azt a közeli jövőt, amikor a város belső életét a maga képére és hasonlóságára alakítja át. Azon a koranyári napon, amikor Kazincbarcikán jártunk, a város első középiskolájában az érettségi vizsga utolsó napjai zajlottak. A modern tanintézet folyosóin álmatlanságtól és izgalomtól sápadt fiúk és lányok várták, hogy a testület elé szólítsák őket, ahol felkészültségükről számot adhatnak. A látogatóban e fülledt, forró, felhőszakadást ígérő napon óhatatlanul felötlött az a kép, amelyet Kosztolányi az „Aranysárkány" lapjain egy vidéki magyar város érettségiző ifjúságának lelki feldúltságáról oly csodálatos erővel megrajzolt. Ezek között a karcsú, jólszabott ünneplőben ácsorgó kazincbarcikai fiatalok között azonban nyoma sem volt a sárszegi maturandusok nyomasztó hangulatának. Izgalmukat azzal oltogatták, hogy egy még nagyobb izgalom, az egyetemi felvétel esélyeit latolgatták, a veszprémi és miskolci egyetemet emlegetve legsűrűbben. Ez arra engedett következtetni, hogy jövőjüket a vegyiparhoz akarják kötni, következésképpen egyszer vissza akarnak térni a városba, amelyet apáik építettek s amelyben az idősebb nemzedék kissé még idegenszerűen érzi magát. Ez a második nemzedék azonban már otthonosan él Kazincbárcikán, szülővárosában, ami egészen természetes. A szülők, az alapítók, a világ négy tájáról verődtek össze, a fiatalok ez alatt az éghajlat alatt születtek, abban a társadalomban, amely sok régi bástyát leomlasztott már. Némelyik régi magyar város nyolc vagy kilencszáz évvel ezelőtt keletkezett s ma sem vetkőzte le szigorú zárkózottságát. Kazincbarcikán a második nemzedék véget vet ennek a hagyománynak. Baróti Géza Nyári dél Szabó Csilla A QYAR Napfényben égő utca, üveg-fém házak az ég opálkék búrája alatt és körös-körül rengeteg gyerek. Fürtös fejek, bokrok fák között labdák a gyepen; meztelen váltakon barna aranyként fészkel a nyár. Kislány jön szembe, a betonjárda. szegélyén eltűnődve, méltóságteljesen. A szeme tűnik fel messziről, az aranypillákkal kitáruló mélykék ragyogás és a homlok finom szelíd domborulata között a haj lengő, selymes sátora. — Hová mégy? Felbámul az idegenre, a tekintetében nyoma sincs félelemnek. Keze a tarkójára siklik, áll, szembenéz a riporterrel, eltűnődik. — Anyácskámhoz megyek — szólal meg később cérnahangon. — Az üzletben van, majd együtt várjuk meg apát. — Hány éves vagy? — Kettő. — Az nem lehet. — Három vagyok már? — kérdezi és hirtelen mint hajnalban a madarak, fecsegni kezd, játékokról, szép ruhákról és mondataiban újra meg újra visszatér a prózaian egyszerűen csengő szó: a gyár. — Apa most jön haza a gyárból, várom, mert strandra megyünk, fagyit kapok, apa ott dolgozik a gyárban ... — Hol van a gyár? — Ott, arra lent — a kezével int a betonút felé. — Füstöl, sárga a füst. — Elhozza idáig a szél? — Nem, ide nem. — És mi van még ott a gyárban? — Azt nem tudom. A gyár régen van ott, én akkor még nem voltam. Csak apa, dolgozik. Bizony Szabó Csilla háromesztendős barcikai kislány úgy gondol a gyárra, mint valamely régen keletkezett, örökösen létező valóságra, mintha a múlt homályába veszne mindaz, ami a gyár felépülése előtt volt. Pedig a Borsodi Vegyi Kombinát nagyon fiatal üzem, mindössze tizenöt éves. De ez a tizenöt év bizonyos értelemben s nem csak egy gyermek szemében — történelem. 1955-ben az első ötéves terv legnagyobb, legfontosabb vegyipari létesítményeként kezdte meg termelését az üzem. Szükség volt létezésére, hiszen az ország mezőgazdaságát korszerű műtrágya anyagokkal kellett ellátniuk, s Magyarországon az idő tájt kevés műtrágyagyártó üzem létezett. A vegyikombinát hivatása kezdettől fogva ez volt, és csak későbbi fejlődése során tért át különböző műanyagok gyártására. Az idő tájt hazánkban a műanyaggyártás a kezdet kezdetén tartott, különböző kísérletek folytak, ma ezek a hajdan ritkaságszámba menő szintetikus, fémet, fát, gyapjút helyettesítő anyagok mindennaposak, s aligha állítunk valótlant, hogy ha azt mondjuk, a Borsodi Vegyi Kombinátnak az úttörő munkában döntő szerepe volt. A gyár az akkori terveknek megfelelően felépült és hozzá épült a város. Az azóta eltelt idők fontosabb történéseinek sora: A Borsodi Vegyi Kombinát kezdetben csak nitrogén műtrágyát termelt, teljesítménye 1958-ig évi 50 ezer tonna volt. Az időközben folyamatosan végbement bővítések és korszerűsítések következtében a gyártási kapacitás évről évre nőtt. Az üzem az idők során megváltoztatta technológiai eljárásait, koksz helyett földgáz alapanyag felhasználására tért át. Ez az áttérés, ismerve Magyarország földgáz kincseit, tulajdonképpen a jövő előkészítése volt. 1959-ben a kormány Gazdasági Bizottsága a Kazincbarcika térségébe telepített vegyipar továbbfejlesztését tűzve ki célul, új vállalat, a Berentei Vegyiművek létesítését határozta el. Az új üzem 1963-ban megkezdte a PVC-por termelését. 1963- ban a két egymáshoz közel fekvő nagyüzem egyesült. Ezek a száraz tények, adatok a kívülálló számára talán nem sokat mondanak. Mindenesetre tájékozódási ponttul szolgálhat, hogy ez a nagyüzem műtrágya termelésével döntő mértékben járult hozzá, hogy Magyarországon modern nagyüzemi mezőgazdasági termelés alakulhasson ki, hozzájárult ahhoz is, hogy korunk sajátos termékei, a szintetikus anyagok, az élet, a létezés minden területén teret kapjanak. A gyár jelenleg 30 különböző terméket állít elő, s a riporter elmondhatja, hogy ezekkel a tömör, csillogó, hajlékony, lágyacélkemény anyagokkal mindennapjai során a legkülönbözőbb helyeken találkozott. Az építkezéseken padlóburkoló anyagnak használják a PVC-t, nélkülözhetetlen a csomagolástechnikában, a különböző szintetikus szálakból kitűnő szöveteket állítanak elő, de felhasználják ezeket a műanyagféleségeket gépalkatrészek, fogaskerekek, golyóscsapágyak gyártásához is. A kombinát az évek számát tekintve is rendkívül fiatal, és létezése során mindig igyekezett lépést tartani a gyorsuló idővel. A riporter — nyugodtan bevallhatja — nem túlságosan otthonos a különböző gyártási technológiákban, az üzem területén található sokféle gép, berendezés szerepe sem minden esetben világos előtte,így hát helyette hacT3 beszéljenek ismét csak a tények: a Borsodi Vegyi Kombinát különböző termékei állják a versenyt a világpiacon is, ez a siker az üzem szakembergárdájának hozzáértését és termelőberendezéseinek korszerűségét bizonyítja. A hatalmas gyár alapvetően befolyásolja a környező vidék életét. Nemcsak Kazincbarcika, hanem a szomszédos falvak lakói is a vegyikombinát munkásai, sok kilométeres sugarú körben szinte nincs egyetlen család, amelynek valamelyik tagja ne ebbe az üzembe járna dolgozni. És úgy mondják ezen a vidéken, aki a gyárban dolgozik, az megél a munkájából, emberhez méltó jómódban, békességben. Valamiképpen a háromesztendős kislány is tudott a gyár létezéséről, hiszen apró életét, mindennapjait közelről érinti ez a létezés, közelében van a gyár — habár a füstje nem ér el odáig. Kristóf Attila (Vámos László (elvételei) első utcája A napközi óvoda
