Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-07-11 / 14. szám

/itA /y rv - Q-(tÄ&ro NŐNEMŰ IGAZSÁG Egyszer volt, hol nem volt a francia négyes, sok-sok figurával. A táncmes­ter időnként szétválasztotta a párokat és így vezényelt: „Itt a hölgyek, ott az urak!” Akkor egymással szemben so­rakozott fel a két nem. Ma az általános iskolát együtt járják a fiúk, lányok, de ha a nyolcadik osz­tályt elvégezték, már kezdődik a szét­válás a szakmunkás iskolában és foly­tatódik a munkahelyen. Ez a figura megismétlődik az érettségi után — akár munkát vállalnak, akár egyetem­re mennek a fiatalok —, és ha a dip­lomát megszerezték, az elhelyezkedés­kor is. Mert azok a fiúk és lányok, akik egy szakon végeztek, gyakran nem egy munkaterületre kerülnek. A nemek közötti munkamegosztás te­hát a mi társadalmunkban is folytató­dik, csak az arányok változnak. A női szakmák, pályák, munkaterületek szá­ma megsokszorozódott. Fiúk helyett lányok A kereskedősegéd vagy vizesnyolcas „hímnemű” fogalom volt egykoron, ma a férfi dívatüzletben is nők serényked­nek a főnök elvi irányításával. A közértben a nők mérik az „ötért pári­zsit”, a boltvezető csak csúcsforgalom­ban ikerül elő a raktárból, vagy az iro­dából, hogy vizsla szemmel ellenőrizze a kiszolgálást, illetve az önkiszolgálást. A felszabadulás előtt férfiak is áll­tak a szövőgép mellett és elődeik, a ta­kácsok voltak és nem a takácsnők. Ma a férfiak csak mint segédművezetők, vagy művezetők teszik be a lábukat a szövőterembe. Valaha bankfiúkról beszéltek. A mi­nap egy nagy OTP-fiókban volt elin­téznivalóm és csak banklányokat lát­tam. A „fiúk” a központban, a vezetés­ben tevékenykednek. A patikus szót ki kell selejtezni a magyar nyelvből hímnemű végződése miatt és a gyógyszerésznővel felcserél­ni. A „Tanár úr kérem” cím is korfestő jellegű, mivelhogy gyerekeinket nem­csak az általánosban, hanem középis­kolás fokon is nagyrészt nők tanítják. A tantestületnek viszont férfiak állnak az élén. Ha pedig a jogi egyetemeken az el­következő esztendőkben is — mint eb­ben a tanévben — lány lesz a gólyák 68 százaléka, akkor a bírói pulpituson előbb-utóbb kizárólag nők hirdetnek ítéletet, és csupán az ügyvéd marad férfi, igaz, a latinban az igazság szó nőnemű, s az igazságszolgáltatást is női alak jelképezi: Juszticia. Ellentétel, verseny, tekintély Egyes pályák tehát elnőiesedtek vagy elnőiesednek. Mi az oka ennek? Első­sorban mindig azt említik, hogy a szü­lők és a lányok viszolyognak a fizikai munkától. Azután következik a mun­káltató ellenérzése a női munkaerővel szemben és hogy a szaktársak sem fo­gadják diadalkapuval. De vannak ob­jektív nehézségek is, ugyebár. A szak­munkásképző iskolákban nincsenek lánykollégiumok, s miután az üzemeket férfiak építették férfiaknak, nincs mos­dó és öltöző a nők számára. Legvégére hagytam egy bűvös szót: ez a népgaz­daság „szakmastruktúrája”, amely ke­vés női szakmunkást kíván. Szabady Egon közli A magyar tár­sadalom változásai az elmúlt huszonöt évben című tanulmányában, hogy a fő­iskolai és egyetemi hallgatók 45 száza­léka lány. Nőtöbblet van a leendő or­vosok, gyógyszerészek, tanárok, közgaz­dászok és jogászok táborában. Ezzel szemben a műszaki és mezőgazdasági szakokon a nőhallgatók aránya csak 10—25 százalékos. Ez is ellentétel! Majd ezt kérdezi: „Véleményünk sze­rint megfontolandó ,hogy a feminizá­­lódási folyamat, amely már most egyes szakmáknál kifejezetten megmutatko­zik, széles körű elterjedése esetén nem vezet-e visszáságokra az értelmiségi munkakörök bizonyos részében?” Való­ban megfontolandó. Az értelmiségi pályákon is ideje megállapítani, hogy meddig terjedjen a nemek közötti munkamegosztás. Mert, hogy ekként alakult, annak sok oka van. S ezek olykor ellenkező elő­jelűek. Elnőiesedés lehet a következménye a nők sajátos képességeinek, embersze­­retetüknek, tradicionális vonzódásuk­nak. Azt, amit tanulatlanul vagy ki­sebb felkészültséggel, szűkebb körben vagy csak a családban végezték, most egyetemi diplomával több ember hasz­nára folytathatják, például a tanári, gyógyszerészi, orvosi pályán. Elnőiesedés lehet a következménye annak, hogy szakítanak a hagyomá­nyokkal és a jogi pályákat foglalják el. Igaz, hogy a jogi egyetemeken csak az idősebb nőgeneráció érezhette a hódítás dicsőségét. A fiatalabbakat inkább az igazságosztó szándék, a társadalom mo­rális állapotának a javítása vonzza. S mind a pedagógus, mind a jogi pályá­nak van egy sajátos csábereje a nők számára: a kötetlen munkaidő (s a pe­dagógusok hosszabb szabadsága). Elnőiesedés lehet a következménye — különösen a pedagógus, a jogi pályákon és a gyógyszerészek esetén —, hogy csak kevés fiú nevez be a felvételi ver­senybe. Tehát nemcsak a nők választá­sán múlik! Férfiak nem szívesen men­nek oda, ahol kevés keresetre van ki­látás. A budapesti jogásznők ankétjén egy reprezentatív felmérést ismertet­tek, amelyet a hallgatók aspirációiról az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi karán végeztek. A nőknek a mun­ka jellege, a férfiaknak pedig az anya­gi megbecsülés és az előbbre jutás a legfontosabb. A férfiak elsősorban a jól jövedelmező ügyvédi, a nők a bírói munkakört szeretnék betölteni. S úgy hiszem, a pálya presztízse is szerepet játszhat a fiatalok választá­sában. Egy időben például a jogi pá­lyák társadalmi elismerése csökkent. Túl sokat beszéltünk arról, hogy jo­gásznemzet voltunk és nem akarunk az maradni. Nyilván a törvénytelenségek is csorbították e pályák presztízsét. A törvényesség, a szakigazgatás kor­szerűsítése azonban ismét növelte a jo­gi pályák értékét, amelyek egy része tisztességes megélhetést ad, egy része pedig igen jövedelmező. így azt gyaní­tom, hogy a fiúk ma már előítéletből nem jelentkeznek kellő számban a jogi egyetemre. Mert sajna, de való, hogy a közvéle­mény az elnőiesedést egy adott szak­ma, pálya vagy munkaterület devalvá­lódásaként értékeli. S ez nem jó rek­lám a női egyenjogúságnak, mert úgy is megfogalmazható: a gyengébb nem a gyengébb pályákon. Ártalmak Az elnőiesedés komoly gondot okoz a diplomások elhelyezésekor. A nők ke­vésbé mozgékonyak, nehezebben illesz­kednek be az új környezetbe, mivel­hogy sok helyütt kényszeredetten fo­gadják őket. A termelőszövetkezetek­ben levő agrárértelmiségi-hiány ellené­re az agrármérnöknőket nem szívesen látják. A nőknek számolniuk kell a férjhezmenés esélyeivel is, vagy azzal, hogy férjüket hova helyezik. K. J. A Magyar Gyapjúmosógyá­rat több mint száz évvel ez­előtt alapították. Szövet anya­gait, szép őszi-téli kelméit kül­földön is jól ismerik, hiszen termékeinek harminc százalé­kát exportálja. A legújabb tisztagyapjú, műszálas fésűs és kártolt szövet, valamint gyap­júkrepp, tükörposztó anyagait, a gyár ezúttal már feldolgozva, ruha és kabát modelleken mu­tatta be a Gundel Étterem kü­löntermében. Legelsősorban el kell monda­nunk, hogy az 1970—71-es év őszi-téli divatjában a legtöbb modell midi hosszúságú. A ru­hák is hosszabbodnak és érde-Blliírdzöld tükörposztó anyagból készült ez a lefelé bővülő, cipzárral csukódó pantalló, midi hosszúságú, enyhén bővülő egysoros kabáttal Finálé: kabát és kosztüm modellek a Magyar Gyapjúmosógyár anyagaiból Szürke pantallóhoz tervezték ezt a nagyon szép 111a­­fekete-fehér kockás kétsoros, redingot vonalú midi­kabátot, széles fekete lakkövvel, fém golyógombokkal (Fotó: Komlós Lili és MTI) kességük, hogy a szoknyákat elöl vagy hátul kissé felnyit­ják. Továbbra is nagy divat azonban a pantallóé tunikás együttes, ezekhez midi hosszú­ságú kabátokat mutattak be. A hosszabbodó szabásvonala­kat a tervezők élénkítő tűzés­díszítésekkel hangsúlyozzák. A bemutatón látott több mint száz modellből — a Di­vattervező Vállalat művészei tervezték őket — két pantallós együttest választottunk ki és lefényképeztük a revü finálé­ját is. P. J. Kürthy Hanna rajza Tőanyimjmy. SZABÓ LŐRINC VERSE Hóp! Háp! Háp! Jönnek a kacsák! Hej, de szomjas, hej, de éhes ez a társaság! Bu! Bu! Bu! Boci szomorú! De hogy feszít tyúkjai közt a Kukurikú! Röf! Röf! Röf! Orra sárba döf: sonka-lábán Kucu néni fürödni döcög. Gá! Gá! Gá! Szalad világgá Liba mama, ha a Szamár rábőg, hogy: I-á! Rút! Rút! Rút! Föl is, le is út: mérges Pulyka, te szereted csak a háborút! Bu! Röf! Háp! Sípok, trombiták: víg zenével így köszönt e díszes társaság. FALYÉDŐ GYERMEKEKNEK Mérete: 55X110 cm. Hozzávalók: 120X65 cm kék lenvászon, maradék textildarabok, zöld, világosbarna, sötétzöld, sötétkék, rozsdabarna, fekete, sárga színben, fehér, sárga és fekete hímzőfonal. Az alapanyagot méretre beszegjük, majd a legalsó réteg applikálását kezdjük, tehát a havas hegyeket a háttérben. Előbb felférceljük a ki­szabott sötétkék vásznat, majd a fehér fonallal rátüzzük, az ormokra kicsit több fehéret teszünk. Erre a zöld vásznat dolgozzuk a közelebbi hegyeknek, hasonló eljárással, majd a világosbarna következik, amely­re fehér vagy szürke csíkot varrunk a sínnek, majd legalulra sötét­zölddel kis fűcsomókat varrunk. Ha ezekkel elkészültünk, felvarrjuk a mozdonyt és a vagonokat, kordbársonyból, rozsda-, világosabb és sötétebb barna darabkákból. A vagonokat zsebesen tűzzük fel, hogy beletehessünk apró babákat, állatkákat. Szegőszalaggal körülvarrjuk, hogy erősebb legyen. Keceltek KÜLÖNLEGES BECSINÁLT LEVES. Mintegy 60 dekás csirkét feldarabolunk, sózzuk, és puhára főzzük. Amikor meg­puhult, világos rántást készítünk, hozzákavarjuk, és meghint­jük egy csomag apróra metélt zöldpetrezselyemmel. Ezután zsemlemorzsát és a csirke megkapart máját egy tojással és diónyi vajjal elkeverjük, gombóckákat formálunk, és a leves­be főzzük. Ha a gombóc megpuhult, a levesestáíban 3 deka vajat egy tojássárgájával elkeverünk, a forró levelest folyto­nos keverés mellett hozzáöntjük, és tálaljuk. RAKOTT GULYÁS. 80 deka marhafelsált megmosunk, majd vékony darabokra vágunk, és jól besózunk. A lábas aljára zsírt rakunk, ráhelyezünk egy sor, vastag karikára vágott bur­gonyát, egy sor karikára szelt vöröshagymát, meghintjük füs­tölt szalonna kockákkal, majd egy sor húst helyezünk rá. Ezt addig ismételjük, amíg a lábas csaknem megtelik. Nyáron egy nagyobb paradicsomot és karikára vágott zöldpaprikát is közbeiktatunk, de ha még nincsen, akkor két tetőzött evőka­nál lecsót, vagy paradicsompürét teszünk közé. Ezután any­­nyi vizet öntünk rá, hogy ellepje, meghintjük egy kávéska­nálnyi édespaprikával, és lefödve, addig pároljuk a sütőben, amíg megpuhul. Savanyúságot adunk melléje. SONKÁS GÖMBÖC. 3 tojássárgáját 5 deka vajjal habosra keverünk, majd 10 deka őrölt kötözött sonkát vagy főtt tar­ját adunk hozzá, és az egészet 2 kanál vízzel simára keverjük. Utána kevés sóval (a sonka úgyis sós), törött borssal, apróra vágott petrezselyemzöldjével ízesítjük, és annyi zsemlemor­zsát hintünk hozzá, hogy közepes keménységű tésztát készít­hessünk belőle. Gombócokat formálunk belőle, forró sós víz­ben kifőzzük és rózsaszínűre pirított vajas morzsában meg­forgatjuk. Paraj vagy zöldbab mellé tálaljuk. HURKATÉSZTA. 4 deka vajat 4 tojássárgájával habosra keverünk, 5 deka puhított keserű csokoládét, 4 deka őrölt mandulát, 3 deka zsemlemorzsát, két evőkanál cukrot és 4 deka, szálkára vágott mandulát keverünk hozzá, s végül be­leforgatjuk a 4 tojás keményre vert habját is, majd jól össze­keverjük. Ezután egy tiszta ruhát vékonyan vajjal kenünk meg, a masszát ráhelyezzük, majd azzal együtt a ruhát; össze­sodorjuk, hogy hurka formájú legyen, és lobogó, forró vízbe lógatjuk. A ruha két végét a fazék fogójához kötözzük, hogy a masszát teljesen ellepje a forró víz. így mintegy háromne­gyed órán át főzzük, majd a ruhából kiszedve, feldaraboljuk. Tejsodóval tálaljuk. Tejsodó: fél liter tejet két evőkanál vaníliás cukorral fel­forralunk. Közben két evőkanálnyi tejet még langyosan leve­szünk belőle, és két púpozott kanál liszttel simára keverjük. Amikor a tej felforrt, a tűzről levéve, hozzákeverjük a liszt­­masszát, majd kis lángon, folytonos keverés mellett, kicsit besűrűsítjük, és melegen a tésztára öntjük. * A szakácskönyv-irodalom egyik klassziku­sa, az író-újságiró Magyar Elek gazdag receptgyűjteményét adta ki a Minerva kiadó, a háziasszonyok s egyben az iro­dalmat kedvelő közönség számára. Mert Magyar Elek olyan hangulatosan és élve­zetesen tudott írni a különféle ételekről, ahogyan csak a szemléletes kifejezések te­hetségével megáldott Íróktól várhatjuk. Az lnyesmester szakácskönyve nemcsak egyes ételek elkészítésének leírásával, hanem felhasználásuk módjával, a kialakult szo­kásokkal Is megismerteti az olvasót. Ma­gyar Pál és Siklós Olga a korabeli sajtó hasábjairól szedte össze a cikkeket, recep­teket és a mai viszonyoknak megfelelő esz­közök felhasználásának és eljárásuk ismer­tetésének bedolgozásával is bővítette az anyagot, mindenütt az eredeti stílushoz al­kalmazva mondanivalójukat.

Next

/
Thumbnails
Contents