Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-07-11 / 14. szám
SZOLIDARITÁS A HATÁRON TÚLRÓL Együttérzés a szülőhazával, kapcsolat az anyanyelvvel, Magyarországgal, osztozni gondjában, örömében, mindmegannyi gondolat, amelyről sokszor írtunk már, s fogunk írni még. S írtak róla, és írnak még, megható levelet, töprengésekkel, vívódó kérdésekkel teli sorokat olvasóink is, akik idegen földön sem feledkeznek meg az országról, ahonnan elszármaztak. Mindez természetes, hiszen lapunk, a Magyar Hírek éppen e nagy ügy szolgálatában áll: hírt adni a szülőföldről, a haza mindennapjairól, és szilárdítani a kapcsolatot a külhon magyarjaival. Régen eldöntött a kérdés, jó szívvel érezni az egykori szülőhaza iránt, nem jelent hűtlenséget a fogadott hazával szemben. Magától értetődő ez ma már a külföld sok millió magyarja számára. Hogy mennyire magától értetődő, most bizonyosodott be igazán, a tiszai árvízveszedelem idején. Alighogy az első jelentések elhangzottak az áradat dúlásáról, negyven falu népének otthonát fenyegető veszélyről, máris jöttek a levelek: adjunk hírt, minél többet, minél előbb, mi van a bajbajutottakkal, hogyan folyik a védekezés, sikerül-e megállítani a természet pusztító erőit. S aztán, minden kérés nélkül, megérkeztek az első adományok is: tíz dollár, húsz dollár, ötven dollár... Egyszerű, dolgozó emberek küldték. Magyarul már ritkán levelezők, a tollforgatástól már elszokott kezek írták a kísérő leveleket: „Fogadják jó szívvel...” Nem lehet meghatottság nélkül olvasni e sorokat, nem lehet meghatottság nélkül gondolni azokra, akik ezernyi leleménnyel gyűjtik az adományokat, hogy minél több és minél gyorsabb segítség érkezzen. Bécs magyarjai gyorssegélyt küldtek és külön négyezer csekklapot csináltattak, hogy további pénzösszeget gyűjthessenek, és műsoros estet rendeznek, és vendégül látnak otthon nélkül maradt gyermekeket... S küldtek, küldenek pénzt Kanada, Brazília, Uruguay, Ausztrália, Anglia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, szinte valamennyi ország magyarjai. Es nyugtatják a bajbajutottakat, ne féljenek, nincsenek egyedül: „Rögtön kiutaltak a magyar International Red Cross számlájára 230 USA-dollárt. Lesznek jótékonycélú előadások, egész Cleveland megmozdult...” írja kedves levelében a Pro Hungária — Magyar Nők Szövetsége nevében Mrs. Helen Fedos. Igen, egész „Cleveland megmozdult”, az egész világ magyarsága megmozdult, hogy segítsen az otthonától megfosztott szamosháti, Tisza-táji népen. Az áradat pusztító ereje azóta csökkent, a nagyobb veszedelemtől megvédte a tájat a felsorakozott emberi és technikai erő. Negyvenezer ember védelmezte hosszú heteken át a roskadozó töltéseket, és az egész ország küldte fiait, gépeit, hogy a bajt megállítsuk. Miként az egész nép egy emberként sorakozott fel, pénzt, anyagot, jó szívét nyújtva, hogy kevesebb legyen a könny, hogy felépüljön mindaz, ami elpusztult. Fel is épül majd minden elpusztult falu. Házai szebbek lesznek, mint a régiek voltak, az új gátak is erősebbek a széttörteknél. Eljön majd az idő, hogy elfeledjük e vad napok emlékét. De nem azokat, akik a nehéz órákban a bajbajutottak mellé álltak. Nem feledjük, nem feledhetjük népünk szolidaritását és külföld magyarjainak a határokon túlról nyújtott segítő kezét. & A külföld magyarjainak segítsége: eddig félmillió forint Most, amidőn e sorokat feljegyzem, kétféle szövegforrás feleszik előttem az asztalon. Az egyik a mai napon kiadott árvízi helyzetjelentés, a másik a külföldön élő magyaroktól a legutóbbi lapszámunk megjelenése óta érkezett küldemények listája. A lapokból megtudjuk, hogy az árvízikárok pótlására szeptember közepéig 66 millió téglára van szükség. A vállalatok meg is kezdték az újjáépítéshez nélkülözhetetlen anyagok szállítását. És miközben még védelmi készültség őrködik a lassan visszahúzódó folyók mentén, a kiürített helyiségek visszatelepülő lakói megteremtik életük folytatásának vagy akár újrakezdésének feltételeit. Ebben segít az ország. És segítenek az ország határain túlról is honfitársaink. A 66 millió téglához ők is hozzáteszik a maguk tégláit. Köszönetünkkel együtt hadd álljon itt továbbra is azoknak a neve, akik segítőkészségükkel az utóbbi két hétben fordultak az árvíz sújtottak felé. Hacku Steve, Kocibán Anna, Rottenberg Jack, Halmi Dezső, Varga Judy, Jozsa Susie, Fürt Rose, Balogh S. E„ Mikussay Margit, Erdős Louis, Szolnoki Steve, Brasnyo Lajos, Turkovich Joseph, Parázsó Miklós, Kandel Sophia, Kalasz Lajos, Benyo Leslie, Kalos Joseph, Pénzes Lajos. dr. Szigethy Miklósné, Sípos Stephen, Csajághy Béla. Viasz Joseph, Kalnoki Ernest, Horak Gustav, Gottlieb Éva. Károly István, Pál István, Nagy Károly, Czike Lajos, Waltner Margaret, Végh József, Szalóki Erzsébet, Czako Steve. Szantho László, Barial Stephen, Lengyel Joseph, Takács Sándor, Bodi Frank, dr. Arany László, Kiss Attila, Mr. Benedek az Amerikai Egyesült Államokból küldte el dollárfelajánlását:, dr. Arturo Nagy Paraguayiból küldött dollárcsekket. Seeger Stefan nyugatnémet márkát adományozott. Forintban küldte el adományát Csere C. Edward az Egyesült Államokból, holland guldant küldött Papfalvi Mihály, Németh János Spanyolországból pesetát, dollárt s forintott tett borítékba, mintha csak jelképesen azt érzékeltetné: mindent ad, amit csak lehetséges. Az egyéni segítőkészséggel párhuzamosan ismét megmozdultak a külföldi magyar egyesületek, a kinti magyarság összefogását tükrözve. Elküldte gyűjtésük eredményét a New York-i Hungarian Charity Society nevében dr. Cser Ferenc, Oravecz Stephen, az Indianapolisi Első Magyar önképzőkör pénztárosa, Nagymihály Gáspár, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági tagja és Florida állambeli elnöke. Megérkezett a Magyar Munkásszövetség Clevelandi Clubja tagjainak gyűjtése: a William Penn Fraternális Egyesület Detroiti 18-as fiók női csoportjának adománya s az a dollárküldemény is, amelyet szintén a William Penn Fraternális Egyesület Detroiti 18. fiók nevében Veszprémi P. John pénztáros juttatott hozzánk. A Clevelandi Magyar Club képviseletében Jachovic Louis igazgató, kultúrbizottsági elnök küldte el az adományt. Eljuttatták pénzküldeményüket a Los Angeles-i Magyar Munkás Otthon tagjai, a ‘kanadai Kossuth Betegsegélyző Egylet nevében Koronyi János központi titkár, a nyugatberlini Magyar Kolónia és a belgiumi Genti Magyar Egyesület tagjai is. , Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára június 23-án meglátogatta a Szeged környéki árviz sújtotta területeket (MTI felv.) Az átutalt pénzösszegek mellett a Magyarok Világszövetségéhez érkezett számtalan levél tanúsítja az adományozók őszinte együttérzését, azt a gondjainkat átérző töprengést, ahogyan az árvízkárosultak megsegítésére különböző akciókat szerveznek. Órazíliában ismert riói magyarokból s neves brazil közéleti személyiségekből bizottság alakult s az „O GLOBO” sajtókonszern részvételével a magyar árvízkárosultak javára jótékony célú filmbemutatót rendeznek. A Los Angeles-i Magyar Munkás Otthon megbízásából Uhrin János ezt írja: „Csatoltan küldünk 1076 dollárt. Érdemes tudni, hogy egyszerű emberek önként hozták a 25. 50 és 100 dollárjaikat. Tudjuk, hogy az öszszeg, amit küldünk, egy csepp a tengerben, de tekintsék ezt az idős és nyugdíjas emberek áldozatkészségének." Hasonlóképp megindító a kanadai nyugdíjas Frank Zaják levele: „Szomorúan hallgatom esténként a rádióban, micsoda károkat okozott az árvíz. Fogadják az én adományomat, nem sok, de mint 78 éves öreg nyugdíjas, úgy érzem, szívből annyival segítek, amennyivel bírok.” A külföld magyarjaitól eddig érkezett összeg mintegy félmillió forint. S mivel folyamatosan futnak be további érdeklődések a segítés módjait illetőleg, ezúton ismét közöljük: a külföldön élő hozzátartozók vámmentesen küldhetnek csomagot az igazoltan árvízkárosult rokonaiknak. A rendelkezés az év végéig érvényes. Játszottak az árvízkárosultakért Június 26-án a bécsi Magyar Munkások Egyesületében előadóestet tartott hét magyar művész: Géczy Dorottya, Madaras Vilma, Hlatky László, Kabos László, Kazal László, Kibédi Ervin és Ullmann Ottó. A pesti közönség által már jól ismert és kedvelt sanzonok és magánszámok szerepeltek a műsoron. Hlatky és Kibédi mint Hacsek és Sajó lépett fel. Az igen nagy számú közönség — köztük ismert művészek is — hosszan ünnepelte a pestieket. Az előadás bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. Kibédi Ervin, Kazal László, Hlatky László és Ullman Ottó „ellenőrzik” Géczy Dorottya kis (eljegyzéseinek helyességét (Novotta Ferenc (elvételei) Kabos a Föld túlsó felén... Több sikeres európai és amerikai turné után nagy fába vágta fejszéjét Kabos László, a népszerű magyar komikus, a budapesti Vidám Színpad tagja: Ausztrália nagyvárosait látogatja végig, hogy sajátos humorával szórakoztassa az ott élő magyarokat. A magyarok humorigénye mindenkor közismert volt, s kielégítésére sok-sok jó komikus színészre volt és van szükség. Közöttük is, minden korban kiemelkedett egy-egy, aki személyével, egyéni humorával a legteljesebben fejezte ki saját világa komikumát. Ilyen színész Kabos László is, aki csupán nevével rokona a múlhatatlan emlékű Kabos Gyulának Alkata is más; míg amaz köpcös és habogó beszédű volt, a mai Kabos alacsony, vézna, rőt hajú. ö is a pesti kisember első számú megszemélyesítője, de nem annyira a kistisztviselőé, mint inkább a házmester, a szenesember, a különböző lóti-futi alakok, a pesti vagányok ismerője, mondhatni szakértője Nem félszeg, inkább nagy hangú, talpraesett, feleselő: humora minden szemtelenségével együtt is megejtő és szeretetre méltó — alighanem ez a kettősség sikerének igazi titka. Kabos a tőle megszokott önbizalommal készül ausztráliai turnéjára, de tudja, hogy a siker nem csupán egyedül rajta múlik; a közönségen is, amely fogadja, s amely a kollégák tapasztalata szerint a világ minden táján ismeri és várja azt, amin Budapesten is nevetnek. Ebben a fogékonyságban, ebben a „hozzáértésben” bízik legjobban Kabos László is. Kívánjuk neki, hogy a siker öt is, a közönséget is igazolja és a találkozás mindenki örömére, elégedettségére szolgáljon! A NYÁRI Június végének két napján ismét tanácskozott a magyar országgyűlés. A nyári ülésszakra gyűltek össze a képviselők, hogy alkotmány biztosította joguk és kötelességük alapján meghallgassák ás megvitassák a pénzügyminiszter beszámolóját a múlt évi költségvetés végrehajtásáról. Hadd tegyük mindjárt hozzá, az országgyűlés nem egyedül a miniszteri expozéból tudta meg, miként gazdálkodott a kormány az ország pénzével. A parlament eddigi ülésszakai — megvitatott problémáit minden esetben olvasóink -elé tártuk — sorra-rendre nyílt kritika alá vonták a népgazdaság egyes szektorait, a tárcák feladatait, megadva a lehetőséget arra, hogy az országgyűlés folyamatosan ellenőrizni tudja a kormány munkáját. De a képviselői felelősségvállalás még csak nem is korlátozódik egyegy ülésszakra. A parlament szakbizottságai, a megyei és fővárosi képviselőcsoportok mondhatni szinte állandóan üléseznek, az alapkérdések, a szakproblémák mélységéig lehatoló analízisüket nem nélkülözheti a 'kormány. Folyamatos segítségnek és folyamatos bírálatnak is tekinti. Erre utalt egyébként Vályi Péter pénzügyminiszter is, amikor hangsúlyozta: expozéjában az állami költségvetés végrehajtásának fontosabb tapasztalatait kívánja kiemelni. Mik ezek a tapasztalatok? Egy mondatban így felelhetünk: miután 1969-ben a kormány gazdasági munkájának alapvető célja a gazdasági növekedés folyamatosságának biztosítása, a jövedelmezőség és a népgazdaság egyensúlyának javítása, az ipari munkaidő további csökkentése, a gazdasági reform kialakulása volt, és mindezt többé-kevésbé sikerült elérnünk, a népgazdaság a tervnek megfelelően fejlődött, vagyis a kép kedvező. Ha már most a népgazdaság múlt esztendeje eredményeinek összetevőit keressük, megállapíthatjuk: 1969 gazdálkodásának legjellemzőbb motívuma a hatékonyság fokozatos, szilárd javulása volt. Érzékelhetőbbé vált a termelési szerkezet átrendeződése a hatékonyabb területek javára, javultak külgazdasági kapcsolataink — jelentős kiviteli többletre nyílt lehetőségünk —, a vállalati jövedelmek az 1968-ast több.mint 16 százalékkal haladták meg, gyorsabban nőtt a lakosság jövedelme is, mert hiszen a szocialista szektorból származó pénzbevétele 1969-ben csaknem 10 százalékkal, az egy keresőre eső reálbér — a munkaidő csökkentése ellenére — 5 százalékkal emelkedett, és ugyanilyen mértékben nőtt a parasztság egy főre jutó reáljövedelme is. Mindezeket figyelembe véve, az állami költségvetés egyensúlya az előirányzottat megközelítően alakult. S noha a miniszteri expozé nem hallgatta el a gazdálkodás gyenge pontjait sem — nem javult kellően az élő-TÖBB LESZ A SZELLEMI , KEVESEBB a FIZIKAI MUNKÁS Az Országos Tervhivatal más intézmények közreműködésével prognózist készített a dolgozók összetételének, képzettségének várható alakulásáról. Eszerint 1980-ig a tudományos és technikai lejlődés és a gazdaság szerkezeti változásai nyomán a szellemi és fizikai munka aránya eltolódik a szellemi munka javára. A dolgozóknak várhatóan 23.8 százaléka végez 1980-ban szellemi munkát, a jelenlegi 19,9 százalékkal szemben, ezen belül a növekedés még gyorsabb lesz az egészségügyi és a műszaki szakmákban. A íizlkal munkások aránya 80.1-ről 76,2 százalékra csökken. Külföldi társadalmi szövetségek vezetőinek tárgyalása az MVSZ-ben Az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági tagja és (loridai elnöke, Nagymihály Gáspár építész és Szőke István, a miami magyar református gyülekezet lelkésze — akik a miami magyar, 100 fős csoportot vezették Magyarországra — látogatást tett a Magyarok Világszövetségében. Kárpáti József főtitkárral, a külföldön élő magyarok egyetemes érdekeinek szellemében, a magyar nyelv és kultúra megőrzéséről, ápolásáról tárgyaltak. * A Magyar Zsidók Világszövetségének központi elnöke, Nánási Miklós, társelnöke, dr. Kardos László, valamint pénztárosa, Keller László, megbeszélést folytatott Kárpáti József főtitkárral a Magyarok Világszövetségével való együttműködésről, a magyar kultúra ápolásának, hazalátogatni kívánó honfitársak utazása elősegítésének és megönnyitésének érdekében.
