Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-07-11 / 14. szám
ÜLÉSSZAK munka felhasználásának hatásfoka, az árszínvonal sem volt minden esetben kedvező, továbbra is feszültség van a beruházási piacon, a műszaki -tudományos gondolatok lassan realizálódnak —, a pénzügyminiszter mégis joggal állapította meg: az 1969. év gazdasági eredményei összességükben kedvezőek, bennük a szocialista tervgazdálkodás és a szocialista reform módszereinek érvényesülése a meghatározó. A kedvező tendenciák folytatódását igazolják egyébként máris 1970 első öt hónapjának eredményei is. Joggal állapította meg Riss Jenő képviselő, a terv- és költségvetési bizottság előadója: „1968 még az új gazdaságirányítási rendszer ,próbaévé’ volt, 1969 már a kibontakozó reform esztendeje. Az eltelt időszak eredményeiből leszűrt tapasztalatok az új irányítási rendszer életképességét igazolják.” A pénzügyminiszter expozéja, a vita is mélyrehatóan elemezte az országot sújtó veszedelem, az árvíz pusztítását, majd az Országos Vízügyi Hivatal elnöke idézte fel a szörnyű napok emlékét, jelentést téve az országgyűlésnek a védekezés, a helytállás erőfeszítéseiről is. Noha az árvízi károk, a védekezés költségei mintegy 3 milliárd forintot tesznek ki, mindez szinte kis összeg ahhoz képest, milyen kárt okozhatott volna az árvíz, ha nem sikerül a védekezés. Az éjt nappá tevő helytállás, a magas fokú technikai felkészültség, a lakosság fegyelmezettsége, az ország népének felsorakozása a bajba jutottak mellett, az emberi öszszefogás nagyszerű példája. A jelentés egyébként kitért a feladatokra is: az állam, a társadalom segítségével gyorsított ütemben épülnek újjá az elpusztult falvak, a kormány még ebben az évben megtárgyalja az árvízvédelem további programját, amelybe beletartozik — nagy tanulsága ez az árvíznek — a Duna-medence országai vízvédelmi együttműködésének fokozott erősítése is. A pénzügyminiszter is kitért rá — szinte nemzeti jelszó, mozgalom ma már —, növeljük az 1970. évi nemzeti jövedelmet 1 százalékkal, és ez a mintegy 3 milliárdra rúgó összeg pótolja az árvíz elpusztította értékeket. A vita, a mezőgazdasági és élelmezésügyi, az egészségügyi miniszter jelentése is, sokoldalúan egészítette ki a költségvetés végrehajtásáról, az ország problémáiról szóló miniszteri expozét. A nagy gondok közepette is optimizmus hatotta át az országgyűlés nyári időszakának tanácskozását. De ennek az optimizmusnak szilárdak az alapjai: elért eredményeink, reformpolitikánk életképessége, céljaink realitása és a nép bizalma. Cs. I. Kádár János És dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter (balról) képviselőkkel a tanácskozás szünetében Vályi Péter pénzügyminiszter expozéját tartja Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Zsamszrangij Szambunak, a Mongol Népköztársaság nagy népi burálja elnöksége elnökének meghívására június 25-én hivatalos, baráti látogatásra Mongóliába utazott. Képünk: Losonczi Pál és kísérete a Ferihegyi repülőtéren Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke jelentést tesz az árvízi helyzetről az országgyűlésnek A UJZTRÁIÍAÍ MAGYAROK, IV. S YDNE Y-MITT AGONG BARTÓK AUSZTRÁLIÁBAN A mai magyar, kultúra „utazó nagykövete” a Bartók-zene. A Bartók-életmű hatásával, a bartóki gondolat erejével Ausztrália-szerte találkozhattam. Sydney. Weinkart-villa. A férj osztrák, a háziasszony magyar. Fogadás az Ausztráliában turnézó Bartók-vonósnégyes tiszteletére. Zeneértő, zenekedvelő család. Fischer Anniét, világjáró zongoraművésznön-TENTH EASTER FESTIVAL MARCH 26 to 30, 1970 FRENSHAM and STURT, MITTAGONG, N.S.W. két is vendégül látták, amikor Sydneyben adott hangversenyt. A kellemes, szellemi feszültséggel teli társalgás hirtelen megszakad. Kontyos, nagyszemű kislány ül a zongorához: Ádám Jutka. Magyarul törve beszél, második generációs, húszéves. Bartókot játszik. Kultúráltan, tehetségesen. A muzsika fájdalmas színeit, borongó derűjét, rejtett tüzeit, egyedülállóan magyar és általános emberi mondanivalóját egyaránt felszínre hozza. Nyolcéves volt, amikor szülei kivándoroltak. MITTAGONG Kisváros. Az ausztrál zeneművészet egyik központja. Egész telep, amely az állam minden részéből fogadja továbbképzésre a zenészeket, zenepedagógusokat. Az évente, húsvétkor megrendezésre kerülő zenei fesztiválnak rangja van: nemcsak a kontinens nagy eseménye, a nemzetközi zenei tőzsdén is „jegyzik”. Az idei fesztiválon a Bartók Vonósnégyes szereplése volt a fő vonzerő. Nagyterem, ötszáz főnyi, lelkes, zeneértő hallgatóság. Játszik velem a csalóka emlékezet: mintha csupa ismerős ülne itt, a pesti Operaház, a Zeneakadémia nézőteréről ismerném az arcokat. A többség valóban magyar. Eljöttek Sydneyből, mert szeretik a zenét, szeretik Bartókot; eljöttek, mert magyar művészek szerepelnek, mert vonzza őket minden, ami a magyar kultúrát jelenti számukra. A Bartók-kvartett „érzi” a közönséget. Felülmúlja önmagát, árad a zengő, telt zene. Az édes Mozart, a szabályos, derűs és boldogtalan, a dallamos Mozart után Durkó Zsolt, a fiatal magyar zeneszerző alkotása következik: modern, ideges, zaklatott, szabálytalan zene. Aztán Farkas Ferenc egy dallamos és mégis ízig-vérig mai száma, majd a várva-várt Bartók-mű: az Opus 4. (A pengetős tétel után felszisszen a vájtfülű közönség: fergeteges taps, ráadás és újra ráadás.) INTERJÚ PIKLER RÓBERTTAL A hangverseny szünetében találkoztam Pikier Róberttal, a nagyszerű karmesterrel, a mittagongi fesztivál és az ausztráliai zenei élet egyik központi alakjával. Sétálunk a fűszeres illatú kertben, az idegen csillagok alatt. — Hogyan hatott művészetére a fiatal korában elsajátított zenei anyanyelv? — kérdezem. — A magyar nyelvet talán felejtettem, a zenei anyanyelvemet azonban nem. A zenével kapcsolatos minden zenei ismeretem át meg átszövi a Bartók-élmény. Bartók a huszadik század klasszikusa, Mozart- és Beethoven-formátumú zenei óriás. — Van-e kapcsolata az élő magyar muzsikával? — Sok mai szerzőt ismerek. Farkas Ferencet, Szokolayt, Durkó Zsoltot. A kiadómtól megkapom az új műveket. Nagyra becsülöm a modern magyar iskolákat. A jelenlegi zenei' világhelyzetre jellemző a zenei modernség, és ennek ürügyén sok a felületes alkotás. Jólesik látni, hogy a fiatal magyar művészgenerációra az útkeresés és a korszerűségre való törekvés mellett az elmélyült tudás a jellemző. Ez vonatkozik a magyar szellemi életre is, amely pezsgő és izgalmas. — Mit érez az emigráns művész a szülőfölddel kapcsolatban? Három Ady-sor jelzi talán a probléma bonyolultságát: „Elűzött a földem”; „Fel-feldobott kő”, amelyet visszahúz az anyaföld, vagy „Az Érből elindult művész befutott a nagy, szent Óceánba”. — Érdekes kérdés, amely engem is — ha nem is ebben a formában — sokat foglalkoztatott. Elkerültem Magyarországról: ez olyan realitás, amelyet tudomásul kellett vennem. De hazahúz a zene. És mindig izgat, hogyan boldogul az egykori szülőföld. A művész — különösen a zenész — hazája a nagyvilág. Engem személy szerint nem kínoz a honvágy, de a magyarságom nem vethetem le. Két éve voltam otthon. Érdekelt minden. Én elégedett vagyok Ausztráliában, és mégis úgy éreztem, hazamegyek, és otthon is éreztem magam. — Gondolt-e már otthoni szereplésre? — Amikor hazautaztam, turista voltam és rokonlátogató. Ha azonban lenne alkalom, ha bemutatkozhatnék a hazai közönség előtt, szívesen vezényelnék. Számomra öröm lenne és szép kötelesség. Olvastam a Magyar Hírekben a külföldön élő képzőművészek kiállításáról. Arra nem gondollak, hogy — tekintve a magyar zene világszerepét és a világban vezető szerepet játszó, külföldön élő magyar zenészek sajátos helyzetét — milyen izgalmas és egyedülálló művészi szenzáció lehetne a külföldön élő magyar zeneművészek otthoni találkozója? TALÁLKOZÁS KRAUSZ LILI ZONGORAMŰVÉSZNŐVEL Az Amerikai Egyesült Államokból jött át Mittagongba. Szenvedélyes ember. — Nekem Bartók olyan természetes, ahogy lélegzem. A zongoraművészet nemzetközi világában, mint Mozart-specialistát tartanak nyilván, és a szelíd Mozartnak látszólag ellentéte a démoni Bartók. Mindketten isteni zenészek és a közös nevező bennük a belső erő, a tűz, amely belülről világítja meg zenéjüket. 1946-ban jártam otthon. Jól éreztem magam. Hangversenyt, sajnos, nem adtam. Én egy pillanatra sem szakadtam el a magyar népzenétől, a magyar daltól. A világjáró művész megtanulja, hogy emberiségben gondolkozzék, nem pedig országokban és politikai mezőnyökben. Én is világpolgár vagyok ebben az értelemben, de ha magyar szót, magyar zenét hallok, ösztönösen boldogabb vagyok. Nincs ellentét a világművész és a nemzeti művész között. A magyarságom olyan szín, amely integrálódik zenei világképemben. És ennek jelképe számomra Mozart és Bartók. A fegyelmezettség és a fegyelmezett formák mögött a pokoli tűz. * A Bartók Vonósnégyes a sydneyi szálloda előtt kocsit várt, hogy a repülőtérre induljon újabb városokba, újabb hangversenyek megtartására. Egyszer csak a magyar főkonzul, Kázmér Zsigmond érkezett izgatott örömmel: „A Bartók Vonósnégyes megkapta otthon a Kossuth-díjat.” És a másik hír: „A Bartók-emlékév alkalmából, decemberben, az ENSZ közgyűlés számára Bart ók-hang verseny lesz, amelyet a vonósnégyes fog adni.” 3
