Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-13 / 12. szám
Komlódtótfalu: ez maradt a házból (MTI felv.) ^wiA>>AA/t<¥V^OVwvwVMvr»'¥^rwvvMWvvvvv^r»vv^rr<v»~r»~ii~«vvvv«~»*iri*i*ii*i*irvy^*f*i*i^ *1*1*1^ ** ^*^**a*************** DORA DE PÉDERY-HUNT életét. Ezek az órák sokkal gyötrelmesebbek és nehezebbek voltak, mint a legutóbbi dunai árvíz kezdeti órái, amelynek kivédésére volt idő felkészülni. Mire az ország közvéleménye tudomást szerzett arról, hogy mi történt a Nyírségben, már régen működésbe lépett az ország árvízvédelmi gépezete, már mozgásba lendült az az óriási szervezet, amelyre egyszerre két roppant feladat súlya nehezedett. Megakadályozni az ár terjedését és a ■ víztömeget arra a mintegy százezer holdra lokalizálni, amelyet az első hullám elborított, megmenteni a falvak, tanyák, kisvárosok lakosságát s az árvízkárosultak vagyonából annyit, amennyit lehet. Soha ilyen békés mozgósításra nem került még sor a magyar árvédelem történetében. Az Országos Vízügyi Hivatal szakképzett elhárító osztagai az ország távoli tájairól is azonnal útnak indultak, s velük egyidőben a Magyar Néphadsereg gépesített alakulatai, magyar és szovjet helikopterek, amelyek az árvédelem tizedik napján közzétett kimutatás szerint több mint háromezer órát töltöttek a levegőben s vagy hatezer ember életét mentették meg az utolsó pillanatban. A lánctalpas kétéltűek vették fedélzetükre azokat az ezreket, akik vízijárművel még elérhetők voltak s a közeli-távolabbi helységekbe, amelyeket nem fenyegetett az ár, több mint harmincezer embert telepítettek át. A film- és televízióhíradó szalagjai megőrzik a hadsereg és a polgári védelem nagyszerű együttműködésének cselekedeteit, azt az óramű pontossággal dolgozó harci szervezetet, amely a legalattomosabb és legkegyetlenebb természeti csapás, a víz ellen felvonult és felvette a küzdelmet. Valahány magyar és külföldi újságíró ezekben a napokban az árvízi területen járt, legendás történeteket jegyzett fel, fegyelmezett katonák, polgári védelmi alakulatok és névtelen önkéntesek munkájáról, akik hátukban a támadó vízzel, szemközt az iszonyú nyomás alatt megroggyanó gátakkal, két veszedelem közé zárva védekeztek a gátszakadások ellen, míg a vízügyiek főhadiszállásán a mentési és védekezési munkálatokkal párhuzamosan már készültek az elöntött területek felszabadításának, az összeomlott falvak újjáépítésének, az élet újraindításának tervei. Az árvíz tizenegyedik napján százezerről huszonhétezerre csökkent az elárasztott holdak száma, és a védekezés eredményeképpen megközelítőleg egymillió hold mezőgazdasági terület megmenekült a veszélytől. Az árvízi védekezés a Felső-Tiszától Szegedig húzódott, mert az árvíz ötödik napján veszedelmesen áradni kezdett a Maros és olyan súlyos helyzetbe került Makó városa, hogy ott délen is el kellett rendelni a részleges kiürítést. Az elemi csapás következtében sok ezer magyar család mindenét elvesztette, lakásának romjait, ingóságának roncsait találta meg az iszap alatt, amikor a terület felszabadulása és a szükséges egészségügyi védőintézkedések után visszatért falujába. A védekezés és a mentés hősies óráiban már megmozdult az egész magyar társadalom, hogy segítséget nyújtson az árvízkárosultaknak. Az árvizes területet többször felkereste Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes, majd részletes helyszíni szemlére repült Fock Jenő, a kormány elnöke és a kormány több minisztere. Az újjáépítendő területre kormánybiztosokat neveztek ki, akik az állami és társadalmi segítség hatalmas erőit szervezetten használják fel az újjáépítés érdekében. Az árvíz okozta kár nagyságát ma még pontosan nem lehet * felmérni és öszszegszerűen kifejezni, de ezekben a május végi napokban már közismert, hogy az újjáépítés anyagi és műszaki feltételei, anyag, munkaerő és szállítóeszköz rendelkezésre áll. Az építésügyi és városgazdálkodási miniszter helyszíni látogatásán bejelentette, hogy a lerombolt falvak újjáépítésére — több mint 5000 lakás vált a víz martalékává — típusterveket készítenek és bocsátanak a lakosság rendelkezésére. Az 1970. késő tavaszán lezajlott magyarországi árvíz drámai történetét majd feldolgozzák, s ebben a históriai munkában a szívszorító fejezetek mellett lesz egy szívmelegítő fejezet is, amely arról szól, hogy ez a kis ország milyen nagy lélekkel viselte el az elemi csapást, milyen volt az a segítőkészség, amely az egész országban megnyilvánult a védekezésben, a mentésben és az újjáépítésben egyaránt. B. G. Ki ne erezné, hogy egyre növekszik annak az erőnek a hatása, amely a szétszóródott magyarok különböző nemzedékeit ténylegesen vagy gondolatban, alkotásokban hazavonzza. Nem azonos i z az erő a honvággyal, amely betegség, lázas állapot. Egyszerű és nagyon is józan visszakapcsolódás ez a gyermekkor világához, amit mindenki magával visz, akárhova vesse is a sorsa. Józan, mert nem elfojtott ösztönök csatornáin keresztül, hanem a tudatos dolgok józanságával merít abból a tiszta vizű forrásból, amelyet a gyermekkorban fogékonyan átélt kultúra jelent mindenkinek. Kanadából hozott értő, finom asszonykéz egy kis rézplakettot. Aki formálta, maga is asszony, a kisplasztika művésze. Témáit mégsem asszonyos törékenység jellemzi, sokkal inkább erő, nagyon egyéni látásmód és ami asszonyoknál talán a legritkább, helyenként intellektuális humor, irónia. A művésznő, Dora de Pédery-Hunt, a kanadai királyi akadémia tagja — magyar származású. 1958 óta tucatnál is több kiállításon mutatta be plakettjeit a világ nagyvárosaiban. Magyarországra most küldte első művét, egy öntött rézérmét, amely a nagy nemzetközi kiállításokon ezt a feliratot viselte: The poet Endre Ady. öklén pihenő Adyfej: nem az ismert Székely Aladár kép romantikus pózában, hanem egy megfáradton is erőt sugárzó gondolkodó. Szemében az emberiség szomorúsága, kételyei és hite. Beck ö. Fülöp harcos, fiatal Adyja, Ferenczy Béni éterien tiszta Ady-feje után talán a legemberibb Ady-portré; csak olyan valaki álmodhatta meg, aki a mi korunkban fogta fel a költő versüzeneteit. És hogy ez a hazától távol történt, az csak ennek a felfogóképességnek az érzékenységét és Ady egyetemességét bizonyítja mindennél jobban. Dora de Pédery-Hunt érmeinek technikája is érdekes. A szokásosnál plasztikusabbak, darabosabbak, nyersebbek. Ha fényképen látjuk — és sajnos, egyelőre csak így ismerhettünk meg néhányat —, az az érzésünk, hogy nagyméretű szoborművekkel van dolgunk. A művésznő így magyarázza ezt: „Többnyire Az Ady-érem öntött és nem vert érmeket készítek. Az öntött plakett egy darab szobor. Nagyon közvetlen eljárás ez. Gyakorlatilag semmi sem hatol a művész és a kész mű közé.” Nemcsak technikában, de szemléletben és témában is nagyon eredetiek Dora de Pédery-Hunt érmei. Az itt fényképen bemutatott másik plakett Churchillt ábrázolja háttal ülve, kabátban, kalapban, s ezzel a szokatlan beállítással hallatlanul szellemesen fejezi ki, ahogy a sztereotip külső figurává oldja a jelentős angol államférfi komolyságát. De a kis figura ugyanakkor nyugalmat, kitartást és állhatatosságot is áraszt. Dora de Pédery-Hunt kedvelt műfaja az érem. „Az érem olyan, mint a rövid vers — vallja a művésznő —, amelyben kevés szóval sokat lehet mondani — nincs idő magyarázatra —, a művész mondanivalóját azonnal meg kell hogy értsék." A nagy nemzetközi kiállításokon bizonyára sokakat késztet majd megállásra a most hazatért érdekes költőfej is. De a hazai közönségnek egy rövid szócskával mégiscsak többet mond majd, hiszen egy egész szellemi közösség minden összetartozása fogalmazódik meg benne: ADY. Ezért jó, hogy hazakerült most. Állandó, megbecsült helye a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz. Köszönet érte a művésznőnek és a művészlelkű asszonynak, aki hazahozta, dr. Kunvári Bellának. Vezér Erzsébet A Churchill-plakett Harkanyfürdő vízmedencéjéhez kerül, tői aktja Debrecenben •egyetemet díszíti majd (Novotta Ferenc felvételei) ROSL/6ETBE/V Lesenyei Márta Szilágyi Erzsébet szobrát a U. kerületben állítják fel Meszlényi János: Állapotos asszony című szobra a kiskunfélegyházi kórházban kerül felállításra Szabó Gábor: Fényi Gyula portréját a kalocsai könyvtárban helyezik el Szabó László nól aktját az egyik új lakótelepen helyezik el
