Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-13 / 12. szám
E'iSWB A* olcsvaapáti gátátvágás, a Szamos völgyéből a Tisza medre felé ömlik a viz Tunyogmaiolcs romokban A századforduló, majd a Jj. nagy világválság idején másfél millió magyar kényszerült idegenbe, főleg az ipari munkanélküliek és a szegényparasztság köréből. Az északi dombvidék, a Cserehát ezerszám lökte a legújabb kori népvándorlás országútidra az éhhalál fenyegette embereket. A négy-öt aranykoronás földek nemzedékről nemzedékre újratermelték a menekülésvágyat, a felszabadulás előtt idegenbe, utána munkaalkalommal gazdagabb tájakra — mostanra az elnéptelenedés olyan méretekét öltött, hogy több tucat csereháti községet „elhaló" kategóriába sorol a közigazgatás. Rakaca, közel a csehszlovák határhoz, tipikus csereháti falu, lakosságának csaknem a fele próbált szerencsét a tengeren túli világban. A keserves élet, a 3,8 aranykoronás földek mindennapos küzdelmei húzódnak meg a nagyfokú elvándorlás mögött. A búcsúzók azzal intettek istenhozzádot, hogy ha megszedik magukat, hazafelé igazítják a szekerük rúdját. Az új sors azonban megannyi nehézséggel torlaszolta el a visszavezető utat, sokuk végleg ottrekedt, megkínlódva az emésztő honvágy fondorlatos cselszövéseit. Mert az ember arra képes ugyan, hogy közgazdasági kategóriákban gondolkozzék, érzelmeiben azonban megmarad a szükebb haza, a szülőföld bűvkörében. A falu, mely nem tudott kenyeret adni a felnőttnek, a gyermekkor emlékeiben édenítve éde-Szabad-e ? sedik, következésképp sírig tartó elkötelezettségre bírja az embert. Ezek után jöjjön a szónokiasnak tűnő kérdés: joga van-e idegenbe szakadt hazánkfiának szülőföldjéhez, közelítve témánkhoz: joga van-e ahhoz, hogy élte alkonyán — mondjuk — ötezer dollárt ajándékozzon szülőfalujának? Válaszoljunk rá szocialista társadalmunk érdekei szerint, őszintén, nyíltan: igen, feltéve, ha adományát nem köti számunkra elfogadhatatlan politikai feltételekhez. Hlebick János, több évtizedes amerikai honosság után, hetvenesztendös korában hazalátogat szülőfalujába, Rakacára. A gyermek- és ifjúkor emlékei vonzzák, továbbá édesanyja sírja, örvendezve szembesíti a régit az újjal, a módos házakat az emlékbeli viskókkal. Maga is szegényparaszt-származék, már hogyne örülne egykori játszópajtásai változott életének. Nos, faluja iránti szerétéiből és elkötelezettségből megajánl ötezer dollárt közhasznú célra, könyvtár építésére. Egyetlen kívánsága van: helyezzenek el rajta egy emléktáblát, fia nevével, aki mint amerikai pilóta, a fasiszta Németország ellen vívott háborúban vesztette életét. Ö volt az egyetlen gyermeke. Hlebick János hat éve járt itthon. A pénz két évvel ezelőtt megérkezett, takarékban kamatozódott mindaddig, amíg el nem csitultak az önéletrajzírás divatjára emlékeztető lokális viták. Szélsőséges nézetek ütköztek meg józan meggondolásokkal, már-már veszélybe került maga a létesítmény. A május 9-én lezajlott alapköletevési ünnepélyen már béke és jókedv honolt. Ha csak ez az egy eset jelezné, nincs minden rendben ezen a téren, a publicista veszteg maradna. 1968. november 30-án felavatták Kiss József költő szobrát szülőfalujában, a mezőcsáti gimnázium udvarán. A költő emléke szomorú sorsot élt meg, vandál kezek elpusztították egyetlen emlékművét is, leverték a márvány emléktáblát szülőháza faláról. Rendszerünk példás elégtételt szolgáltatott Kiss József emlékének, nemcsak szobrot emeltek neki, a márványtáblát is pótolták, s a község tanári kara és tanulóifjúsága elkötelezte magát a költő kultuszának ápolására. Alapkölerakási ünnepség Rakacán A sikeresnek joggal mondható, emelkedett ünnepségre árnyékot vetett egy sugdolózásokból kikerekedett hír: egy Kanadában élő idős férfi, Kiss József-rajongó, számos, a költőre vonatkozó emlékanyag birtokosa, levélben felajánlott száz aranydollárt, hozzák belőle rendbe a költő szülőházát, s a szobát, amelyben a szegény falusi kocsmáros fia meglátta a napvilágot, rendezzék be múzeumnak. Nos, a felajánlás lármás ellenkezést váltott ki, elfogultságok szökkentek talpra, afféle „magyaros rátartiság": csak nem hagyjuk, hogy holmi amerikai lazítson fel itt minket... (A szülőház, persze, ugyancsak „laza" állapotban, már-már dűlőfélben volt akkor.) Ügy vélem, a „nemes valuta” ilyetén „behozatalai’ nem veszélyezteti szocialista rendünket, minden bizonnyal nemesebb a megajánlók szándéka, mint — teszem azt — a pénzes turisták költekezési módja. Nem fékezni, ösztönözni illenék az efféle megajánlásokat. Gulyás Mihály (Megjelent az Elet és Irodalom május 23-1 számában) (Novotta Ferenc felvétele) 1970. május 15-én olyan elemi csapás zúdult Magyarország északkeleti területére, amelyhez fogható a vízügyi szakemberek szerint négyötszáz évenként következik be. A felhőszakadás és a Túr, a Kraszna, a Bodrog, a Szamos és néhány kisebb patak, csatorna egyszerre, néhány óra alatt az eddig ismert maximumok fölé emelkedett s ugyanakkor súlyos helyzet alakult ki a szom-Mentés az utolsó pillanatban magas hegyekben megindult gyors olvadás következtében órák alatt öt-hat métert emelkedett a Tisza és mellékfolyóinak a vize, s az árvíz oly gyorsan és olyan erővel tört ró a szabolcs-szatmári végekre, hogy a védekezéssel egyidőben meg kellett kezdeni a legszomorúbb árvédelmi munkát: a mentést. A felső Tisza vidékén a szédos Romániában is. A víz majdnem százezer holdat borított el, tucatnyi falu a szószoros értelmében végveszélybe került, az utak járhatatlanná váltak, a vasútvonalakat elsöpörte az áradat, házak százai dőltek romba néhány óra alatt, a veszélyes területen pedig majdnem rtegyvenezer ember várta, hogy megmentsék a puszta A közelmúltban a Városligetben nyilvános, állandó jellegű szoborparkot nyitottak. Azokat a képzőművészeti alkotásokat mutatják be, amelyek az ország különböző helyein kerülnek felállításra. Az első kiállítás anyagából mutatunk be néhány alkotást. * SZOBORPARK Herényi Jenő: Négyalakos kompozíció (a szobrot az oroszlányi általános Iskolánál állítják föl) Tar István: Bronzlovas. A Kacsóh Pongrác úti lakótelepre kerül Mlkus Sándor szobra, a Női alak kígyóval, Konyorcslk János fehérmárvány térdelő női aktja a Pest megyei pártbizottság kútfigurája Hajdúszoboszló dísze lesz Garami Lent: Kutas a Kossuth Lajos
