Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-13 / 12. szám

Ifjúságpolitikánk Bartók előtt tiszteleg a világ cA iubibuMii eAztmAÁ ümujfi2éJg.L&rs^ata t Egy legújabb kormányrendelet az eddigi Országos Oktatási Tanácsot átalakította és így létrejött az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács. Gondolom, nem szükséges különösebb indokolás az intézkedés értelmé­ről. Az ifjúság helyzete, politizálása, beillesz­kedése a társadalmi gazdasági rendszerbe minden ország számára elsőrendű fontosságú kérdés. Alig két hónapja a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatot hozott az ifjúság ügyében, amely széleskörűen vizsgálta az egész összetett és bonyolult témát. A vizsgálódás eredményének és a határozat­nak egyik legfontosabb megállapítása, hogy nincs szükség az általános politikától elválasz­tott, külön ifjúsági politikára, más szóval nincs két társadalom, egy, amely a felnőttek­ből és egy, amely a fiatalokból tevődik össze. Az ifjúság szerves része a társadalomnak, és a soraiban jelentkező gondok és nehézségek általában társadalmi okokra vezethetők visz­­sza. Országunkban tehát egységesen vizsgál­juk a kérdéseket, ezen belül természetesen külön-külön is elemezzük az egyes rétegek sajátos helyzetét. Az ország 25 év alatti lakosainak száma kereken 3 millió 700 ezer, tehát a lakosságnak több mint egyharmada. Ez a korosztály teljes egészében a felszabadulás után nőtt fel, köz­vetlen élménye nincs sem a Horthy-rendszer­­röl, sem a háborúról, sem általában a kapita­lizmusról. Ha a generációs különbségről vagy esetleg ellentétről beszélhetünk, akkor legfel­jebb ebben a vonatkozásban. A nemzedékek között természetesen mindig van különbség, ami következik az életkorból, az ízlésből, vér­­mérsékletből és a másfajta, értékítéletekből. A problémák gyökere azonban valahol ott rej­lik a felnőttek társadalma és a felszabadulás után felnevelődöttek között, hogy más a viszo­nyítási alapjuk. Az idősebbek, akik maguk még emlékeznek a kiáltó társadalmi különb­ségekre, a munkanélküliségre, a városi és falusi nyomorra, a szocialista építés eredmé­nyeit általában 1945 előtti állapotokkal vetik össze. A fiatalok azonban nem érezvén a mun­kanélküliség görcsös szorítását, az osztálykü­lönbségeket, akik már a kulturális és társa­dalmi egyenjogúság légkörében nőttek fel, a szocializmus során jelentkező feszültségeket és ellentmondásokat egyoldalúan á gyakorlati építés hibáiból vezetik le. Nem sokat törőd­nek tehát a tőkés rend szívósan továbbélő maradványaival, amelyek nem egyszer elő­idézői voltak a torzulásoknak, hanem ezeket kizárólag a szocializmus belső természetéből próbálják magyarázni, s éppen ezért nem az eredmények és hibák folyamatának összefüg­gését látják, hanem hajlamosak az utóbbiak eltúlzására. Mindez ugyanakkor annak bizo­nyítéka, hogy a szocializmust a saját gazda­sági-társadalmi rendszerüknek tekintik, s ép­pen e magatartás az egészséges türelmetlen­ségnek, a gyorsabb előrehaladás, a fejlettebb igazgatási formák igényének a jele. Nincs itt helyünk kitérni a kérdés minden vonatkozására. Csupán néhány oldalát érint­jük most. Tapasztalataink szerint a fiatalok munka­­erkölcsét nagyban befolyásolja a munka­helyi légkör, a bánásmód és az adott kollek­tíva munkafegyelme. A fegyelmezett, szorgal­mas, öntudatos környezet segít a legtöbbet abban, hogy a fiatalok a munkásosztály után­pótlásaként megtalálják önmagukat, hivatásu­kat. Sajnos bizonyos ellentmondások, ellen­ható tényezők akadályozzák ezt a folyamatot. A fiatalok egy része komolytalanul viselkedik a munkahelyén, fegyelmezetlen, tiszteletlen munkatársaival, rombolja a munkahelyi er­kölcsöt, ezzel kivívja az idősebbek bírálatát, sőt sokszor túlzó megállapításait. Az idősebb dolgozók egy része viszont rossz példát mutat a fiataloknak. így keletkeznek aztán a külön­böző munkahelyeken a „nemzedéki viták”, így vonnak le mindkét oldalon elhamarkodott kö­vetkeztetéseket. A szakszervezetek véleménye is az, hogy a végzett munka alapján kell meg­ítélni mindenkit, függetlenül attól, hogy mikor született. Éppen azért úgy véljük, hogy az iga­zán jól dolgozó fiatalok érdekeit védelmezve el kell érnünk, hogy megkapják az őket meg­illető bért. A fiatal dolgozók bére, fizetése a többi dolgozóéval együtt fokozatosan növeke­dett. A bérfejlesztésből, a nyereségből, a kü­lönböző jutalmakból általában arányosan részesülnek. Alacsony és meglehetősen unifor­mizált azonban a kezdő szakmunkások, illetve a kezdő fiatal dolgozók bére, fizetése, jóllehet a tavalyi év végétől a vállalatoknak módjuk van rá, hogy maguk állapítsák meg, ki meny­nyit érdemel. Változás azonban még alig ta­pasztalható, mert nem differenciálják a kez­dők bérét. Ez pedig rossz hatással van a fia­talokra. Fékezi lendületüket, ha azt látják, hogy közülük még a legkiválóbbak sem kerül­hetik el az életkor alapján a „megkülönböz­tetést”. A munkahelyek jelentős részében a tartósan kiválóan dolgozó fiatal munkások is kevesebbet keresnek, mint az idősebbek. És ezek az igazságtalanságok az értelmiségi, alkalmazott fiatalság körében sem ismeretle­nek. Ezeket a jogos panaszokat is figyelembe kell vennünk, amikor a munkaerő-vándorlás­ról beszélünk. A dolog természetéből követ­kezik, hogy az úgynevezett „vándormadarak” nagy része az ifjúság köréből kerül ki. Van­nak, akik ezért egyértelműen a mai fiatalságot marasztalják el. Természetesen nem adhatunk felmentést azoknak, akik tulajdonképpen a munka elől menekülnek, azért lépnek ki újra és újra. A fiatalok pályakezdésének, beillesz­kedésének elemzésénél azonban mégiscsak abból indulhatunk ki, hogy a többség szeretné megtalálni a helyét az életben s a munkában. És ha ez sok fiatalnak csak nehezen sikerül, ezért nemcsak és nem elsősorban őket lehet hibáztatni. Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy a mai ifjúságnak „túlságosan kinyílt a szeme”, a mai fiataloknak „túlságosan nagy a szája”. Ismét csak arra hivatkozhatunk, hogy bár nem tagadjuk, találkoztunk köztük kibírhatatlan modorú fiatalemberekkel is, követelődzőkkel és szerénytelenekkel, a dolog lényege mégsem ez. Egyáltalán nem vagyunk megelégedve az­zal, ahogyan ma az ifjúság demokratikus jo­gai az üzemekben érvényesülnek. Ezeket a jogokat már több mint húsz esztendeje rög­zítették az alkotmányban, biztosítja azokat a Munka Törvénykönyve, nem hagyják figyel­men kívül az üzemek kollektív szerződései, és közvetve a szakszervezetek alapszabályai. A fiatalok jogaikat a szakszervezetek és az ifjú­sági szervezetek útján érvényesíthetik. Lehe­tőségük a jogok gyakorlására nagyjából meg­egyezik a felnőttekével, de különböző okok miatt még nem azonosak. Legtöbbször a rosz­­szul értelmezett tekintélyelv készteti hallga­tásra a fiatalokat. Nem tartjuk még kielégí­tőnek a dolgozó ifjúság széles rétegeinek be­vonását saját ügyei intézésébe. Sok helyütt még nem jöttek rá, hogy csak így tanulhatnak meg az új korosztályok élni a demokrácia ad­ta lehetőségekkel, jogaikkal, s csak ez bizto­síthatja, hogy felnőtté válva átvegyék az üzem, az intézmény, az ország irányítását. A demok­rácia természetesen nem azt jelenti, hogy min­dent, amit egy ifjú mond, helyeslünk, csak azért, mert fiatal mondta. A demokrácia vitát feltételez a hibás nézetekkel, bizonyos türel­met az esetleg nem rokonszenves kifejezési mód iránt, s a vélemény pozitív magjának tiszteletben tartását. Emellett feltételezi a kö­telességek betartását is! Olyan iskola ez, amelyben tanuló és tanár egyformán tanulhat, ha nem is egyforma mértékben. Azt jelenti-e ez, hogy vitáink vannak a l fiatalsággal? Nem. Az ifjúság nagy több­sége alapjában bizakodó társadalmunk fejlő­dését illetően. Életútjuk elején álló emberek­ről lévén szó, ez összefügg azzal, miképpen biztosítja a mi társadalmunk az egyén céljai­nak elérését. A továbbtanulás lehetősége kor­látozott, s még korlátozottabbnak tűnik az olyan fiatalok szemszögéből, akik elképzelé­seikhez képest megrekedtek. Mi, idősebbek tudjuk, hogy az élet, a változások a legtöbb esetben gyógyírt kínálnak az esztendők folya­mán a kapott sebekre. A fiatalok azonban még nem rendelkeznek ilyen tapasztalattal, s kevésbé türelmesek. , A fiatalok közül sokan mondják, hogy ma összeszűkült érvényesülési lehetőségük, az 1945-ös vagy akár az 1957-es időszak fiataljai­nak lehetőségeihez képest. Kétségtelen: e két időszakban, főleg a felszabadulást követő esz­tendőkben a fiatalok nagy tömegei kerültek vezető beosztásba s ma már ilyen tömeges generációs csere nincs. Ma azonban mások a követelmények és mások az igények. Tanul­tabb, jobban képzett fiatalságra van szüksé­günk, amely ugyanakkor jelentős gyakorlatot is szerzett a szocializmus építésének különbö­ző területein. Az előrehaladás kiegyensúlyo­zottabb és alapjá a jól végzett munka, a te­hetség, a szocialista eszmék, a nép ügyének hűséges szolgálata. Pethő Tibor llllllllllllllillllllllllllllllllllllllllltllllllllliillliliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiillillllllll Lapunk egyik korábbi számában hírt ad­tunk arról, hogy Bartók Béla halálának 25. és születésének 90. évfordulója tiszteletére meg­rendezésre kerülő ünnepségsorozat lebonyolítá­sára Bartók Béla Emlékbizottságot hoztak lét­re. Mivel a nagy zeneköltő emlékezete messze túlnő hazánk határain, a Bartók Béla Emlék­­bizottságra hárul a hazai és a külföldi ünnep­ségek koordinálása is. A bizottság munkájáról és az ünnepségek programjáról adott tájékoz­tatót május végén dr. Simó Jenő művelődés­ügyi miniszterhelyettes és Behringer Éva, a Bartók Béla Emlékbizottság titkára. A nagy zenetudós halálának 25. évforduló­ján, szeptember 25-én ünnepi ülést tart a Bartók Béla Emlékbizottság. A fővárosi ta­nács rendezésében a művész életét, munkás­ságát bemutató kiállítás nyílik meg a Buda­pesti Történeti Múzeum metszettárában. Az­nap este az Erkel Színházban az Állami Hang­versenyzenekart Lórin Maazel vezényli, köz­reműködik Fischer Annie. Az Állami Opera­ház szeptember 26—27-én új rendezésben mutatja be Bartók három színpadi művét. A szeptember 25-én kezdődő Budapesti Zenei Hetek keretében 40 hangversenyen a legki­válóbb magyar és külföldi karmesterek, elő­adóművészek közreműködésével csendülnek fel Bartók művei. A vidék zenei életében jelentősnek ígérke­zik a június végén Debrecenben megrende­zésre kerülő hagyományos Bartók Béla Nem­zetközi Kórusverseny, amelyre 19 külföldi és 34 hazai kórus jelentkezett. A Kulturális Kapcsolatok Intézete vándor­­kiállításai Bartók Béla életéről és munkássá­gáról, Szabolcsi Bence tanulmányával, már bemutatásra kerültek Bolognában, Párizsban és Prágában s folyamatosan a jövő év már­ciusáig láthatók lesznek Európa országaiban, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államok­ban is. Kiállításra alkalmas fotóanyagot kül­denek a többi közt Japánba, Brazíliába, Uru­­guayba, Chilébe, Argentínába, Olaszországba, Ausztráliába, Indiába, Franciaországba, Spa­nyolországba. Három Bartók-ihletésű grafikai kiállításra is sor kerül Angliában, Ausztriá­ban és néhány szocialista országban. Párizsban, a magyar és a francia UNESCO bizottság együttműködése nyomán zajlott le a Bartók hét, Baselben Werner Fuchs elnökle­tével megalakult Bartók Béla Emlékbizott­ság kiállítást rendezett és Bartók-emléktáb­­lát leplezett le, s a Magyar Állami Hangver­senyzenekar, Ferencsik János vezényletével adott koncertet. A magyar művészek külföldi vendégszereplései ezekben a hetekben is folynak. Június közepén Franciaország több városában lépnek fel művészeink, Nizzában, pedig magyar hét keretében rendeztek emlék­estet. Angliában a Bartók Vonósnégyes szere­pel december 1—15 között, Ausztriában szep­tember 17-én a Collegium Hungaricumban Bartókné Pásztory Ditta és Tusa Erzsébet vendégszerepei a Bartók-emlékesten. Mont­­reux-ben augusztus 25—szeptember 1. között a Magyar Rádió és Televízió Szimfónikus Ze­nekara Lehel György vezényletével, Sionban augusztus 25—27 között a Budapesti Filhar­móniai Társaság Zenekara Kórody András vezényletével lép fel. A Német Szövetségi Köztársaságban október 11. és november 1. között a Bartók Vonósnégyes vendégszerepei, míg november 12 és december 4 között a Se­bestyén Vonósnégyes ad Bartók-emlékkon­­certet. Hollandiában a filharmónikusaink a július 28—29-i kerkradei zenei fesztiválon sze­repelnek. Finnországban júliusban a Bartók Vonósnégyes a jyväskyläi fesztiválon adózik a nagy zeneköltő emlékének. Svédországban ugyancsak júliusban ad hangversenyt a Bar­tók Vonósnégyes. Az Egyesült Nemzetek Székházában, New Yorkban kiállítást tervez a Bartók Béla Em­lékbizottság az Emberi Jogok Napja alkalmá­ból, s ezzel egyetemben 1970. december 10-én fellép ott a Bartók Vonósnégyes. líj könyvek Fehér Klára—Nemes László: Mecsetek, ba­sák, efíendik. Ütikalandok sorozat. Illusztrált, 193 oldal 30,50 Ft Sági Károly—Zákonyl Ferenc: Balaton úti­könyv fotóillusztrációkkal, 581 oldal 88,— Ft Palotai Boris: Pokróc az ablakon, kötve 360 oldal 33,50 Ft Mit akar ez az egy ember I—n. Vas István összegyűjtött versei, kötve, 338 oldal + 356 oldal * 59,- Ft Molnár Géza: Elfogynak az éjszakák kötve, 318 oldal 33,50 Ft Eösze László: Forr a világ, kötve, 318 oldal 15,— Ft Magyar Műemlékvédelem 1967—1968. Kötve, 446 oldal, 464 képpel 116,— Ft Fehér Lajos: Agrár- és szövetkezeti politi­kánk 1965—1969. Kötve, 361 oldal 35,— Ft Pölöskei Ferenc: Kormányzat, politika és parlamenti ellenzék 1910—1914. Kötve, 358 oldal 53,— Ft Tompa József: A mai magyar nyelv rend­szere 1. (Bevezetés — Hangtan — Szótan) Kötve, 599 oldal 90,— Ft Tompa József: A mai magyar nyelv rend­szere □. (Mondattan) Kötve, 578 oldal 90,— Ft Az új könyvek megrendelhetők a KULTÜRA Külkereskedelmi Vállalattól (POB. 149, Budapest 63.), vagy külföldi megbizottaitól. DÍJTALAN FILMVETÍTÉS A gazdasági élet képei A milánói Montecatlnl-Edison cégtől vásárolt Ucenc alapján nagy hatásfokú, új növényvédószert gyárta­nak a Peremartonl Ipari Robbanóanyaggyárban. Képünkön a lepárlóberendezés ellenőrzése folyik mhnrtei Magyar légügyi kül­döttség járt Ameriká­ban. Képünk a mia­mi repülőtéren ké­szült a visszautazás alkalmából: Lénárt György, a MALÉV vezérigazgatója és Hűvös Sándor, a KPM légügyi főosztályának vezetője (mindketten középen), Kerekes Ferenc, a Progressive American Tours ma­gyar részlegének ve­zetője, felesége, kis­lánya és Schutz Z. Rudolf, az Air India budapesti kirendelt­sége igazgatóján&k társaságában. (Dr. Szalal Gyula, Miami, felvétele.) Jobbra: kép a Milánói Magyar Klub megnyitásáról A JUBILEUMI ÉV-ben hazalátogató külföldön élő honfi­társak és magyarországi hozzátartozóik, barátaik részére szeptember 30-ig minden héten csütörtökön délután 14 órakor a MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE SZÉK­HÁZÁBAN (Budapest, VI., Népköztársaság útja 101.) díj­talan filmvetítést rendezünk. Június 18-án az UTAZÁS A KOPONYÁM KÖRÜL, június 25-én A VERÉB IS MADÁR (főszereplő: Kabos László) kerül bemutatásra. Az épülő Beremendi Cementmfl forgókemencéinek első alkatrészei Csehszlovákiából érkeztek hazánkba (MTI felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents