Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-30 / 11. szám
N EM IETKÖZÍ VAJAIK,jai igen előkelő helyre sorolják. Frissebb bizonyítékai is vannak azonban annak, milyen a tekintélye vásárunknak: mind több a külföldi kiállítónk. Az idei vásáron a 33 országból érkezett külföldi kiállítók mintegy 57 000 négyzetméternyi területen mutatják be termékeiket. S a 33 közül 23 ország hivatalos kiállítással van jelen. A szocialista országok reprezentatív bemutatói mellett a Budapesti Nemzetközi Vásáron részt vesz Algéria, Anglia, Ausztria, Belgium, Brazília, Dánia, Elefántcsontpart, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, India, Japán, Kanada, Lichtenstein, Luxemburg, Norvégia, az NSZK, Olaszország, Pakisztán, Svájc, Svédország, Spanyolország, Szíria és az Egyesült Államok. A felsoroltak közül első ízben van jelen Kaftada, Pakisztán és Elefántcsontpart. örülünk, hogy a vásár külföldi látogatóinak növekvő száma híven tükrözi külkereskedelmünk tendenciáit, a hazánk iránt erősödő bizalmat is. Hadd mutassunk itt rá rögtön arra is, hogy külkereskedelmünk ütőképességét nagymértékben erősítette az immár harmadik esztendeje életbelépett gazdasági reformpolitikánk. Az elmúlt esztendőkben jelentősen megnőtt a vállalatok önállósága, rugalmas árrendszer lépett életbe, létrejött a termelők és a külkereskedelmi vállalatok közös anyagi érdekeltségi rendszere, amely gazdaságos exportra és Importra serkent. Számos termelővállalat önálló külkereskedelmi jogot is kapott. Mindez a Budapesti Nemzetközi Vásáron az árubemutatók választékának bővülésében és a termékeik minőségének, színvonalának emelkedésében is kifejezésre jut. Előrevetíti tehát a reményt, hogy az idei vásáron még intenzivebb lesz a kereskedelmi tevékenység, mint az eddigieken volt. Magyarország kereskedelmi kapcsolatai ma már szinte az egész világra kiterjednek. Miközben e sorokat írjuk, éppen Latin-Amerikában tárgyal pénzügyminiszterünk. Szeretnénk, ha együttműködésünk e fontos földrészre is kiterjedne. Noha külkereskedelmünk fő bázisa — és ez természetes — a szocialista országok közössége, a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk az utóbbi tíz évben szinte dinamikusan fejlődött. Míg 1949-ben csak 3,2 milliárd devizaforintot képviselt külkereskedelmünk ezekkel az országokkal, 1969- ben mór 15,2 milliárdot. A fejlett tőkésországok részesedése külkereskedelmünkben jelenleg mintegy 25 százalék. Miután hazánk az importhoz szükséges devizát kivitele révén biztosítja, kereskedelempolitikánk fő célja, hogy a külső piacokon megteremtse a magyar export növelésének lehetőségeit. E törekvésünk egyébként a fejlett .tőkésországok tendenciájával is kezd egybevágni, hiszen egyre jobban hódít az a felismerés, hogy a saját export növelésének előfeltétele a szocialista országokból való import növelése. Anglia, a skandináv országok máris részlegesen liberalizálták a velünk folytatott kereskedelmüket, növekszik a fejlett tőkés országokkal ipari kooperárciónk. Mindez természetesen nemcsak ipari-gazdasági probléma, hanem politikai is: s a békés gazdasági verseny, a fokozódó gazdasági együttműködés a béke erőinek szolgálatában áll. A Budapesti Nemzetközi Vásár tehát jó, nemes célokat szolgál. Szeretnénk, ha minden látogatójában erősítené a „good wilV'-t, az oly fontos bizalmat. Budapest szeretettel várja, fogadja a vásárra érkező vendégeit, a külföldi látogatókat, üzletembereket, és kívánja: érezzék jól magukat! Cs. 1. Kanada kiállítása ÜJ magyar találmányok Az Apolló—11 az USA pavilonja előtt A műszeripar újdonságai <tVámos László felv.) AUJZTRÁLÍAÍ MAOYARO II. SYDNEY Dombok és öblök városa. Az emlékek filmje peregni kezd: látom magam előtt a Harbour Bridge ívét (amelyen át Sydney magyarjai Budára mennek). Felfordított kagylók egymásutánját idézi fel az Operaház épülő tömbje. Érzem a kis motoros enyhe hintázását a habok tetején, ahogy elsuhanunk „tengernézőben” az épülő hullámvasút előtt. Aztán kikötünk az öngyilkosok sziklájánál. Járom a Double Bay utcáit, ahol olyan-otthonos a magyar szó. (A beszámoló szűkreszabott terjedelme sajnos csak néhány sietősen felrajzolt ceruzavonást engedélyez, ezért elég a tájképekből, térjünk vissza az emberekhez.) • A sydneyi magyarsággal úgy ismerkedtem, mint aki a tengert akarja poharanként meregetni. Aztán új ismerőseim egy csoportjával újra találkozhattam a magyar főkonzulátus által szervezett felszabadulási ünnepségen, április 3-án. Hullámzott a tömeg, mosolygós arcok vettek körül; kézről kézre adtak, éreztem a rokonszenv áramát. Hallgattuk Kázmér Zsigmond főkonzul rövid felköszöntőjét, majd a miniszter szavait: a légkör nem volt „hivatalos”, sehol semmi feszesség. (A sydneyi televízió és rádió másnap tárgyilagos és udvarias formában emlékezett meg arról, hogy hazánk területén 25 éve végétért a háború.) ST. GEORGE - BUDAPEST foglalkozott. Attila is ebben a csapatban kezdte pályafutását, majd Sydneybe került át. Az idősebb Abonyi két éve járt otthon, és persze szorgalmasan filmezte a Fradimeccseket. A fia is FTC-rajongó: — miről álmodik a csatár? —, hogy kissé kiforgassam a régi sláger szövegét. Attila boldog lenne, ha klubja lehetőséget teremtene számára és egy-két hétig Budapesten készülhetne fel, Alberték társaságában. Pongrácz úr, a klub elnöke hozzátette: szívesen meghívnák Albert Flóriánt közös edzésre. Talán egy-két barátságos mérkőzésre is futná energiájából. „Ahogy vannak testvérvárosok, úgy érezzük, a Fradi testvércsapatunk és ezt talán nem tekintik szerénytelenségnek.” „A gondolat kitűnő, meg kell valósítani” — mondta erre a magyar főkonzul, Kázmér Zsigmond. Abonyi Attila szívesen felelgetett az újságíró kérdéseire: nős, felesége nem magyar; Attila jól beszél magyarul, de csak nagyon ritkán olvas. Aztán ő kérdez: „Mi történt a magyar futballal?” Szerencsére új vendégek érkeztek a klubba, nem kellett felelnem. A klubban színes élet folyik, nagy a forgalom. Táncolnak, vacsoráznak, és nem utolsósorban a póker-masinákon játszanak. Megnézzük a házat, a bejáratnál Budapest domborművű képét a Parlamenttel, a kis könyvtár futball-szaklapjait és könyveit, és beszélgetünk a vezetőség érdekes terveiről. Az egyesület nemcsak a magyar sport, de a magyar kultúra fellegvára is szeretne lenni. Szívesen rendeznének kép- és fotókiállítást, mutatnának be magyar filmeket, látnának vendégül magyar művészeket. „Az vezet minket, mondta az elnök, hogy legyen Sydneyben egy Budapest í{lub, amely akár száz éven át, ha már az alapítók régen nem lesznek, hirdesse a magyar fővárosra emlékező bevándorolt magyarok hűségét egykori szülőföldjükhöz.” SZENT ERZSÉBET ÖREGEK OTTHONA Amikor Sevecsek Anna néni telefonon elmagyarázta, hol találom meg az öregek blacktowni otthonát, nem gondoltam volna, hogy akkora utat kell megtennem, amennyivel itthon Fehérvárig érnék. A látogatás maradandó élmény, mert a ház igazi „otthon”: külön szobák minden embernek, rend és tisztaság mindenütt. Boksányi úr, az egyházközség idős elnöke kalauzolt körül, mutatott be az otthon lakóinak. A St. Elisabeth Home for Aged Hungarian People egyike azoknak a sajnos nagyon ritka magyar létesítményeknek, amelyek különböző politikai pártállású és vallású emberek áldozatkészségéből születtek. Pater Forró energiája, türelmes szervezőkészsége segítette keresztül a szép elgondolást a tornyosuló akadályokon: a gyűjtés eredményes volt. Egyházak, intézmények és egyes emberek, a piarista öregdiákoktól a volt gyógyító nővérekig — Sevecsek Anna néni és Fugentia nővér jelenleg egy gyermekóvoda tulajdonosai — sokan tettek alapítványt egy-egy szobára. Az otthonnak magyar orvosa van, jó magyaros kosztot adnak, jól érzik magukat a lakók. Tóth bácsi a lelkemre kötötte, hogy ezt megírjam, és kétszer is parolázott, értesülve arról, a vendég a távoli szülőföldről érkezett. A társalgóban zongora, televízió és az asztalon a friss virág mellett a Magyar Hírek agyonolvasott példányai. Hol is kezdjem sydneyi élményeim sorát? Vajon hol találkozhattam egyszerre és együtt a legtöbb magyarral? Természetesen a futballmeccsen, ahol éppen úgy mondták el mindenféle falábúnak a helyzeteket kihagyó csatárokat, éppúgy szidták a bírót, mint egy pesti pálya nézőterén. A St. George-Budapest játszott a Prága csapatával. A szurkolók a Budapest egyetlen magyar játékosát biztatták és a fiatal Abonyi Attila — különben huszonötszörös ausztrál válogatott — szép góllal hálálta meg a bizalmat. (Végeredmény 3:1 a „pestiek” javára.) Este azután a klubban találkoztunk a játékossal, aki büszkén újságolta, hogy a világhíres Jasinnak is rúgott gólt. Kisgyerek volt 1957-ben, amikor szülei nekivágtak a világnak. Melboume-ben telepedtek le. Apja, aki világéletében imádta a focit, a melboume-i magyar csapattal A Szent Erzsébet Öregek Otthona. Jobbra: Abonyi Attila a kővetkező futballista generációval, Robival
