Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-30 / 11. szám
Se ff éli/ az árvízkárosultaknak A Tisza—Maros vidékére váratlanul rászakadt hatalmas árvíz nemcsak a magyar társadalom különböző rétegeit mozgatta meg, hogy a katasztrófa áldozatainak segítségére siessenek, hanem sokat azok közül a magyarok közül is, akik a világ más tájain élnek. Közülük olyanok, mint például özv. Magyar Györgyné amerikai állampolgár, akinek állandó tartózkodási helye ez idő szerint Budapest és így az eseményekhez közel tartózkodik, 10 000 forinton adott át a Magyarok Világszövetségének az árvízkárosultak javára. Garai József svédországi lakos, malmöi hajógyári munkás is éppen Budapesten járt május 22-én és 75 svéd koronát adott át a Magyarok Világszövetségének ugyancsak azzal a kéréssel, hogy juttassa el az árvízkárosultaknak. A Világszövetség mindkét kérést köszönettel teljesítette. Mivel egyidejűleg számos, a világ különböző tájain működő magyar klub, egyesület, kulturális, segélyező csoport, sok család, honfitársak fordultak azzal a kérdéssel hozzánk, hogy segélyeiket az árvízkárosultak számára hová juttathat ják el, ezúton is közöljük mindazokkal, akik adakozni kívánnak az árvízkárosultak javára, hogy adományaikat a Magyar Vöröskereszt „Nemzetközi segély" csekkszámlájára: 235—90171— 3501 küldjék el. Hatalmas árvíz szakadt május közepén a Szamos és a Tisza vidékére. Harmincezer ember, katonák és a lakosság, védte a gátakat, az emberi életet és a vagyont. Harminchat községet és Makó városát ki kellett üríteni. Szinte az egész ország megmozdult az árvizkárosultak megsegítésére. Sok-sok millió gyűlt össze és sók magyar család adott otthont az otthon nélkül maradtaknak. Képünk a mentési munkákat mutatja be, katonai kétéltűeken, csónakon, gyalog, ahogy lehet, mentenek embert, állatot. Péter János külügyminiszter meghívására a közelmúltban Magyarországra érkezett Aldo Moro, az Olasz Köztársaság külgyminisztere és tárgyalásokat folytatott a két országot érintő kérdésekről, valamint Európa békéjének és biztonságának kérdéseiről (MTI felv.) A LAKÁS-OLLÓ Jelentős határozat született a lakáskérdés megoldására. A második világháború szomorú öröksége, hogy Európa számos országa lakáshiánnyal küzd. Ez alól nem kivétel hazánk sem. A lakásépítés és az ezzel összefüggő feladatok évek óta a gazdaságpolitikai célkitűzések homlokterében helyezkednek el. Ennek megfelelően a lakásépítésre fordított összegek emelkedtek, az építés üteme meggyorsult, a rászorulóknak mind több lakás jutott. Az adatok tanúsága szerint — olvashatjuk a határozatban is — az elmúlt két évtizedben egymillió új lakás épült, a családok egyharmada költözhetett új otthonba, csökkent a lakások zsúfoltsága, sokat javult a lakások felszereltsége, ahogyan köznapi szóval jellemezhetjük: minősége, önmagában is sokat mond, hogy az új lakások egyharmadát az állam építtette, döntően az új városokban, ipartelepeken és a fővárosban. Az 1960-ban elindított 15 éves lakásépítési terv 1975-ig egymillió új lakás építését tűzte feladatul. Közben a városodás folyamata is meggyorsult, a lakásépítés a városokban nem növekszik a lakásigények teljes kielégítésének mértékéig. Több az igénylő, mint az új lakás. Az „olló” — a szükséglet és a teljesítés — két szárát közelebb kell hozni egymáshoz, átfogó intézkedéseket szükséges folyamatba tenni — erre a megállapításra jutottak eddig minden fórumon, ahol a hazai lakásproblémára komplex módon kerestek megoldást. Az eddig nyilvánosságra került irányszámok szerint a negyedik ötéves tervben — 1971— 1975 között — 400 ezer lakást kell majd építeni, százezerrel többet, mint amennyi a harmadik ötéves terv időszakában épül. Az évi lakásépítési átlag a mostani 63 000-ről tizenhétezerrel emelkedik és eléri a 80 000-ret. Rendkívül figyelemre méltó az az elhatározás is, hogy az összlakásépítéSből 50 százalék állami — központi költségvetési, szövetkezeti és vállalati — erőforrásokból valósul meg. A lakásépítési programban fontos helyen szerepel a munkáscsaládok és a családalapító fiatalok lakáshelyzetének javítása, valamint a fővárosi lakásépítés, amelynek feltételeit úgy kell módosítani, hogy a lakáshelyzet jobb legyen az országos átlagnál. A negyedik ötéves terv időszakában várhatóan a lakásszükséglet 34 százaléka a fővárosban, 43 százaléka a vidéki városokban és kiemelt településeken, 23 százaléka a községekben jelentkezik. Ahhoz, hogy a lakásépítés követni tudja a lakásszükséglet területi megoszlását, az összes lakásépítés 77 százalékát (310 000 lakást) a városokban és kiemelt településeken kellene megvalósítani. A fővárosi lakásépítést arányosan kb. 135 000-rel kellene növelni. Természetesen ilyen arányú lakásépítésre nem lehet számítani. A lakásépítés műszaki-gazdasági megalapozásánál a reális feltételekből, a lehetőségekből kell kiindulni: az összes lakásépítésnek legalább a kétharmadát kell a városokban, döntően többszintes lakóházakban megépíteni. Az arányosabb teherviselés és a társadalmi igazságosság elvét érvényesíti a határozat a lakbérek rendezésénél is, azt a jogos igényt támasztva, hogy a lakbér fedezze vagy közelítse meg a lakóházak folyamatos fenntartási, üzemeltetési, karbantartási és felújítási költségeit, és fejezze ki a lakások minőségének különbségét. A jelenlegi alacsony lakbér köztudomásúan a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elég. Az államnak ezért a lakbérbevételen kívül évente mintegy 2 milliárd forinttal kell támogatnia a tanácsi bérházak fenntartását, s ez az összeg a lakásállomány bővülésével tovább nő és jelentős eszközöket von el a lakásépítéstől. Az olcsó bérlakás előnyeit az összes bérből és fizetésből élő dolgozóknak csupán a fele élvezi, terheit viszont az egész lakosság viseli. A lakbérek és lakásépítési és fenntartási költségterhek aránytalansága igazságtalan különbségeket eredményez a hasonló jövedelmű családok életszínvonalában. Az egységes elvek szerint kialakított új lakbérrendszerrel — amely a komfort nélküli lakásokat nem érinti — az ellentmondás is fokozatosan feloldódik. Így egyrészt lehetővé válik, hogy az állam a jelenlegi dotáció megszűnésével, a jövőben több anyagi erőt tudjon koncentrálni az új lakások építésére, a régiek felújítására. Másrészt az 1971. július 1-én életbe lépő lakbérek is segítik majd, hogy a családok Önkéntes elhatározásuk alapján, létszámuknak, anyagi teherbírásuknak megfelelő nagyságú és minőségű lakásokban lakjanak, hogy a lakásigények, az állam által nyújtott szociális kedvezményeket is figyelembe véve, célszerűen differenciálódjanak. A lakbérrendezés módja, mint azt más szocialista országok tapasztalatai már bizonyítják, bonyolult feladat, hiszen az alacsony lakbér része a kialakult életszínvonalnak. (A lakbéremelés országosan mintegy 700 ezer összkomfortos és félkomfortos bérlakásra terjed ki, s egyáltalában nem érint körülbelül 250 ezer komfort nélküli bérlakásban lakó munkáscsaládot.) Ezért született olyan döntés, hogy a lakbéremelés bevezetését a kormány életszínvonal-politikájával összhangban kell elvégezni úgy, hogy egyetlen munkás-, alkalmazott család életszínvonala se csökkenjen. Ezért a lakbéremelkedésnél keletkező összegkülönbséget bérkiegészítés formájában minden lakásbérlő megkapja. A lakásellátásban elért eredményeinkre büszkék lehetünk. A felszabadulás óta a lakosságnak mintegy egyharmada költözhetett új lakásba, a lakosság további része pedig minőségileg jobb lakáshoz jutott. De még ma is százezres nagyságrendben vannak olyan családok, amelyeknek nem kielégítő a lakáshelyzete, és az igények is napról napra nőnek. Az egészséges, jó lakás a családok természetes és alapvető szükséglete. Számos szociológiai vizsgálat bizonyítja, milyen veszélyeket rejt magában a megfelelő lakás hiánya a családi élet normális fenntartása, a gyermeknevelés, az egészségügyi viszonyok, a kulturális színvonal emelése szempontjából. A kedvezőtlen lakáshelyzet az oka esetenként a családi és társadalmi problémáknak. A szocialista állam ezért tartja elsőrendű feladatának a lakásállomány fejlesztését, a lakásviszonyok mielőbbi megjavítását. Az állam egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a lakásépítés volumenének növelésére, az építőipar és az építőanyag-ipar fejlesztésére. A határozat a lakáskérdésről jelentősen meggyorsítja a megoldást. A teljesen megnyugtató helyzet eléréséhez azonban még idő és további komoly erőfeszítés szükséges. P. T. LEVELEK A BOY SZOLGÁLAT POSTÁJÁBÓL „Kedves Uram! Legyen szíves küldjön egy jó doboz csokoládét, és egy csomag virágot Miss M. S-nak (cím), és a kártyára írja rá „Lőve Pete”. Benyújtott számláját címére a kívánt módon el fogom küldeni. Tisztelettel (aláírás), Glasgow." Bár a levél magyarsága már nem hibátlan, de érthető, s a kérés szintúgy. A levél, számos társával, a budapesti Boy Szolgálat címére érkezett, azt követően, hogy hirdetés jelent meg a Magyar Hírekben, amelyben a Boy Szolgálat közli, hogy bármilyen megbízást szívesen vállal és elintéz. A különleges igényekre álljon itt még egy — elintézett — megbízatás: „Szeretnék egy Budapesten lakó hölgyismerősöm névnapjára egy szál vörös rózsát küldeni — írja egyik ügyfelük Norvégiából — ajándékcsomagolásban és egy általam küldött névjegy kíséretében. A magyar naptár szerint Ildikó nap március 10-én van, tehát szeretném, ha a küldemény március 10-én délelőtt 10—11 óra között lenne átadva .. Nagyon sok az érdeklődő, akik a szolgáltatás feltételeit szeretnék megtudni, mivel az említett hirdetés eléggé szűkszavú. A Boy Szolgálat egy ténykedéséért általában 10—15 forint térítést számít fel. Ehhez jönnek a megbízás költségei, készkiadásai. Utóbbiakra természetesen nem lehet egységes tarifát készíteni, hiszen a kívánságok egyéniek, költségeik a legkülönbözőbbek lehetnek. Más az ára a rózsának tavasszal és ősszel, egy szálnak és tíznek, és így tovább. Tapasztalat szerint a megrendelők többsége ismeri a magyar árakat, de kívánságra a Boy Szolgálat levélben közli előre is, a kért szolgáltatás, megbízatás költségeit. Nagyon sürgős esetben, ha a levelezés lebonyolítására már nincs idő, arra is hajlandó, hogy előre hitelezzen és teljesítse a megbízatást, s csak azután nyújtja be a számlát. Ha a megbízó a megbízással egyidejűleg pénzt is küld, a Boy Szolgálat igyekszik a teljes összeget felhasználni; amennyiben mégis marad belőle, azt a megbízó nevén további rendelkezésré nyilvántartja; ha pedig a megbízás költségei meghaladnák a küldött összeget, a különbözeiét hitelezi és utólag számolja el. A megbízatás költségeit a megbízók elküldhetik a Magyar Nemzeti Bank útján, vagy csekk formájában közvetlenül a Boy Szolgálat címére: Budapest, V., Bajcsy- Zsilinszky út 20. (Tájékoztatásul közöljük, hogy a Magyar Nemzeti Bank egy USA dollárt 29,97 forintért számol el.) A Boy Szolgálat természetesen minden kérdésre, érdeklődésre szívesen és költségmentesen válaszol, illetve küld ármegjelölést egy-egy kívánt megbízatás költségeiről. b. BUDAPESTI A felszabadulás negyedszázados évfordulóját ünnepelve számvetést készítünk arról, hogyan fejlődött hazánk e 25 esztendő alatt, mit alkotott népünk. Az eredmények ranglistáján igen előkelő helyen szerepel iparunk. Nos, a számok és dokumentumok átböngészése helyett e napokban kézzelfoghatóbb bizonyítékát is tudjuk nyújtani annak, miként emelkedett a magyar ipar nívója, hogyan változott struktúrája, és hogyan állnak helyt termékei a világpiac hatalmas versenyében. A Budapesti Nemzetközi Vásárra gondolunk, amely május 22-én ismét megnyitotta kapuit, és valóban hű tükre e negyedszázad fejlődésének. A látogató 200 000 négyzetméter fókuszába sűrítve végigtekintheti a magyar ipar eredményeit, megbizonyosodhat tettrekészségéről, és következtethet potenciális energiájára is. Megkönnyíti ezt az áttekintést a részt vevő vállalatok ama törekvése, hogy saját fejlődésük negyedszázados útját is igyekeznek bemutatni. Mindez, nyugodtan mondhatjuk, jóleső érzéssel, ne féljünk a szótól, büszkeséggel töltheti el a hazai látogatót. Ne feledkezzünk meg azonban arról — noha a magyar látogatósereg kritikája, elismerő szava egyáltalán nem közömbös —, a vásár célja elsősorban mégis az, hogy külföld számára mutassa tükrét eredményeinknek. Félreérthetetlenül erre utalt dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter is a vásárt megnyitó beszédében: „A cél: többet, jobbat termelni és jól elhelyezni áruinkat a külföldi piacokon". Hatalmas árubemutató tehát a Budapesti Nemzetközi Vásár, célja megmutatni iparunk termelőkészségét, szállítóképességét, bizalmat kelteni, a bizalmat növelni a magyar termékek iránt. A vásárok ilyen irányú jellegváltozása egyébként — szemben a régi jellegzetességgel, amikor csak eladni törekedtek — jól tudjuk, világtendencia. Ahogy az ismert kereskedelmi definíció fogalmazza: „A vásár információs központ, amely a ma piacát tükrözi a holnapi üzletkötés céljaira, és a holnapi fejlődési tendenciákat a holnaputáni üzlet- és kereskedelempolitika számára". A budapesti vásár minden tekintetben megfelel e célkitűzéseknek. Dicsekvésnek hatna természetesen e kijelentés, ha csak mi hangoztatnánk. De a külföld véleményét idézzük. A Budapesti Nemzetközi Vásárt ma a világ gazdasági szaklap-Az építőipari gépek kiállítása (Vámos László felvételei) EXCLUSIVIDADE EXPORT IMPORT BODOLAY TELEFONE 22-1672 Tokaji aszú Tokaji szamorodni édes Tokaji szamorodni száraz Badacsonyi kéknyelű Badacsonyi szürkebarát Egri bikavér Pecsétes barackpálinka Pecsétes szilvapálinka Hubertus Baracklikőr és még számos kiváló minőségű magyar bor és szeszesital különlegesség Brazíliában 2
