Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-08 / 5. szám

JCőm^áthi/ Jlíhziéní A VERES PÁLNÉ QIMNÁZIUM TANÁRA A magyar ének- és zeneoktatás hírnevét — úgy véljük — jól ismerik olvasóink. A Kodály Zoltán ihlette zenepedagó­gia szép eredményeket ért el országszerte, és megismerésé­re, tanulmányozására a világ szinte minden tájáról érkez­tek már hazánkba szakemberek. A zenei általános iskola is — olyan iskolatípus, ahol a közismereti tantárgyak oktatá­sával párhuzamosan erőteljes és speciális ének- és zeneok­tatás folyik — a Kodály által ihletett zenepedagógia doku­mentuma. Képeink — Székely László felvételei — egy bu­dapesti zenei általános iskola életét mutatják be. RIPORTER: Mióta tanít a Veres Pálné gimnáziumban? KOMJATHYNE: Itt kezd­tem tanári pályafutásomat, ezerküencszázötvenkettőben. Sőt utolsó éves egyetemista koromban itt folytattam a ta­nítási gyakorlatomat. RIPORTFR: Milyen sza­kos? KOMJATHYNE: Magyar­­angol. Furulyázó Hegedűóra. Lent: Szolmizálók RIPORTER: Milyen lénye­ges változásokat észlel az első évben és a mostanában tanított diákok arculatán? KOMJÁTHYNÉ: A Veres Pálné gimnázium eredetileg lányiskola volt. Névadója alapította 1869-ben Országos Nőképző Egyesület elneve­zéssel. Csupán ezerkilenszáz­­hatvanhárom óta veszünk fel fiúkat is. A közvélemény azonban még ma is inkább leányiskolának tartja, ezért kevesebb fiú jelentkezik hozzánk. Vagyis ötvenkettő óta megváltozott iskolánk nemek szerinti összetétele. Más vonatkozásban a tanár és diák viszonya változott so­kat az elmúlt évek során. Annak ellenére, hogy csak­nem egykorú voltam a tanít­ványaimmal, amikor az el­ső osztályomat tanítani kezdtem, mégis nagyobb volt az úgynevezett „tanári respektem”, mint most. Igaz, akkoriban magam is igye­keztem ezt megteremteni, mert a korom tiszteletére nem számíthattam. Az ifjúság manapság az élet minden területén sokkal gátlástalanabb. Ez természe­tesen az iskolában is érez­teti hatását. Pozitív és ne­gatív vonatkozásokban egy­aránt. Ha jó az iskola szel­leme, akkor a gátlástalanság — vagy nevezzük felszaba­­dultságnak — inkább pozitív hatású. Ügy érzem, hogy a mi iskolánk szelleme jó. Továbbá az én pedagógiai gyakorlatom ideje alatt meg­nőtt a tanulók igénye önma­gukkal és a társadalommal szemben is. Ez összefügg az­zal, hogy ma már egy bizo­nyos tanulmányi szintet kell elérni annak a diáknak, aki középiskolába akar kerülni. RIPORTER: Megfelel-e az iskola a megnövekedett igé­nyeknek? KOMJÁTHYNÉ: Nehéz kérdés. A többi középiskolai típusból is el lehet jutni egyetemre, de a gimnázium speciális feladata az egye­temre való előkészítés ... A jól végző, a megfelelő szak­tárgyakban önálló gondolko­dásra képes tanuló el is jut az egyetemre. Iskolánkból évek óta a diákok mintegy hatvan százalékát veszik fel egyetemre. Az eredeti kérdésre vála­szolva összefoglalóan azt mondhatom: a reform tan­terveknek az a céljuk, hogy a gimnázium megfeleljen a megnövekedett igényeknek. RIPORTER: A magyarok­ról külföldön az a hír járja, hogy nyelvi antitalentumok. Mi erről a véleménye? KOMJÁTHYNÉ: Mennyire megalapozott ez a kérdés? RIPORTER: Annyira meg­alapozott, mint amennyire bármely más népről alkotott általánosító megállapítás. Tudomásom szerint ilyen­irányú összehasonlító sta­tisztika nem készült. Talán mindennek ellenére se tel­jesen légből kapott az emlí­tett megfigyelés, ha tekintet­be vesszük a magyar nyelv elszigeteltségét. KOMJÁTHYNÉ: Ebben nem hiszek. Hogy az ellen­kezőjét bizonyítsam, egy példát hoznék fel. Amikor tanári továbbképzésen vol­tam Angliában, ott a magya­rok nyelvkészségét az angol tanárok kiemelték, pedig a világ minden részéről vol­tak ott hallgatók. RIPORTER: Véleménye szerint miért csak olyan ke­vesen tanulnak meg egy ide­gen nyelvet a középiskola négy éve alatt? KOMJATHYNE: Különb­séget kell tennünk az isko­lák között a nyelvtanulás vo­natkozásában. Ugyanis van­nak nyelvi tagozatos osztá­lyokkal rendelkező iskolák. Ezekben magas óraszámban tanítják az idegen nyelvet. Itt a negyedik év végére olyan szintre jutnak a diá­kok, hogy a köznapi életben már könnyedén használják az idegen nyelvet az adott országban is. Más típusú osztályokban csak heti két órában tanulják az idegen nyelvet. Ez természetesen csak minimális alapot ad­hat. Azonban mindkét típusú tanítás megadja a kellő ala­pot, amelyre azután később építeni lehet. RIPORTER: Milyen mér­tékben használják a nyelv­­oktatásban a korszerű mód­szereket és technikai beren­dezéseket? KOMJATHYNE: Igyek­szünk például a nyelvórákon kiiktatni az anyanyelv hasz­nálatát. Azonban sajnos ke­vés még a technikai segéd­eszköz. Magnetofonunk és szemléltető képanyagunk már van. RIPORTER: Sok szó esik a pedagógus szakma elnőie­sedéséről. Véleménye sze­rint hogyan hat ez a folya­mat a tanítás színvonalára? KOMJATHYNE: Az emlí­tett folyamat kétségtelen tény. És mint minden egy­oldalúság, ez is kedvezőtlen hatású. Miért? Mondhatná valaki: a családban is első­sorban a nők nevelik a gye­rekeket. Miért baj, hogy ez a helyzet az iskolában is? Azért, mert a nőknek még ma is sokkal több a felada­tuk a családban, a háztar­tásban, mint a férfiaknak. A férfiak még mindig sokkal inkább adhatják magukat a munkának, mint a nők, mert az életükben lényegesen ke­vesebb az elterelő motívum. RIPORTER: Nem bánta meg, hogy tanár lett? KOMJATHYNE: Nem bántam meg, mert eddig nem csalódtam a munkám­ban. Talán szerencsém is volt, hogy mindig meg tud­tam találni a megfelelő kap­csolatot a tanítványaimmal. Salamon Pál Töretlen úton Portré Korvin Ottóról Két és fél évtizeden át a hivatalos Magyarország szennyet és gyalázkodást szórt rá, az embertelenség példájaként emle­gette. A temető sarkában levő sírján azonban minden év­fordulón friss virágok jelentek meg. Az emberi élet tartalmassága nem a leélt évek számától függ. Az a teljes élet, amely ha korán véget ér is, azt tar­talmazza, amiért érdemes élni. Nagybocskón, a máramarosi hegyek között született. Apja jól fizetett hivatalnok, anya jómódú, művelt német családból származó, nagyon olvasott asszony. A kispolgári családok jel­legzetes, befelé forduló életét élték. A szülők életcélja: ma­guknak nyugodt öregség, két fiúknak: nyugodt, biztos jövő. Korvin Ottó valóban ezen az úton indul. Kereskedelmi is­kolát végez. Közben két jelentős hatás éri. Az egyik: bátyja barátainak érdekes vitáit hallgatja: paraszti nyomorról, vá­rosi munkanélküliségről értesül, a materializmus fogalmával ismerkedik. A másik nagy hatás: Ady Endre. Nemcsak a szép szavak, a ritmus újszerűségei ragadják meg: a költő segített megér­teni a kort. Utolsó napjaiban, börtönnaplójában így emléke­zik: „Köszönök Ady Endrének minden sort, amit írt. Ö volt az első, aki bennem csendült...” Maga is írni kezdett. Írásai félénk, kissé szentimentális ifjú útkeresését mutatják. 1912-ben a május 23-i hatalmas munkásmegmozdulás — ami a „vérvörös csütörtök” néven került a történelembe — felébreszti érzelmes hangulatából. Majd, amikor 1917-ben az orosz forradalomról értesül, szinte falja a híreket, a katonák barátkozásáról a lövészárkokban, bekapcsolódik a Galilei-kör munkájába, amelynek bátyja, Kelen József mérnök egyik je­lentős tagja. Bátyjának felesége, Kelen Jolán írja: „1917 volt Korvin Ottó tanulóéve, a Galilei-kör volt az egyeteme.” Amikor 1918 januárjában a Galilei-kört betiltják, és a ve­zetők és az aktív tagok nagy csoportját letartóztatják, bátyja is köztük van. Ekkor lép akcióba. A rendőrség fennen hirdeti, hogy elfojtotta a háborúellenes „uszítást”, Korvin Ottó pedig ennek világos cáfolataként ezrivel ontja a hasonló tartalmú röplapokat a kaszárnyákban, gyárakban, az utcákon. Az 1918 őszi „őszirózsás forradalom” pillanatában engedély­re nem várva, újra indul a Galilei-kör, s tagjai Korvin ve­zetésével kiszabadítják a politikai foglyokat, köztük Snllai Imrét, Duczynska Ilonát, Mosolygó Antalt. Hivatali munkája és politikai tevékenysége közben Korvin Ottó rendkívül sokat olvas. A történelmet tanulmányozza, a természettudományokkal foglalkozik. Ha fáradt, kedvenc köl­tői között keresi a pihenést. Érdeklik a képzőművészetek. Rembrandt, Velasquez a kedvencei. Műveik szép reproduk­cióit őrzi. De szobájának falán a Kernstock Károly köré cso­portosult fiatal, modern, magyar festők eredeti képei is meg­jelennek. A Tanácsköztársaság alatt a belügyi népbiztosság politikai osztályának vezetője lett. Szervező készségét ekkor az ellen­­forradalmi próbálkozások ellen fordítja. Hihetetlen munka­bírása rácáfol törékeny testalkatára. Felelős és veszélyes posztján éberség és emberség jellemezte. Nem volt „vér­szomjas”. Egy alkalommal Szász Zoltánt, az ismert újságírót hallgatja ki nyilvános felszólalásával kapcsolatban, amit ellenforradal­minak minősítettek. Szász Zoltán már a fehérterror idején számol be erről a kihallgatásról, és részletesen elmondja, milyen érdekes eszmecsere keretében, a meggyőzés erejével próbált hatni rá Korvin Ottó. A proletárdiktatúra bukásakor maga kérte a vezetőktől, hogy Budapesten maradhasson. Pedig ő volt a legismertebb, a leggyűlöltebb a győztes rendszer szemében, nem számíthatott hosszú illegalitásra. És valóban, alig kezdhette meg a szer­vezőmunkát, egy este felismerték, letartóztatták. 1919. december 19-én ítélték halálra. Az ítélet előtt beszél­hetett családjának tagjaival. Olyan meggyőzően festegette előttük az egykor bekövetkező jobb jövőt, hogy egy percre szinte elfelejtették, hol vannak, miért jöttek. A halálos ítélet után két nappal született meg gyermeke. „Ember legyen, más kívánságom nincs” — írja róla. A gyötrelmes kínvallatások közepette is megmaradt büszke embernek, akit nem lehet megalázni. Tudatában volt hely­zetének, előre számíthatott sorsára, vállalta azt. „Harag nél­kül gondolok azokra, akik rosszak voltak hozzám — írja utol­só feljegyzéseiben —, mert ez tőlük természetes volt.” M. Kállai Magda EXPORT IMPORT BODOLAY TELEFONE. 2-^03^ Tokaj i aszú Tokaji szamorodni édes Tokaji szamorodni száraz Badacsonyi kéknyelű Badacsonyi szürkebarát Egri bikavér Pecsétes barackpálinka Pecsétes szilvapálinka Hubertus Baracklikőr és még számos kiváló minőségű magyar bor és szeszesital különlegesség Brazíliában 1______________________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents