Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-22 / 4. szám
Elmentek I i^- Egyszerre talpon termett, s futott a falakra, kiben / volt jártányi erő. Semmi kétség: a sátrak ott fehérh \ 'ja halmokon, a falak tövében holtak ezrei hevertel 1843-búl származó szőlőprés. A monda szerint Petőfi Sándor is ivott mellette a dömsödt mustból. A képen: Isztiméry László és Patay Árpád vizsgálja a prést Ez már nem múzeum, hanem a mindennapok valósága: termetes hordókban az egri borvidék kincse (MTI felv.) A Magyarországra látogató idegenek útiprogramjában szerepel a magyar borral való ismerkedés, a borvidékek meglátogatása, a kóstolás. Az ismerkedésnek ez a közvetlen módja sok barátot szerzett már borainknak. De nem árt, ha nem csak a bort. történetét is megismerjük. Mi most éppen ezzel, a magyar bor rövid, vázlatos kultúrtörténetével szeretnénk megismertetni az érdeklődőket. Ezért látogattunk el a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, amely hazánk mezőgazdaságának a történetét, fejlődését kutatja, a legrégibb koroktól napjainkig. Kalauzunk dr. Patay Árpád múzeológus. Szakterületéről, a borászati kiállításról beszél: ' ~ — A múzeum nemcsak évkönyveiben mutatja be, hanem kiállításaiban igyekszik megeleveníteni azt a küzdelmes folyamatot, amelynek során olyan hírneves termékek jöttek létre, mint például a világszerte ismert magyar bor. Még nem bizonyított, de minden valószínűsége megvan annak, hogy a vaskor időszakában már megtörtén-I. És másnap hajnalban szokatlan csendesség köszöntötte a felkelő näpoL Hahó! Emberek! karodott a török! még a sátrak ott fehérlettek ezrei hevertek, de törököt egyet sem lehetett látni. nagy örömrivalgásra Éva asszonyba is visszatért az /'■> _________élet. (206 GergelyJancsi kőm tdesanyd %4T X mák az aprócska Szelimnek az izto be a várba, épp az elébb, akit : első kirohanásnál zsákmányolt Iáiban találtunk. A török asszony elütő Jancsikát Jumurdsák sátorából, így a harci zaj elükével kicserélhesse 'iáért. TJkif érdekelne, T% mi hogyan történi 02 ostrom utána történelmi könyvekben elolvashasd. ■ magamis onnan jegyeztem ide röviden: győzelem híre gyorsan szállt nyu- ^ gatnak. Európa tapsol* es uftmgaftniín* denfeiol üdvözlő levelek magasztal- ‘ iák-a királyt Égerig főkapitánua Bornemisszaőergelu lett, mert a vész elmúltával Dobó István azonnal letette tisztjét. Ferdinand hiába akarta maradásra bírni. Dobd így válaszolt: „ Kötelességünket teljes ítettiik. Bár mások is teljesítet-' ték volna!" VEGE tek errefelé az első lépések a szőlőtermelés érdekében. A rómaiak idején már igen fejlett szőlőtermelés található Magyarország területén, természetesen a Dunántúlon, vagyis a pécs—mecseki borvidéken, Villány, Szekszárd, Badacsony, Buda, Ászár, Mór és Sopron vidékén. Lényegében a római nagy szőlőtelepítések hagyományaiból fejlődtek ki a mai napig kedvelt minőségi bortermő helyeink. — A honfoglalás után, a kezdeti Árpád-korban teljesedik ki a Gyöngyös, Eger és Tokaj vidékének bortermesztése. A viharos háborúk ugyan időnként megtépázták a gazdag szülőföldeket, de i magyarság földszeretete megküzdőit a nehézségekkel. Az elpusztult vidékek újra és újra virulóvá váltak és a magyar bor hírét az egész világ megismerte. A múzeum borászati kiállításban megkísérli bemutatni azt a hosszú fejlődést és küzdelmet. A kiállításon egymás mellett sorakoznak azok a régi eszközök is, amelyeknek használatára ma már a szakember is alig emlékszik. A szinte monumentális méretű Baumpressek a sajtolás lassú folyamatát reprezentálják. De e hatalmas prések nem csupán munkaeszközök, hanem régi faragványokkal, festéssel díszített, sikerült „formatervek” is, ahogyan ma mondanánk. A nép tehetségének, művészi képességének is dokumentumai. A kiállításon megelevenednek a borvidékek is. A néző láthatja a vidékek jellegzetes talaját, szölöféleségeit és e szőlőkből szűrt, illatos, zamatos, tüzes borokat. Sokan látogatják a kiállítást? — A budapestiek egyik kedvenc múzeuma. De a Magyarországra látogató neves külföldi személyiségek is — tanúsítja ezt a vendégkönyv is —, szép számban keresik fel a múzeumot, mivel mezőgazdasági történelmet bemutató múzeum világviszonylatban is elég kevés van. Érdekességként megemlítem, hogy hat-hét éve egy japán muzeológus-delegáció tanulmányozta kiállításainkat, a japán mezőgazdasági múzeum létrehozása végett. Mi a véleménye a modern szőlőtermesztésről? — A kívülálló valóban azt gondolhatná, hogy a muzeológus csupán a múlt regisztrálója. Ez tévedés, mert a múlt tanulságai, eredményei mindig előremutatnak. A tendenciák felismerése lehetőséget nyújt a magyar bor megalapozott hírnevének megtartására és továbbfejlesztésére, Például a borízlés változásának ismerete szinte törvényszerűleg megmutatja a jövő ízlésének kialakulását és az ehhez szükséges technikai módszerek kutatásához vezet. Nehéz szavakkal visszaadni a kiállítás hangulatát, ahogy a magyar borok jellemző tulajdonságaira is nehéz megfelelő kifejezéseket találni. Ide valóban el kell jönni, megnézni a kiállítást, azután meginni egy pohár jó magyar bort. Lunger Istvánná A kétfejű sas repülni kezd A korábbi magyar történetszemlélet egyik hibája volt, hogy történelmünk fordulóit gyakran önmagukban ítélte meg, anélkül, hogy kitekintett volna a világba, mi van ott? Pedig a legbelsőbbnek tűnő változások sem érthetők és indokolhatók meg ha nem helyezzük őket a tágabb világ, az egyetemes emberi történet fordulóinak sodrába. De térjünk csak tárgyunkhoz, korunkhoz. A középkori magyar állam bukásának, Mohácsnak sok-sok okát ismerjük, de ezek az okok mind bennünk rejtőznek. Pedig ugyanekkor, a XVI. század első felében, Európa, sőt az egész földgolyó arculatán nagy változások történtek, amelyek bizony alaposan kihatottak arra is, ami nálunk történt. Például mindjárt az, hogy kiderült, a föld: gömb. Gondoljuk csak él: éppen akkor, amikor Mátyás király megüresedett trónja körül megkezdődött a rendi erők tülekedése, indultak útnak az első portugál hajósok, hogy Afrika partjait megkerülve közvetlen utat nyissanak India és a Távol-Kelet kincseihez. S míg ők napkeletnek indulnak, hajóra száll az ellenkező irányba is valaki, hogy ugyancsak Indiába jusson, s közben belebotlik Amerikába! És rajzani kezdenek a felfedezők, hittérítők, konkvisztádorok és rablók, hogy kifosszák a gyarmatokat. Özönlik Európába az arany, ezüst, és a spanyol királyok fegyvert vásárolnak: Európa hamarosan megismeri ezeket a fegyvereket... ,4 fegyverek csúcsán pedig egy kétfejű sas repül: a Habsburgok madara ... Annyi óvatos dinasztikus próbálkozás után Európa nagyhatalmi politikájának ormaira iparkodik felszállani... Megnyílnak tehát a kereskedelem és hódítás előtt a világtengerek: és tönkremennek Itália kereskedő városállamai. Csak Velence őrzi régi fényének fakó maradékát, de a többiek leszorulnak az európai nagypolitika porondjáról. Róma sorsa sem más, az új hatalmasok marakodásának martaléka lesz. A kortársak szerint a népvándorlás idején sem fosztották ki jobban, mint a legkeresztényibb uralkodók hadai. De nemcsak a gazdagság, a lelki hatalom is meginog: amit a pápaság nimbuszából meghagytak az eretnekségek, azt most a reformáció áramlatai kezdik ostromolni, s majd az ellenreformáció hullámán sem tudja visszaszerezni régi hatalmát, befolyását. Az egyház régi vetélytársa, a konstantinápolyi pátriárkaság már nem hatalom többé, jogutóda, az orosz egyház, pedig még ném bontakozott ki. A keleti császárság romjain az oszmán birodalom emelkedik; a német—római császárság már csak nevében római, s németként sem más, mint különböző törekvésű államok gyülekezete, amelyből hiányzik az egység, s erő. Nem pótolja őket az a hatalmas hivatali-katonai apparátus sem, amellyel a Habsburgok majd igyekeznek életben tartani a birodalmat. Ugyanakkor startolnak az új hatalmak: azok, amelyek a kibontakozó versenyben kormányzati, hivatali szervezetben, hadviselésben leginkább érvényre juttatják a kor gazdasági-társadalmi igényeit. Azok tehát, amelyekben zöld utat kapott a tőkés termelés, amelyekben a feudális társadalom szerkezete döntő módon, a kor igényeinek megfelelően átalakult ... Bár a XV—XVI. század fordulóján a jövő képe még nem világos, Angliában, Franciaországban a polgári forradalom még az idők méhében rejtőzik, de az abszolutizmus mind a kettőben kialakult, s növeli súlyukat. Franciaország harcba indul a nyugat-európai hegemóniáért — bár a hatalom még a spanyol arany oldalán van. A spanyol arany egyben a Habsburgokat is jelenti. Ha nem magyar történetet írnánk, pontosabb különbséget tennénk a Habsburgok nyugati — spanyol, és keleti — osztrák, német ágai között. De a mi szemszögünkből, a kontinens hatalmi viszonyainak alakulása — s ennek kihatása a magyar történelemre — tekintetében, egységként kezelhetjük őket. A XVI. század első évtizedeiben a Habsburg nagyhatalom még csak alakulóban van, s úgyszintén csak körvonalakban ismerhető fel az ellene kibontakozó koalíció, amelyet többnyire a franciák irányítanak. De a magyar állam fejlődésére, és különösen bukására, éppen a még tisztázatlan erőviszonyoknak ez a sajátos kavargása gyakorol súlyos, végzetes hatást. A nyugat-európai országokban végbemenő és onnan kiinduló változások a kelet-európai országokat sem hagyták érintetlenül. A gyarmatosítás, és a világpiac elemeinek kialakulása alaposan kihatottak a kelet-európai államok feudalizmusának hanyatlására és felbomlásának körülményeire. Sőt, e hatás még jelentősebb, mint a fentebb említett hatalmi harcok kihatásai — ezek a kelet-európai országokat csak későbbi időpontban, és akkor is inkább csak diplomáciai síkon, érintették. Kivétel közülük Magyarország, amelyet földrajzi helyzete az oszmán terjeszkedés útjában állított, a török és a Habsburg-birodalom érdekkörének ütközőpontjául. Mármost ismeretes, hogy a Habsburgoktól szorongatott francia uralkodó a világ minden táján keresett segitséget, így a töröknél is. Lehet, hogy ez közrejátszott a török támadás megindulásában, s valószínűleg befolyásolta körülményeit, időpontját. Mindamellett a már korábban elmondottakból is kitűnik, hogy a török támadást, amely Mohácshoz vezetett, nem egyszerűen csak a Habsburg-ellenes francia érdekszövetség váltotta ki: a török terjeszkedés — mint az előző évszázad harcai bizonyították'— Magyarország felé, majd azon túl tovább nyugatra, a török politika szerves, sőt alighanem sarkalatos pontja volt. Ez a terjeszkedési irány és igény, akkor is fenyegette volna Magyarországot, elhárításáról akkor is gondoskodni kellett volna, ha a nyugat-európai politika érdekei nem terelik a török támadás irányát felénk. Kétségtelen azonban, hogy az Európa nyugati és középső térségein folyó hatalmi küzdelmek kedvezőtlenül befolyásolták a külpolitikai helyzetet, amelyben a támadás a magyar államot érte. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy még kedvezőbb külpolitikai helyzetben is nehéz lett volna felfogni a támadást, amelyet a belgrádi kudarc óta jelentősen megnövekedett török birodalom az akkorinál nagyobb, és rendezettebb erőkkel indított. Belső okok miatt, a magyar állam ekkora feladatot képtelen volt vállalni. Megoldani még úgy se. B. P. (45.) (Következik: „Akinek üstöké a markunkban!”)
