Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-03 / 3. szám

JitAxyris-Q-itA&n, Ha a Magyarországon mostanában megjelent naptárak, évkönyvek, kalen­dáriumok hosszú sorát kívánnánk vé­gigböngészni, jóformán más olvasniva­lóra nem jutna időnk. Éppen ezért mi, az „Itthon-otthon” rovatunk „profiljá­nak” megfelelően, laptársunk, a Nők Lapja Évkönyvéről emlékezünk meg, előrebocsátva azt, hogy aki netán az évkönyvben szereplő rengetek ételre­ceptet megkísérelni kipróbálni, akár rögtön fogyasztókúrába is kezdhetne. Éppen ezért most nem a főzés-sütés szent tudományáról zengünk dicséretet, nem a háztartási tanácsadásokban me­­rítkezünk el, s még csak a gyermek­­nevelés, a divat, s egyéb hasznosítható tudnivalókkal sem foglalkozunk. A női nevek eredetéről szeretnénk szólni, mert az évkönyvben érdekes összeállításra bukkantunk. A két szer­ző, dr. Kallós Ede és Sólyom László alapos kutatómunkát végeztek, amíg összegyűjtötték szép neveink eredetét, íme, néhány a gyűjteményből. ANNA. Eredeti alakja a héber Hanna. Jelentése: kegyelem. Már a görögök és rómaiak Anna alakjában használták. Hazánkban már az Árpád-házi királyok idejében kedvelt leánynév. Magyarrá válásának bizonyítására hadd említsük meg, hogy az első füredi Anna-bálok valóságos hazafias összejövetelek vol­tak, tiltakozásul a Bach korszak ellen. ÁGNES. Aki tud latinul, önkéntele­nül is az „agnus” (bárány) szót hallja e névben. A tudományos magyarázat azonban más. A név alapja ugyanis a görög „hagnos” (kegyes) szó, amelyből eredetileg a Hagnodike (Kegyesen igaz­ságos) és Hagnagora (Kegyes szavú) le­ányneveket alkották. ÁGOTA. Csupán annyi köze van Ág­neshez, hogy szintén görög eredetű. A görög „agathos” (jó) szóból úgy lett leánynévvé, mint a magyar jó leány­ból a Jolán. EMESE. Történelmünk első Emeséje Álmos vezér anyja, Árpád nagyanyja. Ez az ősmagyar női név azonos a ma is használatos emse (nőstény disznó) szó­val. amely nyilván összefügg az emlő­vel. A ma Emeséi ne restelljék ezt a szótani származást, hajdanában ez volt a divat. Hiszen például Orsolya (Ursula) nősténymedvét, Lea tehenet, Ráchel anyajuhot jelent. ERZSÉBET. Eredeti héber alakja: Elisabeth, Istenbe vetett bizalom. Ár­pád-házi királyaink családjában u. Endre lányától kezdve gyakran talál­kozunk Erzsébetekkel. A királyi palo­tából azonban csakhamar alászállt a név és elvegyült a nép között. ILDIKÓ. Attila hun király második feleségét a Nibelungenlied Kriemhildá­­nak mondja, míg Jordanis, VI. század­beli gót történetíró Ildico-ként emlege­ti. Ez a két adat világosan magyarázza Ildikó származását. Űjabbkori elterje­dését Arany Jánosnak köszönheti, aki a Buda halálában keltette életre a hun királynét. ILONA. Az ógörög Helena nevet a legendás spártai királyasszony tette népszerűvé, ö érte folyt a tízéves tró­jai háború, az ő szépségét zengték Ho­mérosztól Offenbachig századokon ke­resztül a költők. Hazánkban az első ismert Helena szintén királyi vér volt: I. Béla király leánya, a második hason­lóképp: Vak Béla felesége. Tekintve azonban, hogy az előbbinek az anyja lengyel, az utóbbi pedig maga szerb volt, a Helena szláv közvetítéssel, mint Jelena majd Jelona került hozzánk, s lett végül a magyar Honává. A név­­népszerűségét fokozta a Tündér Ilona meséje, Vörösmarty Szép Ilonkája. Kosztolányi Ilonája. JOLÁN. A görög mitológia rettenhe­tetlen hősének, Heraklesnek utolsó nagy szerelmét hívták Iolé-nak. A görögök ehhez a violát jelentő szóhoz hozzátet­ték az „anthos” (virág) szót. így lett az Iolanthe (violavirág), majd a nyugati országokban ma is használt: Jolantha. Hozzánk a bizánci császár lánya, II. Endre második felesége hozta. Ám mint legrégibb okmányaink bizonyítják, eb­ben az időben volt két hasonló hang­zású magyar név is: Jólián (jó leány) és Jólegén (jó legény). Természetes, hogy a múlt század elejének névmagya­­rosítói örömmel fedezték föl ezt a népi nevet és összeboronálva a hivatalos Jo­­lantával alkották a Jolánkát, amely azután a mai Jolánná rövidült. JŰLIA. Julius Caesar nemzetségének női tagjai voltak az első Júliák. Ebben az eredeti formában került hozzánk, s annyira kedvünkre, nyelvünkre való volt, hogy csakhamar a „legeredetibb” magyar leánynév lett: Juli, Julis, Jul­­csa, Juliska. KATALIN. Az ókori Egyiptomnak ma már megállapíthatatlan női nevéből formálták az ott járó görögök az Aei­­katherine nevet, mivel ennek számuk­ra értelme volt: „aei” (mindig), „kat­­haros” (tiszta). Eredeti alakját azonban csak az orosz Jekaterina őrzi. KLÁRA. A latin „darus” (világos, ragyogó) szóból lett a Clarus név és nő­nemű változata, a Clara. A férfinév csak a franciáknál honosult meg (Clair) igazán, de női változatát szívesen vise­lik szerte a világon. MARGIT, őskori görög becézésbői lett leánynévvé a Margaris, Margarito („margaron” — gyöngy). Latin alakja Margarita, s ebből formálta kedvére minden nyelv. Hazánkban IV. Béla ki­rály lánya tette népszerűvé. PIROSKA. Mátyás király korabeli két latin nyelvű krónika is megemlékezik Szent László király lányáról. Az egyik (Turóczi) Pirisknek, a másik (Bonfini) Piriskának írja. Nem kell hozzá külö­nösebb nyelvtudományi képzettség, hogy e két adatból biztonsággal következtet­hessünk az ősi magyar Piroska névre. VERA. Tulajdonképpen a Veronika becézése. Erről pedig az illetékes tudó­sok évszázadok óta egyfolytában vitat­koznak. Az egyik vélemény szerint a latin „vera” (igaz) és a görög „eikon” „ikon” (kép) szavak ötvözete, a másik vélemény szerint az ókori görög Fhe­­renike (diadalt hozó), változata („ma­gyarul”: Berenike). (Az Évkönyv megrendelhető a KUL­TÚRA Könyv- és Hírlap Külkereske­delmi Vállalattól (Budapest 62, P. O. B. 149.) vagy külföldi megbízottaitól.) c ehú taoa&zi (Lima Talán éppen a tél leghidegebb napján rendezte a Kézmű­ipari Vállalat a városligeti Gundelban tavaszi-nyári divat­­bemutatóját, s ezzel megelőzte az egész pesti divatszakmát. A bemutató különös érdekessége volt, hogy néhány párizsi divatház eredeti modellje is szerepelt, mégpedig iker-meg­oldásban, az egyik manöken a párizsi modellben jelent meg a „testvére” pedig abban, amelyik a modell után Budapesten készült. Az elképzelés szerint a párizsiak megtekintik a modelleket, s ha nem tudják megkülönböztetni az eredetitől, rendelnek majd belőle. Nehéz dolguk lesz, mert mi igazán nem tudjuk felismerni, melyik az eredeti és melyik a dublöz. De... Még a francia modelleknél is sokkal jobban tetszett, hogy a kollekció teljes egészében hazai anyagokból készült, s hogy Weingruber Éva, a művészeti vezető tervező megint elegáns, célszerű és mindnyájunkra való kollekciót állított össze. Elsőnek Anikó bemutatja a türkizkék-barna kockás, pele­rines kiskomplét. amelyhez ügyes kis fejkendőt is viselt a bemutató Oiudapestea manöken. Második képünk a divatbemutató egyik legnagyobb sikert aratott modellpárja: fekete és fehér jersey ruha, fehér illetve fekete és narancsszínű farkasfog díszítéssel. Érdekes a derék karcsúságát kiemelő széles, zsinórral összefűzött öv. A feketét Dóri, a fehéret Mari mutatja be. A harmadik kép: narancsszínű selyem esti kosztüm, a kabáton arany­­lurex paszpól dísszel. A kosztümhöz aranylurex blúzt viselt Kati. Az első budapesti tavaszi-nyári divatbemutató „mondja” az új divatról: divatos a kompié (ruha kabáttal, ruha vele­­rinnel, szoknya kis kabáttal és felette nagy kosztümkabáttal), divatos a kétféle anyag kombinálása, divatos a magyaros díszítés; a hímzés, farkasfog, divatos a karcsúsított vonal, a redingot kabát, a nadrágszoknya alkalmi ruha, divatos a keskeny pánt, a cakkozás, a nagy masni, a fehér garnitúra. A tavasz egyik legdivatosabb színösszeállítása a barna fehér­rel, de persze csak a sötétkék-fehér és fekete-fehér mellett! (Komlós Lili felv.) (f. b.) Ä gólyák QÁRDONYI QÉZA MESÉJE A gólyák elmentek. István napján láttam őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak, álldogáltak elgondol­kozva a fűben. Furcsa madarak ezek. Ta­vasszal mindig idejönnek a másik világrészből; ősszel meg mindig visszatérnek oda. Ott nem raknak fészket és nem költenek, csak itt mi­­nálunk. Melyik hát az igazi hazá­juk? A mi magyar hazánk. Ide térnek mindig vissza, ide ám, a mi házaink közé, a mi mezőinkre. Mi van a mi falunkon olyan szeretni va­ló, hogy érdemes érte átre­pülni egy egész nagy tengert meg egy egész nagy orszá­got? Ahogy a két gólya ott állt egymás mellett, bizonyára így beszélgettek: — öregem — szólt az asz­­szony —, a vízililiomnak fogytán a virága. — Az ura bólint erre a fejével csöndesen. (Kürthy Hanna rajza) — Mikor indulunk? — Mikor az utolsó liliom is eltűnik. — A gyerekek eléggé erő­sek? — Megbírják. Később sok-sok gólyát lát­tam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fölött. Bizonyára a falura néztek alá, meg a vidékre, aztán el­szálltak a messzeségbe. (^VWWWVWWW DOMINÓI,061A A dominókövek bizonyos logikai sor­rendben követik egymást. Figyeljétek meg e sorrendet és mondjátok meg, mi­lyen kockának kellene a kérdőjeles koc­ka helyére kerülnie. jozfej B pse'l :satf»jSaW AAAAAÄ • • • • • • • • • • • • ü• • • • • • • • • • • • • • • • • • // Xfj terítő • • • • 1. sor: 2 kettős cso­mó és 1 pikó váltako­zik tizenkétszer. 2. sor: gyűrűk és pikóval díszített gyű­rűs ivek váltakoznak. Gyűrű: 6 kettős csomó, kapcsoljuk az 1. sor gyűrűjének egyik pikóját, G ket­tős csomó zárja a gyűrűt. Gyűrűs ív: lo ket­tős csomó után az alsó szállal gyűrűt készítünk G kettős csomó és 1 pikó után 2 kettős csomó és 1 pikó váltakozik öt­ször, majd fi kettős csomóval zárjuk a külső gyűrűt, ltí ket­tős csomóval befe­jezzük az ivet, s a mintát körbe ismétel­jük. A következő bel­ső gyűrűt az 1. sor harmadik pikójához kapcsoljuk, tehát 2 ilyen gyűrű között az 1. soron X szabad pikó marad. A csilla­gokat a külső gyűrűk pikóinál a kép szerint kapcsoljuk. VWWVWWWWS Receptek UJHAZY-T YUKLE VÉS. Egy tyúkot négy részre feldarabolunk és mosás után feltesszük főni másfél liter vízbe, kis sóval. Ha felforrt, 20 deka vegyes leveszöldséget, egy kis fej hagymát, néhány szem egész borsot és gyömbért, egy kis vászonruhába teszünk és jól ki­főzzük a levesben. A levest addig főzzük, amíg a tyúk megpuhul. Akkor kivesszük a füszerzsákot, s csak a zöldséget hagyjuk a leves­ben. Finom tojásos metéltet főzünk bele, személyenként 2—3 dekát. Tésztával, hússal, zöldséggel együtt adjuk fel a levest. A hús mellé kísérőnek jól ízesített paradicsommártást adhatunk vagy ecetestor­mát. PIRÍTOTT MAJSZELETEK. Hozzávalók: 50—60 deka máj, 12 deka főtt sonkaszalonna, 2—3 deka liszt, 5 deka zsír, 1 evőkanál paradi­csom, i csipetnyi majoránna, pecsenyelé és só. — A vékony borjú­­májszeleteket gazdagon megtűzdeljük sonkaszalonnával, lisztbe márt­juk és kisujjnyi forró zsírban mindkét oldalán két—két percig pirít­juk. A májnak nem szabad kisujj vastagságnál vékonyabbbnak len­nie. Zsírjába egy kis majoránnát, pici paradicsomot öntünk, jól le­pirítjuk, pecsenyelével feleresztjük és ezt a májra öntjük. Idénysa­látával, vajasburgonyával tálaljuk. BELSZINSZELETEK LIBAMÁJPÜRÉVEL. Hozzávalók: 14—16 dekás bélszínszeletek, 16—20 deka libamáj, só, törött bors, reszelt szere­csendió, 5 deka szárnyaszsír, 5 deka olaj, 5 deka sertészsír, 2 evőka­nálnyi tejszín. Személyenként a bélszínszelet nagyságának megfelelő, zsírban pirított, pogácsaszaggatóval kiszúrt ujjnyi vastag kenyérsze­letek. — A libamájat lesütjük és szitán áttörjük, összekeverjük egy kis reszelt szerecsendióval és sóval. Zsírjával együtt hozzáadjuk a tejszínt és jó erősen kikeverjük. A hússzéleteket forró olajban, mindkét oldalán megsütjük, feltesszük_a pirított kenyérszeletekre, melyeket a májpürével megkentünk. A szeletek tetejét nyömózsák segítségével a májpüréből díszíthetjük. Zsírban sült burgonyát, spe­nót-pudingot adhatunk mellé. PARADICSOMOS BORJÜSZELET. Hozzávalók: 4 db 14—16 dekás borjúszélet, 6 deka zsír, egy kis liszt, só és 6 deci paradicsom. — A megtisztított és megveregetett szeleteket megsózzuk, lisztbe mártjuk és 6 deka zsírban mindkét oldalán hirtelen megsütjük, majd lábosba tesszük. Zsírjába 2 deka lisztet pirítunk, a paradicsommal felereszt­jük, s a kisütött szeletekre öntjük. Egy kis sóval, cukorral, pici tö­rött borssal ízesítjük és lassú forrással puhára főzzük benne a sze­leteket. Vajas galuskát vagy metéltet adunk mellé. APRÓ KIFLIK. Hozzávalók: 20 deka vaj, 20 deka áttört tehéntúró, 25 deka liszt, 2 deka cukor, csipet só, 3 cl rum, 3 tojássárgája, 10 de­ka őrölt mandula. 40 deka kemény lekvár, l gramm sütőpor, 10 deka vaníliás cukor. — A vajat a. liszttel, túróval, cukorral, sóval, sütő­porral, rummal és a tojások sárgájával összeállítjuk. Nyújtjuk, tég­lalap alakúra hajtjuk és 15 percig pihenni hagyjuk. Ezt háromszor ismételjük. Kinyújtjuk, de a nyújtáshoz csak kevés lisztet használ­junk. 20 téglalapra vágjuk, a közepén lekvárral töltjük, összehajtjuk, begörbítjük kifliformára, tojásfehérjével bekenjük, vágott mandulá val beszórjuk és forró sütőben sütjük. Ha kisült, vaníliás cukorral meghintjük.

Next

/
Thumbnails
Contents