Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-03 / 3. szám

Ismerik, ugye, a hagyományt Gyertyaszentelő napjáról. Év­századok óta úgy tartja a nép­hit, hogy időjósló ez az ünnep. Ha a medve Gyertyaszentelő­kor kimegy a barlangjából és derült, hideg időt talál, kint is marad. Jele ez annak, hogy nem tart már sokáig a tél. De ha enyhe az idő, bizony visszabal­lag és újra szunyókálni kezd, mert érdemes: negyven napon át még fogcsikorgató hideg kö­vetkezik. A néphit megfigyelé­sen alapszik, sok benne az igaz­ság. Nos, mi is szerettük volna kipróbálni a mackók időjósló tudományát. Meglátogattuk hát őket a nevezetes napon az Ál­latkertben. Valamennyit kint találtuk a barlang előtt. A bo­­csok fára mászkáltak, az öregek a havat tapodták. Nagyon jól érezték magukat, úgy, hogy nem győztük kivárni, miképp döntenek. (Vámos László felvétele) ; Mmü Világnyelv a magyar De még mennyire. Sőt kifejezetten nemzet­közi. Hiszen nemcsak a föld minden táján akad aki beszéli, még különböző anyanyelvű­ek is használják az egymásközti érintkezésre. De talán inkább néhány példát. AFROÄZSIAI TALÁLKOZÓ Felszállók a pesti villamosra, velem szem­ben két jól öltözött fiatalember. Az egyik erősen sötét arcszínű, a másik sárgabőrű. Beszélgetnek. Egy percig azt hiszem, cseng a fülem, vagy nem jól hallok. De nem! Noha kétségkívül néger az egyik, s Vietnam szü­lötte a másik, némileg idegenes kiejtéssel, mégiscsak magyarul társalognak. Szóbaelegye­­dem velük. Először a fekete ifjúhoz fordulok, megkér­dezem, hová való. — Afrikai — feleli, egyenesen Kenyából jött Pestre az Eötvös Loránd Tudományegye ­temre. ahol szociológiát és pszichológiát ta­nul. Szuahéli anyanyelvén kívül, a volt brit gyarmaton a gimnáziumban angolul tanult, míg társa — a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnök hallgatója —, minthogy hazája középfokú tanintézeteiben a kötelező idegen nyelv a francia, népe beszéde mellett, azt sajátította el. Ezek után természetesen csak magyarul értik meg egymást. Aminthogy az öt világrész különböző tájai­ról magyar egyetemeken tanuló külföldi diá­kok szintén. A LIMAI TAXIS Taxiba ülök Limában. Jelen időben írom, de ez csak stilisztikai fogás. Különben sem tudom, hogyan mondják magyarul az ülni ige régmúlt idejét, márpedig három évtized távlatát említve talán nem is elég az egy­szerű múlt. Egyébként az igeragozás módja, ideje és általában a nyelvtani helyesség nél­kül is megértetheti magát bármi nyelven az ember. Lámcsak, a limai néger taxisofőr is fittyet hány a nyelvtani szabályoknak, ami­kor meghallva, hogy kocsijában magyarul be­szélünk, maga is a mi nyelvünkön szólal meg: — Én volt Bjudapeszt... huszonegy, hu­szonkettő ... Én Kanada... én volt háború angol ship... Bjuda... Hát ebből igazán mindenki megértheti, hogy 1921—22-ben járt Budapesten, kanadai és angol hajón szolgált a világháború alatt. Mégpedig folyami monitoron úszott fel a Du­nán és a budai parton kötött ki. Mivelhogy, bár kissé tömören, de mégis ennyire érthetően fejezi ki magát, meg is dicsérem: — Jól megtanult magyarul. Ugyan ki taní­totta? — Szép kislán ... sok ... KESZICSOKOLOM Legutóbb Németországban találkoztam ha­zánk nyelvéhez értő idegennel. Valamit vásá­roltam, vettem, fizettem, elköszönök. Már indulnék, de... — Hová való? — kérdezi a kedves kiszol­gáló hölgy, minthogy beszédemből könnyen megállapíthatja külföldi voltomat. Megmon­dom. Mire: — Keszicsokolom... szép kislán... szere­tem ... Mondja, de már németül, hogy a nyáron Budapesten járt, két hétig tartózkodott itt. Ilyen rövid idő alatt igazán alaposan megta­nult magyarul. HUHU! I Ezt a kis történetet pedig most hallottam. Valahol a Rhone völgyében, nagy árnyas párk közepén él egy francia úriember ma­gyar származású feleségével. Legalább százfaj­ta madarat szoktatott a parkjába, nagyon szereti őket. Nemrég félesége rokonai rövid vendégségbe érkeztek hozzá. Jelezték, magukkal viszik nyolcéves kisfiúkat is. A francia úr azonnal Párizsba utazott, felkutatott egy madárszak­értő magyart, hogy megtanulja tőle a mada­rak pontos magyar nevét, mert meg akarta értetni magát a kis rokonnal. Nagy szorga­lommal vagy két héten át tanult. Megérkeztek a vendégek. Másnap kora reg­gel a francia úr kézen fogja a fiúcskát s kive­zeti a hatalmas parkba. Egy madár röppen fel. — Szinke, Szinke! — mutat rá. A gyerek nem érti, mit akar. Másik, az úton ugra-bugráló madárkára is rámutat: — Vérréb! No, ezt már érti a gyerek, hiszen ismeri az apró szárnyast. Csak éppen azt gondolja, hogy franciául is majdnem magyarul hívják. Aztán egy nagy odvas fához érnek. A fran­cia úr rámutat a sötétlő lyukra: — Huhu! Huhu! Végül, mert látja, hogy a gyerek nem érti, már szinte kiabál: — Huhhuuü A fiú egy darabig ijedten pislog a fa od­­vára, meg a bácsira. Aztán kapja magát és elszalad. — Milyen félénk a fiuk — panaszolja ven­dégeinek a francia —, csak megmutatom a fészkét és mondóin magyarul a bagoly nevét, hát nem mindjárt elszalad. „Huhu”? Így nálunk a gyerekeket ijesztge­tik, de semmilyen madarat sem jieveznek ekképpen, hanem.. Tegyünk csak próbát! ön kedves honfitárs vajon tudja-e még a szóban forgó madár nevét? A DUNAI VASMŰ MŰSZAKI IGAZGATÓJA RIPORTER: Képzettsége? RÉPÁSI GELLERT: Kohómérnök. RIPORTER: Hány éves? REPÁSI GELLERT: Negyvennégy. RIPORTER: Mikor nevezték ki a Vasmű műszaki igazga­tójának? REPÁSI GELLERT: 1964. január 15-én neveztek ki fő­mérnöknek, közben a beosztásom elnevezését műszaki igaz­gatóra változtatták. RIPORTER: Egy műszaki vezető hogyan veszi számításba a termelési folyamatban az embereket? REPÁSI GELLERT: Talán' éppen elsősorban az embereket kell figyelembe vennem. Ugyanis egy műszaki vezető feladata megkeresni azokat a megoldásokat, amelyekkel a termelést egyszerűbbé és gazdaságosabbá lehet tenni. Vagyis legfon­tosabb feladatom a fejlesztés. Az Egyesült Államokban az utóbbi években a nemzeti jövedelem növelésének 85 szá­zaléka műszaki fejlesztésből származik. A műszaki fejlesztés legfontosabb tényezője pedig az ember. RIPORTER: ön, mint műszaki igazgató valóban szüksé­gesnek tartja a munkások alkotó közreműködését a műszaki fejlesztésben vagy csak a műszakiakkal való munkát tartja reálisnak? RÉPÁSI GELLÉRT: A fent és lent a termelés folyamatában szétválaszthatatlan. Ha arra építenénk minden fejlesztési tervet, hogy a végrehajtók nem értik miről van szó — az szédületes többletköltséget okozna. Az egyes munkafolya­matokat annyira túl kellene biztosítani, hogy arról koldul­hatnánk. Különben a fent és lent más oldalról is egybefonó­dik: a termelés részletfolyamatait a munkások és beosztott műszaki vezetők jobban ismerik, mint a tervezők. Ezért nem is lehet jól tervezni a műszaki fejlesztést ezeknek a tapasz­talatoknak a mellőzésével. Ha egy nehéz műszaki-szervezési feladatot kell megoldani minél több változatra van szükség. Márpedig sok variáció akkor születhet, ha minél többen kap­csolódnak a tervezésbe. Végül, ha egy célt minél több ember érez magáénak, annál nagyobb a valószínűsége, hogy admi­nisztratív eszközök nélkül lehet megvalósítani. RIPORTER: Mit jelent a Dunai Vasműben az új gazdasági mechanizmus? REPÁSI GELLÉRT: Erre a kérdésre nehéz röviden vála­szolni. A válasz attól függ, melyik oldalról közelítjük meg. RIPORTER: Közelítsük meg az emberek oldaláról. RÉPÁSI GELLERT: Jó. Az évi jövedelem tavaly 5—8 szá­zalékkal növekedett az 1967-es évhez viszonyítva. Meggyor­sultak a munkásvédelmi beruházások, javult a szociális ellá­tottság. Bevezettük a 44 órás munkahetet. Ezek az előnyök. Nézzük azonban, mi okoz többletmunkát a munkásoknak és vezetőknek egyaránt? Most a Vasműtől csak az vásárol, aki­nek a mi termékeink megfelelnek. Ebből következik, hogy a termékek minőségére, a szállítási feltételek pontos betar­tására nagyobb gondot kell fordítani. A múlt évben meg­gyorsult a termelés üteme is. Az eddigi évi 5—10 százalékos növekedés helyett a múlt évben 20 százalékos volt a növe­kedés. Az idén is 16 százalékos növekedésre számítunk. Ez azért lehetséges, mert el tudjuk adni a termékeinket. Az új gazdasági mechanizmus megszüntette az úgynevezett terv­­alkudozást. A régi metodika mellett nem volt célszerű nagyon túlteljesíteni a tervet, mert a túlteljesítést a következő évben beépítették a tervbe. Most saját fejlesztési alapunk van. Vagyis az eddig felsorolt eredményeket nem azért értük el, mert egyszeriben okosabbak lettünk, hanem azért, mert az új gazdaságirányítási módszer létrehozta a jobb murka fel­tételeit és egyben annak szükségességét is. RIPORTER: Az ön munkakörében van-e lehetőség nép­szerűségre és ebben a beosztásban szükségesnek tartja-e, hogy népszerű legyen? RÉPÁSI GELLERT: A népszerűség az én munkakörömben szinte nem probléma. Pontosabban nem a szó köznapi értel­mében érdekes. Döntéseim nem az emberek és nem is a ma­gam pillanatnyi hangulatának, hanem objektiv adatoknak a függvényei. Ezért egy-egy döntés egyik szinten rokonszenvet, más szinten ellenszenvet ébreszt. RIPORTER: Mi érdekli a műszaki kérdéseken kívül? RÉPÁSI GELLERT: Az űrhajózástól a színházig minden. A feleségem újabban rászoktatott a zenére is. Rendszeresen olvasom az irodalmi folyóiratokat. Regényeket mostanában kevesebbet olvasok, mint régen. Tavaly például sok közgaz­dasági tanulmányt olvastam. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál EXPORT IMPORT BODOLAY IK._ TELEFONE. 2-^03*» MHH Tokaji aszú Tokaji szamorodni édes Tokaji szamorodni száraz Badacsonyi kéknyelű Badacsonyi szürkebarát Egri bikavér Pecsétes barackpálinka * Pecsétes szi3vapálinka Hubertus Baracklikőr és még számos kiváló minőségű magyar bor és szeszesital különlegesség Brazíliában Szokoly Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents