Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-03 / 3. szám
A Rákospatak füstbe burkolózó vidéke Váci út Csendélet a Lehel piacon. Jobbra: A Gyógyáru Segédeszközök Gyárának modern épülete. Lent: A fény központja: az Elektromos Művek Angyalföld. Már a neve is furcsa, nem mindennapi. Tán égi lények legendájával szépítette szürke jelenét egykor e kopott külváros? Vagy földhöz tapadtabb ok adott ürügyet a névadásra? Mondják, egy Engel nevű malomtulajdonosban kell keresni a keresztapát. Azt is, hogy a nyomor szorításában élő külvárosi nép fájdalmas áldozatára emlékeztet, korán elhalt, elpusztított csecsemőkre, a városszél „angyalkáira.” Akárhogy is, ki gondol már minderre. Angyalföld neve réges-régen egészen más képzeteket kelt. Volt idő — hosszú évtizedek morzsolódtak el így —, amikor e városrész említése lúdbőrös borzongást keltett a kiesebb tájon élőkben. Merthogy, így tartották, a bűn tanyája. Aztán volt idő, amikor Angyalföld neve a lázadással forrt össze. Akkortájt a borzongás már félelemmé erősödött, és más tájak más szegényei is tisztelettel emlegették Angyalföld nevét. Mert munkássága megelégelte a gúnyt és a cselédsorsot. Aztán háború jött és forradalom, kegyetlen megtorlás, és új forradalmak érlelődtek. Aztán új háború és végre újabb forrabebarangolnia Angyalföld megannyi sikátoré nem kellett átvágnia a Tárnái bozótosé A Váci út kéretlenül is felelt kérdéseire. Me együtt volt itt minden, ami meghatározta e ví rosszéi karakterét. Itt voltak a gyárak — e kopo hodályok —, amelyeket valaha faluról ide szí kadt nincstelenek emeltek, de amelyekben uh daik, meg német, cseh mesterek ivadékaiból m; eggyé formálódott a külváros munkássereg Ezek az ütött-kopott gyárak termelték azt a j profitot, amelyből a Belváros büszke polgárházi emelkedtek, de a sivár kaszárnyák is — Tizenhé rgmház, Hétház, és mind a többiek —, amelyet ben a szegénység húzta meg magát. Dülöngő léi kerítés övezte gyárhodályok, máló falú, ócsfc házak, bűzt okádó kiskocsmák — ezt látta külső szemlélő, és megborzongott. Pedig - mondottuk — a remény és a reménytelensé együtt lakott errefelé. S az elfáradtéikkal, bűnbe menekültekkel, test test mellett, a hai colók és a harcra készülődök népe is. Ó, h valaki egyszer megírná a Váci út történetét - szegényes gyárak és szegény munkásaik, sssaagaoReaai réten. Előtérben: Vedres Márk kútfigurái A7. egyik büszkeség: új lakónegyed a régvolt Tárnái (Vámos László felvételei ri TilWHí Ír fejjj s ' Ili if I ki* W f l j* 11 wLfr 'Í | ff J|H|‘ BPriÉtf . - IK n 'Hím BJu' r i iim W iá J 1 Illy'' Irr K íj I rfgg• dalom. Így hánykolódott a marcangoló reménytelenség és fel-feltörő remények között az élet és a nagyváros peremére szorított angyalföldi nép. Mígnem eljött a jelen. S ma vajon, hogyan él? Mára tán minden megváltozott a csodák vesszejének érintésétől, mint a mesében? Barangoljuk be tájait, hadd tudjuk meg a valót. Neve, e valaha gúnyt, rettegést és büszkeséget is vegyítő név a hivatalos státusz rangjára emelkedett: Angyalföld, Budapest 13. kerülete. S már nemcsak az Üjpest, a Duna, Zugló és a Dráva utca határolta perifériát értjük alatta, a gyárak köré kuporodott bérkaszárnya-rengeteget. Angyalföld kiterjesztette birodalmát. Északon sem választja el többé sivár sztyeppe, roncstemetők hadrendje a testvéri munkásvárostól, keleten szinte egybeolvad Zugló lakónegyedeivel, és délen a Belvárossal ölelkezik. Budapest legnépesebb kerülete, itt él a főváros lakosságának több mint nyolc százaléka. De mi nem az új „szerzeményekre,” a határai tágult ' Angyalföldre, hanem a régi tájakra vagyunk kíváncsiak, arra a vidékre, amelyet a Váci út neve egymagában is jelképez. * Az ám, a Váci út! Aki valaha is meg akarta ismerni e külváros életét, nem kellett érte A Frangepán utcai templom O sztrájkok, a rendőrsortüzek históriáját, a kocs mák mélyén szervezkedők vesztes és győzte; csatáit, bérházlakók sorsát — kikerekedni belőle Angyalföld drámája. Mert a Váci ú cseppjében mindig felcsillant Angyalföld tenge re. Most is? Most is. Aki veszi a fáradságot, hogy végigbarangolji e végtelenbe futó széles utat, meggyőződhet i tétel igazáról. E felfedező út, vallom, felér eg: expedícióval is. Nem vállaikozhatom hát arra hogy kézen fogva vezessem át az olvasót e fel fedezés minden izgalmán. Futó pillantást vetvi is a látottakra, felvillan a múlt és a jelen kont rasztja. Kitárul a múlt, amely nélkül a jeler sem érthető. S felsejlik a hajdanvolt idők él napjaink két szóba sűríthető, sorsot rajzoló ké jellemvonása is: maradandóság és mozdulás Mert a régi külváros — minden lázadása eile nére — a megkövesült, a kilátástalan maradan dóságot hordozta arculatán. S ez a mai — minden itt maradt régi ellenére — a mozdulást Az örök változást, ami egy napon végleg elsüllyeszti a kunyhók, rozzant házak, ócska gyárai és rozzant életek Angyalföldjét. „Sok rózsa nyílott egykor erre, Sok ifjú vér e vén úton", emlékezik a munkásköltő. Itt is, aho' most állok. A tér, a Bulcsú utca találkozásánál a piacról érkező és a buszra várók forgatagában. Kétszer is volt e sarkon véres munkás— rendőr-ütközet — 1912 májusában és 1930 szeptemberében —, de hát régmúlt történet ez minek róla szólni. Most békés a kép. A Lehel piac áruhalmazai közt munkásasszonyok válogatnak — egy testes néni éppen csirkére alkuszik egy sződi menyecskével —, szemben s Medicor palotája. Sokan ismerik orvosi műszereit. amelyeket Amerikáig, a Fokföldig exportál Az innenső sarkon a Lipót-telefonközpont toldott épülete, a köszörűgyár falán is csak a2 ódonság „patináját” fényesíti a téli napsugár. De a túlsó oldalon valóságos tatárdulás. Még áll néhány falmaradvány a széttúrt, pöttömnyi házakból — mögöttük a tettes, egy markológépszörny —, de arréb új házsorok jelzik már, milyen sors vár az öreg viskókra. Mert innen, egészen a Dagály utcáig, átalakul a vidék. Má' jószerint csak a Tisza utca környéki ódon házak, meg az Elektromosművek bástyája őrzi a „hagyományokat.” Azontúl étteremmel, neonfényes üzletekkel teli vadonat új házsorok, és a távolban, az Árpád-híd környékének büszke, magas házai. Az új, a jövő Angyalföldjének szimbólumai. Még messzebb a megújult Láng-gyár irodapalotája — jártam műhelyeit, tudom, belül is új iászületőben —, aztán a Rákospatak föle boruló vén fákon, a Csavargyáron, a Fertőtlenítőn túl a hajógyár, a darugyár végtelen birodalma. Nincs többé ócska fapalánk, rozzanl vasak telepe, salakhegy. Modern irodaház van frissen épült szerelőcsarnokok és magasba szökkenő gémnyakú daruk, a Duna-parti sójákor
