Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-12-13 / 25. szám

AZ OPERAHÁZ ÍAIITTECYÜTT PÁRIZSBAN — Büszke vagyok magukra... Csodálatos este volt — ezt a mondatot hallottam Párizsban, november 4-én este, a Théátre-des-Champs-Élysées Színház előcsarnokában, az első szünetben, természetesen magyarul. Igaz, ezen a premieren csak kevés párizsi magyar volt, de szinte mindegyik megke­reste a budapesti Operaház vezetőit, hogy azon nyomban vall­jon e különös büszkeségről. De hát ideje már elmondanom, milyen előadás is zajlott 1969. november 4-én este az előkelő párizsi színházban? Ezen az estén kezdődött meg a hetedik Nemzetközi Tánc­fesztivál, s a nyitányt a Magyar Állami Operaház immár nagy hírű balettegyüttese szolgáltatta: a „Spartacus” című három felvonásos balettet mutatta be. Azon a héten 'a ma­gyar balettművészek uralták a Théátre-des-Champs-Élysées színpadát, ők hajoltak meg a függöny előtt, az ő táncaikat jutalmazták a nyíltszíni tapsok és bravó kiáltások. Az a tény, hogy a budapesti balettegyüttest immár másodízben hívták meg a párizsi fesztiválra, önmagában is jelentős. Sokan emlé­keznek még arra, hogy 1963-ban a Bartók-balettek kiváló előadásáért az együttes ezen a fesztiválon díjat nyert. Az első eset, hogy már ott vendégszerepeit együttest hívtak meg újra. Jó néhányszor lehettem tanúja már Operaházunk balett­együttese külföldi sikerének. Elkísértem őket Helsinkibe, Stockholmba, Montecarlóba, Belgrádba, Bécsbe, Szófiába, s mindenütt élvezhettem a taps muzsikáját, mely idegenben, ha magyar művészeknek szól, még nagyszerűbb, még mesz­­szebb hangzó. S gyakran hallottam ezekben a városokban azt a mondatot, amellyel krónikámat kezdtem: „Büszke vagyok magukra...” A Spartacus egyik drámai Jelenete ! vn.1 FESTIVAL INTERNATIONAL ET PREMIER FESTIVAL INTERNATIONAL du FILM de DANSE Az első két estén — ahogy Jean Robin, a fesztivál igazga­tója megfogalmazta — meghívott, tehát protokoll-közönség volt, diplomaták, előkelőségek, szakértők — „tout Paris”. Azt is megjegyezte már a búcsúelőadás után, hogy ilyen alkalmakkor ekkora siker, ilyen zajos ünneplés aligha volt még ebben a színházban. Meg kell vallanom, a művészek először kevesellték a tapsokat, de a harmadik és negyedik előadáson, amikor már a jegyvásárló közönség töltötte meg a nézőteret, pontosan összehasonlíthatták: mi a különbség a protokoll-taps és az igazi között. Pedig itt a protokoll-taps is szokatlanul zajosabb és melegebb volt. A kritikák nem voltak egyöntetűek, már ami magát a ko­reográfiát illeti; de a legtöbb francia kritikus és párizsi tudó­sító egyetértett abban, hogy rangos, kiváló együttes ez, olyan remek szólistákkal, mint Kun Zsuzsa, Orosz Adél, Kékesi Mária, Menyhárt Jacqueline, Pártay Lilla, Mák Magda, Gombkötő Erzsébet, Fülöp Viktor, Róna Viktor, Havas Fe­renc, Sipeki Levente, Dózsa Imre, Sterbinszky László, Nagy Zoltán, Sebestyén Katalin s természetesen az egész, kitűnő balettkar. Seregi László koreográfiáját, ha olykor vitatták is, mindenképp érdekesnek és izgalmasnak tartották. E szép magyar sikeren kívül azonban azokban a napokban volt még néhány fontos magyar vonatkozású esemény. Az például, hogy a Rue Talleyrand-on felavatták a párizsi ma­gyar intézet új helyiségét, s a bensőséges ünnepi esten — ahol Házy Erzsébet, Sebestyén Ernő és Pál Tamás lépett fel — igen sok párizsi magyar és párizsi francia volt együtt ki­tűnő hangulatban. Az Operaház balettegyüttese pedig, alig­hogy befejezte párizsi szereplését, elindult Le Havre váro­sába, hogy ott meg az első ízben megrendezett magyar hét eseményeit nyissa meg, két parádés előadással, amelyen kon­certműsort mutattak be táncosaink. Magyar filmhónap is elkezdődött Le Havre-ban, Jancsó Miklós három filmjét („Szegénylegények”, „Csillagosok, katonák”, „Csend és kiál­tás”), s Kása Ferenc „Tízezer nap” című alkotását vetítet­ték. Az utóbbi film díszbemutatóján ott volt a „Tízezer nap” operatőrje, Sára Sándor, s Balogh Zsuzsa színművésznő is. Az egész világon népszerű Rajkózenekar háromszor lépett fel, és a Le Havre-i városházán érdekes magyar fotókiállítás vallott fotóművészeink tehetségéről s a magyar tájak szép­ségéről. Ugyanitt népművészeti kiállítás is nyílt. Azóta meg­küldték az elragadtatott kritikákat s a nagy közönségsiker hírét is. Így hát Franciaország két városában vizsgázott jelesre no­vemberben a magyar művészet, s vitt hírt a franciáknak Magyarországról. * Lapzárta után érkezett a hír: december elején döntött a zsűri a fesztivál díjairól, s a legjobb együttes díját, az Arany­csillagot a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének ítélte. A francia tánckritikusok szövetségének különdíjával pedig Kun Zsuzsái jutalmazták a Spartacus női főszerepének re­mekbe sikerült táncalakításáért. Orosz Adél és Róna Viktor Fülöp Vüktor és Kun Zsuzsa (Féner Tamás ffelv.) KILENCEDIK! ny Aff A magyar könyv- és új­ságkiadásnak a múlttal össze sem hasonlítható, szinte lenyűgöző számada­tai közül is kiugró, és ha­zánk rejtvényeket kedve­lőinek hatalmas tömegére jellemző: a Füles, ez a sa­játosan hazai sajtótermék, elérte a heti kettőszázezres példányszámot, és a napok­ban — immár kilencedik alkalommal — forgalomba került FÜLES ÉVKÖNYV- et 300 000 példányban nyomták! Mivel joggal feltételez­zük, hogy olvasóink közül is jócskán akadnak olya­nok, akiknek kedvenc hob­byja a rejtvényfejtés, az 1970. évi FÜLES ÉVKÖNYV ezernyi, különféle fejtörő­jéből itt közlünk néhány sebtében válogatott szemel­vényt. Tessék megpróbál­kozni a megfejtésükkel. Ha ez netán nem sikerülne, se­baj, lapunk egy másik he­lyén közüljük a megfejté­seket. A NÉVNAPOKRÓL Az Évkönyv naptárrészé­ben magyarázatot talál sok névnap eredetéről. Például: GYÖNGYVÉR: Nem is olyan régi, Arany János al­kotta ezt a nevet, „Buda halála” című eposzában. A Gyöngy régi magyar női név. A vér szót Arany itt testvér jelentésben hasz­nálta. A Gyöngyvér Arany János elképzelése szerint tehát: Gyöngy nevű nő­testvér. A Buda halálá-ban kicsoda Gyöngyvér? HÁROM + EGY Nemcsak a rejtvényeket kell megfejteni, hanem a két + kérdést is! Az első + kérdés: Melyik a bal oldali három rejtvény közül egyben egy világhírű regény címe? « A másik + kérdés: A jobb oldali három rejtvény egyikének megfejtése egy ismert opera egyik szereplőjének neve is. Mi az opera címe, és melyik szereplőjéről van szó? VIDÉKIEK ELŐNYBEN Ez a rejtvény-fejezet harminc­egy magyar városba viszi el a meg­fejtőket Ráismer az itt furfangos módon jellemzett városunkra? Az ódon tornyok és a romanti­kus csigalépcsők középkori emlé­kekben gazdag városa, amelyben minden délelőtt 11 órakor megszó­lal a harang annak emlékére, hogy vára alól, amelyet nem tudott meg­hódítani, hosszú ostrom után, 1532-ben, ebben az órában vonult vissza Ibrahim pasa seregével. Me­lyik ez a város? VICCTÖRTÉNELEM Ez a gyűjtés több mint száz esz­tendő megjelent kedves magyar vic­ceivel szórakoztatja az olvasókat. 1860. — Olvasta, szomszéd úr, hogy mi áll megint az Allgemeine Zeitung­ban? — Ugyan mi? — Hogy nekünk magyaroknak mindig a németek szolgáltatták a fenntartó elemet. Vajon ml a fránya lehet ez a fenntartó micsoda? — Alighanem a hózentróger. TAMAR ÚR KÉREM című, népszerű rovatát Évkönyvé­ben is szerepelteti a Füles. A 36.-» kérdésből — mintának három: JANUÁR 1.: Húsz esztendeje, 1950- ben lett Budapestből a peremkerü­letek beolvasztásával Nagy-Buda­­post. Mekkora most a főváros terü­lete? ÁPRILIS 19.: Hatvan éve (1910), látogatott Budapestre Theodore Roosevelt, az USA volt elnöke. Mi volt budapesti látogatásának egyik célja? EGY NEGYEDSZÁZAD KÉRDÉSEI Magyaroszág felszabadulásának 25. évfordulójáról emlékezünk 1970-ben. Ahány esztendő, annyi kérdés, vagy kérdés-csoport szere­pel a FÜLES ÉVKÖNYV-ben. Ve­gyük az 1951-es esztendőt: Az Operaház felszabadulási ün­nepségén mutatkozott be egy ma­gyar együttes, amely azóta óriási sikerrel szerepelt a világ számos vá­rosában. Melyik ez az együttes? A BIKA HAVA Az Állatöv mind a tizenkét je­gyét vidám jelenettel illusztrálta Vértes György. Április 20. — má­jus 20.: a Bika hava: < — Bezzeg, amikor én kértelek, nem akartad levetni a piros ruhá­dat! /ÄIM» IIHiimhi«' M//Í1UU Mt« TEXPORT M:=NY Hazánk a tehetségek országa. Annyi kiváló tudóssal, művésszel dicsekedhetünk, hogy bőven jutott külföldre is. Közülük egy világhírű íróra kérdezünk: Hollywoodban töltött évei után, most Rómában él. Nemrégiben ha­zalátogatott. Bartók Béla panto­mimjének szövegkönyvét ő írta, idős tagja a Nyugat nemzedékének, Taifun című darabja bejárta a vilá­got. A neve? A LABDARÚGÓ VB TÖRTÉNETE Amikor e sorok megjelennek, sajnos, már biztos, hogy válogatott csapatunk nem lesz a mexikói ti­zenhat között. Az elmúlt VB-k tör­ténetén azonban így is el lehet me­rengeni ... A VII., Chilében, 1962-ben ren­dezett Labdarúgó Világbajnoksá­gon a magyar válogatott legjobbja az itt karikatúrában bemutatott védőjátékos volt, akinek chilei sze­replése helyet biztosított számára az 1962. évi „világcsapatban” is. Ki volt ez a játékos? A FÜLES ÉVKÖNYV számos, tarka anyagának minden féle-fajta fejtörőjéből idézni nincs elég te­rünk. Ha megemlítjük még, hogy az Évkönyv két teljes képregényt közöl, két óriási méretű kereszt­­rejtvényt és 20 000 forinttal díjaz­za másik, tíz nagy keresztrejtvény megfejtéséből álló pályázatának nyerteseit — úgy még csak annyit fűzünk hozzá ehhez, hogy a pályá­zat külföldi nyertesei nyeremé­nyük fejében könyvjutalmat kap­nak. 11

Next

/
Thumbnails
Contents