Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-12-13 / 25. szám
/láttuk, olvastuk, hallottuk... Ady Endre halála évfordulója alkalmából az Egyesült Államokban angol nyelvű gyűjteményes kötet jelent meg költeményeiből. A terjedelmes bevezető tanulmány és a fordítás a magyar származású Anton M. Nyerges műve. A kötet a New York-i Állami Egyetem Buffalo városi intézetének kiadásában, a kelet- és közép-európai kutatóintézet segítségével látott napvilágot. * Budapesten román, Bukarestben magyar kultúra háza nyí-. lik. Programjukban kölcsönös hangversenyek, irodalmi estek', ■filmbemutatók, kiállítások, tudományos rendezvények szerepelnek majd. A magyar, illetve a román kultúra házában nyelvtanfolyamok is lesznek, és könyveket, folyóiratokat, zeneműveket, hanglemezeket és iparművészeti cikkeket árusítanak. * A MALÉV és a Skandináv Légiforgalmi Társaság olyan megállapodást írt alá, amelynek alapján rendkívül alacsony díjtételeket vezetnek be a következő útvonalon: A Budapest—Koppenhága—New York menettérti jegy ára 295 dollár, a Budapest—Koppenhága—Montreal menettérti jegy ára pedig 282 dollár. Ezenkívül a Budapest—Koppenhága—Stockholm útvonalon közlekedő járatokra a jegyek forintban is megvásárolhatók. Az IBUSZ-szal a SAS és a MALÉV 1970-re társasutazásokat szervez Svédországba. A párizsi Magyar Házban november végén kiállítás nyílt a hazai könyv- és folyóiratkiadásról. Tokióban kulturális csereprogramról szóló okmányt írt alá az 1970—71. évre Vályi Gábor, a Kulturális Kapcsolatok Intézete főosztályvezetője és Macumae Sigejost, a Japán Kulturális Szövetség elnöke. Ybí Ervin hagyatékát, a székesfehérvári István király Múzeum örökségét hazaszállítják Svájcból. Az értékes műkincseket — festményeket, bútorokat, könyveket, régiségeket, az Ybl-család értékeit — a berni múzeumban őrzik. A hagyatékkal a székesfehérvári Budenz-házban berendezett Yblmúzeum anyagát egészítik ki. * Fried Géza, a harmincas évek óta Amszterdamban élő magyar származású zeneszerző estjét rendezték meg november 29-én a Fészek Művészklubban. * Az 1971-es budapesti vadászati világkiállítás máris a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, mondotta Földes László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, aki a közelmúltban részt vett Párizsban a Nemzetközi Vadászati Tanács és a kiállítások nemzetközi irodájának közgyűlésein. Máris véglegesnek tekinthető, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia. Jugoszlávia, a Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia, Finnország, Mongólia és Dánia részt vesz a világkiállításon. Előrehaladottak a tárgyalások Svájccal és több afrikai országgal, az USA-val, s néhány dél-amerikai országgal is. * Az Ausztráliában élő neves festőművész, Orbán Dezső 85. születésnapjáról emlékezett meg a Magyar Nemzet november 26-i számának Napló rovata, meleg hangú és részletes ismertetést nyújtva hazánkfia életútjáról. Elnyerte az 1969. évi Karger-díjat — egy angol gerontológussal megosztva — dr. Beregi Edit, az orvostudományok doktora, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem gerontológiai kutatócsoportjának igazgatója. * Bogárdi János akadémiai levelező tag, egyetemi tanár, az Olasz Tudományos Akadémia meghívására Rómában ,,Az árvizek előrejelzése és a talaj védelme” címmel megrendezett nemzetközi konferencián előadást tartott. ♦ Svéd reumatológus csoport tartózkodott Budapesten az IBUSZ szervezésében. A vendégek tanulmányozták a magyarországi gyógyfürdőket és a gyógyturizmus magyarországi lehetőségeit. * A világ első természettudományi akadémiája, a hallei Leopoldina tagjává választotta dr. Kertész Andort, a matematikai tudományok doktorát, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematikaprofesszorát. A magyar tudós — aki vendégprofesszorként működik a Halle—Wittenbergi Luther Márton Egyetemen — a közelmúltban tartotta székfoglalóját „A végtelen a matematikában” címmel. * Budapesten tartózkodott Adnan Saygun professzor, török zenetudós és zeneszerző, aki a harmincas években a magyar és a török népzene rokonvonásait vizsgálva Bartók Bélával együtt végzett kutatásokat Dél-Törökországban. A tenger mellett Iván Mestrovié, a horvátok nagy mesterének alkotásaiból a közelmúltban kiállítás nyílt meg a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A szenvedélyes érzelmeket kifejező, dinamikus Meütroviészobrok sok látogatót vonzottak. Selmeczi Tóth János felvételei némi bepillantást nyújtanak a Mestrovié-életművet jól dokumentáló kiállításra. Madonna gyermekkel MESTROVIC SZOBRAI BUDAPESTEN 66. A tizenöt éves háború Mint mondottuk, a végvárakkal szegélyezett török határ mentén, a látszólagos béke ellenére robbanásig feszült volt a helyzet, rendszeresek voltak a kisebb-nagyobb összecsapások, és viszonylagos felkészületlensége ellenére, mindkét fél várta az alkalmat, hogy a háború nyíltan is kirobbanjon. Az alkalom azután nem is váratott sokáig magára. Haszán, boszniai basa, már két esztendeje fosztogatta Horvátországot, amikor 1593-ban a végre odaküldött császári sereg a török csapatokat megsemmisítette, a harcban a pasa is elesett. A török porta ezt az alkalmat ragadta meg a hadüzenetre. A császár törökországi követét börtönbe vetették, és Szinán nagyvezér megindította a hadjáratot, amelynek első eredményeként elfoglalta Sziszeket, Palotát, Veszprémet. Ekkor azonban a harcokban váratlan fordulat következett be. A magyar és császári csapatok ellentámadásba mentek át, megállították Szinán seregét, és a Székesfehérvár felmentésére küldött török hadat Pákozdnál megsemmisítették. Pálffy Miklós még a télen kiverte a törököt Fülekről, Dévényről, Kékkő és Szécsény várából, a tavasszal pedig felszabadította Nógrád várát. Igaz, a roham Esztergom alatt elakadt, Győrt pedig parancsnoka feladta. Viszont a Dráva és a Száva mentén Zrínyi György és Erdődy Tamás további várakat és helységeket tisztítottak meg a töröktől. A sikereknek több oka is volt. Mindenekelőtt, a zaklatott béke idején kinevelődött és megszerveződött az a katonaság, amely hozzáedződött és hozzátanult a törökkel vívandó harcmodorhoz. Vakmerő, kemény harcosokból, nagyrészt jobbágyokból és hajdúkból toborzódott seregek voltak ezek. A szabad hajdúk olykor mélyen benyomultak a török területekre is. Csatlakozott hozzájuk Erdély, a román fejedelemségek, Moldva, Havasalföld népe is. A kezdeti sikerek megnyitották a már elapadt nyugati pénzforrások egy részét, birodalmi és pápai segélyek érkeztek a harc támogatására. Az alsó-ausztriai rendek évi 350—400 000 forintot fizettek, a magyar országgyűlés növeli a hadiadó összegét, és ami addig — és azután is! — elképzelhetetlen: kivételesen a nemesek is hajlandók adót fizetni. Végül hozzájárul a sikerekhez, hogy 1595-ben Mansfeld gróf személyében kiváló hadvezért neveztek ki a császári hadak élére, aki nemcsak stratégának bizonyult jónak, hanem rendet, fegyelmet is tudott tartani csapatai között. Visszafoglalták Esztergomot, Visegrádot, Vácot, és már Buda ostromára készültek. Ugyanakkor az erdélyi csapatok tizenegy várost vettek vissza, elfoglalták Lippa és Jenő várát, megnyitották az utat Temesvár felé. Az erdélyiek és Mihály vajda 1595. október 29-én a dunai átkelőnél, Gyurgyevónál nagy győzelmet arattak Szinán nagyvezér csapatai felett. A török békét kért. A győzelmek a harc folytatása mellett szóltak, az általános helyzet, a megfelelő felkészülés és tartalékok hiánya azonban azt tanácsolták, hogy a török vereségét kihasználva, előnyös békét kell kötni. Rudolf császár, aki a prágai Hradzsinban órái, alkimistái között élt, tanácsosai javaslatára, nem fogadta el a békeajánlatot, hanem a háború folytatása mellett döntött. Így a váratlanul gyors sikereket eredményező harc, e sikerek tartósítása helyett, hosszadalmas háborúvá, váltakozó kimenetelű hadjáratok láncolatává vált, amelyben — mivel a háború anyagilag nem volt előkészítve — elvesztek a kezdeti eredmények is. Pedig a sikerek nyomán IV. Henrik francia király, aki a Habsburgok potenciális ellenfele volt, semleges álláspontra helyezkedett, tehermentesítve ezzel a nyugati szárnyat, amely máskor egyik akadálya volt annak, hogy keleten teljes súllyal tudjanak a Habsburgok fellépni. A pápa, Lengyelország, a Balkán feszülten várja, hogy közbeléphessen. A pápa, a spanyol király, az osztrák rendek, a német, olasz fejedelmek és városok adományai azonban szertefolynak a hadiigazgatás kezén, s csak töredékük jut el céljához. Volt olyan esztendő, amikor négymillió ment kárba, semmibe. Közben Mansfeldet elvitte egy járvány, és helyére, a fővezéri posztra, a sokkal szerényebb képességű Miksa főherceg kerül. III. Mohamed szultán újabb seregeket küldött, és elesett az egri vár, amelyet pedig 1552-ben még jóval nagyobb ostrom ellen sikerült megvédeni. Mezőkeresztesnél azután a kezdetben sikerrel harcoló császári sereget a török súlyosan megverte. Még ezzel a vereséggel sem lett volna veszve minden. Hiszen, mint említettük, a török már túl volt fénykorán, a birodalmat és a sereget számos kór emésztette. Éppen a megelőző években kellett megbirkóznia a Kara-Jazidzsi (Fekete Jegyző) felkeléssel, amelyben szökött katonák, parasztok, volt hűbérbirtokosok vettek részt. Török források szerint a haditechnikai terén is elmaradottabbak voltak ebben az időben. Sajnos azonban, a császári seregeket ugyancsak hasonló bajok bomlasztották. Elmaradt zsold, járványok, rossz hadvezetés. A német, olasz, vallon, cseh, francia zsoldosok fellázadnak, olykor egész ezredek szélednek szét, mielőtt még a törökkel találkoztak volna. A zsoldosok ellátásának és fegyelmezésének kérdése egész Európa-szerte gond ebben az időben. A hagy, fizetett seregek szervezéséhez, ellátásához nem volt még meg a kellő gazdasági alap és gyakorlat, a zsoldos pedig, ha nem kapja meg kialkudott bérét, ha éhezik és fázik, a helyi lakosságon veszi meg, ami hiányzik neki. A kóbor zsoldosok mindenütt, s így Magyarországon is, olykor nagyobb kárt tettek a lakosságban, amelyet pedig védeniük kellett volna, mint az ellenségben. Újabb területek pusztultak, néptelenedtek el a zsoldosdúlás miatt. Magyarországon bonyolította még a helyzetet a szabad hajdúk hasznos, de fékezhetetlen serege is. Hiába volt a császárnak 20—30 ezer állandó zsoldosa, s hiába állottak velük- szemben majdnem hasznavehetetlen tatár segédcsapatok: a győzelem, a felszabadítás reménye az évek múltán mind halványabb lett. B. P. (Következik: „A király képe”)
