Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-11-29 / 24. szám
Bécsi Magyar Műszaki és Tudományos Napok AMIT KITEHETÜNK ÉS AMIT - A BÉCSIEK SZERINT - NEM TESZÜNK KI AZ ABLAKUNKBA Ma már lemérhető: nem valószínű, hogy valamikor is sor került olyan méretű magyar műszaki-tudományos külföldi bemutatkozásra, mint amilyent októberben rendezett Bécsben a Kereskedelmi Kamara és a METESZ. Bizonyos viszont, hogy eddig még sohasem kísérte a vendéglátó ország olyan aktív közreműködése az ilyen jellegű magyar rendezvényeket, mint a szomszédos Ausztria fővárosában, Bécsben a Magyar Műszaki Tudományos Napokat. Az Osztrák Kereskedelmi és Iparkamarán kívül hat osztrák tudományos és műszaki egyesület, valamint TÍZ OSZTRÁK GYÁR ÉS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG vett részt a magyar napok előkészítésében és precíz lebonyolításában. A gondos előkészítés azt eredményezte, hogy Bécs kiemelkedő társadalmi eseménye lett a magyar előadássorozat, amelynek ünnepélyes megnyitóján, a magyar napok két fővédnöke, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter és Otto Mitterer, az osztrák kereskedelem és államosított ipar minisztere mondott beszédet. Ezután öt napon át — nem csökkenő érdeklődés közepette — ismertették a magyar előadók Magyarország eddig elért eredményeit a tudományos és műszaki haladás területén. Az előadások a magyar szerszámgépek számítógép-programozásától kezdve, az energiafejlesztők pszeudoszinkron kapcsolási rendszerén, a mérőműszeripari és a gyógyszergyártási technikán át egészen a magyar híradástechnikáig és direkt-termikusan analizáló nevezetes magyar „Directhermom” ismertetéséig, több mint 30 témakört öleltek fel. Az idei Bécsi Vásáron — paprika, pántlikás szalámi és gulyás nélkül — bemutatott magyar kiállítás után, ez az előadássorozat következetesen folytatta annak a hagyományos, de kétes értékű népszerűségnek a cáfolását, hogy Magyarország csak a csárdás és a csikósok birodalma, a magyar export pedig csak a paprikával és a szalámival azonosítható. Ezért az októberi bécsi napok ezúttal is nélkülözték a folklórt, viszont tárgyilagosan és rendkívül szakszerűen ismertettek már elért tudományos és gyártási sikereket. Két körülmény további aktualitást adott a bécsi magyar napok éppen ilyen jellegű megrendezésének. Az egyik AZ A SAJTÓPOLÉMIA, amely mind ferőteljesebben követeli Ausztria külkereskedelmi orientációjának némi módosítását, az osztrák, úgynevezett „keleti kereskedelem" hatékonyságának növelését. A másik, ugyancsak napi aktualitású — és az előbbivel párhuzamos — tényező az volt, hogy éppen a bécsi Magyar Műszaki és Tudományos Napok alatt drágult meg hivatalosan is a márka, amelynek árfolyamemelése drágulással fenyegette — és fenyegeti még ma is — a belső osztrák fogyasztói piacot. Kiderült, hogy Ausztria egyoldalú kereskedelempolitikája, a nyugatnémet áruk 42 százalékos aránya az osztrák importban: közvetlenül — és hátrányosan — befolyásolja a lakosság életszínvonalát. Az osztrák üzleti körökhöz közel álló Die Presse sajátos módon a szocialista Arbeiter Zeitunggal egybehangzóan élesen bírálta az illetékes osztrák külkereskedelmi szervezeteket és vállalatokat. Szemükre vetették, hogy a kelet-európai piacokon — így a magyar piacon is — Ausztriát az a veszély fenyegeti, hogy a nyugat-európai országok, s különösképpen a Közös Piac tagállamai utolérik, lehagyják és kiszorítják. Annak szükségét hangoztatták, hogy az osztrák export-importőrök szorosabb kapcsolatba kerüljenek a keleti piac sorsát végül is eldöntő fogyasztókkal, és ipari kooperációval bővítsék keleti szomszédaik exportstruktúráját, mert csak az eredményezheti az árucsereforgalom további növelését. Otto Mitterer nagy feltűnést keltő nyilatkozatában ugyancsak állást foglalt a túlságosan az NSZK-ra támaszkodó osztrák külkereskedelem egyoldalúsága ellen, s utalt arra, hogy miután a hagyományos külkereskedelmi módszerekkel már csak nehezen és csak vontatottan módosítható az árucsereforgalom struktúrája, az új, modernebb ipari kooperáció eszközével kell pezsdíteni az export-import megkövesedett csatornáit. A bécsi Magyar Műszaki és Tudományos Napok információi és kapcsolat-teremtési lehetőségei tehát valóban — szinte napra ütemezve — kapóra jöttek azoknak az osztrák üzletembereknek, akik valóban hajlamosak az árubehozatal egyoldalúságát például a MAGYAR—OSZTRÁK IPARI KOOPERÁCIÓ fejlesztésével is ellensúlyozni. A bécsi magyar napok éppen ilyen műszaki és tudományos jellege igazolta, hogy a magyar szakemberek készek eleget tenni ennek az igénynek. Az az interjú-sorozat viszont, amelyet a Magyar Hírek bécsi tudósítója készített a magyar napok megrendezésének aktív osztrák közreműködőivel, arra utal, hogy az osztrák partnerek kellő módon értékelik a magyar kezdeményezést és élni is akarnak a nyújtott lehetőségekkel. íme a válaszok. Rudolf Sallinger, az Osztrák Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: „Meggyőződésem, hogy az osztrák—magyar ipari kooperáció tudatos fejlesztése, amelynek igen értékes ösztönzést adtak a bécsi Magyar Műszaki és Tudományos Napok, előnyösen hat majd kölcsönös külkereskedelmünk strukturális összetételének bővítésére. Vegye figyelembe, hogy az utóbbi években Ausztria és Magyarország között több mint egy tucat kooperációs egyezmény jött létre s tudjuk, hogy további tucat rajzolódik már ki a láthatáron. Ez egymaga is bizonyítja, hogy a két népgazdaságban az egymás kiegészítésének olyan előnyös lehetőségei kínálkoznak, amelyeket bizonyára nem merítenek ki a már realizált és a még csak most tervezett kooperációk." Anton Maschka professzor, a bécsi Műszaki Főiskola tanára, aki dr. Sajó Istvánnak a „Directhermom” továbbfejlesztését ismertető előadásán elnökölt: „Már eddig is igen szívélyes és jó kapcsolatban voltam Erdélyi, Pongor, Preisich magyar analitikus kollégáimmal és most nagy érdeklődéssel vártam, milyen pontossággal analizál az önök nevezetes Directhermomja. Az adatokkal, dr. Sajó kolléga magas színvonalú előadásával nagyon meg vagyok elégedve, örülök, hogy alkalmam volt új magyar kollégákat megismerni. Az új kapcsolatok máris sok új, érdekes kooperáció ötletét adták.” Karl Rabus, a Steyr—Daimler—Puch részvénytársaság mérnök-vezérigazgatója, aki a vele kooperáló Aranyosi Tibor, Vörös Csillag traktorgyári főmérnök előadását vezette be és Samu Bélának, a traktorok könnyű konstrukciójú vezetőszekrényeit ismertető előadásán is elnökölt: „Nekem kimondottan kapóra jött ez a kitűnően előkészített és megrendezett előadássorozat. Több beszámolót is nagy érdeklődéssel hallgattam végig és jegyzetfüzetembe sok — érdekes perspektívát ígérő — észrevétel került. Különösen kellemes volt ismét találkoznom magyar partneremmel, Aranyosi főmérnök úrral, de legidőszerűbbnek tekintem Samu kolléga úr beszámolóját, hiszen mi most készülünk a 130 lóerős Dutra-traktorok vezetőszekrényeire is kiterjeszteni kooperációs együttműködésünket.” Béla Samson, a bécsi Schrack Elektroipari Rt. mérnök-igazgatója, kissé bécsies akcentusú magyar nyelven válaszolt: „őszintén megmondom: először meglepett, azután BÜSZKESÉGGEL TÖLTÖTT EL régi hazám imponáló műszaki és tudományos bemutatkozásának példaszerű előkészítése, az egész előadássorozat magas színvonalú, tudományosan is értékes levezetése és az osztrák sajtóban megjelent visszhangja. Mit tagadjam, ilyenkor — akármennyire is bécsi és osztrák ember vagyok már — megdobban a szívem. Hűvösebb műszaki és üzleti gondolkodásom viszont azt nyugtázza megelégedéssel, hogy az unott és néha már sértő „paprika- és szalámi-nimbusz” helyett a régi haza új arculatának vonásai a tudományos és műszaki haladás elismerésre méltó eredményeivel gazdagodnak. Ügy hiszem, hogy a személyes megismerkedést és a szakmai megbecsülést semmi más nem pótolhatja. Ami a tudományos érték mellett a konkrét üzletet illeti — és ez egyáltalában nem másodrendű dolog — vállalatom véglegesen perfektuálta az ipari kooperációt, a Transelektro szíves közvetítése útján — a Bakony Fém- és Elektroipari Művekkel. Már átadtuk a licencet a háztartási elektromos készülékek biztonsági automata kapcsolóinak gyártására. Elküldtük az alkatrészek első szállítmányait is és miután a Bakony Művek — részletes dokumentációnk alapján — összeszereli a készülékeket, nagy tételt azonnal meg is vásárlunk tőlük. Ez jó üzlet lesz. A további lépés: Magyarországon gyártják majd az alkatrészeket is." DR. ALOIS BARVIR PROFESSZOR tanszékvezető tanár a bécsi Műszaki Főiskola műszertudományi fakultásán: „Képzelheti, milyen öröm volt elnökölni éppen Orbán Aladár kolléga előadásán, aki ösztöndíjasként az én bécsi tanszékemen is dolgozott. Tudja, kérem, tulajdonképpen csak a nagyközönség számára új ez a divatosan felkapott tudományos és ipari kooperáció. Mi például már régen kooperálunk itteni második magyar partneremmel, Halmos Ferenc doktor úrral, a Girotheodolite geodéziai műszer kitűnő magyar szakértőjével is, és ami engem illet, éppen néhány napja jöttem haza Budapestről, ahol nagyon értékes tapasztalatokat szereztem a MOM gyárban. Mi „műszerészek” egyenesen nélkülözhetetlennek tartjuk a szoros együttműködést a magyar műszeripar tudományos és gyakorlati szakembereivel.” Végül hadd álljon itt — szó szerint idézve — Georg Kemetterernek, a bécsi Werner und Pfeideler Rt. igazgatójának válasza. Kemetterer úr ugyanis úgy vélte, hogy ezt a választ „a magyarok nemigen teszik majd az ablakukba”, magyar újság pedig bizonyára nem közli: „Szívesen vállaltam az elnöklést és a vitavezetést Berend Richard mérnök úrnak, az ÉLGÉP igazgatójának az élelmiszeripari automatizálásról szóló rendkívül érdekes előadásán, bár — az igazat megvallva — nagyon rossz tapasztalataim vannak Magyarországot illetően. Én ugyanis nem úgy képzelem a kooperációt, hogy eladom automatikus sütőgépeimet Magyarországnak és a szakasztott hasonmást rövid idő múlva magyar gyártmányként látom viszont a konkurrens piacokon. Persze ez már sok évvel ezelőtt történt, és úgy hiszem, hogy a korrekt nemzetközi együttműködésre és a kölcsönösen hasznos kooperációra törekvő mai magyar gazdasági vezetők ezt már nem is engedik meg. De — mint ebből a kitűnően sikerült előadássorozatból kiderült — Magyarországnak erre már nincs is szüksége. Van olyan magyar licenc, amit érdemes megvennünk, ha tőlünk is vásárolnak a magyarok. Indokolt már a gyártásban is kooperálnunk. Ilyen együttműködésre — a múlt tapasztalatok ellenére — én is mindig kész vagyok." Lóránt László Endre SZENVEDÉLYEKET IDÉZŐ KÉPEK WEIS'/, ZSUZSA KIÁLLÍTÁSÁRÓL Szerencsés téma aktuális, érdekes eseményekről tudósítani. S ha mindez szép is: öröm. A beszámolón kívül szeretnénk átadni egy kulturális esemény hangulatát is. Néhány héttel ezelőtt a MOM Szakasits Árpád Művelődési Ház és a Kiállítási Intézmények meghívottat voltunk Weisz Zsuzsa festő- és grafikusművész kiállításának megnyitóján. Tájképek, csendéletek, tanulmányok, olaj, akvarell, grafika. Balaton Szüret. LENT: Pásztorok mmsmsmssÉB Oldott lágyság és drámai indulat, a színskála feszítőén harmonikus akkordjai. Szinte Gábor festőművész megnyitó beszédében Cézannet idézte. „Nincs semmi más, csak a vállalkozás ereje, maga a temperamentum: ez az, ami mindent, amit el kell érnie, véghezvihet.” Mi Szintét idézve mutatjuk be a művészt és munkásságát: „A festő, aki ezeket a képeket festette, a belső rendet keresi. Ügy látja, hogy a dolgok nem véletlenül kerülnek egymás mellé, hanem saját törvényeik, sorsuk sodorja őket egy közösségbe. Nem kíván tehát semmit valamilyen meglepő hatás kedvéért a környezetéből kiszakítani. A tájakban, tárgyakban, élő szervezetekben azt a kötöttséget keresi és találja mindenütt, amely egymás alá és mellé rendeli őket és amely számukra az élet lehetőségét jelenti.” A művész nem ábrázolja, hanem átéli témáit. Együtt görbül a szélben „Beteg fá”-)ával, „Vízparti táj”-ában szenvedélyei viharzanak, csendéleteinek virágai, gyümölcsei, túlfűtötten sugározzák belső fényeit, színeit. Utcaképeiben az ismerős és ismeretlen tájak vonzanak és riasztanak. Szenvedélyeket idéző és keltő képek ezek. Érdekes kontrasztként hatott egy sor rézkarc, a Történelmi borvidékek sorozat képei, a Tokaj, Eger, Sopron, Badacsony, Pécs, Szüret, a XVII. század rézmetszőinek stílusában. A művész itt a kor hangulatának és a technika követelményeinek adta át magát, mégis kiütközik a festő egyénisége. Festői rézkarcok ezek. Minden négyzetcentiméterük mozgalmas, hangulatos. Külön érdekessége a sorozatnak, hogy a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat megbízásából készült. Űjlaki Rózsa . . . De midőn az öccse éppen megrohanja, Elsikoltja magal s közéjük íul anyja, Testével takarja Györgyöt és úgy védi, Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti Toldi György meg, amint torkig ilta-etle Egy öreg karszékbe úr-magát vetette, És az eresz alól gyönyörködve nézi. Hogyan iats/adoz.nuk csintalan vitézi. Majd, midőn meglátta a telek lábjában ülni öccsét. Miklóst nagy-búsan magában, Feltámad lelkének szennyes indulatja, S nagyfejé legényit ily szókkal biztatja; Hé fiúk! amott ül egy túzok magában Orrát szárnya alá dugja nagy buvában, üunnyaszt, vagy dög is ntár? lássuk, fölrepűl-e? Meg kell a palánkot döngetni körűlel Most a szörnyű gyermek karját elereszté, fejét és szemeit búsan lefíiggeszté, S mintha most ocsúdnék forró-hideg lázból, Tántorogva ment ki az apui házból. Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla bosszúi, hogy csak fel sem vette; I>e, midőn egy dárda válla csontját érte, iszonyutosképen megharagult érte. Mint kutyák közé. ha nyulfiat lökének, Kapnak n beszéden a szilaj legények. Elrepült a nagy kő, és ahol leszólta. Egy nemes vitéznek lön szörnyű halála. Most ravasz szándékát, melynek úta görbe. Eltakarja törvény és igazság örve. És, hogy öccsét bíró hírivei megrontsa. El kell fogni nyomban, az kemény parancsa. György haragja pedig lészen rendkívüli. Mert vitéz szolgáját igen keserűli. Másfelől örül. hogy gyilkos a testvére. Kit hogy elveszessen, most esik kezére. Mint a hímszarva.'. kit vadász sérte nyíllal. Fut sötét erdőbe sajgó fájdolniival, Bujdosik az .éren’, bujdosik a .nádon'. Nincs hová lehajtsa fejét a világon.
