Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-11-29 / 24. szám
ARCKÉPEK A MÚLTBÓL ^(jtuzár 'Dik&it FILOZÓFUS VIII. Táplálkozási viszonyok — a termés RIPORTER: Az ön eddig megjelent könyvei — Fiatalkorú bűnözők, Erkölcs és társadalom, és Történelem és önismeret — bizonyítják: gyakorlati filozófus, illetve szociológus. Milyen kölcsönhatást tapasztal filozófiai és gyakorlati tevékenysége között? HUSZÁR TIBOR: A filozófia történetében, különösen a XIX. századtól kezdve világosan elhatárolódnak a filozófiák ama típusai, amelyek a bölcselet feladatát elvont fogalmi kultúrák épitgetésében, gazdagításában látják, azoktól, amelyek a világot azért akarják megérteni, hogy megváltoztassak. A történelem, a politika sajátos módon azonosul a filozófiával: a történelem meghatározó ellentmondásai filozófiai szintre emelkednek, a filozófia élő, integráns történelemmé válik, és e bonyolult szintézis feladata a milliók cselekvését koordináló politika — politikán természetesen nem a diplomácia praktikáit értem. A magam tevékenységében a filozófia e második típusához, Marx, Lenin, Gramsci indíttatásaihoz kívántam kapcsolódni, érthető tehát, hogy írásaim társadalomközpontúak, hogy mindig a gyakorlat vagy más szóval, az adott valóság ellentmondásai foglalkoztattak. Azokat kívántam szerény lehetőségeimhez mérten megérteni. RIPORTER: A Lukács Györggyel és Arnold Hawserral folytatott beszélgetés során ön megkérdezte Arnold Hausertől, hogyan tartja lehetségesnek elhatárolni magát a gyakorlati társadalmi küzdelmektől, ön mit felelne Hauserriak, ha megkérdezné: „ön miként vesz részt közvetlenül a társadalmi küzdelmekben és milyen gyakorlati eredménnyel?” HUSZÁR TIBOR: A filozófia, a történelem és a politika vallott azonossága nem jelent teljes egybeesést. A társadalmi munkamegosztás funkcionálisan egyszerre határolja el és utalja egymásra e területeket. Ebből következik, hogy a filozófus ritka — bizonyos esetekben szerencsés, más esetekben lehangoló — kivételektől eltekintve nem gyakorlati politikus. De elkötelezett a gyakorlatnak: a kérdések, amelyek foglalkoztatják, a valóságos történelmi folyamai kérdései vagy azok szublimálódnak gondolatmenetében vagy óhatatlanul katedrafilozófussá válik, doktrinerré. Ami tehát saját részvételemet illeti a jelen harcaiban: egy kollektív folyamat részeseként a szocializmus önmegismerésének elősegítése, hogy a látszatoktól a lényegig, az illúzióktól a tényékig, és ami még nehezebb, az átmeneti korszak tényeitől annak valóságáig eljussunk. Mert ha a tények tényszerűsége és valóságossága egybeesne, nem lenne szükség a politika és a tudomány munkamegosztására: filozófiára, szociológiára. A politi-Huszár Tibor (Kéri Dániel felvétele) kai igazság és intuíció helyettesíthetné azokat. RIPORTER: Hogyan kapcsolódik a hatvanas évek szociológiai munkája a harmincas évek magyar szociológiai hagyományaihoz? HUSZÁR TIBOR: Magyarország sajnos nagyon szegény szociológiai hagyományokban. A század első éveiben úgy tűnt, Somló Bódog, Jászt Oszkár munkássága nyomán kibontakozik valami, de a radikális polgári forradalom késésé, a kommün bukása és ennek nyomán az ellenforradalmi konszolidáció elsorvasztotta e kezdeteket. A két fiajború között, amit Magyarországon szociológia címen műveltek — gondolok például Dékány István úgynevezett „tiszta szociológiájára" —, sokkal• inkább a szociológia karikatúrája volt, mint élő társadalomtudomány. Ezért egyáltalán nem véletlen, hogy Magyarország „felfedezői” irodalmi szekértáborokba gyülekeztek és a legértékesebb alkotások sokkal inkább jellemezhetők szociográfiaként, mint szociológiai stúdiumként. E hagyomány — különösen íróinak társadalmi elkötelezettsége, felelősségérzete — máig érvényes tanulságokkal szolgál. Ami személyesen engem illet, az elsődlegesen irodalmi alkotások közül Nagy Lajos Kiskunhalmának szellemiségét vállalom legszívesebben. Tudományosan legérvényesebbnek Erdei Ferenc és Földes Ferenc szociográfiai írásait tartom. RIPORTER: Melyek a szociológiai kutatások gyakorlati felhasználásának lehetőségei Magyarországon? HUSZÁR TIBOR: Az említett történelmi előzmények és a dogmatikus szemléletmód következtében — bár a marxizmus egész szellemisége erre kötelez — viszonylag későn indultak meg a konkrét szociológiai kutatások hazánkban. így felhasználásukban sincs még kellő tapasztalat: mind a lehetőségektől, mind a szükségletektől meszsze elmaradunk.. Pozitív kezdetek vannak a munka és üzemszociológiában, különösen a munkaidentifikációs vizsgálatokban, a jogszociológiában, a közvéleménykutatásban, a szabad idő szociológiai vizsgálatában. Ezek társadalmi hasznosítása a politikai mechanizmus különböző szintjein realizálható. A legbiztatóbbak ebben a vonatkozásban, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének tapasztalatai, ahol a fontosabb döntések meghozatalát tudományos variánsok kidolgozása előzte meg, és ezek részeként szociológiai vizsgálatok is. A szociológia hasznosításának azonban korlátokat szab, hogy kevés a képzett szociológus, és az a tény, hogy az elmélet és a valóság ütközése — a dolog természetéből következően — fájdalmas és konfliktusoktól terhelt folyamat. RIPORTER: Folyik-e Magyarországon szervezett szociológusképzés? HUSZÁR TIBOR: A szociológiai hagyományok hiánya a többi között abban is kifejezésre jut, hogy Magyarországon nem folyt egyetlen egyetemen sem szociológusképzés. Szociológiát oktattak humán, műszaki és közgazdasági egyetemeken is, de professzionális képzés nem folyt. Ezzel magyarázható az a tény, hogy jelenleg Magyarországon főleg közgazdászok, filozófusok foglalkoznak szociológiával. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jelenleg folynak az előmunkálatok egy szociológus szak megszervezésére, és remény van rá, hogy a hetvenes évek elején e terv — a társadalmi igényeknek megfelelően — gondolatból realitássá válik. RIPORTER: ön szerint mi okozza a szociológia világméretű térhódítását? HUSZÁR TIBOR: Ügy tűnik, bizonyos országok életében a szociológia egy standard színvonalat ért el, az „előretörés” inkább azokra az országokra jellemző, ahol — különböző történelmi okok következtében — a szociológia viszonylag fejletlen volt. És itt is meg kell különböztetnünk két folyamatot: szinte valamennyi társadalomtudományban megfigyelhető a konkrét szociológiai módszerek alkalmazása, a különböző folyamatok mennyiségileg is mérhető mozgásának rögzítése. (Például jogszociológiai elemzések szerepe a jogtudományban; irodalomszociológiai vizsgálatok stb.) És másrészt a szociológiai elmélet fejlődése, amely a társadalmi egészről, a különböző szintű folyamatok kölcsönhatásáról vallatja a tényeket. Ügy tűnik, hogy sokan a szociológiát azonosítják a szociotechnikával, és amikor a szociológia térhódításáról beszélnek, elsősorban matematikai, statisztikai módszerek elterjedésére gondolnak. RIPORTER: Milyen munkahelyeken dolgozik? HUSZÁR TIBOR: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem a fő munkahelyem, a szociológiai szak megszervezése az, amiben itt részt vállaltam. Emellett tagja vagyok a Valóság című folyóirat szerkesztőségének — a folyóirat filozófia—szociológia rovatát szerkesztem. Számomra ez a folyóirat nem redakció, hanem egy állandó, közvetlen érintkezési lehetőség a magyar társadalomtudomány és a szellemi élet legkülönbözőbb területeivel. RIPORTER: Hány országban járt eddig és melyik országba utazna legszívesebben? HUSZÁR TIBOR: Európa sok országában megfordulhattam, de a kontinensen túl még nem járhattam sehol, és ezért érthető, hogy szívesen utaznék a tengeren túlra; de visszavágyom két legkedvesebb, már sokszor látott városomba: Leningrádba és Rómába is. RIPORTER: Az utóbbi két évben melyik külföldi és melyik magyar film érdekelte legjobban? HUSZÁR TIBOR: Resnais A háborúnak vége, és Sára Sándor Feldobott kője állt hozzám a legközelebb. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál KÜLDJÖN VIRÁGOT MAGYARORSZÁGON ÉLŐ ROKONAINAK, BARÄTAINAK A FLEUROP VIRAG-AJANDÉK szolgalat utján. A LAKÁSÁHOZ LEGKÖZELEBBI FLEUROP-TAG VIRÁGKERESKEDŐNÉL A RENDELÉSÉT FELADHATJA, A TOVÁBBI TELJES LEBONYOLÍTÁST ÖN HELYETT ELINTÉZI A FLEUROP-INTERFLORA „Tardon, mint más faluban is, a táplálkozásban nagyrészt csak a hazai termésnek van szerepe, egyébnek, az állatokon kívül, alig. Élelmiszert venni: nagyon ellenkezik a paraszti gondolkodással és nagyon nehéz, mikor a készpénz a legkevesebb ...” Könnyű volna a dolgom, ha manapság is olyan egyszerűen kiszámíthatnám a falu fogyasztását, mint tette azt 1935-ben Szabó Zoltán! Elosztani a határban termett zab, bab, burgonya, tök, lencse mázsáit vagy kilóit a lélekszámmal — és kész a kocsi: kiderül, mennyi élelmiszer-nyersanyag jut egy-egy „átlag-tardira”. Ehhez még hozzá lehet adni a summások hozta gabonát meg pénzt, levonni belőle a piacra vitt terményeket — máris megvan a táplálék-bázis ... Nos, én pontosan följegyeztem, miből mennyi termett a tardi határban, azt is, hogy a termelőszövetkezet miből menynyit osztott szét a tagok között, de honnan állapítsam meg, hogy ki-ki miből mennyit használt föl saját háztartásában, mennyit adott el, mennyit vásárolt hozzá? Aztán: járjam végig a 630 házat, és számláljam meg darabonként, hány hízó, süldő, malac röfög, hány tyúk és csirke kárál, hány kacsa hápog, hány liba gágog egy-egy portán? És ha megtenném, hogyan fürkésszem ki, hogy e töméntelenül sok háziállatból mennyit szánnak saját fogyasztásra és mennyit eladásra? Reménytelen vállalkozás ... Szerencsére azonban a kezemben van a 28 gyerek dolgozata, akárcsak falukutató elődömnek az 1935-ös kisiskolások száz „étlapja” ... „A száz tardi gyerek étlapja arról beszél — írja Szabó Zoltán —, hogy amelyik családnál gyakrabban fordul elő a krumpli vagy a bab, annak az étlapja már a változatosabbak közé tartozik. A napi élelem a gazdagabbaknál rendesen a kenyér és a tészta, meg a szalonna és a kolbász váltogatása, a szegényebbeknél a különböző módon elkészült lisztből való étel... A falu étlapjában összesen a következő ételek fordulnak elő: tésztaleves, húsleves, rántottleves, bableves, lebbencsleves habartleves, krumplileves; sóskamártás, babfőzelék, káposzta; száraz tészta, mákos tészta. Előfordult ebédre és vacsorára többször szalonna, kevesebbszer töpörtyű, mindössze egyszer-kétszer: tojás, tej, kávé, olajos, cukros és zsíros kenyér. Igen sokszor száraz kenyér, van birtoktalan család, amelyben minden négy étkezés közül három: kenyér vagy tésztaleves.” A mai étlapok fogásait tíz csoportba soroltam: 1. száraz ételek: kenyér vagy péksütemény, de már nem egymagában, hanem „kísérővel”; zsírral, vajjal, mézzel, májkrémmel stb. megkenve, összesen 11 féle; 2' tejes ételek, tej, kávé, kakaós-kávé. tejberizs stb. összesen hatféle; 3. szalonnafélék: füstölt és sült szalonna, összesen kétféle; 4. levesek, hús nélkül: paradicsomleves, tarhonyaleves, zöldségleyes stb. összesen nyolcféle; 5. tésztafélék: mákos tészta, derelye, kompris tészta (még írásban is élő kifejezés, akárcsak az angyalbegyerő vagy a pampucka), palacsinta, -.kalács, keksz, nápolyi stb. összesen 15 féle; 6. főzelékek, mártások: lecsó, babfőzelék, szilvamártás, paradicsommártás stb. összesen hétféle; 7. krumplifélék, hús nélkül: sült krumpli, paprikás krumpli, rakott krumpli, összesen háromféle; 8. húsos ételek: kolbász, rántott csirke, sült hús; székelykáposzta, töltött paprika; galambhús-leves, csirkeleves, gulyásleves; hal stb. Összesen 19 féle; 9. gyümölcsök: szőlő, barack, alma. összesen háromféle; 10. egyebek: tea, tojás, gomba, összesen háromféle. 1935-ben 22 féle ételről ad számot Szabó Zoltán. A gyerekek dolgozatai 1969-ben 77 féle ételről beszélnek. Három és félszerte változatosabb tehát a tardi konyha, mint 35 esztendeje. De... A napokban akadt a kezembe egy szakácskönyv, A magyar konyha a címe ... Több, mint ezer féle étek receptjét hordták benne össze az ínyes-mesterek. A fejlődés tehát csak az 1935-ös kényszer-állapotokkal összevetve szép (a nincs-ből nem lehet változatosan főzni!), az 1969-i lehetőségek tükrében azonban a tardi étlap — valljuk be — még mindig eléggé szegényes. A változatosság azonban csak egyik mutatója a tardiak táplálkozás-szerkezetének. A másik jellemző: milyen gyakoriságú a 28 gyerek egy hét alatti 756 étkezésének 778 fogásában egyegy ételcsoport fogyasztása: Ételcsoport Reggeli Tízórai Ebéd V acsora Összesen Száraz étel 48 43 19 23 133 Tejes étel 71 2 12 18 103 Szalonnaféle 10 1 8 9/28 Leves, liús nélkül — — 38 25 63 Tészta 3 21 26 37 87 Főzelék, mártás 15 — 5 12 32 Burgonya, hús nélkül — — 8 11 19 Húsételek 7 3 81 55 146 Gyümölcsök 2 13 — 5 20 Tojás, gomba 8 —4 3 15 Tea 10— — 5 15 Csendélet Ináncsl Lászlóné háztáji gazdaságában A tsz üzemi konyhát nem tart, csak a tagok vízellátásáról gondoskodik vesz tudomibt, az ots?Jn & a vesz nSU: a halálozási sutnál *■ tint Tardon, noha nincs cgyCf atén, t -„ . díj lényegesen alatta marad Borsod me^l-;^’ fUf.ii, “ ÓÚr -n Julfvn rrtvoto lüznni . .. . , ÁtyŰmZtitjSu / . rr 5 ok íi -éeolyC -7rí titirnuÁLvinsa/r!.;^. dknrdUistv. ttoycZ Aesnyemi/ dí'rt . ÁZe/n. LÁiUiZi. 'ÓjUitóÁtvéo • -rijae/X- • dirt ácHUz/rtt íAicrrv Ju/rntnt ,/?<»>,,/ . ytwdfcnycrrtl dim áj -ny-iti tí,r-v/SS^ymazic Ácmiáori. 3oU. - rtfsvn ttU 'f. uaájmz Juj ruiÁíun ; tcÁaoMi ‘e ■rá.jún /tÁz/ruusnÁ/pjelaxn <í érr xxa ít misncJ t u/yuJG/psUctfrt, d tt-iJO- /j ru fiZ/riZu c%u^tuvi£rrCfrxe/m. ttLtn M&xn rn-utrrCxűráxfm Mzru fht/nft* äföiaAlrritrrßj httaxuzítyji /. - ‘rxrrntHóédi etrrurru* orr eJU/ióho'utAdüru fit/í/ .ífeunair.. ruaíl S) A száz tardi gyerek 1935-üs étlapja közül egy (totókópia A tardi helyzet című könyvből, 83. o.) Ha összeadjuk a számoszlopokat, kiderül: hiányunk van! Sehogyan se „jön ki” a 778-as szám... Persze hogy nem, hiszen a dolgozatokban akadnak hellyel-közzel „lyukak”. Itt is, ott is beírta egy-egy gyerek: nem uzsonnáztam, nem ebédeltem .. . Különösen a reggelik és méginkább a tízóraik hézagosak. Nagy József iskolaigazgató mondja: — A legtöbb gyerek pénzzel jön az iskolába, kiflit, lángost vesznek rajta, ezen kívül a kisebbeknek otthon csomagolnak is. Érdemes végignézni, mit ráknak ki az uzsonnatáskájukból! Kolbászt, gyümölcsöt, húst, süteményt... — Ne haragudjék, de a dolgozatok jóval szerényebb tízóraikra utalnak. — Hja, mert hetedikesek írták a dolgozatot! A felső tagozat, az más! A nagyobb gyerekek már magukra vannak utalva: ha akarnak, hoznak tízórait, ha nem akarnak, nem hoznak. És tudja, hogy van ez... A gyerek inkább később kel föl öt perccel, vagy játszik egyet, de nem vesződik uzsonnakészítéssel. Ha meg pénzt kap, azt elfagylaltozza. Valóban: Tardon a gyerekek között a legnépszerűbb „étel” a fagylalt. Lehet, hogy látványos és hatásvadász trükknek tartják olvasóim, de nekem — az igazgató magyarázata után — eszembe jutott egy passzus Szabó Zoltán könyvéből: „... a gyerekeknek a kockacukor szinte elérhetetlen csemege ... Viszont jellemző, hogy a gyerekek, akiket kikérdeztem arról, hogy miből szeretnének sokat enni, majd, ha nagyok lesznek, nem azt mondták, hogy sok cukrot, hanem azt, hogy sok szalonnát.” Eszembe jutott ez a néhány sor, és próbát tettem: kikérdeztem egy seregnyi iskolást: miből szeretnének sokat enni, most is, meg felnőtt korukban is. A válasz mind a harminc esetben teljesen egybehangzó volt: — Fagylaltot! Garami László (Folytatjuk) Fotókópia Szabó Zoltán A tardi helyzet című könyvéből (233. o.) (A szerző felvételei)
