Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-11-29 / 24. szám
F IL M S Z E M L E Filmfesztiválokról írni — ha csak nem a megjelent sztárok ruhakölteményeit mutatjuk be — hovatovább nem nagy dicsőség. Persze, ez már csak következmény: nem az írások, a fesztiválok dicsősége tűnik múlandónak. S még csak nem is azért, mert a múlt esztendőben a különböző diákmegmozdulások néhány filmfesztiválnak, közöttük a nevezetes Cannes-inak is meghiúsították a programját; az idén már csendben, és rendben lezajlott ez is, a többi is. A dicsőség oszladozását inkább ez a „többi” rejti magába. Manapság ugyanis túlságosan elszaporodtak a filmfesztiválok, s ráadásul az ott osztogatott díjak is. A szaporaság azonban sok mindenben — ebben is — az érték csökkenéséhez vezet. Mindezekre pedig azért emlékeztettünk, hogy megkérjük az olvasót: ne mosolyogjon előre, ha most arról számolunk be, hogy ebben az esztendőben ötödször rendezték meg a magyar filmek fesztiválját, a Pécsi Filmszemlét. Arról volna szó, hogy az előbb elmondottakat tudva, mégis, azok ellenére, mi is rendezünk egy újabb, ki tudja, hányadik filmfesztivált? Igen is, meg nem is. A filmfesztiválok ugyanis többnyire nemzetköziek, a mi filmszemlénk azonban csak magyar filmeket mutat be. Nyolcat egy szakmai zsűri titkos szavazata alapján az előző esztendő terméséből — ezek versenyszerűen vesznek részt a szemlén —, és többet azok közül, amelyek már elkészültek, de még nem kerültek a közönség elé; az utóbbiak vetítése csupán tájékoztató jellegű. Aki ugyanis figyelemmel kíséri a filmfesztiválok alakulását, észreveszi, hogy a nemzetköziek mellett mind nagyobb szerepet kapnak a nemzeti fesztiválok, s ennek megvan a jó oka. Korunkban ugyanis, amikor az ismeretek és információk tömege akkora, hogy a tudomány és a művészet némely területén még a katalógusokat is nehéz követni, oly menynyi ségűek — egy-egy ország filmművészetének alakulását, és filmiparának termését sem lehet az alkalmi, nemzetközi találkozókon áttekinteni. Sem az esztéták, sem a kereskedők nem találják meg a magukét. A nemzeti filmszemléken azonban, amelyeken csupán egy ország mutatja be legfrissebb alkotásait a nemzetközi szakmának, átfogóbb és alaposabb képet lehet alkotni: mit adott a kérdéses ország a filmművészet-Ennek a reális szükségletnek a jegyében rendezték meg az idén immár ötödször a Pécsi Filmszemlét, hazai filmekből, de nemzetközi közönség előtt. Persze, az alkalom a vetítéseknél szélesebb körű volt: kiegészítették művész—közönség találkozók, ankétok és viták, amelyeken pedagógusok, könyvtárosok és mások mondották el tapasztalataikat a filmművészeknek. A szemle mindenkor legjelentősebb megnyilvánulása azonban az a kétnapos vita, amelyen filmrendezők, írók, esztéták, kritikusok ülnek össze, hogy megvitassák a magyar filmművészetben felmerülő művészeti kérdéseket. Az idei filmszemle vitájának középpontjában a „kérdező film” állott. Rényi Péter vitaindító tanulmánya ugyanis a világszerte mind nagyobb figyelmet keltő újabb magyar filmek jellemzőjeként ezt a meghatározást találta alkalmasnak. Véleménye szerint a kérdező film olyan műalkotás, amely dramaturgiájának normájává tette a nem eleve orientáló, hanem a vizsgálódó módszert, amely korunkban leginkább a tudománytól kapja inspirációját, amely úgy ábrázolja a valóságot, hogy a nézőt szemlélőből — kutatóvá teszi. A vita, amely ezzel a meghatározással lényegében egyetértett, felvetette a továbblépés lehetőségét, amelyben a kérdésfeltevés már nem elégséges. A kérdést már ki kell egészíteni a lehetséges válasszal, válaszokkal. A vita érdekes és értékes filmtermésre támaszkodott, amelyek bizonyították, hogy a magyar filmművészetnek, az ismert neves rendezőknek épp úgy, mint a számos elsőfilmesnek, bőven van mit mondania, és — kézdeznie. A filmszemle födíját ezúttal Sára Sándor filmje, A feldobott kő nyerte. Több díjat a zsűri ebben az esztendőben — éppen, hogy az említett értékcsökkenést elkerülje — nem adott ki. A közönség szavazatai alapján a Közönség Díját Fábri Zoltán filmje, A Pál utcai fiúk nyerte. A Filmművész Szövetség játékfilm szakosztálya az év legsikeresebb filmszerepléséért díjat adott Töröcsik Marinak (Holdudvar), Balázsovits Lajosnak (Fényes szelek és Feldobott kő), a legjobb epizódszereplők díját pedig Soós Edit, Kállai Ferenc, Berek Katalin és Novák István kapták meg. nek, és a mozivászonnak? B. P. TOLDI ARANY JÁNOS elbeszélő költeménye nyomán összeállította Cs. Horváth Tibor, rajzolta Kórcsmáros Pál. Hírneves bajnok volt egykor Toldi Lőrinc. Nem élt meg nagy kort, mégis dicső nevet, gazdag birtokot hagyott két fiára. Most az idősebbik testvér á család feje. György nagy úr: Budán éli világát. Míg ő Lajos király udvarában lopja a napot, öcsse keményen dolgozik otthon, egy sorban a béresekkel. Miklóst bátyja szorította rá a paraszti életre. Efiy. fsak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen. Széles országútra messze, messze bámul, Mintha más mezükre vágyna e határrul. Ks amint sereg kél szürke por kődéből, Ügy kel a sóhajtás a fiú szivéből. Itt van immár a had, Laczfi nádor hada. Itt kcvély hadával Laczfi Endre maga. Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára? Hej! ha én is, én is közietek mehetnék, Szép magyar vitézek, aranyos leventék! Elvonúl a tábor, csillapul morajjá: Ezt a szél elhordta, azt a por takarja; Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag, Vaskos lábnyomától messze reng a parlag; Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél, szeme pillantása, Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében, Csaknem összeroppan a rúd vas kezében. „Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki; Nos fiúk, bírókra, hadd lássuk, ki áll ki?' „Én paraszt? én?” — Amit még e szóhoz gondolt, Toldi Györgyre szörnyű nagy káromkodás volt. Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja, Mint csekély botocskát, véginél ragadja. Nádorispán látja Toldit a nagy fával. És elámul rajta mind egész hadával. Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki, Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki! Az udvarház körül nagy a sürgés-forgás. György úr érkezett haza váratlanul. Eljött, mint szokása, hogy fegyveres szolgáinak falánk hadával felélje a termést és dugig tömje tarsolyát arannyal. Miklós, amint betoppan, haragját feledve ölelésre tárja feléje a karját. György eltaszítja magától és durván nekitámad: még parasztnak se jó az, aki java dologidőben otthagyja a munkát! A legény, akiben még forr a düh az előbbi megaláztatásért, ráolvassa Györgyre a valót... Itt a juss, Kötök; ne mondd, hogy ki nem adtam! Toldi Miklósnak sincs ám galambepéje, Bosszúállás lelke költözik beléje; György ijedve hátrál, odavan egészen: E csapás utolsó szélütése lészen. Forr epéd, hogy más is márt veled egy tálba, Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba. Azért, hogy senkinek láb alatt ne legyek. Nem bánom én, igen, akár ma elmegyek! Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert: Azontúl — az Isten áldjon minden embert. 1^ Ä j ■fii; /\yi ff ‘1 I Jelenet a Mariássyházaspár új történelmi groteszkjéből, az Imposztorokból * A Pécsi Filmszemle nagy difiit nyerte Sára Sándor Feldobott kő című filmje. Képünkön a főszereplők: Todor Todorov, Balázsovits Lajos, Nagyezsda Kazassian * Vegyészmérnökből lett filmrendező Gyarmathy Lívia, aki előző foglalkozása élményeiből készítette groteszk filmkomédiáját, az Ismeri a szandi mandít? Képünkön: Sztankay István és Schütz Ila * Szemüvegesek a elme Simó Sándor elsőfilmes rendező fiatal értelmiségiekről szóló filmjének. A képen a két főszereplő, Ronyecz Mária és Bujtor István * Világsikert aratott Fábri Zoltán színes magyar—amerikai filmje, a Pál utcai fiúk. Nemecseket Anthony Kemp játszotta * Kuczka Péter Irta és Fejér Tamás rendezte az első színes magyar tudományos fantasztikus filmet, Az idő ablakait
