Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-11-29 / 24. szám

/láttuk, olvastuk, hallottuk... Felavatták a párizsi Magyar Intézetnek az Invalides köze­lében levő új helyiségét, amelyet dr. Pesta László, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke adott át rendeltetésének, és átnyújtotta a KKI emlékérmét Jacqueline Ribiere-Reverlat zenetanárnőnek és Guillevicnek, az ismert költőnek. Az ün­nepség műsorában közreműködött Házy Erzsébet, az Opera­ház magánénekese, Sebestyén Ernő hegedűművész és Pál Ta­más zongoraművész. A Jugoszlávia és Magyarország közötti baráti kapcsolatok és kulturális együttműködés fejlesztése terén végzett eredmé­nyes munkásságáért Josip Broz Tito, a JSZSZK elnöke, a Ju­goszláv Zászlórend aranykoszorús érdemrendjével tüntette ki Csuka Zoltán költőt, írót és műfordítót, aki — négy évtized alatt — Jugoszlávia irodalmának több mint 70 jelentős alkotá­sát ültette át magyar nyelvre. Ignotus születésének 100. és halálának 20. évfordulója alkal­mából róla nevezték el a XII. kerületi volt Klára utcát, amelynek 35-ös számú házában ő is lakott. Ignotus egykori la­kóházának homlokzatán emléktáblát lepleztek le. A Magyar Nemzetben olvastuk: Mozgalmas napja volt no­vember 3-án Ernster Dezsőnek, a Svájcban élő világhírű ope­raénekesnek Budapesten: délelőtt a Zeneműkiadó Vállalatnál Sarlós László igazgató átnyújtotta neki a „Nagy magyar elő­adóművészek” című sorozatban megjelent új kötetet, amely szövegen, képen, lemezen Ernster Dezsőt mutatja be. Dél­ben a rádió „Ki nyer ma?” című népszerű zenei műsorában ő adta fel az első kérdést (a Szöktetés a szerájból című Mo­­zart-opera egyik áriája volt a rejtvény, Ernster előadásában), délután pedig a Rózsavölgyi könyvesboltban dedikálta kötetét. Bényi I,ászló festőművész a Páris-Sud 1969. nemzetközi ki­állítás ezüstérmét nyerte el két képével: a Sirályok és a Nap­nyugta című kompozícióval. Major Tamás rendezi a kolozsvári Állami Magyar Színház­ban Shakespeare Téli rege című művét. Több estén fellép a Kedves hazug és Az ember tragédiája előadásán is. Neményi Lili, az Operaház magánénekese hangverseny tur­néra indult az Egyesült Államokba és Kanadába, ugyancsak a napokban startol ugyanoda a népszerű konferanszié Kellér Dezső, Fényes Szabolcs zeneszerző, Csikós Rózsi és Major Ida előadóművészek. Robert Goffin, a Belga Pen Club elnöke, a Nemzetközi Pen Club alelnöke, a magyar Pen vendégeként hazánkban tartóz­kodott. Belga költővendégünknek most jelenik meg magyarul Márvány vágtatás című könyve az Európa Könyvkiadónál. Megérkezett Banja Lukára, a földrengés sújtotta jugoszláv városba a Magyar Vöröskereszt 300 ezer forint értékű adomá­nya, tízezer négyzetméter ablaküveg, 100 darab összecsukható ágy és 40 ezer forint értékű tejpor. A rostocki egyetem fennállásának 550. évfordulója alkalmá­ból Arvay Sándor debreceni orvosprofesszort és Kerpel-Fro­­nius Ödön budapesti professzort díszdoktori címmel tüntet­ték ki. A Teheránban megrendezett nemzetközi gyermekfilm-fesz­­tiválon A Pál utcai fiúk elnyerte a zsűri különdíját. Kondor Ernőnek, az első magyar kabaré, megalapítójának, több száz nóta szerzőjének legszebb dalai csendülnek fel a Zeneakadémián december 7-én „Kedvelt melódiák, népszerű dallamok” címmel. Az 1951-ben, 70 éves korában elhunyt ne­ves nótaköltő Londonban élő özvegye is eljött Budapestre, hogy a régi melódiákat mai fiatal művészek előadásában meg­hallgassa. A Times Literary Supplement, angol könyvkritikai hetilap terjedelmes szemlében foglalkozik Varannai Aurél „John Browring és a magyar irodalom” című munkájával, amely az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg. A bírálat kiemeli, hogy Magyarországon az elmúlt években figyelemre méltó erőfeszítéseket tettek a magyar költők és írók műveinek méltó angol fordítására, s így nem meglepő, hogy a magyar iroda­lomtörténész felújította annak a John Browringnak emlékét, aki 1830-ban az első angol nyelvű magyar antológia: a „Poetry of the Magyars” szerzője volt és Zrínyitől Vörösmartyig 96 költményt, és 64 népdalt fordított angolra — majd 1866-ban egy kötetnyi Petőfi-verset adott ki. Sándor Zsuzsa, az ismert fotóművész, aki mély humanizmus­ról tanúskodó alkotásaival, kiállításaival és riportjaival meg­becsülést szerzett a szakma és a nagyközönség körében, bal­eset következtében Budapesten elhunyt. Kodály-intézetet szerveznek Bostonban, a nagy magyar ze­neszerző énektanítási módszerének elterjesztésére. Zeneokta­tási központot hoznak létre, amelynek igazgatója, Denise Bacon egy évig Magyarországon tanulmányozza a zenei neve­lést. A tananyag-összeállításban és az oktatásban segítséget nyújt Erdei Péter magyar zenepedagógus. Az új intézet ké­résére néhány hétig Bostonban tartózkodik Kodály özvegye és közreműködik az intézet munkájának megszervezésében. DÜHÖS FÍRJ — Kikérem magamnak, hogy fixírozza a feleségemet! 4Pfo:1 mmrr:;4r r: ■ p flip*! feil Nap mint nap változik Budapest képe. Nemcsak új városnegyedek emelkednek máról hőnapra, hanem régi utcák, utak is megújulnak. Képünkön a Fehérvári út egyik vadonatúj része (Vámos László felvétele) JtLi is (pNthilálu nk Kanadában élő kedves honfitár­sunk, a Kovács­házaspár családi ünnepét hozta hí­rül a posta. És mi posta-, azaz lap­fordultával szeret­nénk gratulálni Kovács János és felesége 50. házas­sági évfordulójá­hoz. ök maguk is írtak nekünk az ünnepélyes alka­lomból, de első­sorban nem saját életük szép ese­ményéről szólnak. A levél így kezdő­dik: „A Magyar Hírek szeptember 6-i számában, a Láttuk, olvastuk, hallottuk rovatban megragadta fi­gyelmünket, hogy Canada ’ főkor­mányzója, Mr. Roland Michener táviratban mon­dott köszönetét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének Canada nemzeti ünnepe alkalmából kül­dött jókívánságai­ért__ Augusztus 20-án ünnepeltük házasságunk 50. évfordulóját, s er­re az alkalomra, mely bizony nem soknak adatik meg, mi is kap­tunk üdvözlő táv­iratot.” ... Hosszú felsorolás követ­kezik, fontos köz­életi személyisé­gek nevei, kik közt első helyen áll Kanada főkor­mányzója és fele­sége, Mr. és Mrs. Roland Michener. Megindító az a tiszta, bensőséges érzés, amely Ko­vács Jánost és fe­leségét arra kész­rEil FORDULUNK i A Kovács házaspár JJrní>imr if íOntariii Psrlisarnt Bail inni* Jtiruntn Ang.óf II. IMI PruvinfiQl imrtirg ub Wnistrr John P. Roberts, Ontario állam miniszter­­elnöke és kormányzója is üdvözölte az ün­neplőket tette, hogy a két állam közötti ba­ráti gesztusban mintegy jelképe­sen, népeink köze­ledését, az emberi közeledést is lás­sák, s a közügyet, a magasabb szintű ünnepet, gondolat­ban összekapcsol­ják a maguk csa­ládi ünnepével. A jókívánságai­kat, üdvözletüket küldők hosszú névsorához tehát — akiknek felso­rolása helyszűke miatt már nem férne el e rövid, de szeretetteljes megemlékezésben — hadd csatlakoz­zunk mi is, A MAGYAR HÍ­REK SZERKESZ­TŐSÉGE A LÓSPORT VILÁGÁBÓL Telivértenyészté­­sünk újabb nemzet­közi elismerést szer­zett. Egy nagy fran­cia tenyésztő tárgya­lásokat folytat sok­szoros sampion apa­ménünk, Imi bérbe­vételére. Imperiál apja nemzetközileg elismert kiváló fede­zőmén. * Meghonosítják az agárversenyeket ha­zánkban is. A Ló­sport Vállalat a Ma­gyar Ebtenyésztők Országos Egyesületé­vel karöltve, a buda­pesti galopp-pályán két bemutató agár­versenyt rendezett. A világszerte ked­velt versenyeket a pesti közönség is szívesen fogadta. A két vállalat a sikeres bemutató után elha­tározta, hogy jövőre rendszeresíti az agárversenyeket. 1971-ben pedig, a Bu­dapesten megrende­zendő Vadászati Vi­lágkiállítás alkalmá­ból „Európa-kupa” agárverseny kerül lefutásra. * Két új — loVasis­­kolát Is mágaban foglaló — lovardát építenek az ország­ban. Az egyiket Bu­dapesten a Széche­­nyi-hegyen, a Vörös Csillag Szálló mö­gött. A másikat a Duna-kanyar leg­szebb részén, Vi­­segrádon. A visegrá­di lókultusznak tör­ténelmi múltja van. A Duna partjának e festői szépségű he­lyén volt egykor az Anjouk, aztán Zsig­­mond, Mátyás király és sok más történel­mi nagyság „Hip­­podróniuma”, lovas­játékok és mérkőzé­sek színhelye. Sz. L. Lovasiskola növendékei, túrán a hegyekben •• -*■ A királynak nincs pénze Ferdinánd király — erről már tettünk is említést — hatal­mas birodalmat és még nagyobb adósságot hagyott utódaira. Miksa császár csak kemény harccal tudta magának megsze­rezni a német-római császári trónt, az örökségből pedig Alsó- és Felső-Ausztria, valamint Magyar- és Csehország jutott neki. Bár uralkodása alatt a nyugati határon csökkent a nyomás, a török ellen mégsem tudott kellő erővel, és erényei fellépni. Az 1566-os kudarc után már az európai segélyek is elmarad­nak. 1576-ig sem a német birodalmi gyűlés, sem a spanyol király nem ad pénzt, a pápát pedig az bosszantja, hogy Miksa elnéző a protestánsok iránt. A befolyó jövedelmek még a ki­adásokat sem fedezték, nem szólva arról, hogy az állami bevé­telek legtöbbjét magas kamattal előre lekötötte, hogy hitele­zőit kielégítse. Rudolf császár alatt a pénzhiány még tovább nőtt, és a be­vételek már a kiadások egyharmadát sem fedezték. Az állam pénzügyi csődje az amúgy is hiányos magyar határvédelmi rendszert végső katasztrófába sodorta. Amikor Miksa trónra lépett, már egymillióra nőtt a várkatonaság zsoldhátraléka. A zsoldfizetés végül téljesen elakadt. A várakban nem volt élelem, lőszer, felszerelés. A végvárrendszer őrsége 18 ezer emberből állott, míg a török őrség, velük szemben 47 ezer főt tett ki. A védelmi vonal bomlani kezdett, s csupán azért nem omlott össze, mert hivatalosan békeállapot volt. Ami azonban nem zavarta a török őrséget abban, hogy kihasználva a hely­zetet, be-betörj ön a magyar területre, s ne csak zsákmányol­jon. hanem területet is hódítson, ami egyben újabb adóvesz­teséget is jelentett. Kilencszáz olyan falu volt, amely mindkét oldalra adózott, hogy biztonságát megvédje. 1570 és 1576 kö­zött a királynak adózó vármegyék száma 19-ről 16-ra csök­kent. Miksa megpróbált segíteni a bajokon: katonai reform­­tanácsot szervezett, olasz rendszerű várerődítéseket kezdett, át akarta szervezni a nemesi felkelést, megerősítette a jobbá­gyok szabad költözési törvényét. A kezdeményezéseket azon­ban kudarcra ítélte a pénzhiány és a helyi ellenállás. A magyar urak, nagybirtokosok, a majorsági gazdálkodás érdekében szívesen látták volna, ha erős állam védi őket, mi­vel azonban ilyen nem volt, a centralizálási törekvések támo­gatása helyett, rendi kiváltságaik védelmében hiszik és látják érdekeik igazi biztosítását. Egyúttal birtokaikat igyekeznek védettebb és nyugodtabb tájakra áthelyezni, Felső-Ausztriá­­ban, Stíriában, Krajnában, Csehországban vásárolnak birtoko­kat, osztrák, cseh és német arisztokrata családokba nősülnek be. Az országot sújtó bajok okát abban látják, hogy az ország dolgait idegenek intézik: de elégedetlenségük igazi oka első­sorban az, hogy ezek a hatóságok tehetetlenek. Mindezek el­lenére, ha zsörtölődtek is, végül is mindig engedelmesen meg­szavazták Miksának az adót. Miksa pedig megígérte a refor­mokat, s azután mindent változatlanul hagyott fiára. Rudolf császár azonban végképpen alkalmatlan volt arra, hogy birodalma zilált ügyeit rendbehozza. Súlyosan idegba­jos, rapszódikus természetű ember volt, akinek csillagászati és régiséggyűjtő szenvedélye, diplomáciai önkényeskedései kedves témái lettek korunk történelmi életrajz-regényíróinak. A történelem azonban nem regény, hanem népek, országok sorsa, s ha ez — akár csak részben is — egy idegbeteg em­bertől függ, a következmények beláthatatlanok. Hozzá kell tenni ehhez még azt is, hogy a XVI. század utolsó harmadá­ban indult meg a katolikus egyház nagy támadása, az ellen­­reformáció, és a Prágába költözött császári udvar minden esz­közzel támogatta ezt a mozgalmat, s teret adott élharcosainak, a jezsuitáknak. Tette ezt elsősorban azért, mert az egyház a császár iránti engedelmességet egyenértékűnek hirdette az egyház iránti feltétlen engedelmességgel. Csakhogy a magyar főurak és nemesség körében a reformáció addigra erős tért hódított, s ez a tény tovább fokozta az ellentéteket. Rudolf 1578-ban elutasította a magyar rendek kérését a szabad val­lásgyakorlat iránt, és a főbb méltóságokat katolikusokkal töltötte be. A zömében protestáns nemesség erre támadással felelt, nem szavazta meg az adót és kikényszerítette. hogy a király visszaállítsa a királyi magyar tanácsot. E mozgalom ve­zetői a leggazdagabb, nagy majorsággal bíró főurak. akik a nehéz helyzetben levő Udvari Kamarát kölcsönökkel is enged­ményekre késztetik. Az osztrák rendek viszont csak azzal a feltétellel vállalnak részt a várvédelem költségeiből, ha annak horvát-szlavón szakasza a Haditanács helyett a grácí tanács fennhatósága alá tartozik. A rendi előretörés tehát tovább fékezi az amúgy is alig érvényesülő centralizációs folyamatot, és egy eredménytelen körmozgást hoz létre, amelyből se a rendek, se a király nem tudnak kitörni. A törökkel szemben pedig már csak a minden áron való védekezés, vásárolt béke lehetősége marad. Pedig a török birodalom a század utolsó harmadában ha­nyatlásnak indult. A meghódított területek kifosztásán ala­puló gazdasági rend, hódító erő nélkül kifulladáshoz vezet. A hadakozáshoz szükséges erős központi kormányzás azonban Szulimán halálával megszűnt, utódai gyenge, alkalmatlan em­berek voltak. Trónkövetelők harca és növekvő anarchia kezdte ki a török társadalmat. A bajok eloszlatására hódító háborút indítottak Perzsia ellen, amely felőrölte a török haderő legja­vát, de csekély eredménnyel járt. A katonákat itt sem tudták már fizetni, a hivatalokat vásárolták, az állami jövedelmek elherdálása és ellopása óriási mértéket ölt. Janicsárlázadá­sok rázzák meg a hadsereget. Mindeközben, egyre nagyobb mértéket öltenek a határvil­longások. Szaporodnak a török betörések, nagy fogolyvadásza­tok indulnak a perzsiai veszteségek pótlására. Ugyanakkor van olyan magyar vállalkozás is, amely nagyobb zsákmánnyal jár, mint amennyit a császár egy egész évre fizet a töröknek adóba. A portyák élére a birtokaikat védelmező nagybirtoko­sok állanak. Idézőjelben mondva, szinte „megkönnyebbülés” mindkét félnek, amikor kitör az „igazi” háború . B. P. (Következik: A tizenöt éves háború) 8

Next

/
Thumbnails
Contents