Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-11-29 / 24. szám
Az új művelődési báz, előtérben Kamocsal István „HArfázó" című szobra Kapuvári lányok — ’6* A város új élelmiszeráruháza •Sä*f /-1 1 ! ;■ Dunántúl / A 73. város A városi rangraemelés szép divatja virul itthon. Nem múlik esztendő, hogy legalább kéthárom zászlócskával ne gyarapítanánk hazánk várostérképének színes jelrendszerét. Ilyet tűztünk az elmúlt években Gödöllő, Tapolca, Tiszaszederkény, Szarvas, Siófok neve mellé — hogy csak néhányat említsünk. Legutóbb pedig, október 1-én, Kapuvár rakhatott ünnepi viseletére új rendfokozatot, a magasabb sarzsi képzeletbeli aranysújtását. A hajdani várárok terméskő-hídján idős kapuváriak pipaszó mellett így nyugtázzák az eseményt: — Mint falusiak tértünk nyugovóra, s mint városlakók ébredtünk. Ennyi történt... Látszólag, külsőre valóban nem történt több. Hiszen az ország 73. városa, most, hogy már elült az ünnepi vigalom, s az egykori vár alapjaira épített barokk kastély emeleti szobájában falra simult a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának pecsétes oklevele — amely a kinevezést szentesíti —, Kapuvár éli a maga csendesszorgalmú hétköznapjait. A fagylaltozó gimnazista lányok éppoly vidáman csicseregnek a parkban, mint korábban, a jóhírű húsüzem henteseinek kése-bárdja sem lett tempósabb a tegnapinál, a csupaüveg élelmiszeráruház is ugyanúgy, s ugyanazt a gazdag választékot kínálja, mini azelőtt. Az új házakat emelő hosszúnyakú gémdaruk szorgalmas bólogatása is az október előtti Kapuvár portréját idézi. Aki, netán, látványos nagy fordulatra számít, aki a tegnapi falu helyett egy lüktető mai várost remél e békés rábaközi tájon — az kissé csalódik. Az ilyen változásokat ugyanis aligha lehet a napok kurta percmutatójával mérni. Hisz nem az a Kapuvár lett több október elsejével, amelyik szeptember 30-án faluként hajtotta álomra a fejét. Azt kell tudni, hogy már faluként is mérhetetlenül más volt, mint 30—40 évvel ezelőtt. — Egy-két évtizeddel korábban dehogy gondoltunk mi a városi rangra — emlékezik Kovács Bálint, az újdonsült város tanácstitkára. — Csak arra figyeltünk, hogy amit az év elején papírra álmodunk, azt az év végével megvalósítsuk. Igaz, akadt ezek között a tervek között több esztendőre szóló álom is, amelyek aztán sorra valósággá lettek... Hadd tegyem hozzá: egyik sem volt különleges, nem akartunk mi erőnek erejével más lenni, mint a többi falu, járási székhely. Csak követni a lakosság növekvő igényeit, élni az új lehetőségekkel, biztatni egymást a cselekvésre. Az élet természetes rendje szerint élt hát Kapuvár. Csakhogy ez a természetes rend nagyot változott az utolsó húsz esztendőben. Ami valamikor legfeljebb csak egy-egy faluközösség ábrándja lehetett — az utóbbi időben már a lakosság parancsszavaként íródik a helyi vezetés munkarendjébe. — Nálunk talán az új házak szemléltetik ezt leginkább. Nem egészen négy év alatt 300 régi házat bontottak le a kapuváriak, s a helyükbe eddig 285 épült. Legfontosabb dolgunk volt, hogy a térkép fölé hajoljunk: ahol ilyen nagy az építkezési kedv, ott már gondolni kell az összhangra, a harmonikus városképre ... Nyolcszáz új lakással számolva, a tanács közreadta Kapuvár rendezési tervét. Esténként a klubokban, az új művelődési ház termeiben élénk vitákra, szenvedélyes eszmecserékre kínált lehetőséget ez a terv. Hol nyíljanak új ut-A XVIII. század első felében épült barokk kastély, amely most a városi tanácsnak és a Rábaközi Múzeumnak ad ot ■vv TL •O-
