Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-25 / 2. szám

••

Mindnyájan ismerjük Orfeusz pokolraszállásának mondáját, az Euridikéért vállalt különös utat a halottak birodalmában. De Orfeusz története csak kései görög változata a korábbi hiedelmeknek és mítoszoknak, amelyek valamenynyien a természe1 újjászületését ■példázzák. Ezek a játékok az emberi őstörténet homályába nyúlnak tússzá, s ma is élnek világszerte — ha megváltozottan is — a tavasztváró népszokások formáiban.

A természet újjászületését a regi ember nem kísérte tétlenül, úgy érezte, hogy személyesen kell közreműködnie, varázslatokkal, a természet ,.erőit” befolyásoló szertartásokkal. A bőség és termékenység szimbóluma, a tojás ezért került a tavaszváró játékok középpontjába. Az új élet emberi hordozóit, az asszonyokat is varázskörébe vonta a játék. A ráolvasások, a nők locsolása vagy bekormozása számtalan népszokásban fordul elő. A húshagyó keddi játékok egyik legszebb és l.egősibb formája a Fejér megyei Moha községben. szokásos.

Maszkos, szalagokkal kivarrt ruhás, furkósbotos alakok, a „bohócok" lepik el húshagyó kedd reggelén a falu utcáit, bezörgetnek a házakba, kormos kezükkel bemaszatolják a lányok és asszonyok arcát, furkósbotjukkal megtáncoltatják a kutyákat, kezet nyújtanak fekete tenyerükkel az utcán járóknak. A félelmetes maszkosok mellett két egyformán öltöztetett „leány"-figura tűnik fel (őket is fiúk játsszák), ők lassan, méltóságteljesen lépkednek, és beszedik az „adót”, a tojást. A maszkos, alakoskod ó figurákat — a faluban „tikverőzőknek” hívják őket — vagy a tojást szedő „lányokat” elkerülni, visszautasítani ma is szégyen, de valamikor bizonyára a természet erőinek a megsértését is jelentette.

A mohácsi busójárás és még néhány falusi húshagyó keddi népszokás mellett a mohai „tikverőzés” egyik legszebb tavaszváró népi játékunk. Érdekessége, hogy míg a többi általában szláv vagy román elemekre épül, a mohai valószínűleg magyar eredetű, s talán az egyetlen magyar maszkos népijáték.

Perneczky Géza

A kutyatáncoltató „tikverók”

Középen:

Egy fekete tenyerű, meg a háziak

Lent: Az „adószedő”

(Gelencsér Ferenc felv.)

A szép, színes üdvözlőlapok, kártyák, levelek, névjegyek, bennük és rajtuk az ünnepekre, az új esztendőre szóló jókívánságok, mint mindig, betetőzését jelentették évvégi postánknak.

Mi most mégsem ezekről az üdvözletekről szólnánk részletesebben, hanem a múlt év néhány utolsó heti postatermésének, a hétköznapok leveleinek állandóan visszatérő témájából ragadnánk ki egyetlen egy gondolatot. Mi volt számunkra a legszembetűnőbb? Az az igény, amely a szülőföld nyelvének, az anyanyelvnek, a magyar nyelvnek megőrzésére, ápolására és tanításának szükségességére vonatkozott. És ez az igény, mint a levelekből kitűnik, egyre sürgetőbb.

♦♦♦♦♦♦♦♦«

légpedig a puskaporraktár!” — ragyogott lel Miklós diák szeme, s fáklyáját elszán*, indulattal belevágta az egyik hordába... — " 1 1 *

Egy Brazíliában élő honfitársunk ábécéskönyveket kér, iránt írja, mostanában szervezi a környezetében élő magyar gyermekek nyelvtanítását.

Egy Angliában élő édesanya közli, hogy kislánya már tanul magyarul, elég jól ír és olvas, ő szaval legszebben a magyar klubban. Egy, a Német Szövetségi Köztársaságban lakó honfitársnőnk levelében beszámol arról, hogy gyakran előveszi a magyar mesekönyvet, mesél a gyerekeinek, nehogy a 6 éves Ilona és a 4 éves Béla elfelejtse a magyar szót. Az Amerikai Egyesült Államokban élő S. Kati már felnőttebb fejjel fogott neki a magyar nyelv elsajátításához. Most 15 éves, szorgalmasan tanul magyarul, és nagyon várja magyar kiadványainkat. Hasonlóképpen a Kanadában született 13 éves B. Olgi az itthonról küldött ábécéskönyvből tanult meg írni, olvasni, beszélni. Egy, Franciaországban élő nagymama hálásan köszöni a Szülőföldünk című könyvünket, unokáit tanítja belőle, s ígéri, amint megtanultak egy szép éneket, magyarul, azonnal megírja nekünk. Az egyik tengerentúli magyar egyházközség vezetője a már működő magyar iskola 60 gyereke számára kér magyar ábécéskönyveket. Argentínából írja egy honfitársunk, hogy a környezetében 20—25 olyan 15—30 év közötti magyar él, aki szeretné elsajátítani szülei anyanyelvét, ehhez kér segítséget. Egy angliai magyar édesanya tervszerűen oktatja a gyermekét. Az elsőéves anyagon már túljutott, most második osztályos olvasókönyvhöz szeretne jutni.

Íme néhány kiragadott példa ... Ám ezt a kis, korántsem teljes összeállításunkat hadd fejezzük be egy csattanóval:

Olaszországban élő egyik honfitársunk olasz feleségének levele így hangzik: „Férjem révén megtanultam magyarul és büszkén közölhetem, hogy két kisgyermekem, bár csupán 7 és 2 évesek, jól beszélik a magyar nyelvet és e téren bármelyik otthoni kisgyermekkel beállhatnának versenyezni."

mr rr~ • *• "»"'W '

XLIII

Két császár ellen

„Két császáron arattam örökre dicső diadalmat,

Volt eme két császár római és a török"

Anselmus Nepos humanista költő epigrammájában, (Mátyás király haláláról — Hegedűs István fordítása) diadalt mond — de elégedjünk meg csak annyival, hogy győzelem. Hadi sikereket aratott Mátyás — diadalt, sajnos nem.

A Habsburgokkal folytatott háborúk során, amelyeket többször szakított meg fegyverszünet, békekötés, alkudozás, végül is Mátyás elfoglalta a Habsburgok ausztriai tartományainak jó részét, s mint tudjuk, magát Bécset is. Ez feudális hódításnak tekinthető, de számításba kell venni azt is, hogy a Habsburgok igényt tartottak a magyar trónra, és ennek érdekében a XV. század folyamán szinte megszakítás nélkül fenyegették a magyar királyság belső és külső biztonságát. Méghozzá olyankor is — már a negyvenes években, de később a hetvenes évek derekán is —, amikor a török támadások veszélye növekedett. Ezért azután Mátyás ausztriai háborúi nem kis mértékben úgy is felfoghatók, mint a királyság biztonságát, függetlenségét nyugatról fenyegető veszedelem elhárítására vezetett akciók. Később, a szakirodalom sokszor latolgatta, hogyha Mátyásnak sikerült volna a német császárságot megszereznie magának, akkor ez segített volna-e valóban növelni erejét a török ellen? A kérdésre a történelem nem adott feleletet. De annyi azért nyilvánvaló, hogy az Ausztriában elért sikerek, a hátulról való biztosítás, objektíve a török elleni védekezés feltételeit is javította, vagy javíthatta volna. És még egy: mint ma már tudjuk — de az akkori kortársak nem tudhatták —, a Habsburg-hatalom sorsa nem ott és akkor dőlt el, hanem jóval később, és más csatatereken.

Mint tehát látható és feltételezhető, a más irányba vezetett akciók nem vonhatták el teljesen Mátyás figyelmét a török problémától. Leszámítva a cseh háború első éveit, állandóan napirenden volt. Szorosan öszefüggött vele Mátyás Itália felé irányuló külpolitikája. Eleinte a pápa és Velence játszották ebben a főszerepet, de amikor meggyőződött róla, hogy tőlük hiába vár támogatást a török ellen, fokozatosan más szövetségek kialakításához látott. Firenze és Milánó mellett a nápolyi királyság, és annak ferrarai rokonsága lett szövetségkereső diplomáciájának célpontja. Számított arra, hogy az aragon dinasztiából származó nápolyi uralkodóház a Balkán nyugati peremvidékén érdekelt a török visszaszorításában. Mindebből következőleg politikája mindinkább pápaság- és Velenceellenes irányba tolódott.

A diplomáciai próbálkozásokon és csatározásokon kívül más lépéseket is tett a másik császár, a török ellen. A cseh háború lezárása után elfoglalta a kulcsfontosságú Szávavidék török erősségét, Sabácot, és ezzel majdnem egyidőben csapatokat adott a Moldvát és Havasalföldet támadó török csapatok visszaszorításához. Voltaképpen innen számítható az a korszak, amelyre Anselmus Nepos epigrammája utal, s amelyet már a kortárs történetíró, Bonfini is „két császár ellen" hadakozó időszaknak nevez. Az ekkor következő tíz esztendőben a királyi hadak többségét a Frigyes elleni akciók kötötték le, de már a déli végek sem maradtak őrizetlenül. A nagyobb várak közötti szakaszokat kisebb erődítmények láncolatával egészítették ki a határ és az utak ellenőrzésére. A védelmi övezetben elhelyezett könnyűmozgású csapatok alkalmasak voltak arra, hogy az esetleges portyázókat elhárítsák és ellentámadásba menjenek át. A hadviselésnek ez a módja a későbbi végvári harcok hadtörténeti előzményének tekinthető. Mátyás valószínűleg arra számított, hogy így a túlerőt, ha egyszerre megsemmisíteni nem is tudja, de fokozatosan felmorzsolja. Sőt, tekintve hogy a török hadviselési mód szinte megoldhatatlanná tette a téli mozgósítást, Mátyás avval a tervvel foglalkozott, hogy a könnyű hadsereggel nagyobb célokat is megvalósít. Valójában azonban déli serege mégsem volt többre alkalmas, mint a határok biztosítására, a nagyobb, messzebb ható akciók elmaradtak. Sőt, még a szövetséges határokat sem lehetett vele megvédeni: a nyolcvanas években a török elfoglalta a román fejedelemség tengeri kikötőit, megszilárdította befolyását Havasalföldön, és kisebb részben Moldvában is.

Mint mondottuk tehát, nőtt a királyság ereje, sokszor győzött Mátyás király, két császár ellen tartós diadalt aratni azonban nem tudhatott. De remélte, hogy amit nem ér el a fegyverek erejével, azt megoldhatja kiterjedt és szívós diplomáciával. Mátyás diplomáciája fokozatosan az európai élvonalig emelkedett. .Humanista orátorok mellett szakképzett ügyintézők, kancelláriai hivatalnokok képviselték külföldön az országot, némelyikük egyenesen szűkebb ügykörökre specializálódott. Tevékenységük nyomán olyan bonyolult és kiterjedt diplomáciai hálózat alakult ki, amely egész Európát átfogta, sőt, Mátyás uralkodásának vége felé túlterjedt a kontinens határain is.

Ha megkeressük ennek a külpolitikának a fő irányvonalait, azt látjuk, hogy vezérelve az volt: támogatást keresni az ellenfelek hátában és oldalában. A német birodalom mögött a franciákig, a burgundiakig, svájciakig jutott; a Jagellók mögött az erősödő orosz állam fejével, III. Ivánnal köt együttműködési szerződést; a török ellen nemcsak Európában keres szövetségeseket, hanem Ázsiában és Afrikában is: diplomatái eljutnak a perzsákig és Egyiptomba is. A külkapcsolatoknak ez a messzenyúló rendszere kívülről támogatta meg a központosítás útján haladó magyar állam európai helyzetét. Amíg fennállt, el is érte a célját. Mátyás uralkodásának vége felé e kapcsolatok rendszere életerősnek látszott.

A király halála után azonban, a helyzet, az erőviszonyok megváltozásával kiütköztek alapjainak gyengeségei is. Ez eredményezte gyors felbomlását a századvég megváltozott körülményei között. Mint Mátyás korának, tevékenységének annyi eredménye, diplomáciája is szertefoszlott. A bekövetkező gyors szertehullás sem feledtetheti azonban a központosítás nagy kísérletének érdemeit. Mielőtt továbblépünk, foglaljuk még egyszer össze. B. P.

(Következik: ...Nem hagy enyészni soha!)

9

r w v-r w ^