Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-20 / 19. szám

Várbeli csendélet: napos őszi délelőtt a Fortuna utcában (Vámos László felV.) Élnek a Hagyományok: újra a Múzeum-lépcsőn (Vámos László felv.) ^ K ÍM 6 Yö V e n tU fr' Rendhagyó vendég járt Benczúr utcai „házunk táján”. Több okból rendhagyó. Nem árul­ta el nevét és kedvesen elhárította a fotóriporter masináját. Rendhagyó, mert nem a Balaton érdekli, hanem a Bükk. Pontosabban nem a hegy­ség, csupán egyetlen növény, ame­lyik ott terem. Azt sem említette, hogy ez a növény a fennsík pere­mén, a bővizű karsztos források partján található, vagy a Szalajka völgyében, avagy a széles és mély Garadnán ... Hogy mit tartalmaz a nevén meg nem nevezett növény olaja? — A rák gyógyítására szolgál... Csak éppen meg kell lelnie, meg­honosítania, laboratóriumban ele­mezni, kísérletezni vele. Ismerik ezt a növényt Indiában és Franciaor­szágban is, de ő itt akarja megta­lálni. Nálunk. A rendhagyó vendég elegáns, sö­tétszürke öltönyt visel, amelynek za­kójából hófehér, hosszított gallérú ing villan elő. A legújabb fazón. Ezt csak azért említjük, mert J. N. — ezt a monogramot javasolta szemé­lye megnevezésére — éveken át a libanoni szunnita, síita és drúz bennszülött gyógyítók kezdetleges sátraiban, sárból épült kunyhóiban is élt, együtt étkezett velük, a föl­dön hált. Megtanulta nyelvüket, megismerte varázslatos gyógyfüvei­­ket, nagyszerű hatású gyógyító mód­szereiket. — Csakis közvetlen közelségükben sajátíthattam el szigorúan őrzött tu­dományukat, módszereiket, amelyek kezdetlegesek, ugyanakkor csodála­tos hatásúak. Betegségeket, vadálla­tok okozta mély sebeket, rosszindu­latú daganatokat fantasztikus keve­rékeikkel meglepő eredménnyel gyógyítanak. * Rendhagyó vendégünk természe­tesen Budapesten született és az orvosi egyetemet az Üllői úton vé­gezte. Ennek negyvennyolc eszten­deje. Azóta él külföldön. Tanulmá­nyait Torinóban, Párizsban, Stras­­bourgban, Edinburghban folytatta. Praktizálni Konstantinápolyban kez­dett. Athénban az egyetemen nyel­veket tanított. Görög, török és hin­­dosztáni nyelvet. Mint sebész Lyon­ban dolgozott. Dél-Arábiában, Aden­­ben 12 évig gyógyított. Ezután az etiópiai Aszmara következett és a Vörös-tenger parti Masszava. Majd ismét Franciaország. Tanulmányút­jai Japánba, Kínába is elvezettek. • — Az orvosi érdeklődésnek föld­rajzi értelemben sem lehetnek hatá­rai. Ugyanez a véleményem a nyel­vek elsajátításáról. Tizennyolc nyelvet beszél. Megké­rem, sorolja fel. — Magyar, német, latin, francia, angol, arab, orosz, ó-görög új-görög hindi, kínai, ésatöbbi.ésatöbbi. Leg­szívesebben franciául beszélek. * Rendhagyó vendégünktől azt is megtudakoltuk, hogy a kutatáson és a nyelvészeten kívül mi érdekli. — A zene. Opera, sajnos, nincs Bejrútban. Csak rádión hallgatha­tom. Amikor hajnali fél 4 órakor kinyitom a rádiómat — ékkor kez­dek el dolgozni —, Amerikán ke­resztül a 25-ös, de lehet, hogy a 19-es rövidhullámon fogom Buda­pestet. Fekete Judit bemondójuk hangját bárhol felismerem. * Rendhagyó vendégünktől búcsú­zóul megkérdeztem, mikor oldható fel a személye körüli diszkréció. — Minden attól a kis növénytől függ ott fenn, a Bükk ben. H. M. A tanácskozás után Richárd bátyjához lépett. Bocsáss meg, öreg, nem^\ akartalak megbántani! J Testvérek között nem szokás, mi mégis párbajt fogunk vívni, a leg­komolyabb párbajt, mely valaha férfiak közt végbement. Mindketten részt veszünk az első rohamban s aki hamarabb fellép a vár fokára, azé a lovagias elégtétel-Bátyám, te tréfálsz! Csak nem állsz oda egy ostoba cserepór puskacsöve elé? A te eszedre még szüksége van a nemzetnek! Gondolj anyánkra, nődre, gyermekeidre és hagyd ránk, katonákra a verekedést I Gyávának neveztél! Ezt egy Barad­­laynak nem mondhatja senki meg­­torlatlanul! Ezért elégtétellel tar­tozol!- 42 nem felelt. Sarkon for­­idult és kézfogás nélkül ott­­hagyta öccsét. Az ostrom napján, hajnali három órakor, megdördült ötvenkilenc ágyú és a jelre minden irányból megindultak az önkéntesek hadoszlopai. Az északi köröndnél vad kartácstöz fogadta a támadókat, de nem volt rohamcsapat, mely meghátrált volna. A harcosok tömege ellenállhatatlanul hömpölygött felfelé az omladékokon, a hágcsók fokain. Ha százan buktak alá, ezrek álltak a helyükre és a iegelszántabbak sorában ott küzdött Baradlay Ödön. Richárd a vár déli oldalán álló hatvanegyedik zászlóalj honvédéivel indult rohamra. Itt a várkert egymás fölé emelkedő teraszaiért folyt véres kézitusa. A veszélyes pontot az ellenfél legvitézebb katonái védték. Az első, majd a második terasz elfoglalása után a támadók már aligha tudtak volna felhatolnl a harmadikra, ám fentről hirtelen kiáltás harsant. 10

Next

/
Thumbnails
Contents