Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-20 / 19. szám
I A CSELW DEÁK ISTVÁN HARMINCHAT ÉV MÚLTÁN ÚJRA BUDAPESTEN A nyár különös erővel vonzza haza a külföldön élő magyarokat. Deák István a nagynevű csellóművész és pedagógus ötven évvel ezelőtt, 1919-ben vándorolt ki, s harminchat év telt el, amióta utoljára itthon járt. Akkor már Margaret Shanklinnel, amerikai feleségével a kiváló zongoraművésznővel — aki egyébként állandó kísérője — látogatott Budapestre. A Zeneakadémia kapujában találkoztam vele. Fentről jött, abból a tanteremből, ahol valamikor Popper Dávid — ahogy ő mondja: a tizenkilencedik században a cselló királya — tanított, s ott látta márványtáblára vésve a nagy mester utolsó hét tanítványának a neve között a magáét is. Ma ő már az egyetlen valamennyiük között, ő maradt meg hetvenegy évesen annak a korszaknak hírnökéül. — Azért is látogattam most haza — mondja —, mert úgy éreztem, a világ zenei közvéleménye lassan-lassan elhanyagolja Popper Dávid emlékét, s ezért is hozzáfogtam egy nagyobb szabású biográfia megírásához. Popper ünnepelt művésze volt korának, Wagner és Bülow barátja. Tudom jól, minden ember amikor viszszapillant, régi önmagát is keresi, tükörbe néz, ezért a Popperéletrajz egy kicsit az én életrajzom is lesz. Jó volna ha csakugyan az lenne, mert Deák István élete valóban gazdag eseményekben bővelkedett. Tizenhat éves korában már a huszonhárom éves Reiner Frigyes vezénylete alatt az akkori Népoperában — a mai Erkel Színházban — csellózott egy évig... Ezt megelőzően volt Popper tanítványa, a mester a szárnyai alá vette, nemcsak az Akadémián, hanem otthonában is tanította mindennap, sőt egy 1845- ből származó, Stoss csellóval ajándékozta meg. — Popper Dávid és az édesapám ugyanabban az évben halt meg, két apát vesztettem el egyszerre. Előbb Zürichbe mentem ki, ott játszottam a zenekarban, majd New Yorkba kerültem. Egy utazó német operatársulattal bejárt minden nagyvárost: a Walkürt játszották, Deák ott is a zenekarban csellózott, Rózsa Lajos pedig a Wotánt énekelte. Majd Heiner Frigyes Cincinnatiba hívta, ott játszott két évig, de közben Félix Salmond nevű nagy angol csellistánál továbbképezte magát abban a Curtis Instituteben, amelynek előbb tanítványa, majd tanára lett. Ezzel párhuzamosan a Peabody Institute is meghívta professzornak, s egyremásra aratta sikereit hangversenyeken. Nemcsak csellózott, hanem már tormester is volt. Két zenekart szervezett, az egyik nagy Deák István és Margaret Shanklin szimfónikus együttes, a másik harminchat vonósból alakult, csupa nő, amire eddig Amerikában nem volt példa. Tagja lett a Philadelphia Musical Found Society vonósnégyesnek, s rengeteg szólóestén aratott sikert akkor már felesége kíséretével. Eseménydús évtizedek után került Kaliforniába. A Los Angeles-! egyetemen cselló és kamarazenekar tanszéket alapított kamarazene-történetet tanított, foly(Novotta Ferenc felvétele) tatta a koncertozást, és közben sorra jelentek meg nagy jelentőségű publikációi. Nemrégiben vonult nyugalomba de azért továbbra is tanít, játszik. Se szeri, se száma rangjának, címének, sikerének. Rejtő Gáborról mesél — aki Casals növendéke volt, s jövő szezonban itthon is vendégszerepei — vele együtt tanított Los Angelesben, s később, amikor Deák nyugalomba vonult, Rejtő vette át a tanszéket. — Mikor találkozott utoljára Casalssal? — 1959-ben az első pultnál Rejtő ült, a másodiknál pedig én, Casals felesége mellett, azon a San Franciscó-i hangversenyen, amikor Casals maga dirigálta hatvannégy csellóra írt kompozícióját. Felejthetetlen élményem volt ez. Számomra ő a zene Einsteinje. Így torkollik a múlt a mába. Felesége hallgatja a beszélgetésünket, ha nem is ért minden magyar szót, de követni tudja, miről beszélünk. Margaret Shanklin nemcsak a legkiválóbb zongorapartnere férjének, hanem ma is rengeteget tarnt: huszonöt tehetséges növendéke vizsgázott európai útjukat megelőzően. Hogy ki a legjobb barátjuk ott a messze világban? Rózsa Miklós a világhírű zeneszerző és karmester. ö vagy negyvenöt év óta él külföldön, harminc év óta Amerikában. És ő is ugyanolyan jól beszél magyarul ma is, mint Deák István. — Milyennek látja most Budapestet? — Elcsodálkozom ezen a nagy intellektuális életen. Temérdek könyv, szakirodalom, kotta... S bámulatos az, hogy Budapest mennyire részese a világ szellemi vérkeringésének. Mulattat, hogy mindenkit az érdekel, miképpen lehetséges, hogy nem felejtettem el magyarul? S hogy akcentus sem érződik a beszédemen? Nevetségesnek és mesterkéltnek érezném az ellenkezőjét. — Mikor látjuk megint? — Szeretnék jövőre ismét hazalátogatni feleségemmel együtt. Akkor már nemcsak a múltban keresgélek majd, hanem a jelenben is. Mert az is érdekel. Gách Marianne Technikusnő SZÉKELY LÁSZLÓ MUNKÁSPORTRÉI Lakatos Jókai Mór: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI Képregény változat. Szöveg: Cs. Horváth Tibor, rajz: Korcsmáros Pál. Van egy fiam . . . sohasem láttam, s' már nem is fogom látni!. . . Alighogy megszületett, az anyja, Plankenhorst Alphonsine dajkaságba adta, hogy megszabaduljon tőle... Évekig kutattam, míg végre a nyomára jutottam ... o cím, az iratok a tárcámban ... .. A föld alatt is ennek a gyermeknek a sírását fogom hallani! Nem fog sírni, becsületemre fogadom! Megkeresem, és gondoskodom róla! Az isaszegi csata utáni estén Rideghviry Bence feldúlt arccal lépett be a Plankenhorst hölgyek szalonjába. Az ütközetet elvesztettük. Csapa- LehetetlenI 1 ______ taink Pest felé vonulnak vissza. “— — S Hl v • J
