Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-20 / 19. szám
Előadás Veronában a Teatro Komanóban Láttuk, olvastuk, hallottuk••• Magyar demográfus küldöttség tartózkodott Londonban, a Nemzetközi Népességtudományi Unió kongresszusán. A delegációt dr. Szabady Egon, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese, a Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója vezette. * Nemzetközi mediterrán kollokviumot rendeztek a Földtani Irtiézet fennállásának 100. évfordulója alkalmából, Budqßestm. * A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara szeptember 3-án különgéppel Franciaországba utazott. A csaknem száztagú együttes koncertkörútjának első állomása Nizza. A zenekar műsort ad a La Chaise Dieu-i fesztiválon is, majd hanglemezfelvételeket készít Párizsban a Pathé- Marconi cég részére. * Szokolay Sándor Vérnász című operáját szeptember 4-én mutatták be Helsinkiben, a finn nemzeti operában, Mikó András rendezésében. A premieren a zeneszerző is megjelent. * Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes New Yorkban részt vett az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának lakásügyi, építési és városrendezési bizottsága 6. ülésszakán. * Alapításának 75. évfordulóját ünnepelte augusztus végén a budapesti Tavaszmező utcai Zrínyi Miklós Gimnázium. Az évforduló alkalmából leleplezték Kacsóh Pongrácnak, az iskola egykori tanárának és a János vitéznek szentelt emléktáblát. Józsefváros tehát új nevezetességgel gazdagodott. * A dániai Odenseeben tartják szeptember 23-án Láng István „Gyászzene” című zenekari művének ősbemutatóját. Az odenseei szimfónikus zenekart a dán királyi opera karmestere, Vető Tamás vezényli. A mű a Magyar Rádió kérésére készült és a jövő év tavaszán nálunk is bemutatják. * Másfél hónapos ausztráliai turné után hazaérkezett Kazal László és Balogh Erzsi. A népszerű színészházaspár a távoli világrész magyarok lakta nagyvárosaiban lépett fel — az ausztráliai magyar nyelvű újságok egybehangzó véleménye szerint nagy sikerrel. * A Magyar és a Román Űjságíró Szövetség együttműködésről szóló megállapodást írt alá Budapesten. * Dr. Balassa Ivánnak, a Mezőgazdasági Múzeum megbízott főigazgatójának vezetésével magyar delegáció vett részt Stuttgart-Hocheimben, a mezőgazdasági múzeumok II. nemzetközi konferenciáján. A III. nemzetközi konferenciát a magyar Mezőgazdasági Múzeum 75. éves jubileuma alkalmából 1971- ben Budapesten tartják. * Nagy sikert aratott a magyar divatbemutató Bergen norvég városban. A norvég újságok arról írtak, hogy a magyar divatkészítmények egyesítik Párizs ízlését és a festői magyar népművészeti motívumokat. * Három új főiskola létesítését rendelte el az Elnöki Tanács. Kecskeméten gépipari és automatizálási főiskola lesz, Budapesten a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola, valamint kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola létesül. * Ismét szerepel magyar film a New York-i filmfesztivál műsorán. Elek Judit Sziget a szárazföldön című első játékfilmjét vetítik szeptember végén. A velencei filmfesztiválon is szerepel magyar film, Gábor Pál Tiltott terület című, az első jelentések szerint pozitívan értékelt filmjét mutatják be. * A Nemzetközi Pen Klub 36-ik ülésszakára — Boldizsár Iván vezetésével — magyar íródelegáció utazott a francia fővárosba szeptember 14-én. ^wvw> AZ ELSŐ TANÍTÁSI NAP. — Pisti, hány nap van még a Jövő nyári szünidőig? A Magyar Állami Népi Együttes Olaszországban A Magyar Állami Népi Együttes a közelmúltban olaszországi turnén vett részt. Veronában, Bolognában, Triesztben és Lignanóban lépett fel tíz előadáson. Ezenkívül egy felejthetetlen kirándulást tettek Velencébe. Képeinket az együttes fotozó énekese, Selmeczi Tóth János készítette. uli a a 1 r 1rt 1 1 M ,-i te, Verona: a Piazza Danten Fogadás a bolognai polgármesternél, a múzeumnak számító városházán Egy pillantás Velencére is EXCLUSIVIDADE EXPORT IMPORT BODOLAY TELEFONE 22-1672 II u li U I ii N <K Ul' Z ON 52 O-i ül Tokaji aszú Tokaji szamorodni édes Tokaji szamorodni száraz Badacsonyi kéknyelű Badacsonyi szürkebarát Egri bikavér Pecsétes barackpálinka Pecsétes szilvapálinka Hubertus Baracklikőr és még számos kiváló minőségű magyar bor és szeszesital különlegesség Brazíliában (60.) A csábrági várnagy példája Csábrág várának várnagya, korabeli feljegyzés szerint, az ezerötszázharmincas esztendőkben a bort a jobbágyoktól mind egy csöppig felvásárolta, hordóját négy forintért. A jobbágyok utóbb, ha bort kívántak, csak a várnagytól vehettek, aki szívesen kimérte, de oly áron, hogy hordóján tizenhat—húsz forintot is keresett. Manapság az ilyen mindennapos kereskedelmi ügylet — ha a haszonkulcs még mai mértékkel is borsos kissé —, de akkoriban, pontosabban azelőtt, ilyenről nemigen hallunk. Miféle változásnak példája a csábrági várnagyé? A három részre szakadt Magyarország élete zaklatott, nyugtalan. A hadjáratok dúlása, a török megszállás magában is elég ok erre, de nem egyedüli oka. A kort olyan gazdasági változások jellemzik, amelyek Magyarország felett sem múltak el nyomtalanul. Amerika felfedezését követően áramlott Európába a nemesére, mire csökkenni kezdett a pénz vásárlóereje. A gabona ára két-háromszorosára nőtt, a szekeres ló ára 7—8 forintról 12—16-ra, a vasé 94 dénárról 120-ra ugrott. Az iparcikkek ára magasan a mezőgazdasági termékek ára fölé szökött. Ugyanakkor nőtt a termények kelendősége, hiszen a végvári katonaság nagyfogyasztóként jelentkezett, s míg a török uralom alá került termékeny területek hozama elveszett, a királyi területre menekülőkkel megduzzadt városok lakossága növelte a fogyasztók számát. S ezzel egyidőben a külföldi felvevőpiac is szélesedett. Mindezeket az igényeket először a paraszti gazdaságok iparkodtak kielégíteni, a mezővárosi, tehetősebb jobbágyság merész üzleti vállalkozásokba is kezd. Az Alföldön fellendült a marhatartás, mert a marha után a török nem követelt adót. Nagy borszállítmányok indulnak külföldre. A piaci lehetőségek kihasználása — hiszen még kiváltságot is lehetett vásárolni! — lehetőséget nyitott a jobbágyságnak, hogy kitörjön társadalmi kötöttségeiből. A század közepén azonban feltűnnek a kereskedelemben a nemesi, főúri vállalkozók is. Többnyire a két király közötti hatalmi harc során feltört és meggazdagodott családokról van szó. A háborús élet nagy terhet ró rájuk, nagyszámú szolgaszemélyzet mellett erős fegyveres őrséget, kis hadseregeket kell fegyverben tartaniuk, táplálniuk, s újabb terhet jelentett a török elől menekülő rokonság eltartása is. Mint egyik főúr mondotta: „a pénz használatban hamar elfogy...” Mindez arra kényszerítette őket, hogy új pénzforrások után nézzenek. A vállalkozók között megtaláljuk a kor legtöbb úgynevezett történelmi nevét, jeles személyeket éppúgy, mint szerencselovagokat: Zay Ferenc főkapitány, Dobó István, Eger kapitánya, Kerecsényi László gyulai kapitány, Nádasdy Tamás nádor, Batthyány Ferenc, Héderváry György országos és hadi dolgok mellett a kereskedelemben sem járatlanok. Csakhogy az urak, amikor kereskedni kezdenek, egyszerre szemben találják magukat saját jobbágyaikkal, akik már bőven űzik a foglalatosságot, saját terményeikkel. A feudális rend azonban a főurak számára biztosít hatalmas előnyöket e konkurrencia-harcban. Felvásárolhat, és kényszerfelvásárolhat, s ha több az áruja, mint amekkora a kereslet rá, eladja saját parasztjainak. Hatálma van rá, s ellenkezni nem mer vele a jobbágy. Saját területén a földesúr korlátlan hatalom, kizárhat minden konkurrenciát, s eladhat romlott gabonát, hígított bort. Mégis, meglepően hosszú időbe telik, amíg fölébe kerekedik a parasztgazdaságnak. Eszközük hozzá a saját gazdaság, a majorság. Magyarországon a piacra termelő földesúri gazdaságok, majorok, allódiumok alapítása általában a XVI. század 30— 40-es éveiben kezdődött és a 70-es években lesz gyakori, főleg az ország nyugati felében, városok, országutak, hajóutak közelében, ahol az értékesítés és szállítás könnyebb. A majorságok szervezésében az országos tisztséget viselő főurak járnak élői, mert tisztségük biztosítja a szervezéshez szükséges magasabb jövedelmet. A majorokat kisnemesekből, familiárisokból lett gazdatisztekkel irányítják, akiktől pontos munkát és szigorú elszámolást követelnek meg. A majorsági földekből származó terméseredmények hamarosan meghaladták a jobbágyság szolgáltatásából származókat. A nemesi gazdálkodásban bekövetkezett fordulat természetesen messzeható változásokat hozott a jobbágyok életében is. A majorsági földek beékelődtek a jobbágyföldek közé, megakadályozva azok terjedését. Ha viszont a földesúr akarta növelni allodiumát, módja volt rá, hogy a jobbágyi földet a majorsághoz csatolja. A több ezer földfoglalási eset a földesúri kapzsiságot, és a jobbágyi kiszolgáltatottságot egyaránt példázza. A háborúk miatt kipusztult földekre is a földesúr teszi rá a kezét. 1574-ig Ung vármegyében 400 telket foglaltak el, a Túróc megyei jobbágyoktól 1576-ban 185 portát és egy egész községet vett el az uraság. Az így gyarapodó, virágzó földesúri majorság azonban mind több munkaerőt is követelt — úgyszintén, a jobbágyoktól. Az 1514-es törvény még heti egy napban határozta meg a jobbágy köteles munkáját a földesúr számára. Ez a robot azonban nőni kezd, s a jobbágyoknak a fahordás, kertek, rétek gondozása, várépítési munkák mellé a földesúr szántóföldjének művelését, állatállományának gondozását is vállalnia kell. A robotmunka értéke azonban fölöttébb kétes volt, hiszen a kényszerű munka többnyire felületes, és olykor több kárt okoz, mint hasznot. Hamarosan rájöttek erre a földesurak is, és a robot fenntartása mellett, a majorság művelését, de legalább is a kényesebb munkákat fizetett munkaerővel kezdték végeztetni. Így alakult ki a majorsági birtokokon egy állandó alkalmazotti réteg, o béresek serege. A század végére azonban a véres háborúk, az általános drágaság és a piac ingadozásai nehéz helyzetbe sodorják a nagybirtokot is, és ezért a bérmunka nem tud országosan elterjedni. A fizetés késik, vagy egészen elmarad, s a századfordulóra általában ismét visszatérnek a robot ingyen-munkaerő szolgáltatásához. A robot általánossá válik, és a paraszti szolgáltatás legsúlyosabb terhe lesz. B. P. (Következik: Selmecen drága a posztó...)-v