Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-20 / 19. szám
aha (iák gitt rágására alapítanotok egyletet, a Molnár világirodalmilag páratlan, hireb állam-karikatúrájának példája szerint. Úttörő-köztársaságotok van, úttörővasutatok, ifjúsági szövetségiek, sajtótok, táboraitok s vállalkozásaitok: a Pál utcai fiúk minden kalandos álma értelmes valósággá lett körülöttetek. És — lám mégis szeretettel gondoltok a grundra, valódi érdeklődéssel, hozzáértő lelkesedéssel olvassátok a regényt, nézitek a filmet is. Talán mert örök és közös eszményekről van szó, s azokat ragadta meg az író. Bizony ne is feledjétek a grundot. Ott tartott ülést a gittegylet, azt árulta el majdnem Geréb, ott békült ki Kolnay és Barabás, ott fújt kürtjébe Csele, ott füttyentett óriásikat Csónakos, ott verekedett Richter, Weisz, Leszik, ott kiáltottak „hahó”-t a Pál utcai fiúk. Kicsiben mintha azt mondanám: itt küzdtenek honért, itt törtek össze rabigát — mint „hős Árpádnak fiairól” s „Hunyadnak karjairól” mondá a költő. Boka János, az elnök, majd tábornok ott vezette győzelemre a fiúkat — egyébként kurta, bánatos kis győzelemre — az Áts Ferivel élükön reájuk támadó fűvészkertiek, köztük a kis Wendauer, meg Szebenics és a rettenetes Pásztorok ellen. És ott, a grundon volt közlegény a világirodalomnak tán legtündöklőbb jelleme, a Rákos utcai szabócska fia, a kis Nemecsek, akiből élete árán lett kapitány, mert „meghalt a hazáért”, s akinek a gittegylet jegyzőkönyvében előbb csupa kisbetűvel — „így: nemecsek ernő” —, aztán csupa nagybetűvel —„így: NEMECSEK ERNŐ" — írták a nevét. C egyet most már biztosan tudok. Amióta A Pál utcai fiúkat most ^ újból elolvastam s új filmjüket is megnéztem, amióta újra világosan érzem, hogy életemben először Csetneki urat gyűlöltem, aki készülő kétsoros zakóját a haldokló Nemecsek apjával próbáltatta fel, s hogy példaképet életemben először az erős kis férfi Boka Jánosban s a gyönge kis hős Nemecsekben választottam magamnak — azóta ismét hálásan és derűsen tudom: ihletett kéz volt, mely ezt a könyvet írta. Mert ha van bennem — s ezt generációk nevében is mondom — jó és nemes, annak legtermőbb csíráit bennünk, akik A Pál utcai fiúkat faltuk, ez a könyv plántálta el. Ahogy elplántálja most is, újabb és újabb generációkban — és segítségével az új filmnek is, ahol Molnár ihlete biztosan vezérli Fábri Zoltánt, s ahol a magyar és angol fiú-szereplők figuráiban is mintha a könyvet elsőül illusztráló néhai Vadász Miklós zseniális ceruzájának nyomára ismerne rá a néző. JLfegvan még a ház a Pál utca s a Mária utca sarkán, melyet a grundra építettek, megvan egy sarokkal kijjebb, a József körúton, a Corvin mozival szemközt, a szülői ház is — márványtábla la jelöli —, ahonnét a gyerek Molnár a grundra lejárt — mert hisz, önmagáról, a kora kilencvenes évek pesti, józsefvárosi s ferencvárosi diákságáról írta Molnár Ferenc ezt a Budapest történetének élő s örök részét jelentő regényt. Megvan az Üllői út, ahol Boka, Csónakos és Nemecsek az „ellenséges" Füvészkert felé igyekezett, megvan a Kinizsi utca, melynek sarkán Csónakos híres füttye felvisított, megvan a Múzeum-kert, ahol „einstandot” csináltak, azaz elvették Kolnaytól és Weisztől az üveggolyókat a rettenetes Pásztorok. És megvan a Rákos utca is (Hőgyes Endre nevét viseli ma), ahol a hármas szám alatt a kis Nemecsek haldoklott, mialatt este kinn a járdán fel-alá settenkedve adott neki néma díszőrséget a két ellenséges vezér, Boka János és Áts Feri. Molnár Ferenchez pedig, kit ezüstlő hajával egy pesti kávéházi teraszon, majd, immár örökre elbújdosottként, Velencében láttam utoljára jó harminc évvel ezelőtt, a kilencvenhárom éves Molnárhoz így szólnék ma, ha élne: — Gittegylet viszont már nincs, mélyen tisztelt Mester, és játszótérnek nincsen poros grund sem. Annál nagyobb gyönyörűséggel olvassák a pesti fiúk az ön remekét, az 6 történelmi regényüket. Bokát, Nemecseket, az 6 honszerető hőseiket. Egy kislány pedig azt írta a filmrendezőnek, csináljon valamit, Nemecsek ne haljon meg a végén, ö ugyanis már a Nemecsek országában nő fel, abba nő bele: Nemecsek győzelmének országába, abba, ahol e győzelemért Nemecseknek már nem kell meghalnia, Jelenet Fábri Zoltán filmjéből: Boka és Nemecsek a grund kapujában MIillliam Pliflnlrrh Ac Anlhnmr Ifamnt 6 r* A A KÖZÉPISKOLASOK HARMADRÉSZE FILMESZTÉTIKÁT TANUL Nemzetközi érdeklődés a magyar film-tankönyvek iránt A közelmúltban levelet váltott a Magyar Film- és Televízióművészek Szövetségének elnöksége és a művelődésügyi miniszter. Fábri Zoltán filmrendező — a többi között a Körhinta, a Húsz óra és a Pál utcai fiúk alkotója — a szövetség elnökeként levélben köszönte meg a miniszternek a középiskolai filmesztétikai oktatás bevezetését és az elnökség javaslatairól tájékoztatta őt. Ilku Pál művelődésügyi miniszter válaszában egyetértéséről biztosította a művészeket, a javaslatok realizálására pedig közvetlen megbeszéléseket helyezett kilátásba a szövetség vezetői és a magyar oktatásügy illetékesei között. Az érdekes levélváltás kétszeresen is időszerű volt. Először is: az 1968/69-es tanév végén érettségiztek első ízben olyan középiskolások, akik stúdiumaik teljes idején tanultak már filmesztétikát. Az új tantárgy előzményei hosszú évekre visszanyúlnak. Már a hatvanas évek legelején rendes iskolai órákon filmesztétikai ismeretek oktatásával kísérletezett öntevékenyen, mondhatni autodidakta módon Valkó Mihály szolnoki gimnáziumi tanár. A film iránti érdeklődés sarkallta csupán; szinte óráról órára készült maga is a hazai és a külföldi filmesztétikai irodalom rendszeres, mohó olvasásával. Ugyanebben az időben Bölcs István — előbb kecskeméti, majd budapesti gimnáziumi tanár — szakkörben, filmklubban kísérletezett filmesztétika oktatásával. Ezekben az években jött létre Magyarországon társadalmi összefogásból az ifjúsági filmbizottság, amely előbb a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum égisze alatt, majd a filmművészek szövetségének ifjúsági bizottságaként tevékenykedett. Az első időkben, önkéntes hozzájárulásokkal, különféle filmhatásvizsgálatokat tartottak, tanulmányi anyagokat, javaslatokat dolgoztak ki. Az ifjúsági filmbizottság érdeme is, hogy akkoriban az egyetemeken és tanárképző főiskolákon filmesztétikai külön stúdiumokat tartottak. Az előzmények után, 1965-ben, a magyar oktatás nagyszabású reformja keretében, kísérletképpen megkezdődött a kötelező filmesztétikai oktatás a középiskolákban. Az első évben még csak hatvan középiskola mintegy tízezer diákja tanult filmesztétikai alapismereteket, de ezek a számok évről évre gyarapodtak. Ma már o középiskolai tanulóknak mintegy harmadrésze tanul kötelező oktatás keretében filmesztétikát, de nem maradt abba a filmklubok, szakkörök munkája sem. A legutóbbi tanévben a fejlődés meggyorsítására a Magyar Televízió is kísérletképpen filmesztétikai oktatást sugárzott iskolák számára. Az első néhány adás sikeresnek bizonyult, így ezt az oktatási formát is tovább bővítik, mindenütt, ahol iskolatelevíziós oktatásra lehetőség van, viszont a másik, a régebbi kísérleti oktatás személyi vagy tárgyi feltételei hiányoznak. Évről évre megjelentek a középiskolások filmesztétikai tankönyvei, s az oktatást segítő más könyvek. A tankönyvek írója a már említett Bölcs István. Az első osztályban — amikor is a tanév folyamán összesen hét óra áll rendelkezésre — általános esztétikai ismereteket közöl, majd a film szerkezeti és kifejező eszközeinek futó megismertetésére kerít sort. A későbbi osztályokban évente négy-négy órát szentelnek a filmesztétika oktatásának — nem számítva természetesen az oktatást illusztráló, előkészítő, megalapozó filmvetítéseket. A négy év alatt tizenkét kötelező filmlátogatás szerepel a tantervben, javarészt kiváló magyar filmek. A filmesztétikai oktatás keretében egy-egy órán- a rádiójáték és a tévéjáték esztétikai alapjainak ismertetésével is foglalkoznak. Bölcs István tankönyvei iránt széles körű nemzetközi érdeklődés tapasztalható. A szomszédos országok szinte kivétel nélkül lefordíttatták, több országban a Bölcs-féle tankönyveket tanítják. Érdeklődnek a könyv iránt Svédországban, Belgiumban, a Német Szövetségi Köztársaságban, és másutt is. A filmművészek és a miniszter levélváltására tehát elsősorban az adott alkalmat, hogy a világszerte érdeklődést keltő magyar filmesztétikai oktatás első termése beérett, a legutóbbi tanévben a középiskolások egyharmada tanult filmesztétikát és érettségizett is e tárgyból Másrészt azonban — ezzel, persze, összefüggésben — az is alkalmat adott a levélváltásra, hogy a filmművész szövetség ifjúsági bizottsága a nyár elején konferenciasorozatot kezdett a filmesztétikai nevelés tapasztalatainak és problémáinak megvitatására. Első ízben filmművészek, esztéták, kritikusok és pedagógusok tanácskoztak két napon át. Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a filmesztétikát tanuló diákoknak nemcsak az ízlése, ítélőképessége javult, hanem a más tantárgyak tanulása is jobban megy nekik. Ezen a tanácskozáson a többi között felszólalt dr. Nemeskürty István történettudós, filmesztéta, az egyik magyar filmstúdió vezetője, maga is pedagógus. Beszédében arról is szólott, hogy a magyar filmesztétikai oktatás azért is kelt széles körű érdeklődést a világban, mert a maga idején elsőként vágott bele a nagy feladatba, s máig is célratörő szakszerűségének kevés párja akad. Megjegyezte: alighanem ugyancsak első ízben történik meg a világon, hogy egy művészet kiváló képviselői, a művészeti ág legjobb hazai reprezentánsai tanácskozásra, közös problémáik megvitatására összejönnek azokkal a pedagógusokkal, akik ezt a művészetet, az ő alkotásaikat tanítják az iskolában. Ezt az országos tanácskozást a nyáron több tegionális megbeszélés követte. A konferenciasorozat azonban még ezzel sem ér véget Az ősszel két vita kelt majd feltehetően nagy figyelmet. Szentesen az általános iskolások, tehát a 6—14 éves gyermekek filmkultúrájáról, a televíziós és filmművészeti ismeretek közöttük való terjesztéséről rendeznek vitát. A művészek a már idézett levélben kérték, hogy ennek a korosztálynak a filmesztétikai nevelését is tűzze napirendre az oktatásügyi kormányzat, s a miniszter válaszában a szakkörök és a filmklubok fejlesztését nevezte meg ennek legjobb lehetőségeként. A másik tanácskozás színhelye Pécs, ahol az évenkénti magyar nemzeti filmfesztivál keretében a meghívott szakemberek az egyetemi és főiskolai filmesztétikai oktatás problémáit vitatták meg. A magyar filmesek és pedagógusok lelkes összefogása valóban megérdemli a világ figyelmét, hiszen az emberiség közös problémája, hogy gyermekeink ne csak nézzék a filmeket és a tévéműsorokat, hanem értsék is. Zay László Bölcs István a Radnóti Miklós gyakorló gimnázium filmesztétikái óráján az érzelmet kifejező premier plánról szóló órát Sophia Loren képével illusztrálja az Altona foglyai című De Sica-fllmból. LENT: A nemzetközi elismerést kivívott magyar filmesztétikakönyvet a diákok is megkedvelték. Az egyik olvasmány a fény kifejező hatásával foglalkozik. Illusztráció: Ballada a katonáról (Fejes László felv.) tanács székhelye elektromos pásztora
