Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-06 / 18. szám
Gertler Tibor kiállításáról életet, a vonal kifejezi a mozgást, tehát a vonal is az életet fejezá ki. S mert mindenben a mozgás a lényeg, ezért vannak képeimen az arabeszkek, a fioritúrák. A vonalak aprólókosságával, a fekete-fehér tónusok változatosságával az élet örök ritmusát, az erők egyensúlyát szeretném közvetíteni. Míg beszél, elnézem sajátos hatású tusrajzait, a hajszálfinom. rafinált vonalrendszereik szövedékét. A szuggesztív „Felhős táj”, az álmatag „Cure patak”, a tépett, zaklatott, viharos „Bozót" mindegyik mozog, mindegyik él, sőt mindegyik egy darab külön kis élő világ. Nézem a képeket és a művészt hallgatom, ö egyensúlyról beszél — én izgalmat érzek. Arabeszkekről, fioritúrákról beszél — én az élet bonyolultságát érzem. Fekete és fehér tónusok ritmikus váltakozásáról beszél — én élet és halál váltakozását érzem. Elhatározom, hogy nem fogók beleesni az önkényes magyarázgartások csapdájába, hiszen olyan szerencsém van, hogy a művész maga magyarázza meg alkotásait. Ám mélységesen izgató művei azok, amelyek kombinációkra csábítanak. S valamivel többre is. Az élet értelmének keresésére. S. M Három Gertler fivér volt. Most ketten vannak. Az egyik — Tibor — Párizsban él, neves grafikusművész, a másik — Endre — Belgiumban, s világszerte ismert hegedűművész. A harmadik — Viktor — Kossuth-díjas filmrendező Budapesten. Gertler Tibor néhány hónapja járt itthon, nyolc esztendő óta először, hogy meglátogassa beteg fivérét. Akikor is találkoztunk, akkor is sókat beszélt a művészetéről, halkan, tartózkodón, de nagyon határozottan képviselve valamit, amit csak ő, Gertler Tibor csinál, s szelíd eltökéltséggel vállalva, hogy nem tartozik semmilyen irányzathoz, nem rajzol absztrakt képeket, egyáltalán, nem szolgál semmiféle meghökkentő, modernista attrakcióval. Már akkor izgatott, hogy vajon mit hoz létre ez a nagyon csöndes, ám nagyon szilárd ember. Akkor azonban fivére miatt érzett aggodalma háttérbe szorította a munkájához kapcsolódó kérdéseket. Pedig az idő tájt érte magas kitüntetés második hazájában, Franciaországban: megkapta Párizs város ezüstérmét, örült az elismerésnek, de minduntalan úrrá lett rajta a nyugtalanság. S most, amidőn néhány hónappal később megint itt találkoztunk Budapesten, ismét fájdalom és öröm váltakozik az arcán. Az élet és a halál szétválaszthatatlan kettőssége hozta haza. Viktor fivére temetésére érCure patak Akt gyász fájdalmával — műveit illetőleg kizárólag az életről beszél. — Az eleven életet rajzolom. Élet — egyenlő mozgás. Vagyis a mozgás az a kapocs, ame'y engem a művészetben az élettel összeköt. Mondhatnám úgyis: az élet számomra a mozgás által tárja fel magát. A mozgás kifejezi az Korbacsics Pál, a Magyarok Világszövetségének főtitkárhelyettese megnyitja a kiállítást. Jobbra: a három Gertler fivér, néhány évvel ezelőtt, együtt Budapesten Gertler Endre hegedűművész (balra), Gertler Tibor grafikusművész (jobbra), és középen Gertler Viktor, a közelmúltban elhunyt Kossuth-díjas filmrendező t--■■ i ^, __.____________________ (Vámos László és Jánosi Ferenr felvételei* kezett és saját műveinek kiállítására. Talán különös és borzongató, hogy a kettő térben és időben egymás mellé került, de hát minden művész lényében is, alkotásaiban, a teljességben, amelyet megragadni próbál egy kicsit benne van mindkettő: élet és halál. Gertler Tibor azonban — noha szemében a A karikás sorra leszedte lováról a négy svalizsirt, akikben volt elég virtus üldözőbe venni a szökevényeket. írllisi igen, amikor a Királyerdőnél Baradlay Richird három-Már a Iá hanyatlott a nap az JMWer huszárja megrohanta a Pallwitz Ottó vezette osztrák könnyűlovas ezredeket. Végre k-^eljőtt a rég várt találkozás napjai A két vazér vadul agymásnak rontott. Hol van már a kassal kudarc? A győzelmesen elörenyomuló honvédsereg elérte Pest kapuját: Isaszagárt folyik nagy ütközet. Mindkét fél tudja: mag kell ma itt halni, vagy győzni kall! /—V -
