Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-06 / 18. szám

/láttuk, olvastuk, hallottuk... Kanada főkormányzója, Roland Michener táviratban mondott köszönetét Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnökének Kanada nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókíván­ságaiért. * A Szegedi Szabadtéri Játékok idei mér­lege: 19 különvonat, 370 bel- és 90 külföldi autóbusz szállította a turistákat az ünnepi hetekre. A játékok 17 előadását 81 ezren te­kintették meg. Tovább nőtt a fesztivál nem­zetközi jellege, 48 különféle rendezvényből 12 nemzetközi jelentőségű volt. A pedagógiai nyári egyetemen öt európai ország pedagógu­sai vettek részt, s már most 100 amerikai if­júságkutató jelezte, hogy a jövő nyári egye­temet szeretné meglátogatni. * Amerikába utazott Szigeti György akadé­mikus, a Magyar Tudományos Akadémia Mű­szaki Kutató Intézetének igazgatója és Schan­­da János, az intézet tudományos osztályve­zetője. A magyar tudósok a nemzetközi tiszta és alkalmazott unió — az IUPAP — deala­­warei konferenciáján vettek részt. * Az egy éve elhunyt dr. Vértes Lászlóról, a félmillió éves előember tanyahelyének feltá­rójáról emlékeztek meg Vértesszöllősön. A Magyar Nemzeti Múzeum táblát helyezett el a tudós nevének megörökítésére a lelőhely egyik sziklafalán. >k Egy érdekes hír a Magyar Nemzetből: George Höllering — a Móricz Zsigmond írta, több mint harminc év előtti Hortobágy-film rendezője, jelenleg a londoni Academy Ci­nema igazgatója — Alakok és formák című kisfilmjének egyik kópiáját a debreceni Mű­vész Mozinak ajándékozta. Höllering 1967- ben járt Debrecenben. A most ajándékul kül­dött film zenéjét Lajta László szerezte és a mozi szeptemberben tűzi műsorára. * Muzeális értékű könyvritkaságokat állítot­tak ki a szegedi Móra Ferenc Múzemban. A gazdag gyűjteményben — melyet Somogyi Károly, az 1811—1880 között élt esztergomi kanonok adományozott a városnak — szere­pel a többi között Schedel Világkrónikájának Nümbergben megjelent német (1793) és Augs­­burgban megjelent latin nyelvű kiadása (1497). Látható a kiállításon egy 1635—1660 között ki­adott holdtérképészeti könyv a Hold felületé­nek különböző ábrázolásával, és Dante Di­­vina Comediájának 1564-ből származó olasz kiadása. >fc Osztrák gyógyszerészküldöttség tartózkodott Győr-Sopron megyében, Georg Petrusnak, az Osztrák Gyógyszerész Kamara elnökének ve­zetésével. *' Befejeződtek Stockholmban a Karinthy Fri­gyes „Utazás a koponyám körül” című mű­véből készülő új magyar film svédországi fel­vételei. * Buenos Airesbe hívták meg a Magyar Épí­tőművészek Szövetségét az Építészek Nem­zetközi Szövetsége októberben rendezendő vi­lágkongresszusára. A kr.ngresszuson magyar építészeti bemutató is lesz. * A CBC kanadai rádiótársaság kérésére mű­sort készít a Magyar Rádió a fertődi kastély­ról, a magyar rokokó legjellegzetesebb épüle­téről. A kanadai rádió Utazzunk karosszék­ben című adásában sugározza a magyar mű­sort. * Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fogadta J. Raftery profesz­­szort, az Ír Tudományos Akadémia alelnö­­két, aki a Nemzetközi Régészeti Unió állan­dó tanácsának ülése alkalmából tartózkodott hazánkban. A találkozón részt vett az ír ven­dég felesége, továbbá Jánossy Lajos, az Aka­démia alelnöke is. * Különös könyvritkaság került elő egy bu­dai villából: a század eleji nagy énekes, En­rico Caruso karikatúra-gyűjteménye. A mű­vész 389 szellemes rajza híres kortársait, ko­ronás uralkodókat, pályatársait, államférfia­kat és önmagát figurázta ki. A Published by „La Follia di New York” New York, MCM XIV. jelzéssel kiadott angol nyelvű kötet 1941-ben jelent meg. * Az angliai University of Sheffield meghí­vására Bökönyi Sándor, a Nemzeti Múzeum főmunkatársa a görögországi Pholiposzban — ahol a szakemberek őskori települést tártak fel — részt vesz a nemzetközi régészeti vál­lalkozásban. Sajátos kutatási területe: a há­ziállatok eredetét és elterjedését vizsgálja. * Dr. Dojcsák Győző, a saskatchewani egye­tem professzora ismét Budapesten tartózko­dott. Ezúttal Észak-Kanada szigetvilágáról tartott előadást a Magyar Televízióban és a Magyar Rádió műsorán. 8 * Äellemes napsütésben kanyaro­dott egy autóbusznyi vidám társaság július 22-e délelőttjén Salgótarján város-központjába: először látogattak ide külföldön élő magyar honfitársak, Kanada különböző tájairól, a Kossuth Be­­tegsegélyző Egylet tagjai, néhány „itthoni kanadás”, és szívesen csat­lakoztak hozzájuk az USA-ból itthon vakációzok. Kíváncsiak vol­tak erre a tájra, Nógrád megye vi­dékére, amelyet valamikor jól is­mertek. Keresték a falut, hiszen így élt emlékezetükben Salgótar­ján ... Falut azonban nem talál­tak, helyette egy szép, modern középületekkel, kényelmes lakó­ház-sorral, impozáns terekkel, is­kolákkal, áruházakkal, pompás szállodával és szórakozóhelyekkel gazdagodott sürgő-forgó város fo­gadta őket. Képriportunk vendégeink salgótar­jáni kirándulásáról készült. Fotóri­porterünk, Novotta Ferenc a Karancs Szálló előtt, a Salgótarjáni Üveggyár muzeális értékekkel teli mintatermé­ben örökítette meg őket, az USA-ból itthon vakációzók egy csoportját pe­dig az egyik árnyas parkban. Minden relatív — Nézd, milyen helyes kis pisze .. A bábolnai lovasharsonások (elvonulása TMagyszabású nemzetközi lovasversenyeket t" tartottak a klágenfurti Veldenben. Nyolc ország több mint negyven versenyzője állt rajthoz. A mezőny világhírű lovasokból tevő­dött össze. A magyarok közül Szabácsi két győzelmet aratott Iris nevű lovával. A lósport világából ♦ (59.) A félhold Budán Zavarba kerülne, aki arra vállalkozna, hogy az ozmán bi­rodalom kialakulásának és fénykorának négyszáz esztendeje alatt kirajzolódott határokat felrajzolja: szinte szakadatla­nul változtak ezek a határok. Változniuk kellett, mert lété­nek, társadalmi és katonai szervezetének alapja a hódítás volt, amelyet az iszlám fanatikus ideológiájával hirdetett. Amikor a török birodalom már képtelen volt a hódításra, ez egyben hatalmának végét is jelentette: a XVIII. század­tól kezdve története a lassú, de elkerülhetetlen sorvadás. A török birodalom gazdasági és társadalmi felépítése a feudalizmus ázsiai típusára jellemzőek, bár a meghódított bizánci állam szervezetéből és közigazgatásából is sokat át­vett. Alapját a földtulajdon alkotta. A meghódított területek egy része szultáni birtok lett, más része a parasztok kezén maradt, de adója a kincstárba folyt be; jelentős része azon­ban a török hadsereg derékhadát képező szpáhiké lett. A szpáhik zsoldként kapták ideiglenesen a birtokot, tehát nem lett végleges tulajdonuk, ami arra vezetett, hogy igyekeztek minél többet kiszorítani belőle, amíg az övék. A hadsereg — nem csekély részben éppen a szpáhik — alkotta a török ál­lam erejét; gazdagsága pedig a meghódított területek kin­cseiből táplálkozott. A szárazföldi hadsereg 3—400 ezer főt tett ki, amelynek magját 75 ezer főnyi rendes, állandó katonaság alkotta. A szpáhi katonaság, a lovasság, mint említettük, hűbérbirtok fejében szolgált, míg a gyalogságot a zsoldért szolgáló, hí­res-hírhedt janicsárok alkották. A janicsárok többségét fog­lyul ejtett keresztény gyerekekből nevelték képzett, fegyel­mezett, fanatikus harcossá. A hadseregben semmiféle szü­letési kiváltság nem érvényesült, tehetsége és bátorsága ré­vén a katona a legmagasabb rangot is megszerezhette. Aki felvette a mohamedán vallást, úgyszintén bármilyen magas rangot, vagy tisztséget elérhetett. Az egész szervezet legfőbb ura, és korlátlan parancsolója a szultán volt, aki akaratát a tanács (díván) és a nagyvezér útján érvényesítette. (A nagy­vezérek többnyire olasz és délszláv származásúak voltak, Szulimán nyolc divánülő pasája közül három horvát, kettő albán és egy magyar származású volt, s csak kettő szüle­tett muzulmán.) A rendkívül heterogén birodalom népessé­gét és haderejét a mohamedán hit tartotta össze; társadalmi és erkölcsi értékrendjük szerint, aki nem mohamedán, az hitetlen (rája), tehát örök szolgaságra kárhoztatott, s köte­les eltartani Allah híveit. Mint minden más leigázott országban, a törökök Magyar­­országon se vették figyelembe a helyi szervezeteket. Saját török közigazgatási, adózási és igazságszolgáltatási rendszert vezettek be. A meghódított területet elajet-kormányzóságba szervezték, előbb csak a budai, majd később a temesvári elajetbe is. Az elajet, amelynek élén a bejlerbej állt, szand­zsákokra oszlott, ezek vezetői a bejek voltak. A török adó­törvény különbséget tett mohamedán és „hitetlen” között, egyébként sok hasonlóságot mutatott a korábbi magyar adó­rendszerrel. A földesúr tizedet követelt, az államkincstárnak a császár adóját (haradzs) kellett befizetni, s a várerődíté­sek rengeteg külön robotot, fuvart követeltek meg a job­bágytól. A jobbágy szabad költözködési jogát az ozmán tör­vények nem ismerték el. Ennek ellenére a lakosság kitar­tóan szivárgott a városba, amelyekben védve volt a török birtokos telhetetlenségétől, s amelyek közösen fizették az adót. Megjegyzendő, hogy az állami birtokokon (húsz-birto­kok), amelyek a török helyőrségek ellátásáról gondoskod­tak, könnyebb volt az élet. A török jogrendszer alapja az egyházjog volt, a törvé­nyeket a kádi magyarázta, az ügyek felett a mufti ítélke­zett. Az igazságszolgáltatásban nem voltak fokozatok, ugyan­azon bűnért járhatott pénzbüntetés, vagy halál. A török tiszt­viselő, nem ismerte a személyes felelősség fogalmát, követ­kezésképpen megvesztegethető volt. Mindez azonban csak békeidőre volt érvényes, békeidő pe­dig fölöttébb ritkán volt. A harcok idején a török a lakos­ság életével korlátlanul rendelkezett: Magyarország a had­járatok ideje alatt a világ legnagyobb rabszolgapiacává vált. A létbizonytalanság különösen a Duna—Tisza közén állan­dósult. A felégetett, kirabolt falvak lakói a közeli mezővá­rosokba menekültek, s az ismétlődő támadások, rablások miatt idővel vissza se tértek régi, portájukra. így alakultak ki a hatalmas puszta határral rendelkező alföldi mező­városok, mint Cegléd, Kecskemét, vagy Kőrös, amely tíz falu lakosságával duzzadt fel. Más képet mutattak azok a városok, amelyekbe a török beköltözött, mert katonai, vagy közigazgatási központot csinált belőlük. Ilyen város volt pél­dául Pécs, amelynek lakossága rövid idő alatt szinte telje­sen kicserélődött, a magyarok helyére törökök és szerbek települtek be. Minaretek, dzsámik, fürdők épültek, s kele­ties kép bontakozott ki. Más tekintetben azonban a megszállt városok az általános romlás képét mutatták. A török az-említetteken kívül más épületet nem épített, részben nem is engedett építeni. A legszembetűnőbb pusztulás Budán volt, amelynek palotája üresen, kifosztva állt, s néhány évtized múltán már a tel- , jes leromlás képét mutatta: „A pompás épületeknek már csak a külsői falai állanak... A gyönyörű erkélyeket lerontották, az ablakokat agyaggal tapasztják...” — írja a korabeli utazó. Az elveszett függetlenség egyben a gazdasági fejlődés megtorpanását is hozta. Illetve, a kor, s benne a gazdaság nem állott meg — de következményei, amelyek másutt előre lendítették a társadalom fejlődését, nálunk mások lettek. Az állandó hadiállapot, a gyakori létbizonytalanság, a feudaliz­mus megrekedt formái a három részre szakadt országban kegyetlen nyomokat hagytak. De az emberek éltek, dol­goztak, úgy, ahogy tudtak, s lehetett... B. P. A Soproni Ünnepi Heteket az idén is lo­vasparádéval zárták. A műsor érdekessége az öttusa világbajnokságra készülő válogatott ke­ret részvétele. Balczó András, Kelemen Pé­ter, Bakó Pál mellett nyeregbe szálltak leg­jobb lovasaink. A versenyeket a lovasharso­nások nyitották meg. A Somlai Emlékver­senyt és a Sopron város díját is Ákos Ajtony nyerte. A stafétában a Budapesti Lovas Klub győzött a Karinthia együttes ellen, míg a harmadik helyen az' öttusázók végeztek. * Az 1969. évi ügető Derbyt Rackó nyerte 26.8-as átlagidővel. Második Rableány, har­madik Rádzsa. A Négyévesek Nagydíjában Pán győzött, Pilvax és Pacard ellen. Sz. L. Ügető fogatok felvonulása a verseny előtt (Következik: A csábrági várnagy példája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents