Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-25 / 2. szám
j c/iagya* ejcffcoUdoAfklKÁBAN | Háromtagú magyar földrajzi expedíció járt Afrikában. Balázs Dénes földrajzkutató, Cselcő Árpád fizikus és Martinovich Sándor térképész a több mint egy évig tartó utazást saját anyagi erejükből valósították meg, de az expedíciót a magyar tudományos szervek is támogatták. ÍAz expedíció tagjai a vállalkozás első szakaszában az Atlasz - vidéket, a Nyugat-Szaharát és a Hoggar-hegységet járták be. Ezcsaknem két tonna súlyú tartalékalkatrészt, kitűnő irányzó berendezéseket, rengeteg üzemanyagot, nagy mennyiségű ivóvizet és élelmet vittek magukkal a hat kerék meghajtású különleges gépjárművön. Az expedíció útja a Földközitenger vidékétől a Csád-tóig két hónapot vett igénybe. Közben három hetet töltöttek a Tibesztihegységben élő tubu törzsek körében. Az előzetes tervek szerint és elkísérte a szállítmányt a magyar csoport térképésze is. Az expedíció másik két tagja egy ideig Kamerunban és Gabonban folytatott még tanulmányokat, majd Kelet-Afrikába (Kenya, Uganda, Tanzánia, Szomália) utazott. Erről az útról a közelmúltban tértek haza. Az expedíció tagjai a legváltozatosabb közlekedési eszközökkel — a bennszülöttek fatörzsből faragott csónakjaitól a helikopteJlenkri JUi foi, A VlQSZlNHÄZ iqazqatója Bástí Lajos és Sulyok Mária Strindberg Haláltáncában (Pesti Színház) (Bojár Sándor felvétele) RIPORTER: Mióta igazgató a Vígszínházban? LENKEI LAJOS: Ezerkilencszázhatvankettő óta. RIPORTER: Kisegítene? Ki is mondta, hogy a színész nem ember? LENKEI LAJOS: Ezt nem tudom. De Hevesi mondta, amikor valaki panaszkodott egy színészre: ugyan, ez bejön az öltözőbe, fejére tesz egy papírkoronát és azt hiszi, hogy király. Ilyen embert vesz komolyan? RIPORTER: Az általam említett aforizma bizonyára a színészei némely vonásának hangsúlyozása céljából sikerült ilyen élesre. De talán éppen ezért rossz. Nem igaz. Mert úgy gondolom, hogy éppen a színész-lét, fényes kiszolgáltatottságuk, jelképesen fejezi ki az ember helyzetét a világban. LENKEI LAJOS: Sehol sem éleződik ki úgy valakinek a jelleme, mint a színházban. Ha egy könyvelő azt hiszi, hogy szép és nagyon jó szakember, de mindennek a fordítottja igaz, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy nem tud könyvelni, és ha továbbra is szépnek hiszi magát, az se baj. Egy színésznek azonban senki sem mondja meg, hogy csúnya. És ha igen, akkor se hiszi el, mert olyan sok ember megítélése alá esik, hogy igazolást mindig talál. A színész léte a sikertől függ, a siker azonban nem csupán rajta múlik. Egy ember, amikor eldönti hogy színész lesz, mások és a véletlen kezére adja magát. Ugyanis nem tőle függ a műsor, a rendező, az, hogy beskatulyázzák-e vagy sem. Vagy például egy színész eljut élete nagy szerepéhez. Már meg is kapja, ekkor hirtelen eljátssza a darabot egy másik színház. Az alkalom talán soha nem tér viszsza. A véletlen szerepét a Televízió is megnövelte. Például egy televíziós sorozat egy fiatal, közepes színészt egy csapásra olyan népszerűvé tehet, mint amiért egy másik kiváló színésznek tíz évig kell küzdenie. A televízió jó néhány fiatal színészt el is ronthat, mert pokolra nem kerülve dudások se lehetnek. Mindez a színészt olyan idegállapotban tartja, hogy emiatt több megértés kell a velük való együttműködésben. RIPORTER: Ügy tudom, a Vígszínház helytáll a televízióval való versenyben. LENKEI LAJOS: A színháznak olyan varázsa van, amit semmilyen kommunikációs eszközzel nem lehet legyőzni. Ez pedig a közös szórakozás, a közös töprengés öröme. Vagyis a közvetlen részvétel. A színház három eleme: a dráma, az előadás és a közönség. A közönség is részvevője a színháznak. Ezt ő is tudja. A színházi közvetítésből a televízióban film lesz. A színházban a néző nézelődhet. A televízióban a kamera kényszeríti, hogy az előadásból azt lássa, amit a kamera mutat. Például Ruttkai Éva beszél, de a kamera Darvas Ivánt mutatja. Olvastam az újságban, hogy a közönség kikapcsolódást keres és ez a tény negatív tényezőként szerepelt a cikkben. Pedig szerintem ez természetes. Más kérdés, hogy milyen színvonalon akar kikapcsolódni. RIPORTER: Lehet kikapcsolódásról általában beszélni? Gondolom egy gyerekgyógyásznak más jelent kikapcsolódást, mint egy szövőnőnek. LENKEI LAJOS: Egy orvos nekem nemrégiben elmondta, hogy őt a Bachzene pihenteti, a modernek felzaklatják. RIPORTER: Azt hiszem, egy betanított munkásnak nem okvetlenül Bach zenéje nyújt kikapcsolódást. LENKEI LAJOS: Valószínű. RIPORTER: Eszerint a színház egyik szerepe a kikapcsolódás szintjének emelése. LENKEI LAJOS: Igen. A feladatot azonban nehezíti, hogy a közönség nagyon is különböző. Ugyanakkor a színház hatóköre több vonatkozásban is korlátozott. Tudomásul kell venni, hogy egy bizonyos szinten alul az emberek nem jár-Lenkei Lajos nak színházba. Továbbá, bár a mi nézőterünk a legnagyobb, hozzánk is csak 330 000 ember fér be egy évben — optimális esetben. Célunk, hogy egy viszonylag állandó törzsközönséget alakítsunk ki. Ezt elsősorban a műsortervünkkel és az erre épülő bérletezéssel érjük el. RIPORTER: Hány bérleti előfizetőjük van? LENKEI LAJOS: Az utóbbi években 18—20 ezer. RIPORTER: Milyen rétegekből verbúválódik a színház törzsközönsége? LENKEI LAJOS: Van egy intellektuális réteg. Hozzá kell tegyem, hogy ezt a kategóriát nem csupán a foglalkozás határozza meg. Vannak művészettől idegen értelmiségiek és művészetbarát munkások. Van azután egy új réteg, amelyik néhány éve jár színházba. Jobbára nemrég Budapestre felkerült emberek, ök elsősorban a történetekért jönnek a színházba. És van egy elég széles konzervatív réteg. A bérlők közül legalább négyezer. Például egyik évben nem játszottunk Molnár Ferencet, ekkor ők nem vettek bérletet. Nagy gondunk volt az ifjúság, ők sokáig nem jöttek hozzánk. Azt hiszem Dürrenmatt és Tennessee Williams drámái hozták be őket a színházba. Most már természetesen más is érdekli őket. RIPORTER: A színház látogatottsága számokban? LENKEI LAJOS: Gyakorlatilag telt ház évek óta. Papíron 82—85 százalékos házak, de hát vannak ugye tiszteletjegyek is ... Szeretném elmondani, hogy a közönségünk nagyon jó. RIPORTER: Mit jelent az új gazdasági mechanizmus a színházban? LENKEI LAJOS: Még mindig sokkal kevesebbet, mint amit jelenthetne. Tudniillik intézményként kezelnek bennünket, mint például egy múzeumot. Emiatt a költségvetésünk még változatlanul kötött. RIPORTER: Mi a véleménye a színészek agyonszerepeltetéséről és főképpen milyen megoldást lát? LENKEI LAJOS: A film, a szinkron, a rádió és a televízió szüntelen szívóhatása gyakorlatilag lehetetlenné teszi az elmélyült színházi próbát. Ugyanakkor alig tehetünk valamit, mert még ha meg is tudnánk fizetni a színészeket úgy, hogy semmilyen „mellékesre” ne legyen szükségük, akkor se mondhatnának le a film és a televízió nyilvánosságáról. A külön fílmszínészgárda kialakítása se megoldás, hiszen az évi húsz film nem tarthatná el őket. Vagyis megoldást a mi viszonyaink között egyelőre nem látok. RIPORTER: Ez évi műsoruk? LENKEI LAJOS: Tabi László: Spanyolul tudni kell, Krúdy: Vörös postakocsi, Bruckner: Angliai Erzsébet, Sükösd Mihály: A kívülálló, Csehov: Ványa bácsi, Tennessee Williams: Macska a forró tetőn, Feydeau: Egy hölgy a Maximból,Sartre: Altona foglyai, Molnár: A testőr, Shisgal: Szerelem, ó, Shakespeare: Vízkereszt, Eörsi István: Hordók, Gogol: Egy őrült naplója, Dóczy—Fényes: A csók, Strindberg: Haláltánc, Neil Simon: Furcsa pár. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál « Az expedíció utwvalo mmm szárazföldén, tengeren, levegőben Térkép az expedíció útjáról után egy lengyel gépkocsigyártól kipróbálásra kölcsön kapott terepjáró autóval Líbiából kiindulva nekivágtak az úttalan sivatagnak, hogy a Tibeszti-hegységen keresztül eljussanak a Csádtó vidékére. Erre az útra egy lengyel néprajzkutató, Dobieslaw Walknowski csatlakozott még a magyar csoporthoz, őt bízta meg a gyár a kísérleti kocsi istápolásával. Az expedíciónak ez a szakasza veszélyesnek ígérkezett, mivel csaknem 2500 kilométert kellett megtenniük a lakatlan, víz nélküli kő- és homoksivatagban. Ha eltévednek, vagy elromlik a kocsijuk, könnyen az életükkel fizettek volna a merész vállalkozásért. Az utazók azonban minden eshetőségre felkészültek: Kongó (Kinshasa) keleti tartományán át jutottak volna el Kelet-Afrikába, azonban a Kongóban uralkodó belső helyzet megakadályozta az elgondolás megvalósítását. Az Oubangui folyó partjáról kelet helyett nyugat felé folytatták az utat és a kameruni tengerparton állapodtak meg. Innen egy alkalmi lengyel hajó a gépkocsit hazaszállította. Vele utazott a lengyel néprajzos rig — átlagban 55 000 kilométer utat tettek meg. Az expedíció során annyi tudományos anyagot, adatot, megfigyelést gyűjtöttek, hogy a feldolgozás legkevesebb három-négy évet vesz igénybe. Mintegy 20 000 fényképfelvételt és sok mozgófilmet is készítettek. Az utazás élményeit népszerű, ismeretterjesztő útikönyvekben örökítik meg. B. D. Rendszeres támogatás — IKKA Alkalmi ajándékozás — IKKA Életjáradék — IKKA Külföldről Magyarországra, Magyarországról külföldre irányuló küldemények és egyéb szolgáltatások közvetítését gyorsan, megbízhatóan bonyolítja az IKKA
